Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-19 / 8. szám
2 szentté avatott pókháló-sínnek a neve: közvélemény.Az a bizonyos: »Nem lehet, mert jaj, mit mondana a világ!?!« Ez a pókháló-sin természetesen sehogysem pótolja a régit, hisz tulajdonképpen nem vezet sehová, nem ád támpontot, nem ad irányt, csupán: tapaszt, ragaszt, akadályoz. A léleknek semmi köze hozzá. Csakis a külsőségek oltalmára találták fel a hipokriták és az erkölcs snobjai. De áldozata annyi van, mint a tenger homokja. Azok is, akik arany sínpárnak vallják; azok is, akik rég belátták pókháló mivoltát, de rajtamaradnak, mert van valakijük, akinek zsarnokságból jól esik őket rákényszeríteni, s ők regardból tűrik e zsarnokságot. És talán sehol sincs annyi áldozata, mint éppen minálunk, Magyarországon, ahol az emberek nem bíznak a saját ítéletükben, s ezért mód nélkül félnek a szomszéd véleményétől. És ez szól elsősorban az asszonyok nagy többségére. Ez a félsz teszi a társadalmi érintkezést csaknem lehetetlenné, ez szüli a vagyoni gondokat, ez létesíti a hazugság száz meg száz különböző formában való megnyilatkozását. Nemrég összetalálkoztam egy volt szobaleányommal, aki tőlem ment férjhez. Alig pár év alatt görnyedthátu vén asszony lett belőle. »Hogy nézel ki? De az Istenért, csak csont és bőr vagy!« — mondom neki. »Mert éhezünk, én is, a három gyermekem is« — felel nyíltan. »Ugye, mondtam, hogy ne menj ahhoz a korhely lakatoshoz. De hát miért is mentél? Szeretted?» »Nem én. De az anyám azt mondta, hogy ha nem megyek férjhez huszonkétéves koromig, az egész körút ujjal fog rám mutatni...« »Nos? . . .« »Elhittem. Pedig, jaj de bolond voltam! Lám, most, hogy éhezek, az az »egész körút« egy falat kenyeret sem ad nekem!« így vallott a pókháló-sinpár egy eg)Tszerü gondolkozásu nyomorultja; de hánv van az áldozatok között, akik mert: vagy nagy nevük van, vagy mert nekik Ali: ügy. Ketten vergődtünk az árokparton. A füvet haraptuk, egymást szidtuk : Bolgár kutya ! Kutya török! Hátul szaladt a muzulmán, elől rohant a keresztyén; mi vártuk a halált. Nem jött. A szegény bolgár békéit meg elébb és szólt: Melletted a puskád, török tiszt ur, üss engem agyon az agyával. Üss agyon engem, hogy ne kínlódjak. Lábammal, kezemmel a puskát fölemeltem és fektémben agyonütöttem. Nagyon odáig volt már, hamar kinyúlt, nem sokáig kellett veszkődni vele. Aztán egy kicsinyt ott a vízben, a fagyban elaludtam és felfrisüitem. Föl- tápászkodtam és kihámoztam a gyaurt ruhájából, a bocskorábói. A magam ruháját lerúgtam, ezét fölvettem. Gondoltam, ha jönnek a bolgár sza- nitéczek, legalább engem is jó meleg helyre bevisznek. Ha meggyógyulok, legalább elárulom őket. Most, kisasszony, ha akarsz, elárulhatsz engem. A fődiakonissa : (megszorítja Ali kezét): Ön oktalanságot beszél, tiszt. Az ön állapota szent nekem. Inkább mondja, ha van e földön valaki, akinek izenni, Írni akar. Ha van valami kívánsága, vágyakozása. Nem hagy itt valakit mély fájdalommal ? Ali: Az apámnak húszon túl van fia, csak nagyon kicsiny szeretet juthat egynek, különben — szegény — nem bírja el. Az anyám egy cseléd, az apám egy cselédjével: nagyon vén, egy foga sincs, és mikor nem volt semmi bajom, akkor is jajgatva szeretett. De jó, hogy nincs itten. Van azonban egy leány. ^ A fődiakonissa: (mohón): Az az, egy leány. Ali: A menyasszonyom. Bagdadban él és még csak tizenkét éves. Két év múlva kellett NAGYBÁNYA az ő »egész körut«-juk fél Európa, vagy csak mert gyávák, vagy csak, mert erélytelenek, némán tűrik, hogy a pókhálósin arra a sehová se vezető holt-sinre taszítsa, amelyen annyi, meg annyi ezer asszonyi élet rozsdásodik, kopik czél- talanul; holott az emberiség útja felfelé halad, magasztos czélokhoz, széles lát- körhöz és telve van napsugárral. De ezt csak az érheti el, aki a saját lábán jár; nem pedig az, aki azt várja, hogy a közvélemény pókháló-sínpárja adja meg az irányt, hogy merre is menjen. Pókháló-sin! Milyen semmi és mégis milyen tapadósan akadályozó! Pedig milyen könnyű tőle menekülni! Mindössze az kell hozzá, hogy az ember mindig megmerészelje tenni azt, amivel senkinek, de senkinek sem árt. magának pedig örömet okoz. Ézt az aksziomát követni annál egyszerűbb, mert csodálatosképpen csakis az nem árthat senkinek, ami szorosan megmarad az erkölcs határán belül. Persze a pókháló-sin bakterei kéz- zel-lábbal védekeznek e tanács ellen; ők, akik hiúságukat »érzelem« néven szeretik forgalomba tartani és uzsorakamatokat élvezni e dugáru folytán De hát éppen ez az. Nem kell a pókháló sin baktereit zsarnokoskodni hagyni! Egy érdekes levél. Megírtuk, hogy dr. Erdődy Ignácz m. kir. főtörzsorvos családjával két hónapig tartó afrikai útra indult. Első levele Algírból érkezett lapunk szerkesztőjéhez, melyet szerfölött való érdekességénél fogva e helyütt egész terjedelmében közlünk: Algiers, 19H. február. Kedves barátom! Bármily kellemes is az ember megszokott otthona, bár sokszor reá is jön az ember a régi közmondás igazságára, hogy »mindenütt jó, de legjobb otthon«, mi azért az idén a szokatlan hideget, sok havazást megunva, valósággal menekültünk melegebb tájékra. Az első impulzust az afrikai útra még a múlt évben nyertem, midőn január és február volna elvennem; az ezredesem kommendálta be. Azt mondták, szép, kövér, fehér. Gondoltam jó lesz nekem. Akármelyik, csak nő legyen. Sok. Egyet is, nem ismertem még soha, (Káromkodik, de nem francziául, arabusul) És igy elmenni, elmenni innen igy! Nem szánsz-e engem, orosz kisasszony ! Mivel úgy is tudom, hogy orosz vagy ! Mi a neved ? A fődiakonissa : Tatjána grófnő vagyok, az atyám herczeg, én sem ismertem még férfit. Ali (eltorzult mosolylyal): Sebaj, reggelre ott leszek, ahol annyi húri van, a mennyi csak kell. Tizet, húszat, százat fogok vállalni. De mind aki ott van, odaadnám egyért. A fődiakonissa : Kiért ? Ali: Önért, kisasszony. (Csend, a mit félbeszakít nyögés, horkolás, hangos görög imádság.) A fődiakonissa: Most pedig megmérem az ön lázát. (Kiveszi a hőmérőt a beteg hóna alól. Halkan): Negyvenegy. Maga félrebeszél, szegény katona. Próbáljon uralkodni magán. Próbáljon erőszakkal ébren lenni, űzze el csúf lázalmait. Egy férfi lásson tisztán az utolsó pillanatig. Ali: Hét esztendeje álmodok lázasat a leány szájáról. De soha nem voltam olyan nagy városban, ahol — hallottam — pénzért is meg lehet érinteni. Sokszor azt gondoltam, egész évi zsol- dom, a puskám, a ruhám is odaadnám azért, hogy ezt megtehessem. Sokszor meg úgy éreztem, nem lehet, nem szabad addig, amíg nem lesz egy, a ki az enyém és csak engem keres. De már most jobb igy, úgy se találtam volna olyan szájra, 1914. február 19. ban leányommal hat hétig élveztük a tengert, az Adria egy kis, de elég kényelmet nyújtó hajóján, a »Lederer Sándor«-on megtéve az utat Fiúmétól Spanyolországba Valencziáig, érintve az olasz Bari, Catania, Messina, Nápoly, Palermo, Genuát. továbbá a franczia tengerparton Nizza, Monte-Carlo, Marseillesen át a spanyol Barcze- lona és Valencziáig Egész hat héten át tükörsima, csendes tengeren járlunk, visszajövet Sybi lányommal összebarálkozlunk az akkor Algírból Valenczián keresztül Triesztbe utazó kikötő-orvos dr. Kálóval és aranyos kis feleségével, egy lurn- szeverini román menyecskével, kik nem győzték nekünk dicsérni Afrika és különösen Tunisz és Algír szépségeit, hol most már ötödizben két hónapot töltöttek. Most ehez hozzá a lapokban olvastam, hogy az »Adria« m. kir. tengerhajózási társaság a Fiume — Északafrika—Marokkó-i vonalra egy uj, Angliában most épült nagy és kényelmes uj gőzöst állított be, mely 1914. január hó 26-án indul el Fiúméból első útjára. Kész volt elhatározásom s azonnal sürgönyileg 3 első osztályú helyet előjegyeztettern Algírig. Hogy változik a világ 1 Régebben a kedves Nagybányáról Pestre menni világot látni nagy utazás volt, az emberek végrendeletet készítve ültek be a lassú diligenceba, hogy a poros utat és a közbeeső kis városok primitiv szállóinak nyomorúságát kikóstolva, végre pár hét múlva czélhoz érjenek. Ma már ez idő alatt vasúton, vagy az utóbbi években mindinkább divattá váló, sokkal kényelmesebb úszó palotákban — nagy hajókon, legtisztább, ózondus légkörben — óriási távolságokba, más világrészekbe jut el az ember. Most már bemutatom az Adria szép és nagy hajóját, a »Ferencz József királyir-t is, amely Angliában, Glaseowban épült és január közepén érkezett Fiúméba. Ez az első hosszú járatú magyar gőzös, mely modern fényűzéssel, a legkényesebb igényt is felülmúló kényelemmel és ízléssel van berendezve. A gőzös 115 méter hosszú 8 méter magas, 3 emeletes, 3500 tonna űrtartalommal, gépezete 3600 lóerejü, négyszeres terjeszkedésü, mely a Jarow és Schlick rendszer szerint építve, a hajó rezgését kizárja. Hűtőgépek, ivóviztisztitó, villamos szellőztető minden kabinban és egyéb uj berendezés egész sorozata teszi tökéletessé a hajó felszerelését. A gőzös biztosságáról a hajó egész hosz- szán végighúzódó kettős fenék utján gondoskodtak, ezenfelül vízmentes válaszfalak úgy osztják részekre a gőzöst, hogy az uszóképesség még akkor is zavartalan marad, ha két szakasza megtelne vízzel. Ugyancsak a biztosságra szol gálnak a mentőcsolnakok és egy motorcsónak is, valamint a szikratávíró — Marconi rendszerű —, mely üzemképes marad, még ha a gépház maga is vízzel volna megtelve. A hajón mint a magáé, orosz szent gróf- és herczeg- kisasszony! A fődiakonissa: Akar ön morfiumot, akar aludni ? Ali : (Keményen, röviden): Csókolódzni akarok. (Csend. A hőség szinte elviselhetetlen. A diakonissa öntudatlanul csaknem végig kigombolta a blúzát. A fődiakonissa: Én megcsókollak téged a könyörülő Üdvözítő nevében. (Föláll, a beteget megcsókolja. A beteg mély és gyönyörűséges sóhajtása hallatszik.) Ali: (Igen halkan): Az én Allahm meg fogja hálálni a te Üdvezitődnek ezt az üdvösséget. Még egyet. A fődiakonissa: (Föleszmél. Keblét drágaköves gyűrűktől szikrázó kezével befödi): Nem szabad. Ez se érted volt, érts meg. Szent hitünkért volt, akarsz-e, tudsz-e hinni benne ? Ali: Egy másik csókért. A fődiakonissa : Megkapod. Egyet is, hármat is. Érintetlen szám csókjában fulladhatsz meg, mikor jön a reggel, ha elhagyod a hitedet és fölveszed az enyimet. Ali: Add ide a melledtől nedves keresztet és azt megcsókolom. Hajolj le hozzám, mert én fölemelkedni nem tudok. A fődiakonissa: A pap kell ehhez, oh én átszűrt drága szivem. Akarod-e a papot ? Ali: (Komolyan magának). Az én Istenem csak alakoskodik velem, Azt akarja, hogy keresztén legyek és úgy jussak az ő mennyországába. (Fölélénkülve) Hozzad a papodat, de
