Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-10 / 41. szám
2 N A G Y B Á N Y A 1912. október 10 Kamaránk a tudomására jutott ily visszaélésekre mindenkor felhívta az illetékes hatóság figyelmét. Kerületünk több városából panaszok érkeztek a tőkeszegény kis pénzintézetek gomba módra szaporodása miatt. Újabb időben a pénzpiacz nagy feszültsége azonban a könnyelmű alapításoknak némileg gátat vetett. Irodalmi estély. Dr. Antal és dr. Baltazár püspökök Nagybányán. Október hó 9. Október huszannyolczadika ünnepnapja lesz városunknak. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, ez a nagytekintélyű s fényes eredményeket felmutató kulturegyesület, melynek élén Antal Gábor dr. püspök és Zsilinszky Mihály v. b. t tanácsos elnökök állanak, e hó 27-én Szatmáron tartja f. évi közgyűlését s ez alkalmat fölhasználja arra is, hogy meglátogassa városunkat, melynek kulturális hire felköltötte érdeklődésüket s itt irodalmi estélyt rendezzenek. A látogatás f. hó 28-ára van kitűzve, amikor is az illusztris társaság a délelőtti vonattal érkezik városunkba. Bár a látogatásnak semmiféle hivatalos színezete nincs, csak természetes dolog, hogy a város mégis ünnepies fogadtatásra készül, hiszen vajmi ritka és kiváló esemény az, hogy e város ősi falai között egyszerre két protestáns püspököt is üdvözölhessen, kiket j semmi más nem hozott körünkbe, csak a rokonszenves érdeklődés, melylyel e nagy múltú város iránt viseltetnek. A megérkezésnél a nagynevű vendégeket a város képviseletében Égig Mihály városi főjegyző fogja üdvözölni s a vasútról az István- szállóbeli lakásukra fogják kisérni, hol villás reggeli lesz. Villás reggeli után az irodalmi társaság Fernezelyre rándul ki, hol megszemlélik a kohókat. Délben társas ebéd lesz az István-szállóban. Délután 5 órakor irodalmi estély lesz a Lendvay-szinházteremben, melynek kluja lesz dr. Baltazár Dezső püspök, a nagyhírű szónok megnyitó beszéde. Dr. Kovács István és Sebestyén Jenő theologiai magántanárok előadásokat fog- | nak tartani; Frölich Dóra pedig, kinek a budapesti művészkörökben is kiváló neve van, énekszámokkal fog szerepelni a műsoron, nemkülönben Jánosi Antal is Püspökladányból, ki már egy Ízben óriási sikerrel szerepelt a Lendvay- szinházterem kalvineumi hangversenyén. Előkelő vendégeink ez irodalmi estély rendezésével valóban nagy hálára kötelezték városunk közönségét s ez estélyre belépő dijak nem is voltak tervbe véve, csupán a nagybányai rendezőség óhajára lesznek mérsékelt, színházi belépő dijak az estélyre, hogy a helyi rendezés költségei fedezetet nyerjenek. Az irodalmi estélyre tervbe volt véve az országos nevű költő, Szabolcska Mihály vendég szereplése is, de amint sajnálattal értesülünk, Szabolcska súlyos betegen fekszik s emiatt hosszabb ideig nem léphet a nyilvánosság elé. Az irodalmi estély után társas vacsora lesz az István-szállóban. A kirándulást, mely oly sok illusztris, nagy nevű vendéget hoz városunkba, dr. Szőts Farkas theologiai professzor, társulati főtitkár rendezi. Nincs kétség benne, hogy városunk közönsége hagyományos vendégszeretettel fogja fogadni a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagjait s a maga részéről is mindent elkövet, hogy vendégeink a legszebb emlékekkel távozzanak városunkból. A láposvölgyi vasút. Október 9. Ez ideig a láposvölgyi vasút ügyével a vármegyei lapok alig törődtek. Alig írtak e nagy fontosságú s eredményeiben messze kiható kérdésről, aminek azután az lett az eredménye, hogy a nagyközönség úgy kezdte felfogni e kérdést, mintha ez nem is a vármegye, hanem csupán Nagybánya sajátos ügye volna. Örvendünk, hogy most már a vármegyei lapok is belátván a láposvölgyi vasút nagy köz- gazdasági horderejét, részletesebben foglalkoznak e vasút segélyezésével. Elől jár e tekintetben az Uj Szatmár, akinek e tárgyban Írott talpraesett czikkét a következőkben reprodukáljuk: Szatmárvármegye október hó 10-én tartja ! őszi rendes közgyűlését. Ezen a gyűlésén a szokásos póladókou kívül az alispán 3°/0 pótadó I engedélyezése iránt fog javaslatot tenni, bizonyos létesítendő helyiérdekű vasutak segélyezésére. Ezek a vasutak a következők : 1. a Halmi—Bikszádi, 2. a Láposvölgyi, 3. a Nagykároly—Fehérgyarmati és 4. a Nagykároly—Peéri. Megjegyezzük, hogy f. évi május hó 9-én a vármegye ezekre a 3% pótadót már egyszer megszavazta, sőt a Láposvölgyi re tavaly is megszavazta egyszer a 200,000 koronát. Nem akarunk annak tárgyalásába bele bocsátkozni, hogy a négy vasúiból kettő Nagykárolynak jut, a megye székhelye csak elvárhat annyit, hogy a bizottsági tagok keze ő feléje hajoljon, inkább azt kívánjuk leszögezni, hogy a miniszter már két Ízben nem hagyta jóvá a vármegye hozzájárulását a láposi vasúthoz, most állítólag azért, mert nem névszerint való szavazással történt az egyhangú döntés. Ez a vasút már régen készen lehetne, a gőzgép már fütyülhetne arra felé, annyi ideje vajúdik, pedig tulajdonkép nem hiányzik hozzá egyéb, mint a vármegye hozzájárulása, Mi értelme van akadályozni azt, ami min denkinek üdvös és hasznos? A láposi vasút 79 5 km. hosszú lesz. Elindul a Czibles havas alól Tőkésről, Felső Szőcs, Alsó Szőcs, Domokos községeken át Magyarláposra jön, ebbe az éleire való, forgalmas kis magyar városba, onnan Istvántelep, Kohpataka, Nagyhegy, Rózsapataka állomásokon át Kápol- nok-Monostorra, amelynek marhavásárai mesz- szeföldőn híresek, majd Besztercze, Kénfürdő, Gyertyános, Pusztatelek, Sándorfalu, Laczfaiu érintésével Felsőbánya és Nagybányára érkezik s igy a Szatmár —Budapesti fővonalba. Ezek az állomások egészen Sándorfaluig mind Szolnok Dobokában feküsznek, sőt egyidejűleg tervbe van véve egy másik ág is. Magyar- Láposról Domokoson, Rozogon át Oiáh- Láposig, szintén Szolnok-Dobokában. S igy egy szomszédos vármegye felső részének a forgalma ide terelődik felénk. Nagy jövője van ennek a vasútnak, nemcsak ásványbeli termékeket fog erre felé szállítani és érdeklődő kereskedelmi közönséget, de a munkás viszonyokon is segít, amennyiben arra felé sok a munkás, mig nálunk annak a hiányát érezzük. Érdekes, hogy Szolnok-Doboka vármegye, daczára ennek a körülménynek, mégis 200,000 koronát szavazott meg két év előtt a vasútra, mert belátja, hogy a lokálpatriotizmusnál többet ér az a kereskedelmi forgalom, amit Lápos vidékén fog ez által megteremteni. Nagybánya városa szintén 200,000 koronával, Szatmárvármegy 100,000 koronával, Felsőbánya 100,000 koronával járult hozzá a költségekhez. Több alagúttal biró, hatalmas hegyi pálya lesz ez, amely 14 millió koronába kerül s rengeteg őserőt, kincset fog föltárni. Szakértők álA londoni Rotschild Náthán idegességében sókszor annyi időt sem szakított magának, hogy az eléje járuló kéregetőket jobban szemügyre vegye. Egy alkalommal azután megtörtént, hogy egy szegény zsidó állott meg a londoni krözus Íróasztala előtt. Rottschild Náthán meg sem engedte, hogy elmondja mondókájál, hanem szó nélkül egy aranyat tett eléje. — Hát már meg sem ismersz ? kérdezte a zsidó. Mayer Jeremiás vagyok. — Nem ösmerem, felelte idegesen Náthán. Az öreg zsidó most elkomolyodott és halkan ezt dörmögte magában: — Nem ösmer meg .. Nem ösmer meg . . . SzegényI Három nap alatt meghal! azzal csöndesen eltávozott. Az utolsó szavakra már felütötte fejét a londoni pénzfejedelem. Ideges, de babonás ember is volt és babonás félelemmel félt az átoktól, hogy azok foghatnak rajta. — Három nap alatt meghalok I Azt mondja ez az ember! villant át az agyán és idegesen intett titkárjának A titkárja nyomban mellette termett. — Látta ezt az embert ? kérdezte dultan Náthán. — Igen. — Azonnal hívja vissza. Teremtse elő nekem ezt az embert . .. Két perc nem telt el és az öreg zsidó ismét ott állott a londoni pénzfejedelem Íróasztala előtt. — ön azt mondta, fordult most hozzá Rot- schild Náthán, hogy három napon belül meghalok. Miért mondta ezt? Hiszen én nem bocsáj'ottam el magát üres kézzel . . . Az öreg zsidó halkan mondta: — Nem. Adott egy aranyat. — Nos? — De nem ösmert meg. És mert nem ismert meg, most már nem is merem tegezni. Pedig mi tegeztük egymást, mi barátok voltunk még Manchesterben ... És most már meg sem ismert .. . Szegény ember vagyok ... A szegény embert, egykori barátját nem ismerte meg ... — Es ezért mondta, hogy három nap alatt meghalok ? kérdezte Rotschild Náthán. Csak ezért ? — Nem is, meg igen is. Én azután, hogy tönkrementem Manchesterben, kivándoroltam Amerikába. Voltam ott minden: öszvérhajcsár, kifutó-legény, napszámos, majd végül belegápoló egy kórházban . . . — És? vágott szavaiba idegesen Rőt- schild. — És ott a kórházban megfigyeltem valamit. Ha a betegek közül valaki már nem ösmerte föl hozzátartozóit, a barátjait, az orvosok mindig azt mondták: Három napon belül meghal! Most aztán ön sem ismert meg engem . . . régi barátját. Ezért mondtam, hogy háromnapalatt vége! Nem volt ez átok. .. . Rotschild Náthán most boldogan, szívből felkacagott. És ettől kezdve ismét a régi, jó barátja volt a szegény Mayer Jeremiásnak a londoni Krözus, aki nemcsak hogy fölsegitette taei MM ezé! M t. itiiisiätt hogy beocsini PortlanO-Czementje megérkezett.
