Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-29 / 22. szám
2 1913 május 29 szenvedtek gazdasági érdekeink, mint amennyi haszonra még a legvérmesebb reménykedések mellett is egyáltalán számíthatunk. Azt lehet mondani, hogy leszámítva a katonai felszereléssel foglalkozó gyárakat, a töltény, a fegyver, a konzervgyárakat és azokat, amelyek a mozgósítás czéljaira szükséges czikkeket állították elő, egész iparunk és kereskedelmünk borzasztóan sutyos veszteségeket szenvedett. Nemcsak a mi háborús állapotaink miatt, hanem a Balkánon folyó háború következtében is. Mi nem számíthatunk arra, hogy nyugotra exportáljunk, nekünk a Balkán a piaczunk. Nemcsak azért, mert az orrunk előtt fekszik, hanem azért, mert úgyszólván az egyetlen irány, amelyben iparczikke- ink számára piaczot szerezhetünk Nyu- gateurópa fejlett iparával a saját hazájában nem vehetjük fel a versenyt és csak a Balkán az, ahol ezt a siker reményével megtehetjük. Ha tehát a balkáni piaczok elzáródnak előlünk, akkor az egész exportunk megbénul s ennek visz- szahatásaként kereskedelmünk is, iparunk is rengeteg kárt szenved. A Balkán kereskedői is ősszel és tavasszal szokták bevásárlásaikat eszközölni a monarchiá- j ban, mint ahogy az az egész világon szokás, de az idén, szeptember 30-án már folyt a háború s most már május van és még mindig nem lehet tudni, mikor lesz vége. Az őszi bevásárlások is, a tavasziak is elmaradtak tehát, ha nem is j teljesen, de jórészt. A cipő- és a bőripar, a vas- és szerszámipar, szövőipar, a cukor s a kész ruhákkal kereskedő kon- j fekció ipar szenvedték a legnagyobb vesztességeket. Eleinte gyárosaink nem akartak mindjártüzemkorlátozáshoz nyúlni, hanem arra törekedtek, hogy azt a felesleget, melyet a Balkánon a megváltozott viszonyok miatt nem tudtak elhelyezni, itthon helyezhessék el, s egy vad, indokololatlan erőszakos konkurren- cia fejlődött ki a hazai piacokon, amely még több kárt okozott, mint a balkáni háború. De végre is ez nem tarthatott a végletekig, s abba kellett hagyni. Ekkor kezdődtek meg az üzemkorlátozások. Rövid idő alatt 5000 cipő és bőrgyári munkást és 8000 textilgyári munkást bocsátottak el az osztrák és a magyar gyárak s a vas, a szerszám és egyéb gyárak üzemkorlátozásai folytán még körülbelül 6000 munkás maradt kereset nélkül. Tehát 19—20 ezer munkáscsalád nyomorúsága is hozzászámítandó a balkáni konfliktus költségeihez, s azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mikor az elmúlt hat hónap mérlegét összeállítjuk. De nem szabad számításon kívül hagyni azt a rengeteg vesztességet sem, ametyet kereskedőink és gyárosaink a balkánállamokban, Bulgáriában, Szerbiában és Görögországban életbe léptetett moratórium folytán szenvedtek. A kereskedőink és iparosaink nem tudták behajtani követeléseiket. Sok kereskedő tönkre ment, sok elesett a háborúban s ajogbizton- ságsem olyan erős ott lenn, hogy a fennálló követelések minden esetben feltétlenül behajthatok lennének. A háború és a moratóriumok váratlanul jöttek, s nagyon sok ingott meg alapjában, vagy omlott össze azok közül a hazai cégeink közül, amelyek a Balkánnal közvetlen összeköttetésben voltak. Ha meggondoljuk, hogy minő adatokat mutat ki Charles Richet, s hogy még a legmérsékeltebb számítás szerint is naponta 20 millió koronába került volna nekünk egy háború, hogy tehát egy esetleges pár hónapig tartó háború költségeit huszonöt év alatt sem tudtuk volna kiheverni, azt kell mondanunk, hogy még olcsón kerültünk ki ebből a krízisből, De kétségtelen, hogy állami költségvetésünk egyensúlya igy is veszendőbe ment s hogy évtizedek múlva sem fogjuk ismét felesleggel zárni a költségvetést. Nagyon természetesen az igazi költségvetési és zárszámadási eredményekre gondolunk s nem azokra az irreális és hazug költségvetésekre, amelyekkel nálunk az országot bolonditják, s a melyek az államháztartásról nem nyújtanak igaz képet, de nem is akarnak igaz képet nyújtani. _______ N^G Y B Á NY A_________ A szekérről ezalatt hosszú prémes kabátban egy bekötött fejű asszony száll le. Magas, karcsú termete még a vastag bundában is könnyedén ringatózik. A fiskális kihúzza a fülét a sapkából és mélyen hajlong: — Remélem meg van elégedve a keresztfiam- mal, nagyságos asszony ? . .. Majd, miután választ nem kapott: — Jól bajt a kölyök. Az asszony erre sem felel, közeledik a tűzhöz, amelyre újabb rakást tett Benczédi. — Rendben volnának a dolgok ? folytatja a kérdezősködést a fiskális. Az asszony a tüzbe néz. Halovány arczu, finom orrú, szép asszony, csak az ajka körül van valami daczos kemény vonás Komoran mered a tüzbe és ügyet sem vet a három férfiúra. Ábris bácsinak nem tetszik ez a hallgatás. Néhány könyökütéssel jelt ad az ispánnak, valamint a gácsér-bajuszu fiatal urnák, hogy húzódjanak hátra. Keztyüs kezeit egymásra ütögetve, halkan beszél és az asszony arczát kémleli. — A múlt héten fel méltóztatott keresni az irodámban és szerencsém volt megbízatást nyerni arra nézve, hogy szabadítsam meg a kedves férje- urától. Utóvégre jogtudós volnék és azok az idők már elmúltak, hogy ügyes-bajos dolgaikkal a paphoz szaladgáljanak az asszonyok. Eu készséggel állottam rendelkezésére és becsületemre mondom, nincsen a törvénykönyvben olyan paragrafus, amelyet elő ne soroltam volna az ön megmenekülésére nagyságos asszonyom. Ajánlottam, hogy békésen megegyezzék véle az elválásra, ajánlottam . . . Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mindazt ajánlottam, amit akármelyik jogászkollégám ajánlott volna. Nagyságos asszony a fejét csóválta és hiába fáradoztam tetszése elnyeréséért Mikor a törvénykönyv többé nem tanácsolt, nagyságos asszony igy szólt hozzám: — Nézze, fiskális ur, én azért fordultam éppen magához, mert magát tartják a legagyafur- tabb gazembernek három vármegyében. Eszelje ki azt, hogyan állhatnék bosszút az uramon, aki már második éve szeretőt tart. Nem szeretőket, de szeretőt, akit imád, akiért engem elhanyago’. Bosszút állni, azután elválni. Az asszony arczán valami keserű mosoly futott keresztül. — Ezt mondtam volna? mormogta — Meglehet, hisz igaz. Ábris bácsi méltatlankodva kapta föl a hangját. — Bocsánatot kérek, még többet is tetszett mondani. Hogy vagyonát, százezer forintot kitevő hozományát eltékozolja Szendrő ur .. . De hát ez vagyonjogi dolog lóvén, a törvénykönyv más paragrafusára tartozik. Itt csak az a fontos, hogy én, mint becsületes ember azt tanácsoltam, legjobb volna azt a bizonyos asszonyságot, már mint a Szendrő ur imádottját elcsábittatni. Ajánlottam keresztfiamat, aki legény a gáton. Nagyságos asszony nevetve ellenkezett. — Ugyan — mondta emlékezetem szerint — az a nő szereti az uramat, hiábavaló minden lépés, amit tisztelt keresztfia tenne .. . Azonban itt vagyok én, engem akár meg is lehet szöktetni... Az asszony mereven nézett a tüzbe : Az uj záróra. Május 18. A kötelező üzleti zárórára vonatkozó törvénytervezetet most tették közzé. Egy régi óhaj és jogosult kívánság közeledik ezzel a megvalósulás felé és a kereskedelmi alkalmazottak, a kik előszeretettel nevezik magukat a »boltok rabszolgáidnak, örömmel konstatálhatják, hogy az állam gondoskodó keze rájuk is kiterjed. ■ Pedig éppen ez a szorgalmas, intelligens és lö- j rekvő társadalmi osztály az, amely eddigelé a legkisebb mértékben érezte az állam gondoskodását. Szervezkedése csak a legutóbbi időkben sikerült, de szervezete ma sem rendelkezik az ipari munkások szervezeteinek erejével, mert viszonyaiban nincs meg az az egyöntetűség, a mely az ipari munkások szervezetéi jellemzi. Nálunk ez az osztály a társadalom részéről sem részesült abban a támogatásban, mint a külföldön és jóformán a maga erejére volt utalva. Az is jellemző, hogy bár Magyarország nagyon elmaradt azoknak az országoknak a sorában, a melyek a kereskedelmi alkalmazottak helyzetén könnyíteni igyekeztek, a kereskedelmi alkalmazottak nálunk túlzásokra és erőszakos eszközök alkalmazására nem ragadtatták el magukat. Mérsékelt és a kellő határok között mozgó agitációjukkal sikerült elérniük, hogy a munkaadók felfogása mind jobban feléjük hajolt és a munkaadók egy része a saját jóakaratából igyekezett alkalmazottjainak helyzetén segíteni. De a nagy tömegre nézve az állam beavatkozása nélkül nem lehet alaposabb orvoslást remélni, I mert kötelező és egyöntetű eljárást csak a lör- ! vényhozás intézkedésére lehet alapítani. A javaslatból hamarosan törvény lesz és ennek köszönhetik a kereskedelmi alkalmazottak, hogy a boltzárásra és boltnyitásra vonatkozó törvény előnyeit jóval hamarább fogják élvezhetni, mint abban az esetben, ha ezek a törvényes intézkedések is csak a kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyára vonatkozó és a közel jövőben szintén előterjesztendő törvényjavaslatokkal együttesen léphettek volna életbe. Mig a kereskedelmi minisztert az alkalmazottak helyzetének könnyítése és az egyöntetű szabályozás mielőbb való biztosítása vezette elhatározásában, addig másfelől javaslatában lehetőleg tekintettel volt az összes számbavehelő érdekekre. Lehetőleg figyelembe vette azokat a viszonyokat és megállapodásokat, melyek időközben a kereskedelemben a munkaadók és alkalmazottak között létesültek, és ha eltért tőlük, az összes felek méltánylást érdemlő érdekei vezették elhatározásában. A törvényjavaslat egész szerkezete és ösz- szes intézkedései erről tanúskodnak. Maga a — Ezt mondtam volna? — mormogta. — Lehet, hisz igaz is A vén fiskális diadalmasan nyomta félre a sapkáját: — Nos és Sikofai Ábris elvégezte azt, amit rábíztak. Remélhetőleg úgy sikerült minden, a mint előre kitervezlük. Kedves férje nem vett észre semmit? — Szendrő még alkonyaikor befogatott és elment a kastélyból. Oda .. . Otthon sem volt. — Kár -- dohogta Sikotai. — Otthon lehetett volna, az én kerasztfiam akkor sem ijedt volna meg. Megrázó jelenet lett volna, a mint nagyságos asszony férje szemeláttára távozik keresztfiammal, aki ugyancsak kemény legény. Az asszony furcsán mosolygott. — Én azt hittem, hogy a bojtárját küldte értem ügyvéd ur. A vén fiskális elvörösödött. — Az én keresztfiam nem ügyvédbojtár... Az őrdögbe! Nemes, nagynevű familia sarjadéka. Igen jeles, képzett fiú. Csinos, müveit, okos. No de hisz majd megismerkedik vele a betléri kastélyban. SzendrŐné ijedten nézett az ügyvédre: — A betléri kastélyban? — Nos, igen. Én messzelátó férfiú vagyok. Gondoskodtam arról is, hogy hová szállítsam a szabadságához jutott rabot: hová rejtsem, a hol senki nem találja meg Összeköítetéseim révén az évek óta üresen álló kastélyban berendeztettem uéhány szobát, amely befüive kényelemmel felszerelve várja a szép rabot és megmentőjót. — Az ön keresztfiái ?
