Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-21 / 34. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szém ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős s?3rkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. A szent jobb. Augusztus 19. Augusztus derekán konvenció mifelénk, hogy nemcsak első nagy királyunk alkotmányáról, hatalmas institúcióiról, frank birodalmi mintára való megyei konstituciójáról, a nagy király személyes hajlamairól, jelleméről, avagy arról a határtalan akaraterőről, amellyel a pogányság tüzet itt elnyomta, cikkeznek a lapok, hanem aktuális fejtegetésekbe bo- csájtkoznak, összehasonlításokat tesznek a messzemult nagy alakjai és nagy alkotásai között és a mérleg másik serpenyőjébe a mai kor vívmányait helyezik el. Persze a régi jó idők messze maguk mögött hagyják sok tekintetben a mai korcs- nemzedéket fölfogásával, gyors és izgalommal teljes életével tunyaságra és élv- hajhászatra berendezett életmódjával. Régi sirások, régi jajgatások, mikor lesz már végetek ? A múlt, mondja Nitsche, egy golyó, amelyet az emberiség magával cipel nemzedékről-nemzedékre, érzi a beteges terhet, holott kioperáltathatná testéből és csak a forradás nyomát kellene viselnie. A történet az élet mestere ugyan, de lehet az élet rossz mestere akkor, ha nem arra gondolunk, hogy tanulságainkat csak jóra alkalmazzuk. Hogy mi ez a jó, az a lényeg a történelem tanításában és aki nemcsak pártpolitikai szemüvegen át keresi a históriai igazságokat, az meg fog győződni arról, hogy a ma világa ama nagy és súlyos értékeknek nincs hijjával, amelyet sokan csak a múltnak akarnak betudni. Az emberi faj, a kultivált világrészeken talán vesztett valamit zord vadságából, elszántságából, és ama kíméletlenségéből, amely alapját képezte annak a hitnek, hogy az erő a jog forrása. Nem a harcias erények vezetnek manapság Az erő és a bátorság mellé immár odasorakozott az ész és akarat is, amely már-már leigázza az előbbi tulajdonságokat, amelyek sok minden tekintetben hozzájuk igazodnak. — Nem látjuk-e azt, hogy ezek megannyian a közszabadságok kiterjesztésére és arra törekszenek, hogy a kultúrát minden társadalmi rétegben behozzák. Ez a törekvés megnyilvánul az igazságszolgáltatásban, a közoktatásban, a közgazdaság faktoraiban, de még a katonaságban is. Más szellem hódit itt is teret magának. A hadsereg a kultivált államokban tudja, hogy feladata nem szorul tisztára a hódításra, hanem inkább arra, hogy az államban legyen a rei d és vagyonbiztonság ere és hogy testedzés, pontosság és kötelességtudás dolgában mintául szolgáljon. Szent István művei ne arra emlékeztessenek, hogy mi is azokat utánozzuk. Ne az üldözést tanuljuk meg tőle, mert a pogányság kiirtása már befejezett munka. Tanuljuk meg a bűnt üldözni, nem a más meggyőződését. Tanuljunk tőle harciasságot, de ne verekedjünk egymással és ne fecséreljük el apró portyázásokban a nemzet erejét. Tanuljuk meg Szent István szándékát, amely az volt, hogy a nemzetet e földhöz egy szilárd alkotmány és oly népjogok köthetik, amelyekben a boldogságra való törekvés a főcél. Hiszen az ország első nagy szervezője is ezt akarta és úgy ő, valamint az alkotmány, amelyet magyarjai közé plántált, ennek köszönheti halhatatlanságát. Amikor nagy elvének áldozunk és szentséges jobbját körülhordozzuk a nép között, amely ez alkalomból ezrével tódul Budavárába, gondoljuk meg, hogy az ő harcai nem voltak a harcért, hanem ellenkezőleg, a béke érdekében. Egy erős fejlődésre képes Magyarországot óhajtott ő megteremteni, egy Magyarországot, amely nagyobb határával a Kelet felé van beszögelve. Itt nagy szükség van az erős államiságra, az erős nyugati államiságra. Szent István nagy bölcsességére vall, hogy ezt hagyományozta és hogy minden téren alkotott újításában tisztára az a szempont vezette: Magyarországból csak kulturállam lehet. A Kelet mai állapota igazolja, hogy milyen igaza volt első királyunknak, Szent Istvánnak. Még ma is, telefon és repülőgép idejében nem különbek az állapotok és nem jobbak az emberek, nem pallérozottabb a lelkűk, mint amilyen volt a honfoglalás idejében a magyaroké. Csak vegyünk elő bármilyen ujságlapot és olvassuk el pirulva a balkáni vérengzésekről szóló krónikákat. Olvassuk el és akkor bízvást szent áhítattal fogunk nézni a szent jobb felé. A „Nagybánya“ tárczája. Utánad. — Irta Kóczy László. — Esik eső, kórus az ég, bonts a kedélyem, Borba ontom bánatomat, pohár csendül: éljen1 Bús arezomon mosoly derül, erőltetett, fáradt; Hadd higyjék, hogy vig a lelkem, pedig sir utánad. Dalolgatok vig nótákat, hogy feledjem búmat, De valaki egy asztalnál szomorú dalt huzat, Félbe hagyom a vig nótát, előtör a bánat. . . Haza megyek, hogy ne lássák, mint sírok utánad Haza érve kis szobámba, hegedülök csöndben, Nóta mellett szabadjára előtör a könnyem; Átvirrasztom hegedűmmel minden éjszakámat, Mig egyszer a hegedűm is megreped utánad. Strucz-árverés .* — Irta: H. O. Wells. — — Ami a madarak árát illeti, láttam ón már struezot, melynek ára háromszáz font sterling volt, — szólt a műtömő, visszaemlékezve utazásokban eltöltött ifjúságára. Háromszáz font! * A Magyar Könyvtár legújabb számainak egyikéből. Szemüvege fölött elnézve tekintett rám. — Láttam egy másikat, melyet négyszázért sem adtak. Nem, — szólt — semmi különös szeszély sem volt a dologban. Egészen közönséges struezok voltak. Sőt kissé rossz színben is, a gyenge tápláléktól. Aztán semmi különös megszorító feltételhez sem volt kötve a struez- kereslet. Az ember azt gondolná, hogy öt struez egy keletindiai hajón olcsón elkel, Hát a dolog nyitja az, hogy egyikük gyémántot nyelt. A ficzkó, kitől a struez elkapta a gyémántot, Sir Morini Padisah volt; pöffeszkedő piper- kőcz ; a nyakáig valóságos Piccadilly-aszfaltbetyár, ettől felfelé a csúf fekete fej, meg a rengeteg turbán, ezen meg a gyémánt. Az istenadta madár a csőrével hirtelen odavágott és lecsípte és mikor ezért a ficzkó lármát csapott, a struez ugy- látszik észrevette, hogy bajt csinált, eloldalgott és elvegyült a többi között, hogy megőrizze in- kognitóját. Az egész egy pillanat műve volt. Én az elsők közt értem oda; ott állt a kárvallott pogány az isteneit emlegetve, meg két matróz, meg az az ember, kire a madarak voltak bízva és ezek majd megpukkadtak a kaczagástól. Gondolja csak meg, milyen ostoba módja ez egy drágakő elvesztésének! Az őr ép akkor nem volt ott, úgy hogy nem tudta, melyik az a bizonyos madár. Amint látja, a gyémánt tisztára elveszett. Az igazat megvallva, nem igen bántam a dolgot. A fráter, mióta a hajóra jött, egyebet sem tett, minthogy azzal az istenadta gyémánttal hen- czegett. Az ilyesmi mint a futótűz szalad végig a hajón. Mindenki csak erről beszélt. Padisah félrevonult, hogy érzelmeit elrejtse. Az ebédnél ott gubbasztott magában az egyik asztalnál, ő meg két másik hindu, — a kapitány piszkálgatni is kezdte emiatt, mire ő nagyon felindult. Ő nem veszi meg a madarat; neki az ő gyémántja kell 1 Mind britt alattvaló jogát követeli í A gyémántnak .elő kell kerülnie! Ettől nem tágít! Bejelenti a dolgot a lordok házának! A madárőr meg egyike volt azoknak a kemény koponyáju ficz- kóknak, kikkel valami uj dolgot sehogysom lehet megértetni. Minden ajánlatot, hogy próbálja előkeriteni a gyémántot valami orvosság beadása utján, visszautasított. Az ő megbízatása úgy szól, hogy madarait igy, meg igy táplálja és igy meg igy bánjon velük és ha máskép táplálja őket, avagy máskép bánik velük, mint éppen igy, meg igy, elcsapják. A Padisah szeretett volna gyomor- szivattyút keríteni, — bár madárnál bajos alkalmazni. Padisah agya tele volt mindenféle törvénybe ütköző tervvel — mint az ilyen istenadta bengálik legnagyobb részéé; arról beszélt, hogy zálogjogot vesz a madarakra és többi efélét. De egy vén ficzkó, ki azt állította, hogy az ő fia londoni ügyvéd, úgy okoskodott, hogy amit a madár lenyel, az, ipso facto, a madár részévé válik és a Padisahnak nem marad egyéb hátra, mint kártérítési keresetet indítani; bár igy sem lehetetlen, hogy felperes részéről vétkes köny- nyelmüséget lehet majd kimutatni. Neki oly struez- czal szemben, mely nem az övé, semmiféle eljárásra jogezime nincs. Ez Padisahot nagyon kihozta a sodrából, annál is inkább, mert a mi
