Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-18 / 29. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. julius 18. ez irányban a magánvállalkozást. Mert értsük meg, hogy az elesett városi polgárságnak uj jövedelmi forrásra van sürgősen szüksége. Tovább e kérdés megoldását már nem halogathatjuk. De nem is oly nehéz dolog azl A városnak, mint gyógyhelynek elsősorban enyhe éghajlata, forrás- és gyógyvizei, kitűnő hatású veresvizi arzenvasas vize és iszapja van s ez lenne értékesítendő. A felépítendő gyógyfürdőt közvetlen a liget szomszédságában kellene elhelyezni, ahová a fokhagymási-fürdő vize, nemkülönben a veresvizi arzenvasas viz, iszap könnyen le volna vezethető s amelynek kies fekvése, Ízléses, kedves sétáló terei, közel fekvő kiránduló helyei mintegy teremtve vannak a gyógyfürdő czél- jaira. Más gyógyfürdőknél, szanatóriumoknál a park életre hívása óriási költségekbe kerül, nálunk ez nem kerülne egy fillérbe sem, mert hiszen készen van. A leghíresebb fürdőhelyeken sincs ilyen, különösen természeti fekvésénél fogva gyönyörö park. Emberi kéz talán teremthet szebbet, de a természet nem. Pedig szakértők állítják, hogy egy gyógyfürdő megteremtésénél a leghorribilisabb ösz- szegeket a nagykiterjedésü parkok rendezése s nem az építési költségek igénylik. S nem kívánjuk mi azt sem a várostól, sem a magánvállalkozóktól, hogy sötétbe ugorjának s mindjárt milliókra rugó befektetésekkel álljanak elő. A terv úgy volna készítendő egy nagyszabású gyógyfürdőre, hogy ez ne egyszerre, hanem a mutatkozó szükséglethez képest legyen kiépíthető. Ekkor a vállalkozást még csak koczkázat sem kiséri, hanem oly biztosan mehet mindenki e vállalkozás elé, mint főúri vadászaink a sodronyhálóba hajtott vad elé. És e gyógyfürdőben a város soha meg nem szűnő nagy jövedelmet nyerne s ha egyszer a gyógyfürdő, amihez kétség nem fér, fejlődésnek indulna, haladásában nem tartoztathatná fel senki és semmi. Kérjük laptársainkat, ne nézzék azt, hogy évek óta mi bolygatjuk e kérdést, hanem legyenek segítő társaink e nagy munkában, mert mi úgy látjuk, hogy már csak a sajtó összefogása s együttes akcziójával a kérdés állandó napirenden tartása segíthet azon a nemtörődömségen, mi a gyógyfürdő iránt hivatalos és nem hivatalos részről szinte kirívó módon megnyilvánul. Ép;ly Mihály. A piaczi drágaság kérdéséhez. Julius 17. A nagybányai piaczon az élelmiszerekben uralkodó drágaság elviselhellen. Mikor tavaszo- dik s a múlt évben termelt éleltniczikkek már fogytán vannak vagy el is fogytak, de uj még nem termett, az élelmiczikkek ára olyan hallatlanul felszökik, hogy az a lakosságra elviselhet- len csapás gyanánt nehezedik. Zöldség-félék, mint paraj, laboda, zöld- paszuly, zöldborsó, kalarábé, káposzta, burgonya, | saláta, tők; állati termékek: tej, vaj, tojás, végül szárnyasok : liba, kacsa, csirke drágábbak, mint bárhol, drágábbak, mint Budapesten. Pedig Budapest Európának egyik legdrágább városa. Drágábbak, mint a legkeresettebb luxusfürdőn, hova a világ gazdagjai üdülni és pénztkölteni járnak. Pedig Nagybánya lakossága szegény, felette szegény és nagyrésze nem is képes, hogy a drágaság ellen valamikép védekezzék. Az iparos föllebb veri iparczikkeinek árát, a kereskedő magasabb árakhoz menekül, a napszámos, a cseléd hallatlan béreket követet s annyira- meuuyire mégis védekezik. De mit csináljanak a fixfizetésből élő alkalmazottak, mit a hivatalnokok ? De különösen mit csináljon a szegény bányamunkás? Az ércztellérek nem gazdagabbak, akárhogy adják is a piaczon a tejet, a kőzet sem engedi magát könnyebben munkálni, hogy igy nagyobb legyen a jövedelem, a munkásnak izom-ereje és munkabírása se nagyobb, sőt a rossz táplálkozás miatt hanyalló. Ha aztán hazamegy, ott a szegény asszony a hideg konyhán, ott a lesoványodott gyermekek, kiknek száma még szaporodik is. Mert valamennyi foglalkozások közt a bányászok azok, kik legnagyobb gyermekáldással érdemlik ki az ember háláját. Az ilyen embereknek élete májustól julius közepéig, mikor már a múlt évi termés elfogyott, uj pedig még nincs, valóban a legnagyobb mértékben megérdemli a figyelmét nemcsak az emberbarátnak, hanem mindenkinek, akit a társadalmi problémák érdekelnek s főképen azoknak, kik a közélet vezetésével és irányításával foglalkoznak. Nagybánya lakóinak egy jelentékeny része élelemhiányban szenved s érezve a gyomornak durva követelését, körülvéve beesett arczu sápadt gyermekekkel, alig marad egyéb választása, mint a nyomor, a bűn, vagy a kivándorlás között. Mert a nyomorúság minden rossznak, bűnnek mozgatója. Nem lehet eléggé elismerni a mi derék bányamunkásainknak erkölcsi erejét, hogy ők annak ellent tudnak állani s inkább tűrik a nyomorúságnak minden keservét, hogy* sem rosszra gondolnának. De épen itt kezdődik a kötelesség a maga kérlelhetlen szigorával, hogy mindenki, ki ahogy tud, mindent elkövessen a piacz szertelenségeinek orvoslására. Minden drágaságnak pedig oka az, hogy a fogyasztók szükségletének az áruezikkek kínálata nem felel meg. Kevés az élelmiczikk, mi a piaczra kerül. Ezen első sorban Nagybányának és vidékének földbirtokosai volnának hivatva segíteni. A helybeliek előnyben vannak a vidékiekkel szemben, meri a szállítással kevesebb bajuk és költségük van. De két akadályt kell leküzdeni. Egyik az ősi lomhaság Ez azt súgja a föld- birtokosnak, mit törődöl te mással Neked meg van mindennap a tojásod, a boczika is ad egy-egy liter tejet, akad egy-egy retek, a kocza is fiadzik, mire való volna kényelmetlenkedni. Segítsen magán kiki ahogy tud, nekem nem drága a piaczi, mert oda sem megyek. A másik akadály az értelmetlenség. A konyhakertészet, állattenyésztés gyönyörűséges foglalkozás, de érteni kell. A mi népünk pedig nem ért hozzá. Hogy lehet már kora tavasszal termelni, hogy lehet ugyan azon kis darabka földön 3 4 félét termelni egymás mellett és egymás után, erről a mi népünknek sejtelme sincs. Első teendő — fáradságos, nehéz, lassú munka — volna a mi népünket munkára bírni, s megtanítani termelni. Téli ingyenes tanfolyamok, vándortanitás, kísérleti telkek, kiállítás, jutalmazás volnának az utjai ennek a valóban óriás munkának, mely népünket lassan-lassan kiemelné ősi tunyaságából és az értelmetlenség homályából. Különösen a földbirtokos értelmiség jó példaadása járhatna bámulatos eredménynyel. További teendő egy megfelelő piaczi rendtartás volna. Ez minden módot felhasználna, hogy az I élelmiczikkeknek piaczravitelél megkönyitse, a forgalmat biztossá és kényelmessé tegye, elejét vévén az élelmiszer uzsora minden fajtájának, biztosítaná a termelők és fogyasztók közvetlen érintkezését. Mindaddig pedig, mig ez a nehezen megközelíthető nagy munkának jótékonyhatása érezhető volna, a nagybányai kereskedőkre válna az ép oly közhasznú, mint jutalmazó munka : a nagybányai piaczot ellátni a szükségesekkel. Nagybányán vannak igen, derék jeles kereskedők Ezek közül egy már tett is egy kísérletet zöldség félét Nagy Kikindáról (') hozatni. (Zöldséget Nagy Kikindáról, vajat Teschenből! Lehet-e orditóbb bizonyítéka a magyar lomhaságnak?) Természetes, hogy a városi közigazgatásnak lesz feladata mindent elkövetni, hogy a termelők és kereskedők munkája sikerüljön. Esetleg saját maga szervezhet kerti és tejA kisbiró mintha álmából rezzent volna fel, katonásan vágta rá. — Igenis tekintetes uram. Derék szál pirosképü ember lépett be. Tisz- tességtudóan vette le kalapját, köszönt s barátságos, jóizü tekintettel nézett a jegyzőre. — Itt vónék, tekintetes uram. — No, Tokány József, csak azért hivattam fel magát, hogy megmondjam: megjött az ítélet a maga dolgában. Király ő felsége nevében elválasztotta magát a törvény a feleségétől. Mit szól hozzá? — Mit szóljak, tekintetes uram ? Alássan megköszönöm. Elébb is megtehették vóna. — No hát nem megy az olyan könnyen — szólt a jegyző. — Mit gondol kend, hol van a király! Maguk csak azt hiszik, az úgy megy, mintha biró uram köp egyet. Lássa, a maga felesége, mán persze a volt felesége, közelebb van, mégse jött el, mire hivattam. — Hászen itt van. — Hol? — Kint az ámbituson. — ’Sz akkor gyöjjön hát, mért nem gyön be. No. Tokány József készségesen ment ki. Intett az asszonynak. — Erzsus! Gyere be hékám 1 Takaros kis menyecske libbent be. Nagyvirágos, színjátszó, rolytos selyemkendő volt borítva könnyű blúzára. A lágyan simuló redők kedves, csinos formákat takartak; az asszony, arcza kíváncsian virított ki a boglárkaszin sárga kendő keretéből. A jegyző ezuppantott az ajaka sarkában ; a biró szigorúan mustrálta a szép teremtést, mert az asszonynak attól kezdve, hogy bekötik a fejét, többet nem szabad ilyen szépnek lennie, úgy kell járnia, mintha gyászolna és vén lenne. Csak a segédjegyző nem vetett ügyet sem a dologra. Zavartalanul számította ki, hogy Kos Andrásnak hány korona s hány fillér a föld- és házadója. — No, szép menyecske, hát maga volt ennek az embernek a felesége? — Igenis én. — Na hát akkor tudja meg, hogy már nem hijják többet Tokány Józsefnénak, hanem csak úgy, mint leánykorában, Kánya Erzsébetnek. Érti ? — Igenis, értem. — Akkor rendbe van örül neki ? — Igenis, örülök. — Helyes. Most már örülhet is. Teringettéí. Egy ilyen szép menyecske hogyne örülne, ha megszabadul a kölöncztől. Akad minden ujjára tiz férfi, ha kell. Most már szabad, mint a madár. De az ura, nem tudom, örül-e? Nincs semmi mondanivalója, Tokány ? — Instállom, jegyző ur, mi a fizetség? — kérdezte az ember. A jegyző elhallgatott. Szippantott néhányat. mely hatalmas erejű gyógyvizével a Itcsszvón.'y, csúz, valamint minden xevimsutiicuB ’bázxta.lzxia.lxriál csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü Marosán-czég vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s 'to©cleg,á.T7'a,l Já/tta ©1. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. ---------------------• . . I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. =r.„ .--;.=^=...-. . —........-zzz:--------------------------
