Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-28 / 48. szám
2T. évfolyam. 1312. nevem."bér 3aó 2S. 3&S» »ZilPmODAXliMZ Előfizetési árak: Egész évre 8 korona negyedévre 2 korona Megjelenik minden héten cKu'ui j'i félévi— 4 korona Ügyészségnek Felelős szerkesztő: LY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében Is. Kőtélé— ^»nv November 27. t-^cimi adóra vonatkozó végrehajt ’tasitást is közzétették a napokban ;el az uj adótörvények életbeléptetéséhez szüséges összes általános érdekű rendeletek már mind nyilvánosságra kerültek, a közadók kezeléséről szóló törvényre vonatkozó végrehajtási utasitás kivételével, a mely azonban az anyagi törvényekre vonatkozó utasításokkal a nagyközönség szempontjából alárendeltebb jelentőségű. A rendeletek közzétételével egyrészt az adózó közönség bő tájékozást nyerhet az uj évben életbelépő uj adózásról, másfelől meg- szünhetik az a sokfélül táplált hiedelem is, mintha az uj adótörvények életbeléptetése 1913. január 1-ről elhalasztatnék. A nagy reform a jövő év elején valósággal életbe lép és ezzel mai adórendszerünk gyökeresen átalakul. Megmaradnak ugyan a mai adók is, de azok gyökeresen átalakulnak, egy részük pedig, mint az 1. II. és IV. osztályú keresetadó, valamint az általános jövedelmi pótadó teljesen megszűnik. Viszont a jövő év elején életbe lép egy uj adó: a jövedelem adó, a mely mai egyenes adózásunkat teljesen átalakítani lesz hivatva. Ma minden kereset és jövedelem után két adót fizetünk, a föld-, ház-, tőkekamat- és keresetadót, valamint ezeknek az adóknak a százalékával megállapított általános jövedelmi pótadót. Ez a helyzet, vagyis az, hogy két adót kell fizetnünk, január fog megszűnni, de a jelentős inning az lesz, hogy az általános jövedelmi pótadó megszűnik és helyébe az uj jövedelmi adó lép, a melyet azonban nem a többi egyenes adók százalékával, hanem az összes jövedelemnek fokozatosan, vagyis progresszive emelkedő százalékában fognak kivetni. A jövedelmi adónak életbeléptetése kétségkívül igazságosabb adóztatást jelent a mainál,. mert az igazságos adóztatás csupán az egész jövedelemnek adó alá vonásával érhető el. Ha két ügyvédnek teljesen egyenlő a keresete és az "ügyvédi foglalkozásából eredő kereset után egyenlő összegű keresetadóval vannak is megróva, ez az adóztatás nem tekinthető teljesen igazságosnak akkor, ha az egyik a keresetén kívül vagyonának a jövedelmét is élvezi, mig a másik tisztán a keresetére van utalva. Ebből az egy példából is látható, hogy csupán a keresetadó, a mely az egyes foglalkozásokból eredő kereseteket éri, egymagában igazságos és aránya adóztatásra nem vezethet, hanem szükséges, hogy az ösz- szes jövedelmet a jövedelemadóval is megterheljük, a mely ennek következtében a keresetadó aránytalanságait kiegyenlíti. Igaz ugyan, hogy az a magában véve helyes elv, hogy a jövedelemadónak az összes jövedelmet kell érnie, egyúttal arra vezet, hogy az eddig adómentes értékpapírok és főleg az állampapírok kamatjövedelmét is be kell vonni a jövedelembe, a melyet megadóztatunk. De ezen nem lehet segíthetni akkor, ha a progresszív jövedelmi adóban rejlő igazságot érvényre akarjuk juttatni. Mert furcsán érvényesülne a progresszív adó, ha az adómentes papírokból eredő jövedelmet mentesitenők alóla. A leggazdagabb polgárok akkor kevesebb adót fizetnének, mert kevesebb jövedelemmel rendelkeznének, mint azok, akiknek keresetadó alá tartozó keresetük van. Vagy igazságosnak tartjuk és óhajtjuk a jövedelemadót, és akkor azt minden konzekvenciájában kell akarnunk, vagy pedig teljesen le kell mondanunk róla. Az adóreform életbeléptetése különben a mai adótehernek általánosságban meglehetős leszállítását jelenti. A tőkekamatadónak 10 százalék helyett általánosságban 5, a keresetadónak 10 százalék helyett 3 százalék lesz a kulcsa. A mai általános jövedelmi pótadó az említett adóknak a 35 százaléka, vagyis magának a jövedelemnek 37* százaléka volt, mig az uj jövedelmi adó csupán 15.000 K jövedelemnél éri el a 3 százalékot. Az uj teher tehát a mai állami adótehernek körül-belül csak a fele. Nem téveszthetjük ugyan szem elől, hogy ha a kereset és jövedelem bevallásakor kényszer nem áll fenn és ennélfogva a mai, a papíron 10 százalékos adóteher, a valóságban ennek jóval kisebb részét jelenti, Az első kérdés ennélfogva az, vájjon az uj adóteher elegendőleg leszállott-e arra a színvonalra, a hol az adózó polgárok érdekeinek kockáztatása nélkül bátran eleget tehetnek a törvény rendelA „Nagybánya“ tárczája. Levél. (Egy kis tavaszi lánynak küldöm.) Szegény kis lányom I fekete ruhád Mámoros őszbe váratlanul eljött. Rosszkor jött el, mert a lelkem fölött Bánatczigány játszik egy bús kesergőt. Eúrreszketés, mély hangok bús dala Nagy csalódások fájdalmába reszket . . . Szegény kis lányom, fekete ruhád Mámoros őszbe rosszkor érkezett meg . . . 8 hiába jött. Leszámolás után Hiába hiv már színes, csókos élet . . . Nem vagyok már a régi vig fiú, Titkos lelkemben zokogva beszélek. Ha nevetek is hangos nevetőkkel, A nevetésem idegenül cseng fel, Mert valaki megölte vidámságom És elhagyott, jaj, hidegen a csenddel. .. Szegény kis lányom, fekete ruhád Gyászolja meg az én szomorú gyászom ... Szerelemölő asszonyért soha Én büszke lelkem meg nem alázom. . . Osak titkosan kisérem életét, Lesz ereje élni, amint kimérte ? És ravatalom lépcsőjére hullva Felsóhajihat-e: tiszta volt az élte, Mint az enyém . . . Huzeiia Ödön. Föl a naphoz! Három hete már, hogy nem sütött ki a nap a kis Gersau falu fölött, a vieiwaldstaetti tó partján. Október elsejétől nem láttam a napot, sakkor is megjött a Föhn. Napnyugta után néma csend lett és nyugodtan aludhattam át a fél éjszakát; egyszerre harangszó s lárma ébresztett fel, amely beleolvadt csodálatos zúgásába a viharnak, mely rávetette magát az Alpok déli részén levő tópartra, hol összeszorulva a tókatlanban, lehatolt a mi falunk utczáiba, ránczigálta a czégtáblákaf, dörömbölt az ablakokon, czibálta az ereszeket, végigzugott a fák és a bokrok között. A tó hullámai kicsapódtak a mólóra, tajtékozva törtek meg a gáton és himbálták a csónakokat. Homok verte az ablaküveget, a levelek forgatagban lán- czoltak, a zsindelyek recsegtek és a házak megrázkódtak. A mint kitekintettem, világos volt a templomban, a harangok zúgtak, hogy feltöltsenek mindenkit, ha ugyan még föl nem ébredt. Mert a Föhn-szél ép oly veszedelmes, mint a földrengés, az is le bir dönteni egy házat és ami még rosszabb, szikladarabokat tépdes le a hegyről és mi épen hegy alatt lakunk, amely csak ezerötszáz méter magas ugyan, de a csúcsa egy levált szikladarabot hordoz, mely ugyancsak óriásit zuhanhatna. Három órai dübörgés után elvonult a veszély és másnap reggel értesített á falu krónikása, hogy a szikla csakugyan lezuhant, keresztül tört egy parasztházat, magával szakította a jobb felét, de nem bántotta azokat, akik balfalől laktak. Az erős, meleg déli szél után sürü köd nehézkedett a falura és a viérwaldstaetti tóra. Az eget fellegek borították, de nem esett és a nap sem akart előbukkani. így tart ez már három hete és az ember a nagy szürkeségben mindent feketének lát. A táj, mely az előtt körülöttünk elterült, most elvesztette alpesi jellegét; nem lehetett száz méternél magasabbra látni és ilyenkor az ember lelke is megnehezedik, elfogódik. A turisták mind haza mentek, a szállók üresek, itt van a reménytelen, unalmas november. A napok alig hogy vánszorognak és az ember vágyódik a lámpagyujtás után; reménytelenül szürke az ég, szürke a tó és szürke az egész táj. Se szél, se eső, se mennydörgés. A különben annyira változatos természet most kiállha- tatlanul egyforma, nyugodt, csöndes, békés, úgy hogy az ember vágyódik egy kis földrengés után. A hol a fényforrás megszűnt, ott eltűnik minden szin: a szem érzéketlen lesz, a lelket álmosság lepi el, a mihez pedig oly közel van a lustaság. Egy este, mikor panaszkodtam a bírónak, hogy a nap ily soká távol van, ő azzal a nyugodtsággal. mely minden német-svájezinak jellemvonása, ezt felelte: — A nap! Hiszen azt egész nap láthatni a Hocbfluhon. A Hochfluh egyike azoknak a kisebb alpesi szirteknek, melyek azt a völgyet alkotják, a hol lakunk; kétszáz méterrel alacsonyabb, mint a Sulitelma, a miért a fiatal angolok csak afféle sétaut-számba veszik az oda való kirándulást. Éa hát, mint tüzimádó, elhatároztam, hogy bu-
