Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-31 / 31. szám

1913 julius 31. NAGYBÁNYA 3 mennék, ha nem félnék úgy tőle. Attól, ami azután nincsen . . . Aha! Tehát a médike nem félt. Tehát az öngyilkossághoz nem elkeseredettség, hanem bátorság kell. Az öngyilkossághoz nem életun­dor, hanem ennek a tragikus gesztusnak nagy­szerű poélikus megvalósítása No lám, milyen könnyű öngyilkosnak lenni. Csak ki kell üríteni a veronálos üveget. Ez az egész. Ez az egész ? A kis médikét nem tudták megszeretni a kollegái. Visszavonuló volt, buskomor és csön­des, mintha titkolni valója lett volna mindenek előtt és maga előtt A kis médikét nagyon sze­rették a tanárai. Szorgalmas volt és ambiciózus Nagy perspektívák tárultak ki előtte, az egész nagy, diadalmasan gazdag élet készült eléje szórni minden, tudomány által megszerezhető kincsét. A kis médike talentum volt. És sápadt volt és szomorú volt. És egyedül volt. Mert otthona volt és nem volt otthona, mert nem volt benne szerető, szelíd édesanyja, aki meg értette, szerette volna. Nem volt otthona az anyja mellett. Folytonos tanulásvágyát önfejű­ségnek bélyegezte. És elidegenítették a szere- tetre való otthonban apró, szenvedélyes, éles csatározások, nem fejlődött ki köztök az az in­tim, brilliáns édes kapocs, ami szerető felkeli melegében vet fészket, ágyat, — nem volt ki­fejlődve sem az anyában, sem a csöndes, bus­komor médikében a szeretet lelkiismerete, mert akkor egyik vagy másik fölülemelkedett volna a szócsaták kínzó tüzén és szerető csókkal kibé­kültek volna. Milyen könnyű öngyilkosnak lenni. Milyen keveset szenved az ember a Veronái gyors ha­tása alatt Milyen kevéssé felelős ezért és ezekért a tragédiákért a társadalom laza életű talaja . . . Haladjunk tovább az újság betüországutján és felejtsük el a kis médikét, hiszen jön utána száz kis médike és száz Veronái pasztilla. Sza­ladjunk tovább és nyugodjunk meg abban, hogy milyen könnyű öngyilkosnak lenni ott, ahol a társadalom laza talaján élő érzékeny lelkek még a családi boldogság legintimebb mélyén sem tudják megérteni egymást. H. ö. komor pillantásokkal méregeti, hanem valami rém, melyet izgatott fantáziája termelt, vagy valamely, a régi időkből itt felejtett szatir, ki megzavart nyugalmát féltve, el akarja ijeszteni. Az azonban újból megszólalt : — Jó estét asszonyság. Az asszony kissé magához tért. S erőt véve remegésén, kényszeritett nyugodtsággal válaszolt: — Jó estét. Mit kiván, jó ember? — Pénzt. Aztán mintha szükségét érezte volna a ma­gyarázatnak, hozzátette: — Három nap óta nem ettem. Az asszony megkönnyebbülve lélegzett fel. Csak egy szerencsétlen koldusember gondolta magában. Aztán kivette tárczáját s minthogy még mindig nem mert közelebb menni, elébe dobott egy forintot. — Vegye fel, jó ember. Ezen jóllakhatik. Az ember meg sem mozdult, csak a szemei villámlottak haragosan s fenyegető hangon szólott: — Kevés. Az asszony elébe dobta a tárczáját. HÍREK. Julius 30. Személyi liireb. Tömlő Lajos tanár édesanyja lá­togatására városunkba érkezett. — Dr. Lovrich Gyula fővárosi ügyvéd városunkba érkezett. — Demény Dezső udvari kánián pár napot városunkban töltött. — Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd az orvosi világkongresszus alkalmából Londonba utazott. —■ Dr. Vázsony Lajos egye­temi magántanár pár napot városunkban töltött. — Almer Béla mátészalkai gyógyszerész hosszabb tartóz­kodásra városunkba érkezett. Áthelyezések. A közoktatásügyi miniszler Pentsy Erzsébet körmendi polgári leányiskolái tanítónőt Nagybányára helyezte át. — A köz- oktatásügyi miniszter Thurzó Ferencz áll. fő­gimnáziumi tanárt Nagyszebenből Makóra he­lyezte át. A r. kath. egyház köréből. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Bujdos Balázs nagybá­nyai káplánt a kolozsvári egyetemre küldte, hol a filozófiai fakultás hallgatója lesz. Helyébe nagybányai segédlelkészül Lubomirszky Jenőt helyezte át Beregszászról. Eljegyzés. Sziklaiy Alfonz m. kir bánya- tanácsos, nagyági bányaigazgató leányát elje­gyezte Borbély Sámuel m. kir. bányamérnök. Réti István kitüntetése. Nagy örömmel vesszük a hirt, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter Réti István festőművészünket a budapesti képző­művészeti akadémia tanárává nevezte ki. A nagybányai festőkolóniának Réti immár a második tagja, akit e magas kitüntetés ért. Évekkel ezelőtt Ferenczy Károly festő­művészt hívták meg a képzőművészeti főiskola tanárává. A nagybányai festő­kolónia vezetésében azonban nem áll be változás, mert Réti, valamint Ferenczy ezután is részt vesznek a vezetésben. Boromisza püspök aranymiséje. A várme­gyei lapok kivétel nélkül mind úgy hozták a hirt, hogy dr. Boromisza püspök f. hó 26 án tartotta aranymiséjét. Pedig a jubileum napja nem 26 án, hanem e hó 30-án van. Ugyanis 1863. julius 26 án pappá szentelték dr. Boromiszát, mig első szentmise-áldozatát julius 30-án mu­tatta be. A jubiláns Rómába utazott s ott fogja megtartani aranymiséjét. A jubileum napján az egyházmegye minden templomában ünnepi is­tentiszteletet tartanak. Kereskedelmi s iparkamai tanácsosok vá­lasztása. A debreczeni kereskedelmi s iparka­marai tanácsosok választását városunkban f. hó 24-én 25 én ejtették meg Égly Mihály válasz­tási elnök vezetése alatt. A kereskedők 24 én. A férfi azt sein vette fel,hanem megszólalt: — Az ékszereket is! Láposyné elsápadt. Most már tudta, hogy nem koldussal, hanem rablóval van dolga. Egy pillanatra az jutott eszébe, hogy segítségért kiált, de amint aggodalmas tekintete végigsiklott a vad, züllött ember állatias arczán, belátta, hogy minden hiábavaló lenne. Leszedte füléből apró, topáz függőit, ujjáról a gyűrűket s odavetette a rabló elé. — Nincs egyebem. Most már hagyjon béké­ben elmenni. A férfinak durva nevetésre nyílt a szája. Szemeiben homályos láng lobbant fel s előbbre lépve a fa törzsétől, csendesebb, de parancsoló hangon szólott: — Még egy csókot is akarok. Egy év óta nem csókoltam asszonyt. Láposyné rémülten hátrált. Aztán hirtelen összeszedve hanyatló erejét, őrült szaladással megindult a tisztás felé. Az irtózatos futástól és a szörnyű ijedtségtől egyre gyorsabban kalapált a szive, lélegzete egyre jobban fogyott s érezte, hogy már nem képes tovább menni. Háta mögött az iparosok 25 én választottak A választás ered­ménye az, hogy a kereskedők rendes kamarai kültagul Steinfeld Bélát, póttagul Glauiizky Ká­rolyt, az iparosok rendes kültagul egyhangú sza­vazással Kapás Mihályt, póttagul Spiczuly Ká­rolyt választották meg. Az orsz. lelkészegyesület kongresszusának ünnepi szónoka. Az országos lelkészegyesület ez évben Budapesten fogja megtartani kongresszu­sát. A kongresszus alkalmával az ünnepi beszéd tartására Soltész Elemér nagybányai lelkészt kérték föl. Pásztory Árkád másfél milliós adománya. Pászlory Árkád lurvékonyai nagybirtokos, a bikszádi bazilita rend volt főnöke nagyszerű alapítványt tett a hajdudorogi magyar püspök­ség javára. A turvékonyai, valamint a vámfalui, a felsőfalui, a bikszádi és a terepi határban levő nagykiterjedésü birtokait minden tartozé­kaival együtt az újonnan alapított gör. kath. magyar püspökségnek adományozta, azzal az óhajtással, hogy az adományból a lurvékonyai tanyán fiu-nevelőintézetet állítsanak fel, amely­ben főleg az avasvidéki szegény gyermekek nyerjenek ipari, mezőgazdasági és kertészeti oktatást. Nagylelkű adományát alapító-levélbe foglalta, amely aktushoz az uj püspökön, Mik- lóssy Istvánon kívül meghívta Bányai János szerencsi czimzetes kanonokot, Damjanouics Tivadar kökényesdi esperest, Nagy László nyu­galmazott főispánt, dr. Fejes István ügyvédet, mint ügyészét és Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitányt. Az alapítólevélben azt mondja, hogy Isten dicsőségére és szeretett magyar ha­zájának fejlődését szolgáló czélokra említett birtokait, amelyeket egy hosszú élet becsületes munkájával szerzett, a haszonélvezeti jog fenn­tartása és a püspökség örök tulajdonjogának telekkönyvi feljegyzése mellett az uj gör. kath. magyar püspökségnek adományozza, megjelöl­vén annak a fentiekben körülirt czélját. Az ajándékozott birtokok összes értéke legalább másfél millió korona. Gábor, Gábor, vigyázz Nagybányára! Lapunk legutóbbi számában e czim alatt egy czikk jelent meg, melynek soraiból dr. Ajtai Nagy Gábor azt az érthetetlen intencziót olvassa ki, hogy őt valaki »értékén felül lekicsinyli.« Ha e fel­tevésben csak egy szemernyi igazság is volna, úgy Isten látja lelkünket, hogy e czikket a vi­lágért sem adtuk volna ki. Ellenkezőleg! Mi úgy találtuk, hogy a czikkiró dr. Ajtai Nagy Gá­bort talán értékén is felül felbecsüli, midőn az ősi bányaváros sorsát a kezeibe teszi le. Kossuth Lajos egy Ízben, Eötvös Károly isteni humora szerint Pichler »öcsémet« bízta meg, hogy vi­gyázzon Magyarországra. Vau-e tehát annál mindinkább közelebb hallatszottak az üldöző nehéz, az avarban is dobbanó léptei, már hallotta hörgő, szaggatott lélegzését, s mikor egy pillanatra megállóit, hogy lélegzetet vegyen, rémülettel érezte egy csontos, kemény kéz szorítását. Véde­kezni próbált, kissé hátrafordult s ekkor egy vigyorgó, a vágytól még jobban eltorzult arczot, két nedves, homályos lánggal égő szemet pillan­tott meg, orrába egy forró, pálinkagőztől és emberi verejtéktől nehéz, savanyu lehelet csapott, s az ijedtségtől, a borzalmas futástól, a szörnyű szag nyomán támadó undortól erejét vesztve, eszmé­letlenül esett az utat elborító levéltakaróra. Mire magához tért, már beállt az alkony. Az őszi este hűvös levegője végigcsapott az erdőn, úgy, hogy megborzongott. Fázni kezdett. Kimerült­nek, végtelen szerencsétlennek érezte magát, meg­halni szeretett volna. A zokogás is fojtogatta, de nem tudott sírni. Csak végtelen undort érzett és halálos fásultságot. Nem is tudta, hogy merre indul; haza akart menni, s mégis azon vette észre magát, hogy egyszerre a tisztáson állott. Ekkor eszébe jutott Joob s befordult a kápolna felé. Dii^Q7Án C'rvrS szatmármegyében. D1JX0TL/\LJ VJ I UU I rUKUU Megnyílt május hó 15 én Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegviz-gvógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom