Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 27-52. szám)

1914-10-15 / 42. szám

2 NAGYBÁNYA 1914 október 15 necsak az erkölcsiekkel, de az anyagiak­kal is feltétlenül takarékoskodjunk. A riadalom, az ijedelem, a rémület, a nagyfokú izgalmak közepette repült felénk a lengyel büszke Sas, merész röptével elűzte a fekete kétségbeesés károgó holló madarait városunk felől s aztán a magyar Turul is megcsattogtatta félelmetes kattogással szárnyait s üldö­zőbe vették a karvalyokat, amelyek meg­rettenve a levegő félelmetes királyaitól, futva, eszeveszetten menekülnek sötét, bűzös odúikba vissza. Mert a leng}rel Sas és a magyar Turul a szabadság istennőjének vértezett palástját hordozzák szárnyaikon a hazáért és a királyért! oiáh László. Szaladj te is, pajtás! Október 14. Talán mert nagyon beleringatluk magun­kat abba a hiedelembe, hogy a Kárpátok égbe nyúló bérczein és szűk szorosain át semmilyen ellenség be nem törhet, azért volt olyan álta­lános páni ijedelem arra a hírre, hogy az oro­szok betörtek szép hazánk földjére Ilyen nagy ijedelemkor lehet látni, hogy a tömegnek milyen nagyon kevés kell, hogy minden belátását el­veszítse. Van egy bolondos kis gyermekmese, amin jóízűen elnevetnek a mesehallgató apróságok, nem is sejtve, hogy milyen hatalmas bölcsessé­get nevetnek ki akkor. Azt a bölcsességet, mely­nek világos látásával fel tudta fedezni a mese­mondó primitiv ember azt az általános tömeg- lélektani törvényt, amit illusztrált ez alkalommal is vagy három vármegye népe. A mese szerint tyuk anyó az udvaron kapargált, mikor csak valahonnan egy kis kő­darab pottyant a fejére. No hiszen jó helyre esett! Tyuk anyónak máskor se igen állt be a szája, most meg volt is rá oka, hogy kiáltsa' El is kiáltotta magát esze nélkül: »Égszakadás, földindulás, a fejemen egy koppanás; szaladj te is pajtás!« Ezzel neki is indult az eszeveszett futásnak — Hova szalad tyuk anyó ?—kérdi tőle a kakas. »Égszakadás, föld indulás, a fejemen egy koppanás; szaladj te is pajtás« Ez volt rá a válasz. De meg is volt a ha­tása, Futott a kakas esze nélkül. Most már ket­ten voltak. Mikor a mezőn legelő ló megkérdezte őket, hogy hová futnak, már kórusban zengték rá a mondókát. És futott a ló is Később felkerekedett a tehén is, kutya is, róka is, őz is, szóval az egész álattársaság. Tán még most is futnának, ha bele nem estek volna egy nagy verembe. Ilyen eszeveszett futást rendezett most egyes vidékek, városok népe. Még mondóka is akadt hozzá: »Mindenki menekül, hát akkorán sem maradok otthon.« Ezzel okolta meg a leg­több a futását. Valóban sajnálatos gyöngeség- nek kell tartanunk, hogy az orosz betörés hírére akadtak kishilüek, kik még Budapestről is el­utaztak. Hisz ez az a föld, hol élned halnod kell. Ilyen hamar elveszítjük az önerőnk iránti bizalmat ? Azt hisszük, hogy a mi katonai erőnk nem képes bennünket megvédeni ? A fejlemények fényesen ráczáfoltak a kis- lelküek ijedelmére. Az uzsoki szorosban kőrül- betül tízezer oroszt földeltek el magyar földbe. Egyébüt is folyton fogy a betörők száma. Egyes helyeken megvolt a közvetlen ve­szély, de távolabbi vidékek lakosságának bíznia kellett volna a védő magyar csapatok erejében és a hadvezetőség bölcsességében annyira, hogy mende mondákon, kis hitii emberek rémületén el ne induljanak. Ez azoknak jó leczke volt. A Vöröskereszt díszjelvénye. Október 14. Őfelsége a király a vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére díszjelvényt, il­letve diszérmet adományozott. Főikérettünk, hogy a díszjelvény és disz­érem alapításáról s elnyeréséről szóló alap­szabályokat ismertessük, hogy a mai megpró­bállak ok között minél számosabban töreked­jenek a díszjelvény elnyerésére, mely bizonyára e nehéz idők elmúltával egyike lesz a legszebb emlékeknek s beszédes bizonyítéka annak, hogy a díszjelvény viselője a nagy napokban buzgón teljesítette a kötelességeit. Alapszabályok a vöröskereszt díszjel­vényekről : Ő császári és apostoli királyi Felsége az emberiségre oly áldásos Genfi Konvenció létre­jöttének ötvenedik évfordulója napján a leg­kegyesebben díszjelvényt méltózlatott alapítani a monarchiában működő Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére. E díszjelvényt illetőleg a következő alap szabályok érvényesek: 1. §. A Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére szánt diszjelvénynck három foko­zata van. E díszjelvényhez további kitüntetés- j képp még diszérem is csatlakozik, mely »Disz­érem a Vöröskereszt körül szerzett érdemekért« nevei visel s két fokozattal bir. A díszjelvény fokozatai a következők : 1. A Vöröskereszt ér­demcsillaga. 2 A ■Vöröskereszt I oszt díszjel­vénye. 3 A Vöröskereszt II. oszt díszjelvénye. A díszjelvényhez csatlakozó diszérem fokozatai a következők: 1. A Vöröskereszt disz-érme. A Vöröskereszt bronz-diszérme. 2 §. A díszjelvény legfőbb tulajdonosa Ő cs. és apostoli királyi Felsége. 3. §. A díszjelvény adományozható mind­azoknak, akik a monarchiában működő Vörös- kereszt önkéntes segélyszolgálfalásának a terén békében vagy háborúban érdemeket szereztek maguknak. Hábornban szerzett érdemek elis­meréséül a díszjelvény hadi ékítménnyel is adományozható. 4 § A díszjelvény első és második foko­zatát ő cs. és apostoli királyi Felsége a Vörös- kereszt védnökhelyetlesének előterjesztésére adományozza; a díszjelvény harmadik fokának valamint a diszéremnek ó cs. és apostoli királyi Felsége nevében való adományozására a véd­nökhelyettes van felhatalmazva. A védnök­helyettes a legalázatosabb előterjesztés, illetve adományozás előtt meghallgatja a kilünteten- dőkre nézve illetékes állami hatóságok véle­ményét. 5 § Az érdemcsillag zománczozott ezüst­kereszt, melynek szárai közt, a találkozás al­kotta négy sarokból sugárzó ezüst kévék törnek elő. A kereszten, melynek külső szárszélei ki­felé hajlanak, fehér alapon hasonló alakú kisebb vöröskereszt látható. A kereszt fehér és kerek középpajzsában a genfi kereszt mintájára zo- mánezos vöröskereszt ékeskedik A középpajzs alsó szélén »Patriae ac Humanitati« felírás ol­vasható. A kereszt szárai hátul, mint elől: a hátlap középpajzsán fehér alapon az »1864 — 1914« évszámok fényeskednek. Az érdemcsillag antwerpeni uj erődítéseken kívül még száz és száz jelenségből is konstatálni lehet. De maradjunk csak meg az antwerpeni erődöknél! II. Lipót erődítési tervéhez képest eddigre kész az uj Noyan-erőd, a régi tizenkét kilométer helyett immár harminc kilométernyi körzettel s az uj erődgyürü hetven kilométernyi kiterjedéssel. Az uj erődítési müvek mind 15—18 kilométernyi távolságra épültek a várostól. A sok régi s részben már elpusztult erődök közűi ke­vés a használható s mindmáig talán csak a Den- dermonde (Termonde) és a Diest nevű erődöket tartották jó karban. A Dendermonde-erőd nyil­vánvalóan azt a ezéit szolgálja, hogy az Antwer­pen fölötti első hidat mindkét partról biztosítsa és hogy a többi erődítési művekkel kapcsolato­san szélesebb hátteret biztosítsanak a Nethe— Rupel—Schelde folyók mentén küzdő sere­geknek. Mindez erődítések ellenére — amelyek kü­lönben tagadhatatlanul lényegesen hozzájárultak a tartós ostrom sikerültéhez — Antwerpennek természetes fekvésében rejlik nemcsak előnye, de hátránya is. A Schelde folyó forko’ata tudni­illik, tehát a tengerhez vezető ut, holland terü­leten van, ezt az utat pedig két év előtt Hol­landia elzárta a biissingeni erődök révén. Akko­riban heves tollharcz folyt erről a kérdésről a belga, franczia és angol sajtóban s e vita során kétségbe vonták Hollandiának azt a jogát, hogy megerősíthesse Blissingent. Maga Hollandia édes keveset törődött ezzel az illetéktelen tilta- kosással és minden protestáció ellenére is nyu­godtan kiépítette a biissingeni erődöt. És igazá­ban csak most látjuk, mennyire hazabeszélt an­nak idején Anglia, amikor mindenképen be sze­rette volna szüntetni az erődítési munkálatokat. Amennyiben most ugyanis Anglia hajóhadával Antwerpen segítségére akart volna sietni, előbb át kellene törnie a biissingeni erődön s ezzel megsértené Hollandia semlegességét. Antwerpennek általában jelentős múltja van az erődítések terén Már 1510-ben tervbe vette az akkori antwerpeni városi tanács, hogy a vá­ros körül elhúzódó védelmi árkokat és sánezo- kat modernebbül kiépítik és Dürer Albertet, aki kiváló szaktekintély volt az erődítések terén és aki éppen Antwerpenben időzött az időtájt, akar­ták megbízni a restauráciős munkálatok vezeté­sével. 1568-ban a spanyolok erősítették meg a várost, amennyiben Antwerpen déli részén cita­dellái építettek. Ebből a citadellából ágyuzták a hollandiak is 1830-b. n Antwerpent. Azután le­rombolták ezt a citadellát is. Egészen uj alapokra szerette volna fektetni az antwerpeni müveket I Napoleon akinek tud­valévőén a nagy Schelde-csatorna is köszönheti létét. Napoleon Antwerpent akarta Anglia elleni hadműveleteinek főtámpontjává tenni s e célból sáncokkal és előretolt erődökkel szándékozott körülvenni Tervét félszázaddal később Briaimout tábornok, akinek erődítései állták túlnyomó rész - ben a szemeink előtt legutóbb lefolyt heves vias- kodásban is a negyvenkettes mozsarak gyilkos lüzét mindaddig, amig kénytelen-kelletlen behó­doltak a német vitézség és a fejlett teknika el­lenállhatatlan ostromának. Belgium tehát ezzel kidőlt az Anglia ravasz vezetésével működött bazárdjátékos hatalmak so­rából. Mindenét feltette erre a háborúra és min­denét elvesztette. És Anglia tovább keveri a kár­tyát: »Semmi egyéb sem történt, uraim — mondja —, csak egy játékost kidobtak a kártyaszobából. Tovább játszunk . . « Csak az a kérdés, ki követi őt iegeisöbb a sorban ? I . . . A BIKSZÁDI ÁSVÁNYVÍZ gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a legutóbbi termésű savanyu —_———— uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat.--------------------­Ár j egyzéket kívánatra küld 1 BIKSZÁDI MIM IMIM. V V ■■ Kapható mindenhol. ■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom