Nagybánya, 1914 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1914-02-05 / 6. szám
1914. február 5 NAGYBÁNYA 3 dekeltségi körök kiválasztása és külön megterhelése nagyban elősegítheti a terhek apaszlását. De tisztában kell lennünk, hogy mégis számtalan eset leend, midőn a ke- vésbbé jól szituált helységek nem lesznek képesek káros visszahatások nélkül a helyhatósági teendőkkel fokozódó költségeket önerejükből elviselni s az állam lesz kénytelen segitőleg közreműködni. Az a segélvakczió, mely a városok dotácziója tekintetében megindult, módjával a vidéki községekre is ki lesz terjesztendő Ha az adót és közterheket általában a teherviselési képesség szerint igyekszünk a modern adópolitika szerint megosztani az egyesek között, ugyanazt az elvet kell alkalmaznunk a helyhatóságokkal a városok és vidéki községekkel szemben és kivált akkor, midőn kétségtelen, hogy legalább is jelentékeny részben nem saját helyhatósági teendőik, hanem az ezen felülálló állami feladatok átruházása okozza kiadásaik nagyobb mérvű növekedését. Az állami segély megadásánál azonban ügyelnünk kell, hogy az ne a kormányzat kénye-kedve szerint, hanem előre szabatosan megállapított szabályok szerint legyen megadható. Ügyelnünk kell, hogy csak bizonyos határig s csak akkor és addig adassák, amikor és ameddig a helység önerejéből csakugyan nem képes magát fenntartani. Megadásánál és mérvének megállapításánál nem a pótadók nagysága lesz egyedül irányadó, mint inkább az, hogy kimeritette-e a község a rendelkezésére álló segélyeszközöket és jövedelmi forrásokat, nem-e áll a magas pótadóval vagyonszerzés vagy oly vállalat, intézmény, beruházás szemben, melyet a polgárok csak saját kényelmükre létesítettek, vagv mely ha terhelő is, a lakosság keresetképességének, a helyi forgalomnak növelésével van ellensúlyozva. Ha mindezek alapos mérlegelése után is fennállanak a segélyezés feltételei, úgy inkább direkt segélyben, mint az állami bevételekben való patriczipá- czió utján igyekezzünk azt megadni. Az állami jövedelmekben való par- ticzipálás csak általános lehet, nem szünteti meg, sőt néha még növeli a különböző helységek teherviselése körül aránytalanságot, inkább a jobban szituáltaknak válik előnyére s igen keveset segít a rosszabbul szituáltaknak, a kisebb állami adólappal bíróknak baján Helyesebb azért a direkt állami segélyezés, mely inkább simulhat a valódi szükségletekhez, nem igényel általános intézkedéseket, ha a viszonyok változásával a segély módosításának szüksége áll elő, a viszonyok jobbultával azonnal kisebbíthető vagy elvonható s az aránytalanságok ki- egyenlítésének leghatályosabb eszköze. Sietnünk kell nemcsak ezzel az állami segélylyel, hanem általában a hely- hatósági szolgáltatások egészének rendezésével. A túlzott helyhatósági szolgáltatások nemcsak a fejlődést akadályozzák meg, hanem visszahatásuk előbb és közvetlenebbül hat rombolólag, mint a túlhajtott állami szolgáltatásoké. A városi zálogház. Február 4. A mai kélségbeejtően sanyarú viszonyokban, amelyek a bankráták csökkentésével is alig engednek a kisembereknek, a polgárságnak szabadabb lélegzést, a Nagybánya mindenütt ott volt, ahol szükség volt bátor szóra, nagyobb akcziókat is megindító ötletekre és mindenütt ott volt, ahol a polgárság létérdekeiért kellett sorompóba szállania Rámutatott azokra a hiányokra, közigazgatási teendőkre, amelyek a kis emberek ügyeit, boldogulásait segítették volna elő s most is, mi akarunk az elsők lenni, akik Nagybánya régen érzett nagy hiányára, a zálog házinségre rámutatunk. Mert a polgári osztálynak, a szegény embernek, szinte létszüksége a zálogház a mai viszonyok mellett: a pénz drága még mindég és nagyon keservesen szerezhető ritka madár, a pénz drága jószág, nehezen jön és könnyen megy el s tudjuk, tapasztaltuk, hallottuk azokat a panaszokat, amelyek a zálogház hiányát ismételték végeszakadatlan szomorú litániában. A zálogház az az utolsó mentsvára a kispolgárnak, hová talán utolsó fölösleges bútorát, ékszerét, ruhaneműjét viszi — de pénzt kap érte, amiből kenyeret lehet venni Ínséges idők idején, a rongyos, éhes iskolás fiúnak, a beteg asszonynak, a családnak És azok a családok, akik olyan szerencsében élhetnek, hogy zálogház van a városukban, ugyancsak savanyu, csalódott arczczal ébrednének egy napon: zárva találva a zálogház ajtaját. Hiszen azoknak a családoknak, akikre az élet nagyon is erős keresztet mért, utolsó, szelíden és biztatóan ragyogó mécsnek ott világot a zálogház pénzes kapuja, ahonnan kilehet elégíteni a hitelezőt, hogy ne poltyanjon a kispolgár minden pere- puttyostól a hideg, fütetien, ágytalan utczára. S a zálogház ott melegszik azoknak is, akik télviz idején munkáskezüknek tevékenységet hiába keresnek: nekik fát, világot, ételt lop be az életükbe az a fogalom: a zálogház. Igen, ez a szó, és e szó mögött rejlő rideg, üzleti valóság szinte fogalom ma már a szegénységben. Nekünk, nagybányaiaknak is az : egy nem létező távoli fogalom. Nos, hát ezt a nem létező távoli fogalmat ide kell teremteni. Mindenáron De nem privát, uzsorás üzletnek, hanem biztos, eredményes városi kezelésbe: hogy a zálogházból befolyó jövedelemből a városi polgárság húzzon hasznot : bővebb jobb csatornahálózat, villamos iv- lámpák, vízvezeték, közmunkák, kiépített járda és úttestek alakjában A gazdag ember, ha pénzre van szüksége, csak fölmegy a bankjába, de a szegényember bankja a zálogház és ha ez nincs, hová menjen végső megszorulásában a jegygyűrűjével, a párnájával négy-öt koronákat szerezni, ami talán akkor, abban a perczben egész vagyont, egész életet jelent neki S az egész élet nem ilyen pillanatokból fogan é, amelyek hosszabbak, kínosabbak, tartalmasabbak és mélyebbek az egész életnél ? íme — minél tovább foglalkozunk a zálogházzal, annál jobban szembetűnik a szükségessége és a hiánya — nemcsak a városi polgárságnak, hanem — magának a városnak is, amely — szintén nehéz helyzettel küzd De — amikor a zálogház szükségéről beszélünk, nem szabad szem elől téveszteni még «gy kérdést: az uj, városi zálogüzlet nem vonná-e maga után a városi polgárság, a kisemberek teljes elszegényedését? Nem roskadnának-e össze teljesen egzisztenciák és családok, ha utolsó értékes holmijukat, amit nem adtak el még potom áron kézalalt, a zálogház mindent befogadó gyomra nyeli el? És milyen hasznot húzhat ebből a város maga ? Ezernél több példa van rá, hogy azokban a városokban, hol magán, vagy állami zálogházak forgalma «egit a kisemberek megszorult helyzetén, nagyobb a pénz forgalma, kevesebb az egzekuczió, kevesebb a füstnélküli kémény ! és a munkáltán családok kibírják mégis vala- j hogy a kop’alás idejét és a munka, a fizetéses De a férjek zúgolódtak. Ez a sok evés-ivás kipuszíilja az embert. Már mo3t nem elég a kávé meg a csokoládé, meg a sütemény, hanem sonka és hideg pástétomok is kerülnek az asztalra s egy-egy palsck tokaji aszú. Hisz az uraknak is kell valami. Mert az urakat is belevonták. Már tudniillik azokat az urakat, kiknek idejük van uzsonnáim s a hö!gyeket mulattatni. A férjeknek soha sincs idejök; azoknak, ha elvégezték a hivatalos dolgaikat, mindjárt a kaszinóba kell menni. A nőtlen urakból azonban még nem halt ki az udvariasság s részt vesznek a hölgyeknek ebben a fontos közügyében is, melyet oly nehéz eldönteni. S annyira megy némelyeknek lovagias szolgálatkészsége, hogy mind a két pártbeliek uzsonnáin részt vesznek s szívesen szolgáltatnának egyformán igazságot mind a két részre, ha a nőkkel lehetne bírni. De nem lehetett s a harmadik választmányi ülés még nagyobb zenebonával végződött, mint a két előbbi. Az elnök egyre csöngetett, könyörgötf, rimánkodott; mind hiába, a zaj nem csöndesült le. Sértő szavak repültek majd ide, majd oda s másnap reggel egész sereg férj, akiket fölingereltek a feleségeik, indult párbajsegédeket keresni, hogy elégtételt követeljenek megsértett nejeikért. Huszonnégy óra múlva az egész város hem zsegett a lovagias ügyek sokaságától Párbajsegédek jöttek-mentek. Az egész inteliigen- czia talpra állt. A hivatalszobákban letették az iratokat s mindenfelé lovagias ügyeket tárgyaltak. A törvényszéknél, a járásbíróságnál, a pénzügy- igazgatóság dohos, alacsony szobáiban, a városházán, a vármegyeházán, mindenütt csak ezzel voltak elfoglalva. A legjobb barátok, mint halálos ellenségek álltak most szemközt. Régi hivataltársak nem beszéltek egymással s köszöntés nélkül mentek el egymás mellett. A tanfelügyelő úgy tett, mintha nem látná, mikor a pénzügyigazgatóval találkozott s a postafőnök hátat fordított az adótárnoknak, akivel azelőtt minden este együtt szoktak tarokkozni a kaszinóban. Az asszonyok tüzelték a férfiakat. Senki sem akarta megtorlatlan hagyni a rajta esett sérelmet. A kis Lányiné sirt, zokogott s átölelte a férje nyakát: — Hát te ? Te nem fogsz engem megvédelmezni ? — De muczikám, — magyarázta Lányi Rezső, — mit mondanának, hogy az én koromban, az én állásomban, mint járásbiró . . . Mindegy, nem szolgálhatott mentségül sem kora, sem állása. Ha az ember hatvan éves, hát ne vegyen el fiatal asszonyt. Aki nem tud megvédelmezni egy hölgyet, az ne henczegjen, hanem bújjon a sutba. A járásbirónak is síkra kellett szállni. — Ha megsebesülsz, híven foglak ápolni, — ígérte az asszonyka. — Hát ha meghalok? — Gyászolni foglak egész életemen át és soha mást nem fogok szeretni. ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árjegyzéket kívánatra küld természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: a fillüZÉDI Műi imalisaü. ■■ Kapható mindenhol. ■■
