Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-10-15 / 42. szám

1914. október 15. NAGYBÁNYA 3 69 rum széles s ugyancsak 56 mm. a kévék átmérője. Az érdemcsiilag a jobb mellre ítizve viselendő. Az I és II osztályú díszjelvény a sugárkévék híján úgy alakban, mint kivitelben teljesen olyan, mint az érdemcsillag. Az I. oszt. díszjelvény 50 mm széles, kettős keskeny sötét­vörös vonallal szélezett fehér szalagon nyakban viselendő; a másodosztályú díszjelvény ugyan­ilyen. de csak 37 mm. széles szalagon a bal mellre tűzendő. A diszérmek tojásdad alakúak, 44 mm. magasak és 36 mm. szélesek. Az elő- részen két stilizált angyal f hér zománczpajzst, ben le a genfi Vöröskereszttel; alul az érem szélének mentén a »Patriae ac Humanitati« fel irás olvasható. Az érem hátlapján csupán az »1864—1914« évszám látható. A diszérmek a II osztályú díszjelvény szalagán bal mellen vi- selendők. Nők úgy az I. és II osztályú díszjel­vényt, mint a diszérmet az előírás szerint cso­korba kötött szalagon viselik A hadi ékítmény zöld zománczból miveit tölgvlevélkoszoruból áll. 6 § A díszjelvény és diszérem kicsinyített alakban is viselhető; a diszérem szallaga azon­ban külön nem tűzhető fel. 7, § Az érdemcsiilag, valamint az I. osz­tályú díszjelvény tulajdonosai Ő cs. és apostoli királyi Felsége által aláirt, a II. osztályú dísz­jelvény a diszérmek tulajdonosai pedig a véd- nökhelyetles által aláirt oklevelet kapnak. 8, § A díszjelvények és diszérmek ado­mányozása alkalmából a következő dijak fize­tendők a Vöröskereszt javára: az érdemcsillagért 1500 K, az I. oszt. díszjelvényért 500 K. a II. oszt díszjelvényért 100 K, az ezüst diszérem után 20 K, a bronz diszérem után 10 ív. 9, § A díszjelvények a tu'ajdonosok elhalá­lozása után visszaszolgállatandók; a diszérmek az örökösök birtokában maradnak, 10 § A büntető törvények az érdemrendek és díszjelvények elvesztését iilető intézkedései a Vöröskereszt díszjelvény és érem tulajdono­saira nézve is hatállyal bírnak. 11 § A díszjelvényre és diszéremre vo­natkozó összes ügyeket külön e czélra alkalma­zott közegei állal a védnökhelyettes intézi. Függelék az alapszabálgokhoz. ü cs és királyi Felsége f. évi aug. Í7 én kelt legfelső elhatározásával a Vöröskereszt körül szerzett érdemek jutalmazására alapított díszjelvényre vonatkozó alapszabáluok 4 §-ban foglaltakra nézve a védnökhelyettes adományozási jogkö­rébe utalt harmadfokú díszjelvény, valamint a diszérmek adományozását illetőleg a következő szabványokat méltóztatolt jóváhagyni: 1. §. A monarchia területén működő bár­mily Vöröskereszt egyesület olyan támogatója, ki a Vöröskereszt czél aira évente 50 K át, vagy egyszerre 1000 K-át fizet, folyamodhatik a lí osztályú díszjelvény adományozása iránt; azok, akik akár egv összegben, akár három egyenlő részletben 300 K-át fizetnek, a Vöröskereszt ezüst-diszéreméért, végül azok, akik évente 5 K-át vagy egyszerre 100 K-át fizetnek, a bronz diszéremért folyamodhatnak. 2. § A diszérmek adományozása alkalmá­ból befolyó fentemlilett összegek annál a Vörös- kereszt egyesületnél maradnak, amelynek czél- jaira lefizettettek. A díszjelvények adományozása alkalmából befolyó összes egyéb összegek, va­lamint a fentnevezett alapszabályok 8. § ban előirt adományozási dijak a védnökhelyettes rendelkezésére állanak, kik is a költségek le­számítása után ebből az összegből külön alapot gyűjt a Vöx-öskeresztnek, főként háborús időben való működése számára 3 §. A II. osztályú díszjelvény, valamint a diszérmek adományozása iránt folyamodványok a Vöröskereszt Egyesületeknél külön e czélra kapható nyomtatványokon a védnökhelyetteshez intézendők. Az utolsó levél. — Egy nagybányai iQu hősi halála. — Valahonnan levél jött a kaszárnyából, Oly szomorú még a pecsétje is gyászol, Édes anyám ne sirasson ... Gyászosan szomorú levelet hozott a posta Nagybányára özvegy Török Istvánná öreg, munka j és keresetképtelen asszonynak. Utolsó levél ez í a szeretve-szeretett kedves fiútól, ki anyjának nemcsak tisztelő, önfeláldozó édes gyermeke j volt, hanem keserves özvegységének nehéz gond- I jain szorgalmas munkásságával, gyöngéd szeretet­teljesen meleg bánásmódjával törekedett enyhí­teni s igy a nehéz viszonyok daczára is édes jó anyjának tisztes megélhetését lehetővé tette. A gyámol, a segítő oszlop kidőlt. Az ifjúi lélek, ki oly nemesen gyöngéd volt itthon édes anyja és a népes család körében, férfiasán bátor volt a csaták mezején, hősi halált halt a csatatéren hazáért és királyért, vérét ontotta a gyilkos golyó, lelkét magához ragadta a Minden­ható, az özvegyeknek és árváknak gyámolitó Istene . . . Hiszen a hős fiúnak, a hős magyar­nak a gyöngéd lelkű gyermeknek utolsó sóhaja, utolsó szava »Édes hazám, édes anyám...« volt. Török Lajos a hős neve. Első hősi halottja Nagybánya városának. Mint kereskedő segéd Glavitzky Károly üzletében volt alkalmazva. Előzékeny modoráért nemcsak főnöke, de a vásárló közönség is kedvelte a figyelmes segé­det, hiszen kedvelték őt mindenütt, ahol meg­fordult, mert szerény viselkedése mindenkit le­kötelezett. Ki sejthette, hogy a szerény ifjú, a I szegény boltos segéd lesz első hőse Nagybánya városának s a nagybányai hősök babérkoszoru- I jából az első levélre a Török Lajos neve lesz j felírva. A hős emlékének kegyelettel adózunk, porai nyugodjanak ott a messze földön csende­sen, emlékoszlopa pedig legyen az a levél, me­lvet az ifjú hős édes anyja ma vett kezéhez a Török Lajos századának parancsnokától. íme a gyászlevél: Legnagyobb sajnálatomra tudatnom kell, hogy fia, ki századomnak legkiválóbb altisztje volt, múlt hó 28-án . . . mellett a . . . ma­gaslaton, melyet a század rohammal bevett, oly szerencsétlenül sebesült meg, hogy szegény nemsokára kiszenvedett. Hős volt a szó szoros értelmében s mindnyájan a század legjobb katonáját sirat­juk benne. Én, mint kedves fiának század­parancsnoka anynyira szerettem őt, mintha saját fiam lett volna. Szatmáron önként jelent­kezett századomhoz, hogy elkísér le . . . ba. Szegény nem sejtette, mi vár reá. Őszinte részvétemet kifejezve köteles- j ségemnek tartom Önnek tisztelt asszonyom szerény pártfogásomat fölajánlani. Ha valami- j ben segítségére lehetnék, úgy legnagyobb készséggel állok szolgálatára bármikor. Czimem: . . . Feleségemhez hasonló bi­zalommal fordulhat, czime . . . Kedves fiát, ki oly hősiesen harczolt és a század büszkesége volt, a hadtestparancs­nokságnak is megjelentettem kitüntetés czél- jából, szegény, sajnos, már nem fogja a ki­tüntetést viselhetni. A századnak az említett alkalommal 10 halottja, közöttük legjobb tisztem és 41 sebe­sültje volt. Győri, ki szintén nálam van, nem sebesült meg. Még egyszer igaz részvétemet kifejezve igaz tisztelője Májer, főhadnagy. Török Lajos a hazáért és királyért meg­lette kötelességét. A katonák e levéllel emlékoszlopot állí­tottak a nagybányai első hős Tőrök Lajos em­lékének. Most pedig reánk és társadalmunkra hárul a kötelesség, hogy a gyámol nélkül ma­radt öreg édes anya fájdalmára enyhet nyújt­sunk azzal, hogy gondnélküli megélhetését le­hetővé tegyük, mert úgy tudjuk, hogy nemcsak a katonáknak, de a társadalomnak is van szive. O. L. HÍREK. Október 14. A hó elseje alkalmából kértük előfizetőinket, hogy e súlyos napokban se feledkezzenek meg a csekély előfizetési dij beküldéséről, hiszen a nyomdával szemben, mely sok családot tart el, nekünk is nagy kötelezettségeink vannak. Mikor e kérésünket megismételjük, erősen hangsúlyoz­zuk, hogy mindenki, aki bármely vállalatot tá­mogat e rendkívüli időkben: hazafias kötelessé­get feljesit. Nemcsak egy szerény lapról van szó, hanem egy nagyobb nyomdai vállalatról is, I mely ha elveszti errőforrásait, több család marad j kenyér nélkül. Személyi hir. Dr. Vass Gyula ügyvéd, tartalékos hadnagy, a szerbiai harcztérről gyöngélkedése miatt négy heti szabadságra hazaérkezett. — Dr. Wágner Sándor főorvos, h. ezredorvos, a szerbiai harcztérről gyöngél­kedése miatt gyógykezelés végett Budapestre utazott. Müvészházasság. Husovszkg János festő­művész a napokban tartotta esküvőjé' Yerseczen Kitzinger Gizus festőművésznővel. Hősi halál. A legmélyebb részvéttel vesszük a hirt, hogy Borosjenői Kádár Zoltán mérnök, honvédhadnagy, Kádár Gusztáv nyug. máv. fel­ügyelő fia az északi harcztéren hősi hálád halt. A megdicsőült katonában dr. Kádár Antal fő­orvos unokaöcscsét gyászolja. Polgárőrség. Alig pár napja jelent meg Smareqla Mihály rendőrkapitány fölhívása a polgárőrség megalakítása tárgyában, máris szép számmal jelentkeztek, de még mindig nem elegen s különösen nagy megdöbbenéssel emeljük ki, hogy az intelligenczia meglehetősen távol tartja magát e mozgalomtól. Pedig épen az inteiligen- cziának volna a feladata, hogy jó példával elől­járva, a polgárőrségbe minél nagyobb számban jelentkezzék. Mi e távolmaradást az utóbbi napok zűrzavarainak tudjuk be, reméljük, hogy most, mindenki sietni fog eddigi mulasztását jóvátenni. A polgárőrség tagjaivá ezideig jelentkeztek: Duma Mihály, Gergelyfy Gusztáv, Hubert András, ifj. Verdes György, Kupsa János, dr. Káplány Antal, Asztay Vilmos, Mégay Miksa, Lengyel László, Iczig Ábrahám, Porán Gábor, Bumb János, Fer- nezán Kosztán, Sztán Miklós. Petruska János, Mike József, Markovits József, Oláh László, Inkey Ödön, Pap Aurél, Novelly Sándor, Lővinger Illés, Ábrahám Mózes, Gyimán György, Fülep Imre, Becske Sándor, Barazsu Endre, Gódián Antal, Nuridsán Móni, Leskovits József, Boda Gyula, Debreczeni Károly, Vértes lgnácz, Füredy Jenő Krón Móricz, Schreiber Izidor, Hoffman Árpád, Berényi Simon, Lővy Ernő, Schvarcz Vilmos, Wienerberger Géza, Fábián Lajos, Bányay Péter, Magyar Zoltán, Solymossy András, Heilbrun Jakab, Krampfner Herman, Kornreih Illés, Klein Bernát, Fridricskó Ferencz, dr. Makray Mihály, Égly Mihály. A miniszterelnök elismerése. Gróf Tisza István miniszterelnök Csaba Adorján főispán utján Nagybánya város tisztviselőkarának az orosz betörések alkalmával tanusilott bátor és higgadt magatartásáért elismerését és köszönetét fejezte ki. Máramarossziget veszedelme. Az oroszokkal folyó háborúnak a hullámverései keresztül csap­tak még a Kárpátok szorosain is, aminek a magyar városok közül Máramarossziget r. t. város lett az első áldozata. Szerencsére Dobag Sándor v. tanácsos s a polgárság higgadt, okos és bátor fellépése elhárította a felduiás vesze­delmét a városról, hős csapataink vitézsége pe­dig kiverte e betörő ellenséget, úgy, hogy három napi megszállás után ma már csak mintegy gonosz álom tűnik fel az oroszok látogatása. Máramarossziget megszállásának a rövid törté­nete a következő: A Kőrösmezőnél betörő túl­nyomó orosz sereg elől határvédő csapataink Hosszumezőig vonultak vissza s igy a közbeeső Máramarosszigetet ideiglenesen ki kellett üríte­nünk. Az első orosz csapat f. hó 2 án (pénteken) este jelent meg a városban, ezt pedig éjjel a többi csapatok bevonulása követte. Dobag Sán­dor h. polgármester, hogy városát az oroszok feldulásától megkímélje, éjjel 2 órakor több polgár élén szakadó esőben a parancsnokló tá­bornok elé ment s a következő önérzetes hangú beszédben kért kíméletet a város számára: »Tábornok ur, — mondotta — Mára- marossziget városa engem bízott meg. hogy fogadjam az orosz csapatokat. Hazafiui fájda­lommal, de kötelességérzelem és a város iránt való felelősségem tudatában eleget teszek e megbízatásnak és ime, átadom a megye szék­helyét, a történelmi múltú Máramarosszigetet, amely büszke városunk volt nekünk és dicső őseinknek. Mi békés polgárok vagyunk és nekünk nem feladatunk, hogy e város pusztu­lását előidézzük. Hős katonáink tudni fogják kötelességüket a harcztéren, mi irgalmat ké­rünk a város és annak lakossága számára. Ellenséges csapat a város falain belöl nincsen, békés és szorgalmas polgárok lakják Mára­marosszigetet, a kik tiszteletben fogják tartani az orosz csapatokkal szemben való kötelezett­ségüket. Megnyitom városunk kapuit és re­mélem, tábornok ur, hogy vitéz katonái em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom