Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-27 / 48. szám
évfolyam. 1013. xioveraHer Hó 2*7. ^S-I Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Mm Wjy.lfena.TTi OT> A T.TWT W^iUTT■ ■>■■■»»■». a»» inn—ni».n— Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahov lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. rr Őszinteség. November 26. Könnyel, vérrel van felszántva a magyarság országutja. Könnyel, vérrel vannak áztatva azok a sirok, melyekből rosszulvezetett üzletikönyvek, váltók, pör- iratok, összeroskadt, nemrég vagyonos családok romjai emelkednek ki sikoltó fekete keresztnek. Köny és vér mossa le a közgazdászok, kereskedők „javul a helyzetil optimista mosolyát; mert aki józan szemmel végig tud még nézni a magyar társadalom utján, az láthatja, hogy a javuló helyzet csak a tüdőbeteg végvonaglása, halálos virulás az a pir, amelyet már a másik percben a halál csontkeze fagyaszt meg. Most, amikor lezajlott az őszi nagyvásár, most, amikor kereskedőink a karácsonyivásár csődjétől rettegnek, — a tavalyi is rosszul sikerült, — most nem szabad felületesen elfutni a magyarság közgazdasági útja mellett, mert ez az út nem a börze, nem a kereskedelmi cégek,, nem az iparosok privilegizált útja, hanem az egész pusztuló, kivándorló mag}rarságé, mely félszázad óta nem volt a maihoz hasonló csőd előtt. Azé a magyarságé, amely csak tűrt, szenvedett, fizetett, vérthányt és meghalt, rábizva a tusakodás, a verekedés, a számitás, a közgazdasági élet szanálásának terhét másokra, akiket csak akkor sietett támogatni, ha a sajtó már nagyon felkorbácsolta erre a lelkeket; s a gyámoltalan, az erélytelen, a pusztuló magyarság akkor, ha látta, hogy az emberfeletti erővel megvivott küzdelem sikerre vezetett: fölemelte munkában, görcsös ösz- szeszoruiásban és lomha tétlenségben is elfáradt kezeit és elkezdett tapsolni. Ma, most azonban bűn, a nemzet ellen való vétek a magyarság tétlensége. Ez a nemtörődömség, ez a perverz jajgatás, ezek a könnyelmű táncok a köz- gazdasági élet eg}7re szennyesebben hullámzó, posványos vizében. Hivságosak azok a hitvesi feljajdulások is, amelyek régi volt kedélyes ebédek-vacsorák után sírnak. Örökös a panasz mindenütt! De a rossz üzletek szivetfacsaró örökös emlegetése mellett józanul látni, kalkulálni és meghúzódva élni, — senkisem akar, mert a magyar »lady« nem engedheti ezt meg. És ez az, ami a magyarság csődjét egyre rohamosabban sietteti; ez az, ami még a vidéki élet kisebb igényeit is megroskasztja; ez az, amit gyökeresen ki kellene irtani; a látszat hamis fenntartásának, i -gv pénzekkel, nagy vesztességekkeí, elfolyó vérrel vaió egyre tartó élesztgetése. A társadalmi élet igényeit pénzzel, „puccal“, hamis látszattal igyekeznek fentartani a lateiner osztály tönkszélén járó urai, akik ezzel maguk alá ássák a talajt, mert nem akarnak, mert nem tudnak tisztán látni, őszintén beszélni! Pedig ma a vidéki magyar társadalomnak egy roppant erejű szervvé kell összeforrnia, hogy megküzdje a pénz elleni véres harcot, hogy kibírja a még hátralevő gazdasági krízis nagyságát, hogy megk ’ ^.dasági végösszerop j kó, gi és ipari tényezők könnyelmű .^musa az, amely félrevezeti megnyugiató hírekkel — amelyekben maga is hkz, — a társadalmat, mert ez a javulás lehet időszaki jellegű ugyan, de tartós, de állandó beláthatatlan időkig nem. Pár adatot — a magyar közgazdasági és ipari élet mélyéből — lássunk végre őszinteségük meztelenségében. Az ipari és kereskedelmi élet redukciója révén — s mert a gyár, az iparvállalat olcsó munkaerőket is igényel, — télire 150 ezer munkás lesz kenyér nélkül. 150 ezer család munka, élelem, meleg, élet nélkül! A Máv. a magyarság e leghatalmasabb organizációja csőd. előtt áll és eddig már 40 millió korona hiány mutatkozik. A Máv. raktárai üresen állnak, nincs mit szállítani és ezért nem jelentkezett ebben az évben a vag- gonhiány. Az árvízkárosultakon úgy akar segíteni a minisztérium, hogy árvizbélye- gekel fognak kibocsátani s az ebből befolyó jövedelmeket osztják szét. Ez természetesen ismét csak a társada mat terhelné! Ezeket a rövid adatokat a legmegbízhatóbb helyről szereztük. Valóságuk kétségen kívül áll. És ép ezzel a való sággal vetnek előre kétségbeejtő perspektívákat, Kétségbeesni pedig a társadalomnak épen a mai viszonyok mellett nem szabad, mert ez a melegágya minden tönknek. De tisztán látni a helyzeA „Nagybánya“ tárczája. Az én levelem. Valakinek levelet írnak: Sóhajos búsat, lágy panaszost. Szinte majd zokog szója a sornak, dlzott papíron, szertemosott . . . De volt aki írja, De volt kinek Írni, Bús zokogásra, mámorosat! Csintalant, édeset, Molyolygós könnyeset, Volt aki írjon csacska sokat! Valakinek levele jön majd . . . Messze faluból iromba sor, Küld benne csókot, küld benne sóhajt, Az, aki mindig rája gondol . . . De volt, aki Írja, De volt kinek Írni, Titkosat, féltöt, bánatosat, Epedőt, borúsat, Keveset, igazat, Volt aki írjon szép szavakat I Csak nekem nincs ki, nincs aki Írjon. Csak nekem nem jön soha levél. Azt hiszik árva, hogy árva vagyok, Mert a szememnek könnye beszél: — Hogy nincs aki Írjon, Hogy nincs kinek Írni, Sem örömem, meg sem panaszom, Azért e levelet, Igazi könnyeset, Csak úgy magamnak csendben irom . , . .Rácz Pál. Kolozsvári gondolatok. — A kétféle város. — Ami szép s ami nem szép. — Hogy építenek manapság ? — A szinidirektor, meg a moziigazgató. — A tragikus világfilm. — Mikor a mozgó nem mozog. — A rövidzárlattá előléptetett magnézium fény. — A nagybányai »világcikk«. — Két hónapja nézem ezt a rokonszenves várost s osztozom vele jóban-rosszban. A szerzett új benyomások egész sorozata tolong agyvelőm várótermeiben ; itt az ideje, bogy a papirra bízzam őket. Jöjjenek tehát sorban. * A megszokás sok mindent megváltoztat. Nagy világvárosnak tűnt fel előttem Kolozsvár, mikor ideérkeztem. Nem csoda : Nagybánya kisvárosi családiassága után. De a napról-napra látott dolog már nem kelt különösebb érzelmeket. Kolozsvár az lett a szememben 60 nap alatt, ami a valóságban: kedves, csendes város. Itt nem lármáz a vil.amos, mert — nincs. Szükség sincs rá. Az agyonnyomó készülékre pedig (hivatalos nyelven mentőkészülék), amivel a fővárosban ellátták a villamosokat, még annyira se. Ehelyett omni- és autóbuszok járnak a főutcákon. * Érdekes város Kolozsvár. Belül mindé n régies színezetű, mig a üjabb építkezések kiszorultak a szélekre. így »bent« alig van uj, vagy újjáépített ház. Mátyás király szülőháza újra van építve bár, de teljesen úgy, ahogy azelőtt volt. Most az E. K. E. múzeuma van benne. Mintegy modern gyűrű övezi körül a régi belvárost. Bent gázlámpák világítanak az utcákon, kiljebb már villamfény oszlatja el az éj sötétjét. A középponti részeken kopott, sáros kockakövek borítják az utcákat, a szélek felé már sima aszfalt. A szélesebb utcák, terek közepét csinos virágágyak tarkasága élénkíti fel nyáron, — úgy látszik, ezentúl ősszel, — de már elvirultak a fáradt szemet pihentető színes yirá^ak. A fű zöldje is elfakult már . . . hiszen november közepe van. Gömbakác szegélyezi a széles gyalogjárókat. Meghagyták a fák helyét az újonnan készült aszfaltban is, csak elfelejtették ideiglenesen beráesozni; az esővíz psdig különös előszeretettel keresi fél az ilyen szelíd mélyedéseket s az arra járó halandók akaratlanul is lábfürdőt vesznek benne — »ha leszáll az est*. * A reklámban is lehet gyönyörűséget találni, ha elmés és ízléses. De nem az otromba reklámtáblákban, amikkel itt telerakják a házak hóm-
