Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-27 / 48. szám

tét legfontosabb érdeke a társadalomnak, hogy félre ne vezettesse magát sem hiób- hirekkel, sem optimista véleményekkel, amelyek nyomán esetleg nagyobb luxust, több tulkiadást megenged magának. A magyarság útja folytonos har- czokon át, véres csataterek, csonka hul­lák mellett vezetett el a kultúra, a ke­reskedelem mai harcáig. Most vívja azt a kétségbeesett, nagy küzdelmet, amit kemény, erős összetartással ki kell vív­nia, hogy a társadalmi jólét, a magyar ipar és kereskedelem viruló olajága hozza meg a háborúkat követő nyugalmas bé­két. Ebben a küzdelemben, megtartóz- kodásban, összeszorult igényekkel, tiszta szemmel és kézzel küzdenie kell becsü­letes szolidaritásban a egész társadalom­nak. Ebben a munkában ki kell vennie a részét a vidéki sajtónak is, állandóan felvilágosítva, nyugodt temperamentumra intve és tanítva, hogy az ország, a vidéki élet összeroppanása még súlyosabb kö­vetkezményekkel ne járjon. Irreális témák pengetése hivságos dolog ma, amikor minden épkézláb em­bernek talpon kell lennie, mert ebben az ipari harcban a társadalmi szervezet legkisebb atomja is élethalál között lebegi H. ö. _2______________________ ______ Bo romisza Tibor kiállítása. November 26. Jeleztük már egyik legutóbbi számunkban, hogy Boromisza Tibor! festőművész a jövő év január havában nagyobb szabású kiállítást ren­dez Budapesten Könyves Kálmán műtermeiben. Mielőtt képeit a fővárosba útnak indította volna, az elmúlt vasárnap volt szives azokat a sajtó képviselőinek bemutatni. Ez a bemutató vernissage jelleggel birt, de sokkal érdekesebb minden vernissagenál Főérdekessége volt, hogy a mester majd­nem minden képénél hosszabb fölvilágositással szolgált az ő művészi törekvéseiről, czéljairól, azon problémákról, melyek megihlették lelkét s melynek művészi megoldására törekedett hosszú évek becsületes, kizárólag művészi czélokat szol­gáló munkásságával. Hogy pedig ez a munkásság igazán fárad­hatatlan s oly művész munkássága volt, kinek szivét-lelkét a művészet igazi szeretete hozza izzásba s csak ennek őszinte keresése sarkalja lokzatait tetőtől talpig. Az ilyen dolog sem öt­letes, se jóizlésü emberre nem vall. Az ilyen ízléstelenségek korlátozása is hozzátartoznék a városszépítéshez. * Feltűnik Kolozsváron, hogy minden második házban — nem ügyvéd, hanem bank, takarék- pénztár vagy biztositó társaság van. Aztán ismét bank, takarékpénztár és biztositó társaság. Most is építenek két nagy palotát a Mátyás király téren. Az egyik a Kolozsvári Takarékpénztáré, a másik az Első Magyar Általános Biztosító Társaságé. * Érdekes látványosság volt ennek a két palotának az építése. Manapság igy építenek. Megcsinálják az állványokat, aztán bevezetik a villanyt — az állványokra, hogy hajtsa az ott elhelyezett elektromotorokat. Ezek a gépek hoz­zák mozgásba a malterkavaró gépet, a tégla- és malterfelvonót. Előbbihez a vízvezetéket is be­vezetik. A külső falakkal gyorsan felszaladnak, hogy az épület tető alá kerülhessen, azután dol­goznak benne éjjel-nappal, mégpedig felülről le­felé »építik« tovább Gyorsan megy ez is, ma drága az idő. Mindent vasbetonból csinálnak: közfalakat, mennyezetet, oszlopokat stb. Csak a nagy gyorsaság nem használ az épületnek Egy hatalmas bérpalotát is építettek az idén. A felső emeleti lakások már el voltak fog­lalva, mikor a földszinten — meg a föld alatt — még falaztak. Mert az egész palota alatt magas termek vannak. Még a világitó udvar alatt is. NAGYBÁNYA újabb és újabb meglátásokra; hogy ez a csöndes, elvonult munkásság nem volt meddő, fényesen bizonyítja az az őtven-halvan kép, mely a leg­utóbbi két-három év alatt kikerült ecsetje alól, Előző munkásságának eredményei, ugyancsak mintegy ötven kép már a fővárosban várja az elrendezést. Tagadhatatlan, hogy Boromisza Tibor Ieg- lörekvőbb, legmunkásabb s emellett legkarak­terisztikusabb festőművészeink közé tartozik. Nem tagja egyetlen iskolának sem ; nem föltét- len hive egyik irányzatnak sem; hanem képei­ben önmagát, az ő külön, hogy ne mondjuk sajátos irányzatát adja, melyet széles stúdiumo­kon, rendkívüli művészi elmélyedéssel épített föl. Az ő festészetét erős naturalizmus jellemzi s még sem tartozik sem a naturalistákhoz, sem a neoimpresszionistákhoz, sem pedig a futuris­tákhoz. Egészen más valami az, ami ez irány­zatokból az ő modernül művészi prizmáján le- szürődik, ez irányzatok szertelenségei nélkül. Mint magyarázataiból is kitűnt, főleg a fény és szinproblémák, nemkülönben a vonalak és tömegmozgások ragadták meg művészi ambíció­ját. S nekünk úgy tetszik, hogy amit a fény és színskáláival elért, az szinte perfekt tökéletes­ségű. E fény és szinstudiumaiból fakadtak azon csodás szépségű képei, melyek stilizálva mutat­ják ugyan a természet szépségeit, anélkül, hogy a stilizálás nagy művészete észrevehetőleg rína le a képekről. Mindenik képe olyan egyszerű s mégis fény és szinhatásaiban annyira plasztikai, harmonikus, hogy egyszerre megfogja a sziveket. Nekünk különösen tetszettek a Szüzkő, Ligeti részletek, Esős táj, Kisbóditó stb. czimü képei, melyek remekművei a tájfestészetnek. Általában véve nekünk úgy tetszik, hogy művészete a tájfestészetben, a fény és szinhatá- sok harmonikus megtalálásában sokkal kiforrot­tabb, mint akt-studiumaiban. E téren még erős forrongásban, erős, szinte kirivióan erős kere­sésben van s mi igaz meggyőződésünkkel vall­juk, hogy az igazi helyes utat akkor fogja meg­találni, ha kutatásaiban s inspiráczióiban föl­fedezett kiváló művészi kvalitásait átviszi azon művészi fölfogásra, amelyből évekkel ezelőtt ki­indult, de amelyet cserben hagyott. Láttunk egy régebbi női-akt képét, ha ez a kép a mester ujabbi művészi kvalitásaival is ékeskednék, külö­nösen ha fény és szintanulmányai is érvénye­sülnének e képen, úgy bizonyára egyik legér­dekesebb és legértékesebb darabja volna a modern piklurának. S mi valljuk is, hogy Boromisza akt-képei­ben is egymásután fogja ledobni szertelenségeit, amint hogy erősen finomult Ízlése a tájfesté­szetben is már megtalálta az igazi utat. Hármas nagy képe, mely az isteni Kisdedhez siető bethle- hemi pásztorokat ábrázolja, nemcsak művészi beállításánál, de mély szimbolizmusánál fogva is egyike a legérdekesebb képeknek, bár mi Hogy világosság jusson a szuterénbe, az udvar vastag üveglapokkal van »kikövezve«. — Hir szerint az alsó nagy termekben vendéglő lesz. * Csinos uj szinháza van Kolozsvárnak. Két­tornyú monumentális épület. Nagyobb térségen, kissé mesterségesen feltöltött helyen épült, park­kal körülvéve. A nemzeti színház külömben is a város legszebb épületei közé tartozik; igy el­helyezve pedig akár a safranciscói világkiál­lításon is megbámulnák. Nem csuda tehát, ha sok külömböző felvételben szerepel a papirkeres- kedések képes lapjain. Belül is szép a színház — mint mondják. (Szerény nézetemet erről azonban elhallgatom a közjó érdekében. Nem tudok rokonszenvezni a rokokó stil cifraságaival, ha még úgy ragyognak is az aranytól) Jól fest a sok vörös bársony páholy a premiérek előkelő közönségével. Itt a hirdetések nem a nehéz vasfüggönyre (amit felvonás közben le se eresztenek), hanem egy külön hirdető-függönyre vannak Ízlésesen ráfestve. A budapesti újdonságok hamar lekerülnek ide remek díszletekkel s ügyes technikával. Fel is megy erre az egész állami szubvenció. Az uj földesur előadásán oly hűen utánozták az abla­kon keresztül látszó (és hallatszó) záport, menny­dörgést, villámlást, hogy sokan azon kezdtünk tűnődni, hogy fogunk hazamenni az esőben. Nagyszerű itt Az ember tragédiája előadása. Vetítik a díszletekre az ős chaosz mozgását a 1913. november 27. ismételten hangsúlyozzuk, hogy Boromisza nem az ily karakterű képeivel fogja aratni az ő nagy, igazi sikereit, melyek bizonyára el fognak kö­vetkezni. Tagadhatatlan, hogy Boromisza Tibor csoportos kiállítása esemény számba fog menni a fővárosban s az pro és contra nagy port fog felverni a sajtóban is, egy azonban már most is bizonyosnak látszik, hogy tájképeinek szépségei előtt csodálattal fog megállani minden műértő, esküdjék az bármely művészi irányzat egyedüli üdvözítő voltára. És nekünk büszkeségünk, hogy e képek mindenikében egy-egy darab Nagybánya tükrö­ződik vissza. Boromissza Tibor képeit hozzáférhetővé kívánja tenni az érdeklődő intelligens közönség­nek is s azokat az érdeklődők most vasárnap délelőtt műtermében megtekinthetik. Felhivjuk e meghívó nélküli vernissagera a szives figyelmet. Azokról a művészi törekvésekről pedig, melyet mi csak elmosódó kontúrokban ismer­tettünk, hadd álljon itt saját vallomása, mely markánsul körvonalozza művészi törekvéseit: Nagybánya, 1913 nov 24. Igen tiszteli Szerkesztő url Szives érdeklődésére elveim és fejlődésem menetét, minden teorizálás nélkül szeretném lehetőleg tömörítve megvilágítani. Helyesebben : eddigi praktikus eredményeimet lehető szárazon leszögezni. Ha megcsillan soraim közt egy-egy szin a jövőből is, szolgáljon mentségül azon közös emberi gyönge, hogy mindenki irányítani véli a jövendőt. * A tizedik esztendeje, hogy az évnek jelen­tősebb részét Nagybányán töltöm. Ide tértem meg európai kóborlásaim közt. Itt forrtak, tisz­tázódtak gondolataim s főként itt éltem együtt a természettel. Nem nagy idő. De egy ember életében jelentős. Ezen a ponton tehát én is nagybányai festő volnék. De csak ezen a ponton. Az úgynevezett naturalisztikus iskola — amint e jelzői használják — volt kiindulásom. Azonban csupán két nagy igazság megismeré­sére : először arra, hogy az egyéni autodidak- tikus fejlődés értékes csupán; másodszor: a ter­mészet jelenségeinek szellemét fontos egyedül felismerni. * Minden más dolog, ami munkámban irányit, elemi igazság! A festő ne dramatizáljon, ne lyrizáljon, ne kottázzon ecsetjével, hanem fessen. Színekkel, vonalakkal, lakkal, formákkal adja impresszióit az Életről. Az egyesek, avagy tömegek mozgása erősen érdekel. Nem hangsúlyozhatom kellően mily fontos az embert foglalkozása közben figyelni. világűrben, a hóhullást az eszkimó jelenetben. Teljes illúziót kelt a hajnalhasadás, a naple­mente. így lehet igazán élvezni Madách hal­hatatlan művét 1 A legutóbbi hetekben volt A titok (Berstein); A nevető férj; a Balló; A mozikirály stb. be­mutatója zsúfolt nézőterek előtt. Derék igazgatója van a kolozsvári Nemzeti Színháznak ; nevét ismerik országszerte : Janovich Jenő dr., aki egyszersmind mozidirektor is. Az ő ötlete volt, hogy — ahelyett, hogy szembe­helyezkednék a mozival, — a nyári színkört mozicétokra rendezze be. Az ötlet jól bevált. A Színkör mozgóban mindig nagy közönség van s olcsósága mellett jól jövedelmez. Janovicsot sok színigazgató utánozta ebben. Janovics csinálta meg az első magyar világfilmet; azóta több direktor hasonló terveken töri a fejét. A szomorúan híressé vált film: a Sárga csikó, mely a szegény kóristalány: Imre Erzsi ha­lálát követelte áldozatul, nemsokára bemutatóra kerül Budapesten. A Pathé Fréres cég opera­tőrjei pompás felvételeket készítettek. Ezekből egy pár érdekes részlet már megjelent a »Mozi- világ«-ban. December elején kerül ide a hires film. Micsoda népvándorlás lesz akkor a Színkör mozgó felé 1 . . . Egy darab lepergett már Kolozsváron — a hatósági személyek és a sajtó képviselői előtt. Az a szomorú rész, amely Imre Erzsi halálát megörökítette — volna, ha a színésznő nem úszott volna ki a kép keretéből. — A kinematográf

Next

/
Oldalképek
Tartalom