Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-29 / 22. szám

1913. május 29.

NAGYBÁNYA

3

törvény csak a székesfővárosban és legközelebbi környékén állapítja meg a boltzárás idejét este 8 órától reggel 6 óráig, az élelmiszereket árusító üzletek kivételével, a melyeknek némileg rövidebb tartamú zárási időt állapit meg. Ezen idő alatt az alkalmazottak a zárvatartás ideje alatt is felhasználhatók, de ezzel szemben az alkalmazottaknak egyhuzamban legalább 10 órai megszakítás nélkül való pihenő időt biztosit. Ezzel a kivételes foglalkoztatásokat és pihenő időket azonban a törvény egyúttal az iparhatóság ellenőrzése alá helyezi és a munkaadói a kivételes foglalkoztatás bejelentésére utasítja. A székesfővárosban és a környékén levő községekben egyúttal arról is gondoskodik a törvény- tervezet, hogy a zárvatartás esetleg ki legyen terjeszthető, még pedig az érdekelt kereskedők többségének kívánságára, amely azonban este 7 órától reggel 8 óráig terjedhet csupán, de viszont kimondható valamely üzletágra, vagy az illető város vagy kézség bizonyos részére nézve, sőt az évnek csupán egy részére is. E határokon belül tehát maguknak az érdekelteknek engedi át a szabályozást a törvény azzal a különbséggel azonban, hogy abban az esetben, ha a többség azt kívánja, a miniszter a kiterjesztett zárvatartást egyöntetűen és kötelezőleg elrendeli.

Az ország többi részeire a törvény maga a zárórát nem állapítja meg, hanem addig is, mig erre nézve a törvény fog intézkedni, felhatalmazza a megyéket és városokat, hogy a nyílt üzletek zárvatarlására nézve a törvény korlátáin belül szabályrendeletet alkothassanak. Ez a megoldás igen jól előkészítheti az útját a későbbi törvényhozásnak és esetleg az egyöntetű szabályozásnak is.

Ezek a célszerű intézkedések nagy mértékben hozzájárultak, hogy a javaslatot az összes érdekeltek nagy megelégedéssel fogadták és benne biztató kezdést látunk a kereskedelmi alkalmazottak munkásviszonyának további szabályozására nézve. A javaslat minden irányban óvatos megfontolás eredménye és épen ezért ment a túlzásoktól, amelyek a szociálpolitikában könnyen megbosszulják magukat.

Színház.

Újra egy hét, majdnem minden este ope-- rettel a műsoron. Csak hétfőn láttunk népszínművet, kedden pedig drámát. Sajnálni sajnáljuk, hogy nem adnak több vígjátékot, de be kelt látnunk, hogy a társulat mást nem tehet. Szívesebben megy a közönség operettbe, ha már megy. Még ezt sem teszi valami nagy előszeretettel A héten is kitűnő operetteket játszottak s közönség az ünnepet és vasárnapot kivéve nem hogy megtöltötte volna a nézőteret, hanem egyik-másik este oly kevesen voltak, hogy valóban csak a direktornak a közönség iránt érzett nagyrabecsülése akadályozta meg az előadás meg nem tartását. Pénteken például néha többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren^

Érdekes megfigyelést tettünk azonban. A közönség elég későn jár az előadásra. Van is azután obiigát, zaj, csikorgás stb. amint azt már egyszer megírtuk S ez rendesen olyankor történik, ha a nézőtér teljesen megtelik, A, társulat azonban, ha sok jegy fogyott el, rendes időben kezdi az előadást. Végtére a közönség dolga, hogy rendes időben jelenjék meg s egymást ne zavarja. Az azonban már kissé komikus, hogy mikor igen kevés jegy kelt el, a szereplőket megvárakoztatja a rendező, hátha mégis csak gyűlnek a nézőtérre.

Nem kellene ilyenkor sem késlekedni a fügönnyel Vagy ha várnak, inkább olyankor tegyék, mikor sokan vannak, hisz a nagyobb tömegnél az elkésés is gyakoribb, meg a zaj is nagyobb. Ezekben az esetekben egy kis figyelemmel kellene lenni a közönségre. Vagy pedig mindig pontosan, melléktekintetek nélkül!

Szerdán Evsler bájos zenéjü operettjét, a Szinészvért mutatták be. Nem pusztán muzsikájának szépsége, hanem magának a szövegkönyvnek komoly', itt-ott szinte drámai magaslatba csapó hangja tette érdekessé a darabot. Rég hallottunk ily kitűnő operettet Nem a szokásos ostoba jelenetek értelemnélküli zagyvaléka s zenéje is majdnem a vig opera nívóján áll. A társulat is, mintha valami ünneplés hangulat vett volna erőt rajta, mesés előadást produkált, sőt egyik-másik tagja a róla alkotott eddigi jó véleményünket még jobbra javította. Két szereplő áll a darab meséjének gyújtópontjaiban, Nelli a fiatal színésznő és Torelli a vén komikus. Mindaketten szeretnek s szerelmüknek áldozatot hoznak. De mily különböző az eredmény. Nelli becsületből meg akarja magát utáltatni ideáljával, többre vállalkozik, mint amennyi keresztülvitelére képesnek tartjuk. Ideálja azonban nem hiszi el rosszaságát s végre is boldogok lesznek A fiatal szív szerelme, küzdelmek árán bár, boldogságot viv ki magának. A vén komikus, Torelli szerelme a kiapadóban lévő életerő utolsó fellobbanása, mely egy pillanatig még perzselő hevében boldogságról álmodik, de azután az elkésett virágzás szomorú melankóliá jával kell beleszoknia a lemondásba. A fiatalok szerelme természetes s azért győz is, de a vén és fiatal közeledése természetellenes, igy létjogosultsága sincs. H. Balla Mariska brillírozott Nelli szerepében s az ő csodás temperamentuma még vonzóbbá tette az egyébként is szimpatikusán megrajzolt jellemet. Méltó partnere volt Barics (Torelli) úgy remek énekével, mint kitűnő alakításával Meglátszott egész szerepén

a gondos tanulás és kidolgozás, csak a lalzett volt egy kissé sok énekében. Dénes Ella (Mia) valósággal vizsga-hangversenyt rendezett s a kitűnőt általánosságban’inegkapta. Sohasem volt még ily jól - diszponálva. Borbély (Blank) és Zsoldos (Klusius) komikus alakításairól sem feledkezhetünk meg. Az előadást gyenge ház nézte végig.

Csütörtökön Strausz halhatatlan vig operája, a Bőregér volt soron. Valahogy kellemetlen érzéssel nézzük ezt a darabot mindig. Ezt jól adni vidéken szinte alig lehet. Vagy jól énekelnek, akkor rosszul játszanak, vagy megfordítva. De a két erényt egyesítve sohasem találhatjuk. Ez este is az volt a baj, hogy a művészi nívón álló játék mellett gyenge énekszámokat hallottunk egyiktől másiktól. De nem tehetnek róla, nem énekes színészek. Végiére is egy egy komikus kupié eléneklésére jó a hangjuk, de egy Strausz operett még a legkisebb szereplőtől is énekhangot kíván. Dénes Ella Rozalindája. H, Balla Mariska Adélja, Barics Frankja és Sümegi Fal- kéja úgy játékot mint éneket tekintve igen jók voitak. Ellenben a derék alakítás mellett érezni lehetett Szalókin (Eisenstein), hogy nem énekes. Pedig főszerep. Hasonlókép Ross hercege [is ebben a hibában leledzik, ép igy Ács végre elfogadható, sőt igen jó alakítása dacára énekpartijának szépsége nem érvényesült. Egyedül Nagy Gyulánál áll a dolog fordítva. Az ének még elfogadható, a játék azonban kívánni valót hágy. Aztán kiejtésében is van valami idegen- szerű. Ez ugyan illúzióba ringathatja az embert: azt hisszük, az Operában vagyunk, hol a külföldi művészek magyarul énekelnek. A második felvonásban előforduló koncert helyett kabarét láttunk. Főérdekessége volt Pásztor Zoltán, a nagyváradi Szigligeti-Színház kiváló komikusa. A »kiváló« jelzőt valóban megérdemli, mert kabarészámait mesés ügyességgel adta elő Csak az előadottakkal nem tudunk megbékélni. Finom szellemességek mellett utcai Ízléstelenségeket leplezetlen meztelenségben vétetett be a közönséggel. Frappáns példával szolgálunk »Mozgósítás« c, kupléjában a háború, a bő nadrág és a szarvasbőr ülep félreérthetetlen nexusba vannak hozva Ez nem szellemesség, ez egyszerűen triviális. (A magyar szót nem mertük Írni, mert kissé vaskosabb kifejezés.) Ilyesminek beadása végtére is nem növeli a művészi Ízlést Mégha egy négy őt éves szilaj nádparipán lovagló, a ludaktól megszeppent huszárról mondja ugyanezt, talán kaczagunk, de a jóizlés rovására még itt is. Eltekintve a kabarészámok e hibáitól a remek előadás nagyon tetszett s a szűnni nem akaró tapsra meg-meg kellett ujráznia A kabaré másik érdekessége Pálma Tussi és Pintér Irma groteszk s mégis kecses tánca volt, amelyet az előadók szintén megismételtek. Pintér Rózsika, az alig nyolcz éves kis apróság énekelte még a

— Igenis, Ott elrejtve a százesztendős tölgy- erdő kellős közepén, a természet isteni csöndjében elfelejtheti bánatát ... Illetőleg bizonyosan elfelejti.

Az asszony mintha csak most ébredt volna tudatára annak, hogy mit cselekedett. A daczos, kemény vonás eltűnt arczárói, hogy helyet adjon valami kétségbeesett ijedtségnek Rémülten nézett körül a sötét éjszakában.

Az ügyvéd tovább beszélt:

— Itt van Benczédi, az ispán, aki szekerét is kölcsönözte. Ö majd elviszi a tiszai nádasok között. Ismeri az utat. Én akár itt alszom reggelig a kemény földön, ha kényelmetlenséget okoznék önöknek. Akár itt fagyok meg, ha parancsolja nagyságos asszony.

Az asszony rémülten nézett maga elé. Egyszerre két nagy köcycsepp jelent meg hosszú szempilláin és megcsukló hangon mondta :

— Én nem megyek abba a kastélyba.

— Bolondság, valahová csak kell mennie — morogta az ügyvéd.

— Én haza akarok menni . .. Vissza, haza.

Ábris bácsi erre nevetve csapta össze a két szörkezlyüs tenyerét:

— Hogyne, haza: a halálba. Éa ismerem Szendrő Györgyöt. Rabiátus, erőszakos ember. Nyomban megölné nagyságos asszonyt. Kivégezné, becsületemre. Szó nélkül, gondolkozás nélkül kivégezné.

Az asszony eltakarta az arczát.

— Nem bánom, csak már otthon lennék.

Ábris bácsi felfújta magát és igen méltóságosnak akart látszani.

— Asszonyom, gondolja meg, hogy a mit most beszél, az gyermekség. Ön nem teheti azt, hogy frivol játékot űzzön három tetőtől-talpig gavallér úriemberrel, velem, keresztfiammal és Benczédivel, habár ezzel az emberrel nem sokat törődöm. Mi is segítségére siettünk önnek, mi megmentettük önt — és most cserben akar hagyni ? Nem, azt nem teheti. Síkotai Ábris, ha valamikor belefogott valamibe, azt végigcsinálta. Nem természetem a félmunka. Amit vállaltam, keresztül viszem, ha törik, ha szakad El akar válni az urától, tehát elválasztom. Ez az én mesterségem,

éppen olyan mint a vargáé a csizmavarrás. Csak bízza rám, mestere vagyok a válópöröknek. Egész hozományát viszakapja. van miből, informáltam magam.

Az asszony két tenyerét az arczára tapasztotta. Nagyot sóhajtott.

— Bánom is én a hozományom ... Én az uramat akarom.

— Hé, Gyurka. Beszélj őnagyságával.

A szekér mellől előlépett a macskanadrágos fiatal ur. Kellemkedve közeledett és szemére húzta tollas vadászkalapját. Szemtelenül mosolygott, amint az asszonyhoz lépett:

— Kérem, Flóra ...

Az asszonynak szikrát vetett a szeme :

— Hogy mer engem Flórának nevezni? — kiáltott fel.

A vadászkalapos vállat vont:

— Furcsa . . megszöktetem és még gorom- báskodik velem í Holnap az egész vármegye tudja a dolgot. Becsületemre az egész megye . . . Jobban teszi Flóra, ha nem fordít hátat annak, a ki egész szivét, életét felajánlja önnek.

nn/ c / \ vPiP VPT TQPw^ szátmármegyében.

OlíVo/./V ÍJ Uj I Uu I rUlYUU Megnyitás május hó 15 én.

Meleg ásványvíz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegvíz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasuli állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdőigazgatóság.