Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-19 / 8. szám
1 1914 február 19. NAGYBÁNYA 3 69 első osztályú utas legkényelmesebb elhelyezésére van hely. Nagy igényeknek luxus lak- ozíáiy áll rendelkezésre, külön szalon- és hálószoba, külön fürdővel. A fülkék fekvése kitűnő a hajó közepén, hol az ingás a legkevésbé érezhető; nagy ablakok adnak azoknak bőségesen világosságot és levegőt, fürdők, hűvös és meleg vizet mindenkor szolgáltató mosdók, zuhanyok, sőt gőzfürdő is áll az utasok rendelkezésére. A társas helyiségek tágasak, barátságosak, A nagy étterem mahagóni és kőrisfából készült, padlózata gummi- val boriivá. A hűvös fedélzeten van a dohányzó szalon iró- és játékasztalokkal, könyvtár, mellette étel és ital kiszolgálására a bar. Hölgyek és nem dohányzók számára a séíafedéizet elő- részéu van a zeneterem, mely könnyen bálteremmé is átalakilható és a napos, szép időben végtelen kedves veranda-kávéház, hol három oldalról a széltől védetten lehet élvezni az üdítő tengeri tiszta, pormentes levegőt A hajó fedélzetén van az orvos szobája, mellette a gyógyszertár és fodrászterem. A konyha és a naponkint friss süteménnyel szolgáló, villanyos da- gasztóval felszerelt pékmühely a hajóközép alsó részében van elhelyezve Konyhája maga egy látványosság; külön gépezet állítja elő étkező czélra a jeget, inig a speizban az élelmi szeiek konzerválására szénsavas hűtőgépek szolgálnak. Az étteremben Spányik Kornél által meg festett őfelsége éleínagyságu arczképe látható, melynek ünnepélyes leleplezése Fiúméban január 17 én volt. A hajón az árak aránylag olcsónak nevez- heíők, például a nyoicz napig tartó tengeri ut viteldija Algírig I osztályban 140 korona és 80 korona élelmezés, tehát összesen 220 korona és hozzá mily fényes és bő étkezés, az ózondus levegőben hatványozott étvágynak is teljesen megfelelő. A hajó orvosa, dr. Dessewfy kollega szat- mármegyei, nyáron át Vizaknán kincstári fürdőorvos. Rajta kívül a másodkapitány, Rubányi Iván is magyar ember, atyja pár év eiőtt Szat- máron állomásfőnök volt. Indulás január 26-án délután 2 órakor volt; egészen csendes, sima tenger és verőfényes, szép időnk volt s ez igy tartott Algírig egész nyoicz napon át. Elhelyezkedés után az uzsonnánál volt az utasok összeismerkedése, ami — tekintve, hogy 'csak 18 an voltunk — igen könnyen ment. Másnap egész napon az olasz pariok mentén tarlóit hajónk, láttuk Rrindisií, Barit, har madnap reggel Cataniát, délben pedig Sycziíia legdélibb pontján Syracusa kikötőjébe futottunk be, hol esti 11 óráig horgonyoztunk. Mi u>asok természetesen azonnal a parira mentünk megbámulni a sok szép régi görög és római régiségeket Ezek közül igen szép az Amphitheatrum, a Theatro graeco, a régi Dom is érdekes, mellette Arethusa Fontana papyrussal körülvéve. A régi vár, melynek ostromakor és védelmében esett el Archimedes, szobra a promenadot ékesíti A rómaiakhoz hasonló, de még nagyobb méretű catacombák a kereszténység üldözése idejéből. Szent Pál apostol iit alakította az első keresztény községet s itt is volt vértanú halála A vár alatti hatalmas üregben pompás visszhang van és Dionisius fülének nevezett sziklaalakulás, hol állítólag a zsarnok kihallgatta az üregben dolgozó összeesküvő rabszolgákat, hogy aztán vérbe fojtsa az összeesküvést. Vacsorára már ismét a hajón voltunk s nyugodtan lefeküdve csakhamar elaludtunk, észre sem véve a hajó elindulását, csak reggel 6 órakor ébredtünk fel arra, hogy Malta szigetére érkeztünk. Az Isola Maltesi angol birtok fővárosa La valetta 30 ezer lakossal. Egyike a legszebb és legtisztább tengerparti városoknak. Évszázadokig a maltai lovagrend bírta s védte a többszörös török támadások ellen. Napoleon is Egyptomba utaztában rövid időre elfoglalta midőn 1814 óta angol birtok tett és maradt, ez és Gibraltár Spanyolbon déli csúcsán, e két hely elfoglalásával az angol uralja a Középtengert is. Reggeli után bementünk, illetve liften felmentünk az angol ágyuk által védett hatalmas várba, elsőbben is megtömve zsebeinket az itt potom áron kapható cigaretták és havanna szivarokkal, megnéztük a lovagrend nagymestere által lakott palotát — The Palacet, melyben most a sziget angol kormányzója lakik, melynek első emeletén, az Amonsy saalban van a világ legnagyobb és legszebb fegyvergyüjteménve, majd a mellette levő govermorsaalban van Napoleon itt maradt diszhiníója, ezernyi elfoglalt zászlók, tropheák. A Cathedral San Giovani hatalmas csarnokában ezer és ezer aranyos fehér márványtáblák hirdetik az ott nyugvó nagymesterek és lovagok neveit. A Baracea Superio- ron. melyről legszebb a kilátás a tenger és a városra, a déli 12 órát jelző régi ágyuk bömbölése megremegtette a mit sem sejtő utasokat Délután 2 órakor visszatértünk a hajóra, hogy az itteni Adria ügynök áljai rendezett nagy ünnepélyen jelen legyünk Ü ugyanis meghívta a maiíai előkelőségeket a hajó megtekintésére. Angol katonazene játszott 2—4 között; a megjelenő kormánj^ót a velünk együtt utazó Adria igazgatója Klein A. D. ur angolul üdvözölte, mire az pár szó-al megköszönte a fogadtatást A hajó összes helyiségei tündéries villanyfényben úsztak, megtekintés után a termekben theát, borokat és Champagnil szervíroztak hideg étkek és czukrászsüíemények mellett. Az ünnepély 4 órakor véget ért s mi már 5 órakor elindultunk Máltából keresztül a Földközi tengeren, hogy harmaduap reggel 8 órakor Tuniszban afrikai partra léphessünk. Az első benyomás Afrikában igen kellemes volt. 16—18° R meleg, verőfényes szép nap, köröskörül a tengerparton óriás zöld pálmák, cócusdió és datolya fák alatt élénk szinü lengő costümökben sétáló és traccsoló arabosok, asz- szonyok lefátvolozoítan, francziáu! gagvogó gyermekekkel, továbbá a sok élénken és zajjal kiabáló rikkancs a legfrissebb párisi és marseülesi ujsá gokat kínálva. Tunis nem franczia gyarmat, kormányzója arabs a Bey, de 1881 óta franczia protektorság alatt ál! s igy a franczia generál gouverneur tényleg a hatalom birtokosa s előreláthatólag nemsokára Algír sorsára jut s Francziaország provincziája leend Tunis a tartomány fővárosa, 200 ezer lakossal bir, kiknek fele arabs, 50 ezer zsidó, 30 ezer olasz, 20 ezer franczia melleit Az európai negyed, hol a francziák az urak, remek modern épületekkel bir; a másik, a nagyobb rész a la ville arabe egész orientali benyomást kelt kisebb- szerű, lapos fedelű házaikkal és a hamisítatlan keleti piszokkal Két napot horgonyzoltunk Tunis előtt s igy volt alkalmunk alaposan bekóborolni az első afrikai várost. Első sorban egy régi történelmileg nevezetes helyre rándultunk, az ide 16 kilométer távolságra fekvő Carthago romjaihoz, hova a villanyos vasút 20 perez alalt kivitt. Ez az ókorban oly hires és nevezetes város egy milliónál több lakossal birt, az egész afrikai partvidéket uralta, sőt Európában is Syciiiát birla, melynek fővárosa akkor Syracusa volt, hatalomban Rómával versenyzett, de hiába voltak a Hamüca és Hannibal vezérei állal kivívott győzelmei, jöttek a legyőzhetetlen római légiók Sulla és Scipio vezérlete alatt, ezek állal legyőzeíve a város a földdel egyenlővé tétetett. Évtizedek óta folyik az ásatás s már igen szép eredményt értek el, rendkívül érdekes és gazdag pun-korbeli leletekre találtak, igy a szépen megmaradt színház, Amphitheatrum, Necropolis gyönyörű zománcz és feyence maradványai hirdetik a régi pun nép művészi tökélyét. Az acropolis régi vár heivén a legmagasabb hegytetőn most egy szép kolostor áll, a fehér atyák múzeuma telvék a legérdekesebb és legszebb punidőbeli régiségekkel. Arabs vezetőnk mutatja a tenger felett kiálló sziklái, hol Márius Carthago romjain busult a világ múlandósága feleli. Itt, miként Rómában is, érezi az ember e sok vér áztatta földön, hogy történelmi földön jár. Este a hajón háltunk, de már reggel 8 órakor a régi arabs városrészbe mentünk, megnézni a világ legnagyobb szőnyeggyárát, a már kész gyönyörű coilecliót; innen a hires Bardo gyorsan hozd Szomjas a szájain, az éjszaka rohan, mint a vad ló az arábiai pusztákon (A fődiakonissa toallettet csinál, gyorsan el és hamar visszajő a járva is alvó pópával. A megkeresztelés munkáját elvégzi Alival, és behunyt szemmel, mormogva el. A leány és a férfi egyedül maradnak. Ali mohón nyújtja feléje karjait, a fődiakonissa az ágy fejénél áll és tágra nyilt szikrázó szemekkel, halotthalványan néz a betegre Az egyik kezével a beteg összecsapzott haját simogatja, a másik kezével lefogja a szemét ) A fődiakonissa-. Most már jöhet a halál. Most már ott leszel, a hol majd mind együtt leszünk. Ali: (gyerekesen); Én nem hiszek a mennyországban. Én benned hiszek. Hol a csókom, a kit ne gvettem? A fődiakonissa (melléje ül, egészen közel hozzá, izgatottan, majd kétségbeesve hozzá nyúl. Megigazítja mellén a jégtömlőt, simogatja a homlokát, tejealját megigazítja, Contemance-a egyszerre elhagyta, reáborul, átöleli a nyakát, arczát arezához szorítja): Én vőlegényem, én szép vőlegényem ! (Ijedten ugrik föl.) Nem akarom, hogy meghalj, nem akarom! (Kioson az ágy mellől, kezeit tördelve föl s alá szaladgál a kórteremben, a jeges-dézsából kivesz egy üveg cham- pagneit, leüti a nyakát és a habzó palackkal visszatér a beteghez. Önt két pohárba. Az egyiket átnyújtja Alinak): Igyál! Ali (egy pillanatig félelemmel nézi, majd mohón szinültig issza ki a poharat). A fődiakonissa (megint, tölt. Maga is iszik. Ali mint előbb. Koczintanak). Ali: Óh be jó, óh be jó! Nem ismertem én, nem hittem, hogy ilyen jó De a szájad még jobb, kisasszony. Add ide a csókom, akit megvettem. A fődiakonissa : Akit magamtól magamért, szívesen adok. A tied vagyok, rongyos, haldokló katona, egészen. Láss, ölelj, bírj és szédülj mag egészen. Én is szédülök, megfojtasz, megfojtlak! Édes-e a halál ? Csend. Majd ébredeznek a betegek. Tompán és folytonosan morognák odakint az ágyuk. A kórteremben újra hallatszanak a keserves nyögések, a fáradt fohászkodások. E hangokba cziká- zik egy éles, rövid sikoly, majd egy diadalmas, de félig elfolytott orditás. Mindez elhangzik és a spanyolfalas ágy körül néma csend. Reggel. Az ápolónők jönnek, a füstölgő petróleum-lámpákat eloltják. Az orvos (jön és egyenesen a spanyolfal mögött ágynak tart és látja, hogy a fődiakonissa az ágy lábánál fejét lehajtva mélyen alszik. Szólítja, halkan) Tatjána kisasszony! (Feleletetnem kap, mire a beteghez megy, fejét ennek szivéhez hajtja le, hallgatódzik. Majd mosolyogva, fejőt csóválva az alvó Ali pulzusát tapintja ki. Most a leány vállára teszi kezét és hangosan szólitja): Diakonissa comtesse! Tátjánál A fődiakonissa (fölébred és ijedten görcsösen szorítja meg az orvos kezét): Elaludtam, itt, Istenem! (Kiáltva) Meghalt? Az orvos: Nem, meggyógyult!
