Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-27 / 48. szám
1913 november 27. NAGYBÁNYA 3 »Műcsarnokról«. A Műcsarnok kötelessége volna mindenkor a művészet számára nyitva állami. A megoldás majd az lesz, ha a Műcsarnok működése mindenféle zsűritől független lesz. Ez megújhodást jelentene s nagy szolgálatot tenne művészetünk ügyének. Ezzel a gondolatokkal élek itt Nagybányán, a természet egy csodás szigetén. Kiváló tisztelettel vagyok hive Boromisza Tibor. A kulisszák mögül. — Beszélgetés a román színészekkel. — November 26. Az északkelet-magyarországi román társadalomnak valóságos ünnepe volt az a két színházi este, amit a bukaresti nemzeti-színház és más társulatok tagjaiból toborzott staggion-tár- saság szerzett — kétségkívül sok művészettel interpretált előadásukkal. Ez estékről lapunk más helyén hozunk tudósítást, mi csak a magyar társadalom részére óhajtunk itt nehány érdekes adattal szolgálni. A nagybányai társadalomban szépen, nyugodtan, összemüködően élnek a román ajkú polgárok a magyarokkal, azért nem is volt helyes egyesek szenvedélyes kifakadása. melylyel a románságot és a vendégszereplő színtársulatot illették. A mai magyar élet úgyis annyira széttagozódott, ellenségeskedésektől szított, hogy itt, a határszélen az egyetértést a nemzetiségek között meg kell érteni, fenn kell tartani és bizony semmi értelme nincs az oly törekvéseknek, melyek komoly ok nélkül is csak a széthúzást szolgálják. Ezek a román színészek igen müveit, intelligens elemekből voltak összeválogatva és sok olyan érdekes adatot tudtunk meg tőlük, amelyek eddig — homályosságukkal — az ellentétek felállítására nagyon is alkalmasak voltak, így például alaptalannak bizonyult az a hir, hogy a bukaresti kormány nem tűri meg fővárosában a magyar színészeket, a magyar szól. Annak, hogy a nagyváradi színtársulatnak a bukaresti vendégszerepiest nem engedélyezték, egy évre visszamenő oka van U. i. a múlt évben Bukarestet és az egész Balkánt szinte el- özönlötték a germán színtársulatok. Reputációik megvédése érdekében elhatározták tehát a román színtársulatok igazgatói — a kormányukkal egyetértve. — hogy nehány évig (mig kiheverik ők is a háború viszontagságait), nem engedélyeznek semmi féle idegen nyelvű szinielőadást, vendégszereplést, staggionl. így természetesen a nagyváradiak vendégjátékait sem engedték meg. Ennek a magyarországi túrának sincsen propaganda, vagy politikai jellege, — hangsúlyozta Antonescu igazgató, akit egyik délután tolmács segítségével volt alkalmunk meginterjúvolni, — csupán üzleti ut: mert hát kérem — mosolygott a direktor — mi is színészek vagyunk, mi is szeretjük a sikert és a pénzt. Innen Belényesre és onnén Nagyváradra megy a társulat, a jövő év elején pedig a főváros valamelyik színházában lépnek föl. Ez irányban még tolynak a tárgyalások. Nehány érdekes politikai kérdésről is beszélgettünk a román Thália papjaival, ennek azonban ki kell szorulnia sorainkból. Egy színházi pletykára azonban — ami a tél folyamán bejárta a magyar sajtót és politikai tendenciájával lelt pikánssá: ráhúzhatjuk a vizes lepedőt, mert elsőnek Valentin és későbbi beszélgetésünk alkalmával Antonescu igazgató is nevetve cáfolta meg. Színházi és politikai körökben a tél folyamán sokat beszéltek Redl ezredes barátnőjéről, aki a hirhedett vezérkari kémnek iratokat fordított a többek között románra is. Amikor Redl ezredes megölte magát, ez a titokzatos hölgy hirtelen eltűnt — s csak kósza hírek rebesgették, hogy Magyarországon át vette útját Románia felé, sőt Nagyváradon és Kolozsváron meg is interjúvolták fürge riporterek. A további szálak egy bukaresti orfeumba vezették a titokzatos hölgy életét nyomozókat. S ott hirtelen nyomaveszett. Most megragadtuk az alkalmat, hogy a legjobb forrásból tudakozódjunk Redl ezredes eltűnt barátnője után, akit szinte legendás köd vett körül. De Antonescu és társai mit sem tudnak róla. Ki tudja, talán »nyugalomba vonult« a néhaivá lett ezredes pénzéből ? Félix. Vészkiállitás. November 26. A pajzs-tetü ismét oly nagy tömegekben lépett föl gyümölcsöseinkben, hogy az összes gyümölcsöseket pusztulással fenyegeti. Tavaly ősszel szabályrendeletet alkottunk a védekezésnek akár kényszer utón való foganatosítására s e szabályrendeletet tekintettel az imminens veszedelemre, azonnal életbe léptettük is, de bizony csak Írott malaszt maradt azl Nagyon kevés helyen permeteztek s most ott vagyunk, hogy azok a tulajdonosok is, akik nagy áldozattal védekeztek, pénzüket az ablakon hajították ki, mert gyümölcsöseiket a szomszéd Egy kőtörő munkáscsoport a zuzók elolt, vagy falusi oláhok a helivásáron, mind megannyi érdekfeszitő probléma egy festő szemében a maga pózolatlanságáért. A modern festő feladata a természet intimitásaira fölhívni az ember figyelmét. A sablonok elleni harca — gondolkozni készteti a kényelmeseket. Azt a nagy elrugaszkodottságot a természettől — ami ma dühöng a társadalomban — megszüntetni van hivatva. Megmutatni az embert úgy is, akként, amint a természetnek jelentős, avagy lényegtelen része. Szóval: együltlátni az embert azzal a miliővel, amelyben momentán megjelenik. Amelyben él, mozog, dolgozik, avagy pihen. * Újabb meglátásaimhoz még a fény különböző problémái járultak utóbb. Hogy mint van világítva az az objektum, amit figyelek. Hogy mint tölti ki a fény azt a tért, ami a néző és az objektumok között van. A nap sugarainak közvetlen, kifejezett szerepe a hangulatkeltésben. Belálhatlan perspektiváju feladatok, mely elé magam is a legnagyobb izgatottsággal nézek. * Természetes, mint minden fejlődésben, a szertelenség, a lombolás elengedhetetlen. Alapozó elemek ezek egy más jövendőnek. Egy forradalom az egész fejlődő éiet, S igy szép — igy vonzó. A nyugodt vizek felé hajókázó akadémiz- mushoz közöm soha sem volt — s nem is lesz, mig életerőm tudatos birtokában leszek. A tekintélyek kultuszát károsnak tartom. Mindenkinek kötelessége az emberi fejlődés érdekében teljes fegyverzettel harcolni. A munka eredményeivel senkinek sincs joga dicsekedni, mert a kötelesség teljesítése nem érdem. A favágó, ha jól felvágja a fát — ha a festő fest, csak munkáját végzi. A Munka kell, hogy minden varázsa legyen az Életnekl Művészetben az az igazság, amit magamnak fölépítek. Erre másokat kapacitálni, nem érzem feladatnak. Hason törekvésüek, az összetartozóság alapján vonzanak, de értékelni tudok s méltányolni bármi más törekvést is, ha hasonlóban van részem, avagy nincs Az értéklésen túl semmit sem ismerek. * Kollektiv kiállításom a munka létjogát van hivatva hirdetni. Hogy ezt magam csinálom egy részvénytársaság szalonjában, ez azt is jelenti, hogy ma ez az ut van nyitva az önérzet fen- tartása mellett. Egyebütt furcsák az érvényesülési feltételek. Jellemzésül idézem mutatónak egy fővárosi lap kritikusának véleményét pl. a nem tanuskodhatik tovább, hogy kiderítse az igazságot. Szomorúan híressé vált a mozi áldozata Belekerült a nagy világlapokba. . . . Nem rég, halottak napján, a kolozsvári temetőben virágokkal halmozták el jeltelen sírját s nagy embertömeg állotta körül. Szegény Imre Erzsi életével fizette meg azt, amit életében talán soha nem tudott volna megszerezni: a hirt De mit használ már neki? * A kolozsvári mozik közül a már emlitett Szinkör-mozgó a legnagyobb és egyúttal legolcsóbb is. Másik az Uránia (a budapesti Uránia magyar tudományos színház kolozsvári színpada); harmadik a most megnyílt Egyetem-mozgó, fényes előcsarnokkal, büfével, németországi mintára. Csak nagyon drága helyárai voltak, igy pedig a mozi elveszti mozi jellegét s nem részesült különös pártolásban az Egyetem-mozgó. Már ilyenféle dolgok jelentek meg róla a kolozsvári lapokban . • Igaz-e, hogy az Egyetem mozgó maholnap már nem mozog ? Most már mozit csináltak a moziból: felényire redukálták a helyárakat »a közönség kérelmére és hálából az eddigi pártolásért.« Az Egyetem mozgóban a vetítővászon a színpad hátterében van, szintén külföldi mintára. Mindegyik mozgószinházban a hirdetések egész sorazatát vetítik a szünetek alatt. Kolozsvár városa minden mozijegy, hangversenyjegy után jegyadót szed. Sőt! A fellegvár lejtőjét befásitották s kényelmes szerpentin-utat építettek rá, mely este ki van világítva. Itt vámot szed a város. Sok kiadást lehet fedezni a »luxusadó« filléreiből. * Nemrég szimfonikus hangversenyt rendeztek. Egy élelmes fotográfus ezt a karzatról meg akarván örökíteni, egy pillanatra magnéziumfénnyel világította meg a termet, mialatt a felvétel szerencsésen megtörtént. A lapok elitélőlek írtak a a közönségnek ilyetén való megijesztéséről, még pedig ezen hangzatos citn alatt: Rövidzártat a hangverseny-teremben ügy nyilatkoztak, hogy »játék a közönség türelmével« . . . »csak a közönség hidegvérének köszönhető, hogy életveszedelmes tolongás nem keletkezett.« Szóval úgy tünteti fel a dolgot, hogy a klasszikus zenekedvelő közönség olyan együgyű, hogy a magnéziumfényt is rövidzárlatnak nézi. A felvétel sikerült s nemsokára megjelent egyik elsőrangú kirakatban. Látszik rajta az is, hogy alig volt pár szál ember a hangversenyen. Nem csoda tehát, ha nem volt »életveszélyes tolongás.« # Egy hideg étterem kirakatában megakadt a szemem egy csomó kis reklámtáblán: ^Nagybánya—borpataki Jókai forrás, gyógy- és bor- viz.« Közepén Nagybánya címere díszeleg. Ha otthon láttam volna, talán észre sem veszer, de itt jólesik valami nagybányai dolgot látni. Bálint László. JEL BIKSZADI természetes árványviz gyógyhatása hurutos bántalmaknál páratlan; a leg- :::: utóbbi termésű savaival uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. :::: ■■ Kapható mindenhol. ■■ Árjegyzéket kívánatra küld 1 BIKSZADI MuH iffiisáSa. ■■ Kapható mindenhol. ■■
