Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-20 / 47. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 14 szám, ahov lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedő üzletében Is. A vidéki pénzintézetekről. November 19. A magyarországi pénzintézetek országos szövetségének biharmegyei körzete a napokban Nagyváradon közgyűlését tartván, ez alkalommal Himesch Frigyés, az osztrák magyar bank nagyváradi fiókjának a főnöke igen tanulságos előadásban mutatott rá arra az egészségtelen irányzatra, amely vidéki pénzintézeteink üzleti életében az utóbbi időben tapasztalható volt. Az előadása ugyan a nagyváradi bankkerületre vonatkozik, azonban mindazok a bajok, amelveket a szakember élet és biztos ítéletével megállapít, bízvást alkalmazhatók — csekély kivétellel — az összes vidéki pénzintézetekre is. Különös figyelmet érdemelnek s éppen ezért általános érdeklődésre tarthatnak számot azok az intelmek és jó tanácsok, amelyeket a vidéki pénzintézetekhez a jövőben követendő magatartásukat illetőleg intéz. Előadásában egy rövid visszapillantást vetve a krízis előtti időre, megállapítja, hogy a pénzkrizist megelőzőleg egy kimerithetlennek látszó pénzbőség állt elő és óriási fellendülés volt tapasztalható az egész vonalon. Megbízható, komoly emberek is elvesztették Ítélőképességüket és elragadtatták magukat a kitört spekuláció láztói, mi által a telek adás-vételi- és építési kedv hihetetlen arányokat öltött. A pénzbőség és az erős verseny nagyon megnehezítették az intézeteknek tőkéik megfelelő kamatoztatását. Nyerni és keresni pedig kellett, mert csaknem valamennyi pénzintézet felemelte a részvényeket és a részvényesek megfelelő osztalékot vártak. Ezért a hazafiasság köpenye alá bújva kiadták a jelszót: „Iparpártolás, iparfejlesztés!“ Ezalatt a jelszó alatt létesítettek mindennemű áruosztályokat, csináltak derüre-borura mindenféle üzleteket. Jelentéktelen kis intézeteknek, — a legtávolabb eső vidékre is — felkínálták és adták a visszleszámitolási hiteit. Óriási hibát követtek el a nagyobb vidéki és fővárosi pénzintézetek és escomptőrök is, mikor a pusztán személyi okokból alakult, csaknem kivétel nélkül teljesen felesleges és apró takarékpénztáraknak aránylag magas hiteleket nyújtottak és ezáltal a további alapításokra valósággal animáltak és bátorítottak. Ezek a szerencsétlen kis, törpe alapítások vonták el a pénzintézetektől az egészséges és biztos — úgynevezett — parasztenyagot és e meggondolatlan, sőt könnyelmű eljárással csábították az embereket az adósság csinálására. Nem volt ritka eset ezeknél a minden szakértelem nélkül vezetett intézeteknél, hogy a nem is teljesen befizetett alaptőkének nyolcszorosáig is megnőtt váltó tárcáik voltak, melyeknek azután azután 80%-át is tovább adták visszleszámitolás utján. Ebben az amerikai viszonyokra emlékeztető fejlődésben, mikor az építési • a tetőpontra hágott, er' c. kezdette^ ~ ríszonvo,r bouni. E"' „uapesti pé uek összeomlaou olt a jelsz - előbb csak a bécsi, később azonban sajnos, csaknem valamennyi budapesti vissz- leszámitoló intézet részéről a hitelcsökkentésre és hitelmegvonásra. Azután jött a balkáni bonyodalom és a mi hadikészültségünk! A háború réme elhatolt a legelrejtettebb faluba is, honnét és más mindenfelől is egyre sietve vonultak a tartalékosok az ország határára. Azután megkezdődött a betétek kiszedése és elrejtése. Nem ugyan runszerüleg, de állandóan és mindig jobban és jobban gyengítve az intézetek erejét. A bankkamatláb felszökött 6%-ra és a pénzhiány egyre nyomasztóbb lett. Erre következeit egy hosszú, nyomorúságos idő. Fájdalom, a válságnak még nincs vége! Habár némely jelek arra mutatnak is, hogy a következő év elejére a pénzpiacon egy kis könnyebbülés várható, még is óvakodni kell mindenkinek a túlságos optimizmustól. A visszatérés a 47n-os bankráíáia a legközelebbi években majdnem lehetetlen és nincs kizárva, még a pénzviszonyok javulása esetén is, hogy — legalább ármenetileg — a 6%-os kamatláb fog visszatérni. Sajnos, nekünk még nagyon hosszú ideig kell drága pénzzel dolgoznunk. Rá kell jönni minden komoly szemlélőnek erre a logikus következtetésre, ha figyelembe veszi az államok óriási fegyverkezési szükségletét, továbbá járaA „Nagybánya“ tárczája. A tűz.*) — Irta: Révész Béla. — A legénységi szobában beszélgettek a tűzoltók. Huszonnégy ember cserélgette a mondanivalóját. Bizalmasan folyt a beszélgetés, amit egyáltalán nem zavart a tudat, hogy minden pillanatban harczba hívhatja őket a tűz. A huszonnégy ember volt az ügyeletes őrség, ezért fényes- kedett fejükön a vassisak, ezért volt az oldalukra rászijazva a romboló csákány, még akkor is, mikor az ágyukon feküdtek, a pádon ültek, mikor semmi dolguk sem akadt, csak beszélgettek. A sisak mögül előbujtak a meghitt gondolatok. Közeledett a pünkösd és a tűzoltók az ünnepi örömöket idézték maguk elé, a két napi szabadságot az, aki a hazájában akar széjjelnézni, az uj prusz- likot, amit az asszony fog kapni, a játékokat, a minek a gyermekek fognak örülni. A beszélgetés lassankint áthajolt az érzelmességbe és Vas JáDos gyönyörködött a gondolataiban, a mikkel ölelgette a kis fiát. — Akkora, mint az öklöm — büszkélkedett a tűzoltó — és a kölyök már verekedik a szomszéd gyerekekkel. Aztán félnek tőle, lány nem is mer elébe kerülni, mert mindjárt belékapaszkodik a hajába. Ha odahaza vagyok, mindig lovacskázni kell vele, még enni is alig lehet tőle .. . *) Most megjelent kötetéből. Vas János kis fia mellé természetesen odasorakoztatták a többi gyerekeket is, akikkel odahaza még az anyjuk is harczol és az egyik tűzoltónak potyogtak a könnyei a nagy kaczagástól, amikor elmondta, hogy a fiacskája zsiványocskát játszik és a gyerekek őt tették meg haramiavezérnek. — De olyan is az a gyerek, mint a vas- gyuró... Ennél a büszke kijelentésnél a beszédbe belefuródott a villamos csengő berregése és az ágyon heverő, pádon ülő emberek felszöktek a helyükről, egy pillanat alatt összeterelődtek a szoba közepén és némán mozdulatlanul hallgatták a csengő kiáltozását: — Tűz van! Tűz van! A folyosó robajös lépésektől volt lármás. Az ajtóban megjelent az ügyeletes tiszt és bekiáltott a szobába: — A külső Soroksári-utczában ég a Stefánia- gőzmalom! Vas János dörmögött: — Éppen a mi szomszédságunkban ... aztán ő is, a társai is a fejükbe nyomták még erősebben a sisakjukat, kiszaladtak az udvarra, a fészer alól elővonták a gőzfecskendőt, kézifecskendőket, a tolólétrákat, a kocsisok a gépek elé fogták a lovakat és a tűzoltók kiroboglak az utczára. A prüszkülő állatok bősz iramodással rántották maguk után a gépeket, a nehéz vasas kocsik dübörögve zökkentek előre, a fecskendők között a kürtös tűzoltó felállt és trombitált, a kürtszó harsány lármával szállt el a tűzoltók fölött, le az utczára, ahol az emberek rajban nyüzsögtek. Megszakították tavaszi sétájukat, egymás mellé sorakoztak és izgalommal bámészkodtak a rohanó tűzoltókra, akik a gépek között guggolva rámeredtek az erabersokaságra. [A szilaj robogás összekuszálta előttük az utcza arczát,az ábrázatok, melyek feléjük fordultak, furcsa, hosszú, szürke sávként mosódtak el tekintetük, előtt melyből ki-ki- villant egy-egy szempár, szakállas arczoknak az egyik fele, rikító kalapoknak színes foltjai; és mindinkább megnőtt a kavargás, amint közeledtek a tűzhöz, ahová hömpölyögve tódultak a környékbeli emberek. A tűzoltók elfordultak az utczától és rábámultak az égre. A házak fölött, a messzeségben széles, vörös felhő terjengett. A tűzoltók nyugtalankodva kémlelték a haragos vörösséget és az egyik szólt a többi helyett: — Kemény napunk lesz ... A sisakos emberek rámeredtek a felhőre, mely színeit változtatta, megbámult, elsötétedett, azután vér szakadt ki méhéből és izzó szinü lett vastag gomolygása. A tüzoltó-kürtök egyre zengtek, megijedt szomszédgyárak tülköltek, sikítottak, ordítottak a segítségért, uj tüzőrségek robogtak a tűz felé, a tajtékos lovak megvadultan röpített ék maguk után a kocsikat, a tűzoltók felálltak helyükön és erőlködve fogózkodiak a szivattyúkba, hogy le ne zuhanjanak a főidre. Megérkeztek. Az égő malom előttük volt. A tűzoltók megkezdték az ostromot. Az óriási, lomha épület kipirosodott, a meredek, fakó falak fölött vörös árnyak suhantak el, de megsápadtak, mikor az ablakokban uj és
