Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-03-05 / 10. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. 1914. márczlus ixó 5. lO-ilc szám V' Mm m.Élijp* XJ£%, C2>JO AI,Hús.X Y-rBt‘-í>TT, A -g*. _____„ Fe lelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal lapközlemények, hirdetések s e Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. resvizi-ut 14 szám, :(jiova vetési pénzek küldendők. A városok törlesztéses köleseméiről. — Irta: Wolf Zsigmond. — Március 4. Megírtuk, hogy a Magyar jelzáloghitelbank, a Pesti magyar kereskedelmi./ bank és a Pesti hazai takarékpénztár»' egyesület együttesen több városnak ajánlatot tettek törlesztéses kölcsönre, még pedig 50 évi törlesztésre, 5.75% annuitással és 86%-os kötvény elszámolással. Ez a pénz tehát a városoknak törlesztéssel együtt 657% ba, és a tiszta kamat, miután a törlesztési hányad 50 évre 515188 fillért tesz, 6 05%-ba jönne. Mondhatom, hogy ez az ajánlat elég drága és hogy az idők nagyot változtak. Nemcsak, hogy a 4 és fél százalékos kötvényekért nem bírnak a bankok többet kifizetni 86%-nál, holott Pozsony városának 1903-ban a 4% os kötvényeket 97.10 kurzussal számolták le, de ezen kívül még a bankok teltételei is sokkal terhesebbek mint azelőtt. A bankok még néhány év előtt a városi kölcsönöknél nagyon méltányos és alacsony nyereséggel dolgoztak. Átlag 25 filléres, azaz egynegyed százalékos kamatnyereséggel. Most pedig, miután 5.75 annuitást követelnek, amelyből 4.50 a kamatra, 51 fillér a törlesztési hányadra esik, 74 fillér, vagyis háromnegyed százalék volna a kamatnyereségük. Amint nagyon is méltányosnak neveztem a 20 —25 filléres kamatnyereséget, amelylyel az intézetek azelőtt megelégedtek; úgy a háromnegyed százalékos kamatnyereséget, melyet követelnek, most meg túlságosnak tartom. Ez a megdrágítás arra látszik mutatni, hogy a bankok nagyobb törlesztési kölcsönöket nem is nagyon szívesen akarnak engedélyezni, erre vall az is, hogy a bankok még nagyon tartózkodóak és ily üzletre, még nem igen pályáznak/ , Ez az óvatos és tartózkodó álláspont pedig abban találja a magyarázatot, hogy a községi kötvényeknek még nincsen kelendőségük. A bankok hajlandók ugyan a városokat kisebb törlesztési kölcsönnel kisegíteni, de attól tartanak, hogy az általuk kibocsátandó kötvényeket elhelyezni vagy egyáltalán nem, vagy pedig csakis áldozatok árán bírják Esetleg a kötvényeket kénytelenek lesznek a tárcában megtartani. Ezt a rizikót szem előtt tártva, érthető, hogy a bankok nem hajlandók mostan a kölcsönöket a régebbi olcsó feltételek mellett kötni, hanem a rizikót az árba kalkulálják Majd ha a községi kötvényeknek megint lesz kelendőségük és azokat könynyen el lehet helyezni, akkor a bankok, úgy hiszem, megint szívesen vissza fognak térni a méltányosabb feltételekhez. A mondottakból már megvan adva a válasz a több városból hozzám érkezett arra a kérdésre, hogv a városok kölhet- nek e már törlesztéses kölcsönöket? En azt hiszem, hogy még nem! Ha értem is a városok súlyos helyzetét, ha tudom is, hogy mily kellemetlen is terhes függő kölcsönökkel operálni, mégis amellett vagyok, hogy inkább tartsák még meg, illetve, hogy inkább hosszabbítsák meg a függő kölcsönt, minisem, hogy most 6% os, vagy még drágább kamatozású törlesztési kölcsönnel kössék le magukat. Hisz a bankráta már visszament 4 és fél százalékra és kilátás van arra, hogy rövid idő múlva le fogják szállítani 4%-ra. Ez által a függő kölcsönök terhe is megkönnyebbül és ennek az ára sem lesz nagyobb 5—6% nál. Eddig ugyan a záloglevelek és községi kötvények kurzusa csak nagyon keveset javult. Ä javulást megakadályozta az állami kibocsátások konkurrenciája. De a pénz már bőnek mutatkozik. Bécsben folyó (rövid lejáratú) pénzt már 3 és egynegyed százalékra kínáltak. Németországban sokan abban a nézetben vannak, hogy a folyó év meg fogja hozni a 3% os bankrátái. Én ezen optimisztikus reményt nem osztom, mert a még kielégítendő szükséglet óriási. De ha az Osztrák-Magyar bank a váltókamatlábat le fogja szállítani 4%-ra és a pénzintézetek betétekért csak szintén 4%-ot, vagy még kevesebbet fognak fizetni, akkor a tőkések a jelenleg még majdnem 5%-ot jövedelmező zálogleveleket és községi kötvényeket fogják vásárolni, úgy, hogy ezeknek a befektetési papíroknak az árfolyama fel fog szökni. Abban, hogy a 4% os járadékok rövidesen elérjék az 1903 évi kurzust, azaz, hogy megközelítsék a 100% os árt, nem lehet reményleni. De meglehet az, hogy ismét elérjük az 1910. évi árakat, amikor a 4 és fél százalékos záloglevelek és községi kötvényekért el lehetett érni a 98—10070-os kurzust. Ez lesz az az időA „Nagybánya“ tárczája, Csendes viz. Nagy robogással fűt az élei, törve törik az emberek egymást, és magukat, hogy czéljaikat elérhessék és vagyont, hírnevet vagy családi jólétet szerezzenek maguknak. És ez a küzdelem felver egy forgatagot, a melyben részt vesz minden élő lény és a melynek zajától hangos a város és oly rémesen búg egész nap, mintha egy óriás hörögne benne, a kire nagy, hatalmas erők térdeltek rá és fojtogatnák, hogy beleszoritsák a leiket. Robognak a kocsik, élesen csenget a villamos, rikoltva száguld a rikkancs és tolong ember ember hátán; és a pénz csörög, mintha egy láthatatlan ördög szaladgálna az emberek között és csörgetné közöt tük a pénzt, a csábítás bűnös fegyverét. És ebben a városi forgatagban nincs megállás, mert az elhullók helyére újak tódulnak és az elesőket vagy összetörteket az előtörők könyörtelenül szorít ják vissza. Mert a város törvénye könyörtelen, az csak izgalmat, törtetést ismer, de elmélyedést vagy megállást nem. Olyan a nagyváros élete, mint a sziklák között morogva lezuhanó víztömegé, amely csap- dós, zuhog, tajtékot ver, de egy pillanatra sem áll meg soha és soha ki nem simul, hogy lecsendesedjék. Az ilyen rohanó ár ritkán képez olyan vizszigetet, a hol egy kissé megpihenjen a viz és mint egy kÍ3 tóban, úgy éljen egy pillanatra csendesen ; de azért megesik néha, valami nagy természeti csoda szokta előidézni, hogy a nagy rohanó ár között képződik egy sziklakatlan, a mely megőrzi az oda került vizet csendes víztükörrel, mig körötte zuhogva fut tovább a lezuhanó viz; hatalmas árja fut és észre sem veszi, hogy ott melleíe van egy csendes kis vizterület, a mely békésen ül a sziklák között. Tiszta a színe, lelátni egészen az aljára, és az nem zavaros, de tiszta, békés és nyugodt, mintha valami láthatatlan kéz simította volna ki, hogy csendessé tegye. Nagy riadalom volt a városban, választási zaj verte fel a polgárok nyugalmát. Elkeseredetten folyt a harcz. A pártok nagyon erősek voltak. Hozzájárult ehhez, hogy nyár volt és az idő kedvezett. Mindenki talpon volt. De talpon volt a katonaság és a rendőrség is, mert, a szenvedélyek oly elvadultak voltak, hogy az ellenpártok hivei rábeszélés örve alatt agyba főbe verték egymást, A szavazó bizottság épülete előtt ék-alakban állt fel a katonaság, hogy az ellenpártok még csak ne is láthassák egymást. Kocsik robogtak, az automobilok tülköltek és az utcán tolongó nép rekedten ordítozott. Ezalatt járták a várost a kortesek, forgott a pénz, dúltak a szenvedélyek és indulatok, az emberek hihetetlen más alakban jelentek meg, a mint a szenvedély kiforgatta őket emberi mivoltukból, és a kortes-tanyák és vendéglők hangosak lettek És épp ily hangosan dobogott és ily élénken élt a város egész érverése. Néha a mentők sikolya hallatszott, a mint rémfüttyel jött kocsijuk és vitte a sebesültet a kórházba. Mint egy komor faitömb úgy állt a kórház ott a többi között, mintha neki semmi köze sem lenne ahhoz a nagy küzdelemhez, a mely kint dúl a többi ház között. Már esteledni kezdett az idő, mikor futva siettünk a szerkesztőség felé, hogy megnézzük az új híreket. Az ut a kórház mellett vitt el, ahol a betegápolást az apáczarend tagjai teljesítették. És amint sietve elsurrantuuk a kórház fala mellett, egyszerre csak megállított bennünket egy kedves, egyszerű, és mégis mélységes erejű kép. A kórház hátsó részén, ott a hol az út a halottas kamrához vezet, ott van egy kis kert, amelyet az apáczák ültetnek, ápolnak az alatt, mig felváltva egymást, pihenőjük tart. Kis lugasféle van ott. felfutókból, a melyek most indulnak útra, hogy befussák őszig azt a kis dróthuzalt, a mely eléjük van rakva, hogy pályájukat jelölje. Odébb egy pár őszirózsa és muskátli virág látszik, a melyek már kezdik nyitogalni virágjaikat. Az apáczák ott ülnek a lugasban, fal felé fordulva, nem az utcza felé, melynek szédületes forgataga nem érdekli őket. Kint az utczán iszonyú zaj van, ott az ö lugasukban csend és nagy némaság. Egymás mellett ülnek ők a kis pádon. Egyik sem szó! egy szót sem, olvasójuk a kezükben van és elgondolkozva, elnémulva ülnek egymás mellett. De ez a szuverén csend és szent némaság oly hatással bir, hogy a nagy rohanáshan is megállítja az embert. Sehol, de sehol nem tapasztaltam az ellentétnek oly szembeszökő és éppen ezért oly frappáns hatását, mint éppen itt. Alig pár arasznyira attól a kis lugastól, hol a néma ajkú apáczák üldögélnek, hörögve fut az élet, ők pedig
