Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-09-25 / 39. szám
22ZI. é^rfolsram. ISj.3. szeptember Hó 25. 3©-ils: szám. TÍŰR»A.T>AT|MX 'jfcim «awifaiT»r-rar>T> a -r.-ffwrx jblmiTILAJP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGL Y MIHÁL /. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-r* -.ám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfize* ’ldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kfin j n Is. A tizenkettedik órában. Szeptember 24. Sok ízben foglalkoztunk már e lapok hasábjain a gazdasági válsággal, mely kimondhatatlan sulylyal, szinte elviselhetetlen teherként nehezedik városunkra is. Kimutattuk, hogy abban a lehetetlen helyzetben, melybe a város került, a vezető köröknek vajmi kevés része van és senki sem vádolható azzal, hogy azok a nagy alkotások, melyeket az utóbbi évben hívtunk életre s amely alkotásokkal századoknak semmivel sem törődő kö zönyösségét, nagyfokú mulasztásait pótoltuk, — kellő körültekintés, pénzügyi mérlegelés s az igénybe vehető erőforrások tekintetbe véíele nélkül vitettek volna keresztül. Ez a katasztrofális csapás, mely általános az egész európai kontinensen, úgy zúdult reánk, olyan váratlanul, mint a mitsem sejtő alpesi turistákra a lavina; vagy a keleti express vonat csillogó kényelmében utazókra a vasúti szerencsétlenség. Hogy ez igy van, hogy kivüfünk álló felsőbb erők döntöttek az örvénybe, megkíséreljük nagy vonásokban vázolni. Volna-e valaki, aki azt merné állítani, hogy továbbra is kitérhettünk volna a vízvezeték és csatornázás építése elől? Hogy nem volt égető szükség a villamos világításra? Hagyhattuk-e továbbra is gyermekeinket a régi járványfészekben, a rozoga, a legprimitívebb közegészség- ügyi követelményeknek sem megfelelő OVOv 'er. elemi iskolai épületben, a i miazmákkal telitett szűkös hely Nem volt e szükség az erdei st kiépítésére, mikor a fuvarosok ___ bé re úgyszólván 1—2 év alatt ou - iuu százalékkal emelkedett s ennek daczára a város közönsége a fuvarosok szeszélyes kénye-kedvének volt kiszolgáltatva, hogy lesz-e télire fája, vagy ezer és ezer holdas erdőségek közepette is dideregni lesz kénytelen! Hatványozott erővel s a leggyorsabb tempóban kellett tehát hozzáfogni a munkához, hogy mindezen égető kérdéseket a lehetőség határain belül megvalósítsuk. Senki sem vádolhatja a vezetőséget azzal, hogy a sötétbe ugrott, hiszen mindezen kérdések alaposan elő voltak készítve, gondoskodtak a fedezetről is, midőn a képviselőtestület a 3600 000 koronás kölcsönt megszavazta s e kölcsönre vonatkozó igen kedvező ajánlatot elfogadta és jóváhagyás végett fölterjesztette. De hát az akkori\edvező pénzügyi viszonyok mellett, midőn a városi takarékpénztárból is 6 és 672 százalékos pénzt lehetett kapni megfelelő biztosíték mellett, ugyan ki gondolhatott volna a reánk szakadt pénzügyi krízisre, mely immár évek óta tart? Ki gondolhatott volna arra, hogy a felsőbb hatóságnak épen tizenegy hónap kellett ahoz, hogy a 3600000 koronás kölcsönügvünket jóváhagyja ? Amikor or o ióváh Debrer1’ a köl- terminus- lult pénz- tl ajánlatát TöT>De már nem áíiona. A mi kálvária járásunk ez időtől kezdődik. Minden munkánkban a közepe táján tartottunk; a vállalkozókat fizetnünk kellett s pénz nem volt. Megkezdődött a kilincselés, az antisambrirozás s a kényszerhelyzet, melybe önhibánkon kívül jutottunk, valóban rettenetesen kezdett kialakulni. Nem volt szabad még az uzsorakamatok elfogadásától sem visszariadnunk. A nagy kölcsön azután, melyből ha azt egyszerre a fölajánlott kedvező feltételek mellett fölvehettük volna, mindent fedezhetünk, igy aprózódott el. így kellett fölvennünk 446 000 koronás kölcsönt 8% kamat mellett, 600.000 koronás kölcsönt 78/4°/o, 1.050 0Ö0 koronás kölcsönt 75/io százalék s más jutalékok fizetésének kötelezettsége mellett. Nagy összegeket emésztettek föl az interkaláris kamatok, az egyes vállalatoknál szokás szerint előforduló tulkiadások s hogy a szerencsétlenség teljes legyen, az idei árviz- csapások is mintegy 50—60 ezer korona károkat okoztak az iparvasútnál, a hidaknál, a felszakitott úttesteknél. Nem hagyhatjuk említés nélkül ama körülményt sem, ami szinte kegyelemdöfés számba ment egy vergődő városnál, hogy az állami elemi iskolák és óvódák A „Nagybánya“ tárczája. Megalkuvás. Muzsikás éjszakákon át — járok fáradtan egyedül,.— míg a cigány s az élet hegedül. Talán várok is valami csodát, — amiről tudom: soh' se jön, — csak a mindent meg- örlő holt közöny. És ez a kedves, pezsgés, régi tér — kilök az éjbe, mint a gyermeket, — akit az Anyja holtan kivetett . . . 8 muzsikás éjszakákon át — addig járok bús egyedül, — mig az élet a sírba hegedül... H. Ö. A homok-szent-mártoni irodalom- pártoló kör. Már minden volt Homok-Szent-Márfonban: kaszinó, járásbíróság, adóhivatal, négy osztályú al-reáliskola, önkéntes tűzoltó-egylet, dalárda; csak irodalmi kör nem volt még. Ezen segitni kell, Homok-Szent-Márton nem maradhat hátra, az irodalom a nemzet föntartó oszlopa, pártolni kell az irodalmat. Ilyen gondolatok járták át a Tóth János magasra törő elméjét, ki reáliskolai tanár s az irodalom lelkes barátja volt Homok-Szent-Mártonban. Ezeknek a gondolatoknak aztán kifejezést isadott a buzgó férfiú. Eleinte csak vállvonogalva hallgatták az urak a kaszinóban. Csak éppen úgy odavetett egy-egy szót az egyik vagy a másik a tarokk, vagy a kalabriász mellői. De a lelkes férfi nem nyugodott, kifejtette tervét, hogy mit gondol ő: irodalompártoló kört kellene alakítani Homok- Szent-Mártonban. — Hát még mit ? — mondta rá fitymálóan a járásbiró. — Ostobaság, — mormogott az öreg adópénztárnok, kinek, úgy látszott, kiváltsága van Homok Szeut-Márfonban mindenkivel gorombás- kodni Thury Pista is azt vélte, mi az istennyilának az nekik? Darvas Zoltánnak sem kellett. Még a tiszteletes ur is csak himezett-hámozott: — Hát hiszen szép, szép, kérem, de sok már rajtunk az adó, kérem. A lelkes tanárt azonban nem csüggesztette el ez a sivár közöny s ez az ellenséges iudulat. Ismerte már ő ezt.' Minden irodalomtörténetben olvasta. Hírlapi cikkekben is olvasta. De aki oly nemes célt tűz ki maga elé, az nem riad vissza a nehézségektől. Ha a férfiakkal nem boldogul, megkisérti a nőkkel. A női kebel fogékonyabb a szép és nemes iránt még Homok-Szent-Mártonban is. S mikor uzsonna alkalmával előadja nagy tervét Tóth János tanár a járásbiróéknál, vagy a gyógyszerészéknél, vagy másutt, a nemes mag kikel a hölgyek kebelében. Irodalom, költészet, a társasélet föllendülése, ej, hisz az nagyon érdekes lesz. Talán még táncolni is fognak? — Hogyne, — biztosítja Tóth Jánosa lelkesedő hölgyeket. A tánc múzsája testvér a költészet múzsájával, bájos harmóniában megférnek együtt. A gyógyszerészéknél is, a járásbiróéknál is, mindenütt örömmel ragadják meg a nemes eszmét. Hiszen eddig úgy sem tudtak mit csinálni az unalmas, hosszú, téli estéken. Csak olvasni, mindig olvasni, azt megunja az ember. A névnapokon meg csak esznek, isznak, egész este nem kelnek föl az asztaltól, az C3ak a férfiaknak való mulatság. — Maga igazán kedves ember, hogy reánk is gondolt, — halmozzák el dicséretekkel Tóth János tanárt. Az eszme hódit s diadalmasan járja be egész Homok-Szent-Mártont. A kaszinóban már nem hallatszanak a kicsinylő, elutasító hangok A járásbiró maga is bevallja, hogy tulajdonképp ö teljes szivéből óhajtja a magyar irodalom föl- virágzását, tessék elhinni és amennyire tőle kitelik ... no, nem mond többet, de tessék elhinni, hogy amit ő mond, az meg van mondva. Az adópénztárnok sem tartja már olyan ostobaságnak. Thury Pista pedig kijelenti, hogy ördög bánja, hát csinálják meg azt az irodalom- pártoló izét. Meglátszik a nők gyöngéd befolyása az egész kaszinón. Csak a nagytiszteletü urnák van némi aggodalma: — De a tagsági dij, kérem, a tagsági dij . . . Darvas Zoltán azonban lelromfolja a papót: — Úri ember csak nem sajnál egy pár rongyos forintot.
