Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-27 / 13. szám

-mm »sbüix»xjfsj.<3iduSlx.js/üi ao;mi,ri?x'x«.iáUF>«

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉG L Y MIHÁLY.

■wa«*ww»»iap«ri»iiiMM»i iwiww Ti'miihi»ih.hhih m«"» i'M''B»aciMngMMi'«»uj.«BHEag3caiwi» ii BBa»aiCTM>a«——gsi

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-nt 14 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is.

A vidéki városok rendőrsége.

Márczius 26.

Az 1912. évi LVIII törvénycikk alapján az 1913-ik évi költségvetésbe egymillió korona állíttatott be a vidéki városok rendőri intézményének fejlesztésére. A belügyminiszter ezt az összeget most utalványozta ki a segélyben részesítendő törvényhatósági és rendezett tanácsu városok számára. A kiosztással egyidejűleg körrendeletét bocsátott ki s belügyminiszter a városok polgármestereihez, amelyben tüzetesen megjelöli az állami segélyek célját és azokat az irányelveket, melyeket felhasználásuknál követni kell.

Ez a rendelet keresetlen őszinteséggel jellemzi a vidéki városok rendőrségének állapotát, amely természetesen szorosan összefügg a szomorú közbiztonsági viszonyokkal is. Ez az egymillió korona segély az első kezdő lépés a gyökeres szanáláshoz és az egész intézmény szerves reformjához. Elsősorban a rendőrök javadalmazásának valamelyes javi- ! tására van szükség A miniszter kilátásba j helyezi a rendőrlegények illetményeinek maradandóbb rendezését, de addig is, amig ez bekövetkezik, a rendelet szerint az állami segély felhasználásával arra kell törekedni, hogy a rendőröknek és altiszteknek legalább 100 koronával nagyobb évi fizetésük legyen, mint a me- | gyei szolgáknak és altiszteknek. A vidéki j rendőrök fizetése ugyanis oly silány, hogy

teljesen lehetetlen e szolga’ ’egbiz- ható és kellő inteligenciá eket

kapni.

A silány fizetés és a gyö..0 az egyik főoka a vidéki városok ruságos közbiztonsági állapotának. Megtörténik, hogy még. ezt a kevés rcndő. t is részben szolgai, kézbesítői és egyéb munkára használják. Épen azért elren deli a miniszter, hogy az államsegélykel csak azoknak a fizetését javítsák, akik tényleg rendőri szolgálatot teljesítenek.

A másik nagy baja a vidéki rendőrségeknek a szakkiképzés hiánya. A rendőri igazgatás a szolgálat minden tagjától különös képességeket és tehetségeket követel és ezt csak megfelelő speciális iskolázásával lehet elérni. Ezért égető szükség van a rendőri szakoktatás intézményének meghonosítására. A belügyminiszter ennek az egymilliós államsegélynek keretében igen célszerű és hatásos módon igvekszik lerakni a ren- dóri szakoktatás intézményének alapjait A kivetett államsegély egy része erre a célra lesz fordítandó. Még ebben az esztendőben Budapesten oktató tiszteket és altiszteket képző tanfolyamot rendeznek. Később más városokban is lesznek ilyen tanfolyamok. A kivetett államsegélyek egy részét a vidéki városok a tanfolyamra küldött tisztek és altisztek utazási költ- ! ségeinck és napidijainak fedezésére fordítják.

A szakoktatás céljaira az ötezer lakoson aluli városok 300 koronát, az

öt—tízezer lakossal biró városok évi ' a nagy' '■ városok évi 800 ko kapnak" ^en az illetmények jav».^^,«- ' K . .áfás célszerű szervezése ■

nagymértékben fog hozzájárulni a vidéki várorosck rendőri intézményének megjavításához és fejlesztéséhez.

De egyéb súlyos hiányai is vannak a vidéki rendőrségeknek. A nyomozást helyesen és sikeresen nem az egyenruhás rendőrök, hanem a képzett detektívek, a polgári ruhás rendőrök tudják csak teljesíteni. Detektívek nélkül modern rendőri szolgálatot el se lehet képzelni.

A belügyminiszter rendeletéből pedig arról a szinte hihetetlen tényről győződünk meg, hogy 137 vidéki városban mindössze 47 polgári biztosi állás van rendszeresítve. Tehát minden harmadik városra jut egyetlen detektív. De ezek a polgári ruhás rendőrök is inkább irodai vagy adminisztratív szolgálatot teljesítenek, mint mozgó szolgálatot. Az államsegély révén ezúttal arról intézkedik a miniszter, hogy legalább minden

10.000 lakossal biró városban szervezzenek egy polgári biztosi állást évi 1.400 korona fizetéssel és a XI. rangosztálynak megfelelő lakáspénzzel.

A miniszter intézkedései két dologról győzhetnek meg minden elfogulatlan embert. Az egyik az, hogy egész állami és közigazgatásunk terén mennyi a sürgős tennivaló, mennyi gondra, munkára, áldozatra van szükség, hogy a legsürgőA „Nagybánya“ tárczája.

Rólad.

— Irta: Vértesy Gyula. —

I.

Nem vagy te szép. Arczodnak nincs Egy szép vonása sem.

Csak a szemed, csak az ragyog Tündöklőn, fényesen.

8 mig ragyog, elbeszéli Ezernyi titkodat —

8 tekintetével lágyan,

Szelíden simogat.

8 rajtam kívül nem látja más Bűvös szépségedet,

Mert más, ha nézi, nem beszél Mint nékem szép szemed.

II.

Ha máskép' éreznék, hogyha bűnös vágyat,

Ha földi szerelmet éreznék utánad;

Fel sem keresnélek s nem is akarnálak Sose látni téged.

8 ha látnám, hogy szived máskép dobog értem, Ha más lennél, mint most, nem édes testvérem —

Gyűlölni tudnálak s elfogná a lelkem Gyűlölet, utálat.

Ha valaha a mi fehér világunkból Szeretettel teli szép menyországunkból Pokolba kerülnénk — ugye azután mi Egy perozig se élnénk ? . . .

111.

ügy csókoltalak meg, mint pap a szent ostyát, S úgy éreztem mintha lelked feláldoznád Áldozatul hoznád

Áldozás is volt ez. Tested, véred helyett Oltáros ajkadon fehéren reszketett Az izzó szeretet.

Földi vágy nem vegyült a csókunkba' csepp se I Két szív áhítattal, imával eltelve így olvadott egybe . . .

Egyed Kálmán.

Ezerkilecczszázhaf. A magyar piktura nagy forrongásának az évszátm. Nagybányát, az első magyar piktorforradalom szülőhelyét elözönlöt- ték a fiatalok, soha olyan népes, olyan hangos és olyan széttagozódott nem volt a bányai piktor- élei, mint akkor. Cmpa pezsgő, lármás, forrongó élet volt mindenütt. Budapesten a Kéve, a Miénk egyesületekben csoportosultak a modernek, a merészek, ambiczió és színes művészet verte föl

az idegeket és hatalmas viták alatt születtek meg a szolnoki telep tiszavirágai, hogy megtermékenyülve kimúljanak és a nagybányai energia lökése adja meg az útját a forradalmak irányainak. A forradalmak kora lejárt, nem a leszürődött és megállapodott piktura vette át egyeduraságát, mert mihelyt megállapodik valami, nem művészi többet; csak fejlődésképes produktiv egyéniség munkája lehet az, amire a lelkiösmeret aesthetikája rámondja : ez művészi, mert szépet, nagyot, mélyet, elragadtatót tud adni.

Ebben az évben, az önállóság és egyéniségjelszavas levegőjébe csöppent be München egyenes irányából, külföldi zamatu légköréből a nagybányai vibráló napfénybe egy Petőfi-nyakkendős, hallgatag fiatalember: Egyed Kálmán. Nem hozott magával semmit. Csak lelkimélységet. Csak érzékeny fogékonyságot a naturalisztikus szépségek iránt, csak nagy bámuló szemeket, melyek kéken és kissé káprázva néztek a lármás sürgés-forgásba, ami akkor a ligeti domb tájékát tűrhetetlenül hangossá tette. A tizennyolcz éves fiatalember fantáziája tele volt színes álmokkal, — melyik tizennyolcz éves fiú lelke nincs teli színes álmokkal? kérdi ön kedves olvasó, aki e sorokat átböngészi? — de nem azokkal az asz- szonyteü, erotikus álmokkal, melyek a nemesebb tépelődések útját szegik, hanem nagy törekvések, nagy perspektívák bontakoztak ki a Virághegy árnyékában.

— Én művész leszek! ujjongott föl magában. Mert nem akarok nagyot, lehetetlent, mint ezek a vandalisták, (s Czóbel Béla, Gzigány Dezső, meg a többi újítókra gondolt), mert én azt aka-