Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-11-28 / 48. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. novemher 28 kezésének, a mely a kereset és jövedelem bevallását szigorúan előírja, sőt elmulasztását büntetéssel is sújtja. Mi azt hisszük, hogy az egészben 6—7 százalékos adóteher, a mely nem ritkán ennél is kevesebb, elegendő alapot nyújt arra, hogy az adózó polgárok eleget tehessenek állampolgári kötelességeiknek és nyugodtan bevallhassák jövedelmeiket. Ne feledjük el, hogy a jövedelmi adónak egész szerkezete azon épül, hogy az állampolgárok eleget tesznek és pedig lelkiismeretesen tesznek eleget a jövedelem bevallására vonatkozó kötelezettségüknek. Ennek a kötelezettségnek a pontos teljesítése megmenti az adózót az adóhatóságok felesleges zaklatásától és lehetővé teszi az adónak igazságos megállapítását. Éppen az adómorál az, a mire a jövedelemadó számit és amire számítania kell. Országos tanítói betegsegélyző. November 27. Álmodozó, kicsi puszták, féibenmaradt hegymögötti falvak s feltörő városok tanítóinak érdekében írjuk e sorokat, melyeknek fejlődését a tanító lendíti előre. Mert a tanító mindig a fejlődés szekerébe volt fogva. És ott is marad. Mert a kultúra mindig azok ellen lázadt fel, akik a teremtették. Csakhogy mig a tanító eme emberfeletti, gyönyörűséges missiót végzi, nemcsak a vérében fárad el a törtető plazma, nemcsak a kimerültség gyötri őt a szenvedésig, de ezer betegség csirája lopja magát szervezetébe. Sőt műhelyéből gyilkos baczillusokat hord haza otthonába, hol édesen alvó gyermykgjypek álmát elűzi a halál láza. A mai iskola még a betegségek gyűjtő központja. A tanító családja kapja meg mindig legelőször a fertőzőbetegségek legkülönfélébb nemeit. Statisztika igazolja, hogy a tanitói pálya a leggyilkosabb. A tanítóságnak csupán hét százaléka éri el az ötvenedik életévet. Tehát a tanítóság a társadalomért nemcsak a maga, hanem a családja életét is koczkára teszi. Tehát a legteljesebb segítséget egy nobilis nemzetnek nem volna szabad megtagadni tőlük. Mert minden nép intelligencziájának az a fokmérője, hogy mennyire becsüli meg tanítóit. A magyar tanító pedig ma világtipusa a müveit, kilökött proletárnak. Egysorsban teng a postaszolgával, vasúti málházóval és hordárral. A magyar tanítónak csak elméletben nyolczvan- két korona a havi fizetése, a valóságban annyi sincs. Hetenként kétszer annyi órát kell tanítania, mint a tanárnak; negyvenhárom évet kell szolgálnia, hogy nyugalomba vonulhasson, özvegyeik nyolczvannégy forint kegydijat kapnak. Érdekes, magasztos a tanító hivatása, de szomorú, Zsold nélkül, vérrel és ekével irtják az ugart. Már egyszer bátor keserűséggel fogadalmat tettek a legszomorubb szóra, a sztrájkra. De pályájuk nimbusza visszatartotta őket. Csakis a társadalom zökkentheti ki a kátyúból a tanító veszteglő sorsát. Csakis a társadalom enyhítheti nyomorúságát. És most erre itt az alkalom. A Tanítók Szövetsége engedélyt kapott betegsegélyző alapja javára egy sorsjáték rendezésére. A sorsjáték fővédnökségét gróf Zichy János, maga a kul- tuázBí$ifszlei \állalta. Kétszázezer darab egykoronás sorsjegyet szórt szerte a Szövetség az országban, melynek jövedelmét ezer beteg tanító, tízezer beteg tanitógyermek várja. A sorsjáték húzása ez év utolsó napján lesz. A sorsjegyek vásárlását nemcsak a humánus kötelességek lerovására, hanem a fényes nyereményekre is lehet bazirozui. Ezen sorsjegyekből minden tanító kapott. Könnyítse tehát meg a társadalom a tanító munkáját azzal, hogy maga kérje ezen egykoronás sorsjegyeket a tanítótól, hogy ne kellessen annak kinálgatásával a szegény tanítónak pirulnia. Mindnvá|unknak-volt tanítója és mindnyájunknak lesz gyermeke, kit a tanító oktat. Mivel tehát a tanító egészségét a mi kulturérde- keink rabolják el: tartsa erkölcsi kötelességének a társadalom az adósság lerovását. A ta- ! nitó-sorsjegyek még csak pár hétig lesznek forgalomban s ha a társadalom segítsége elmarad: a remény utolsó forrását is betömheti az indo- lenczia. A tanítóság igen sokat köszönhet a sors- ! jegyek elhelyezése körül a királyi tanfelügyelők- ! nek, kik nobilis szivességgel és lelkesedéssel ! végzik az adminisztrácziót. Sorsjegyet minden 1 tanítónál kaphat az olvasó, ki egy levelezőlapon I bármily mennyiségben kérhet a Tanítói Sors- ! játék irodájából (Budapest, IV., Erzsébet-tér 15.) A társadalom ezen revanche sál tartozik a tanítóságnak. Drozdy Győző. A háború socialismusa. November 27. Hirdessék bár vallási tételek, iktassák bár törvénykönyvbe népek, nemzetek az egyenlőség elvét, a hirdetett tételek, a törvényalkotások ereje elismertetésén nyugszik, az elismertetésnek a biztosítéka pedig egyedül az erő és hatalom. Önmagának állíthat bárki is fel elveket, de az életben, a társadalmi és állami együttélésben ezeket az elveket csak akkor követheti, ha azok mások hátrányára nem szolgálnak és kifejezetten létező, szerzett és fennálló jogosítványokat nem sértenek. A communis opinio lehet essenciális valami, de a gyakorlatban csak annyit ér, amennyit kinek—kinek használ ... És ki tudná, felsorolni mindazokat a glossza- számba menő auktori kijelentéseket, amelyek Aristotelestől Spencerig a bölcseleti, sociálpoli- tikai írásművekben jelentek meg. Pedig valójában úgy vagyunk vele, mint az orvosi recipével. Elmondjuk, ajánljuk, mint egyedül hathatót, magunk azonban nem élünk vele, Hogy mást ne mondjunk, csak éppen azt, ami a legaktuálisabb: szóljunk a háború soci- ális jelentőségéről, hatásáról Nem vet-e bukfencet minden erkölcsi, emberi érzésünk, mikor a »vágóhid«-ra vitt ezrek és ezrek elestéről olvasunk, nem fut-e végig a hátunkon valami hideg borzongás, mikor az élet jogát hirdetve haldokló nyögésével telik meg a fülünk, ettől kábul az agyunk és nem szorul-e ökölbe a kezünk, mikor emberi jogokról hallunk, ember- szeretetről prédikálunk és testvériséget hangoztatunk ? Vájjon az egyenlőség, szeretet, egymást megértés valláserköicsi tanai éppen úgy, mint a szabad állampolgárnak az élethez való jogától kezdve a tömeg gyilkolás technikailag kitapasztalt eszközéig, akad-e egy is, ami sociális i érzésünket ne korbácsolná fel, mikor egy sornyi tudósítást elolvasunk a háborúról. Es habár nem tartunk ott, amikor Kelemen pápa ismeretes bullájában az emberek elállatosodását jósolja meg a háború borzalmai folytán és ha mindezekben nem is hirdeti az 1907-évi második hágai béke konferencia határozmányainak, az úgynevezett nemzetközi törvényhozásnak máról-holnapra való megvalósultát: sociális érzésünk önkénytelenül is feltámad s mint emberek, lélekből és érzésből megalkottan aggodalmaskodva, vágyódva gondolunk a tudománynak a joguralom területi kiterjesztésével kapcsolatosára megyek a naphoz s egy kora novemberi reggelen útnak is indultam. A gersauiak, akik oly sziklaszirt alatt éldegélnek, amely — mint említettem — nem egyszer mint kőhányó vulkán ébred fel, már ősidőktől fogva folyton készülődnek az örök életre, és ezért naponta fölkeresik a templomot, reggel, délben és este. Azért találkozom én most reggel nyolcz órakor templomjárókkal, kiknek imádsá- gos könyv van a kezükben. Két öreg asszony, akik két mérföldet tesznek meg a reggeli imádságért, pergeti az Olvasót az országúton. Az egyik felolvassa az angyali üdvözlést, az Ave Máriát, a másik pedig rámondja: In secula seculorum, amen 1 És igy mennek az egész utón előre. Ha más haszna nincs is ennek az olvasó-pergetésnek, legalább visszatartja nyelvüket a gonoszkodástól, mint az adomabeli inast a fütyölés a bor-kóstolástól. Amint elhagyom az öreg asszonyokat és az országutat és megkezdem a kapaszkodást a hegyre, ismét uj kép tesz rám hatalmas és tartós benyomást. Az első fordulónál egy diófa áll, rája szegezett Krisztus-képpel és fogadalmi táblával, amely megmagyarázza az utasnak, hogy e diófáról zuhant le diószedés közben Szepi legény és halálra zúzta magát — az Isten legyen irgalmas hozzá, imádkozz érette, amen! A legközelebbi fordulónál csodálatos kis fülke áll, fehérre meszelt téglákból rakva, olyan kicsi, mint egy gyermekcsinálla játékszoba. A rácsozaton keresztül látszik a szent család képe (talán a XVI-ik századból való) és mellette a magyarázat, bogy hajdan e kápolna mellett pihentek meg az elitéltek, hogy még egy utolsót imádkozhassanak a vesztőhely előtt. Ez hát az akasztófa-hegy, és néhány perez múlva már ott állok a vesztőhelyen. Szép tágas tér a tó felé néző sziklán, olyan gyönyörű kilátással, hogy szinte élvezetes lehet búcsút mondani az életnek ilyen kilátás méílétt, a milyet itt a Pilátus, Axen- stock, Buochserhorn és Bürgenstock fensikjairól lehet élvezni. Ide fölcsillan a gyermekgyilkoskápolna is, ahol a monda szerint egy boldogtalan apa megölte éhező gyermekét. Szomorú négy kép ez együtt a szürke reggeli világításban. E véres képektől sietve szállók fölfelé, világosabb tájak felé, hol vár már a nap. Csakhamar elhagyom a szelíd gesztényeket, és diófákat is és megkezdődik a bükkös. Miután megpihentem egy pásztorkunyhónál, hol szép teheneket, de egy csúnya kutyát látok, neki indulok a felhőnek, amelyet ködnek hívnak ugyan, de mely itt mind sűrűbbé válik és az egész tájat elviselhetetlenné teszi. A ködön át való nézés szinte égeti a szemet; minden fa és bokor ködbe van burkolva, a gályák közti pókhálók millióit vizcseppek borítják, oly sűrűn, hogy az ember azt gondolja, talán az erdő tündére — ha ugyan van ilyen — szárítani teregetett ki ezernyi csipkekendőí. A köd megnehezíti a lélegzést, rácsapódik a ruha szövetére, a hajra, a szakállra és a szemöldökre. Kellemetlen illatot terjeszt, ragadóssá és csúszóssá teszi a köveket, úgy, hogy alig lehet rájuk lépní;“besötétiti az erdő belsejét, a hol a fatörzsek csakhamar egy nagy szürkeségben oldódnak fel, úgy, hogy a láthatár alig nehány öl- nyire szorul össze. Ezen a ködtakarón kell vagy ezer métert / A 'px TT r r---w A T természetes gyógyásvány1) 1 1 / f B ■ B v*z alkatrészeinél / \ is 8 f í~\ 1 J I fo9va a legJelesebb gyógyM. JL JL JL 3^. M ^JL. AJLrf/ A hatása felülmúlja a hason Kapható mindenhol! Áriepvzéket n-i . i. , » ... összetételű külföldi ásványki vánatr a küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósaga. vizeket. Kapható mindenhol!