Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-03 / 40. szám

2 1912. október 3. nyugdíjnál évi 1040 K-át. Ezenlul a nyug­díjnak minden 1000 K-val való emelke­désénél a lakbérnyugdij évi 80 K-val emelkedik a maximális és 1600 K-ig. A lakbérnyugdij jövedelemadó alá eső járandóságnak tekintendő. A nyugdíjazás alapjául szolgáló 10 évi szolgálati idő 5 évre szállittatik le, amely után a beszámítható javadalmazás 40 százaléka jár nyugdijképen. Az egész éveken felül maradó és hat hónapot meghaladó évhányad egész 1 évet számit. (Eddig csak a teljesen be- • töltött éveket lehetett figyelembe venni.) A nyugdíj legkisebb összegét a tisztviselőknél évi 800 K-val, az altisztek­nél és szolgáknál évi 360 K, a nap számosok és mukások nyugbérét évi 120—300 K, a dijnokok nyugdiját évi 500—1400 K-val állapítja meg a javaslat. A dijnokoknál a megelőző dijnoki és más szolgálatokat is beszámítja b) Humánusan állapítja meg a ja­vaslat az özvegyi nyugdijat, amennyiben i az eddigi összegeknél a tisztviselői özvegyi I nyugdijat 525 százalékkal, az altiszti és szolgai özvegyi nyugdijat pedig 62 szá­zalékkal emeli fel. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege évi 360 K, amit a 700 K, vagy ennél kevesebb beszámítható javadalmazás élvezetében állott szolgák özvegyei kapnak. A tisztviselők özvegyei­nél pedig 800 K a legkisebb nyugdíj, j amely azonban kisebb nem lehel, mint ! a férj által kiérdemelt nyugdíj fele. Az özvegyi nyugdíj a férj szolgálati j idejére tekintettel nincs, hanem attól I függetlenül az utolsó beszámítható java­dalmazást veszi alapul s ily módon álla- ; pitja meg az özvegyi nyugdíj összegét a XI. fiz. osztálvban 1000, X-ben 1200, i IX-ben 1600, Vili-ban 2000, VII-ben 2400, j Vl-ban 3000 K nyugdijat, mely azután, ha netán kisebb volna, akkor kiegészí­tendő annyira, hogy egyenlő legyen a férj nyugdijának a felével. ej Igen lényeges, hogy a javaslat szerint a jövőben minden gyermeknek lesz igénye nevelési járulékra, mig eddig i az atyátlan árvák után az özvegy csak akkor kaphatott nevelési járulékot, ha a NAGYBÁNYA férj halálakor neki legalább három anyai ellátásban álló gyermeke volt. Az akár utólagos házasság, akár királyi kegyelem utján törvényesített gyermekeket a tör­vényes gyermekekkel az ellátások szem­pontjából egyenlőknek kell tekinteni. A nőalkalmazottaknak özvegyen ma­radt férje özvegyi nyugdíjra igényt nem tarthat. A gyermekének azonban van igénye elhalt anyja után nevelési járu­lékra, de csak akkor, ha a gyermekek­nek édes atyja, aki a gyermeknek nevel­tetéséről és eltartásáról gondoskodni tartozik, már meghalt, vagy holttá nyil­vánitatott) vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen. A tisztviselők atyátlan árváinál a nevelési járulék összegét fejenkint az özvegyi nyugdíjnak egyötödét, az eddigi egyhatod helyett, mig az altisztek és szolgák atyátlan árváinál fejenkint évi 72 koronát, a dijnokokénál pedig fejen­kint évi 100 koronát állapit meg a ja­vaslat. A javaslat teljesen mellőzi az eddig fenáilott ama korlátozást, hogy az atyát­lan árvák nevelési járulékainak összege együttvéve nem haladhatja meg az öz­vegyi nyugdíjnak az összegét. A tisztviselők árvái 24 ik életévük, az altisztek és szolgáké 16-ik életévük, betöltéséig részesülnek nevelési járu lékban. d) A temetési járulékra vonatkozólag a leglényegesebb eltérések a következők: A temetési járulékot minden — akár a tényleges szolgálatban, akár a nyug­díjazott állapotban — elhalt tisztviselő, dijnok, altiszt és szolga után biztosítja a javaslat és pedig nem mint eddig, csak az özvegyek és árvák — hanem minda­zok részére, akik az elhaltnak gyógyke- zeltetetésről és eltemettetéséről gondos­kodtak. A temetési járulék összegének a megállapításánál a nyugdíjazott állapot­ban elhaltaknál is, a tényleges szolgálat­ban utoljára élvezett beszámítható java­dalmazás szolgál alapul. c) A nyugdíj járulék a tisztviselőknél a beszámítható javadalmazásnak 3, ille­tőleg 2.5%-a, a rendszeres évi fizetést élvező altiszteknél és szolgáknál pedig 2, illetőleg 15% a aszerint, hogy van-e igé­nyük, vagy nincsen, a szolgálati időnek kedvezőbb számítására. A 128. §-ból álló és terjedelmes in­dokolással ellátott törvényjavaslat az állami alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról szól ván, mindössze két §-ában van hivat­kozás a törvényhatóságokra, illetve a r. t. városokra. Az előbbikre a 16. §. vonatkozik, amely azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az állami szolgálatot megelőző törvényhatósági szolgálat ide­jét a javaslat szerint kell számítani még akkor is, ha a törvényhatóságnál máskép számíttatott volna. (Vagyis nincs helye a millennáris, jubiláris évek többszörös számításának.). A r. t. városokra a 19 § vonatko­zik, amelyben az foglaltatik, hogy az 1912. LVIIl. t.-c. 19 §-ában megkívánt fel­tételek teljesítése esetén r. t. városoknál tényleges minőségben töltött az a szol­gálati idő, amely az illető város közigaz­gatási alkalmazottai részére létesített nyugdíjintézetre vonatkozó szabályrende­let értelmében az ellátások megállapítá­sánál beszámítható, a javaslat összeshalá- rozmányai szempontjából egy tekintet alá esik a törvényhatóságoknál töltött idővel. A városi tisztviselőknek tehát éppen úgy érdeke, mint az állami tisztviselők­nek, hogy e sok tekintetben kedvezőbb rendelkezéseket tartalmazó javaslat mi­előbb törvénvnyé váljék, az uj törvény alapelvei szerint pedig a városi nyugdíj- szabályrendeletek átdolgoztassanak, hogy ez által a városi tisztviselők anyagi el­látásának immár régóta húzódó pro­cesszusa végre befejezést nyerjen. Várliidy Lajos. A mezőgazdasági oktatás újjá­szervezése. Október 2. Arra nézve, hogy földmives népünk gaz­dálkodásának reformálását minő eszközökkel I lehetne megvalósítani: ez a nagy feladat is A vendégek ellenben energikusan követ­ték a megmotoztatást. — Ez a becsületünk kérdése, kiáltott egy izgatott hang. — Addig nem távozom innen, mig a tolvajt meg nem találtuk. Erre megkezdődött a szomorú vizsgálat. Kinos jelenet volt. Mindegyik halálsápadían lépett elém és csak akkor nyerte vissza vidámságát, amikor felmentettem a gyanú aló). Amikor körülbelül a tizedik férfi zsebeit kutattam, hirtelenül egy kulcs került a kezeimbe. — Ez a pénzszekrényem ku'csa, kiáltotta izgatottan a házigazda. És szájról szájra röppent az ijedt felkiál­tás. Egy nevet mondtak egymásnak az em­berek. — Caston de Melson! ... A hirtelenül támadt siri csöndben, halálra- váltan, ijedten, de inkább csodálkozva állott az elegáns férfi. — Nem az én kulcsom, mondotta De fogalmam sincs róla, hogyan kerülhetett a zsebembe. — Uram, mondottam udvariasan de komo lyan, legnagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok önt felszólítani, hogy kövessen. —- Készségesen, mondta a letartóztatott. Bocsánatot kértem a társaságtól és eltá­voztunk együtt. Amikor a halion mentünk keresz- iü’, a« egyik ajtó sarkából egy szép női arcz nézett utánunk. Életemben ilyen ijedt arezot még nem láttam soha. Gaston de Melson támolyogva követett kocsinkon A kihallgatás rövid volt. Nem tudtam meg semmit. — Uram, én még egy gyufát sem loptam életemben, mondta a foglyom Magam sem hittem, hogy ily aljasságra képes volna, és miután becsületszavával ígérte meg, hogy nem szökik el, megengedtem neki, hogy az éjszakát a saját lakásában töltse el. Csak kőtelességszerüen úgy intézkedtem, hogy egy detektív maradjon mellette őrizetül. Reggel felé jelentették nekem, hogy Gas’on de Melson agyonlőtte magát. Néhány sor Írást hagyott hátra: — Miután az a hölgy, akit mindenek fölött szeretek, bizonyára szintén tolvajnak hisz, megölöm magam. Annak a reménynek adok kifejezést, hogy vérem lemossa a hozzám tapapó gyanút. Az a kulcs sohasem volt a kezemben. Lesner rendőrbizlos nem találta meg soha, sem a tolvajt, sem az ellopott összeget. — őszintén bevallva, mondotta; ma is szentül megvagyok győződve, hogy azt a kulcsot maga L. ur csúsztatta a boldogtalan fiatal em­ber zsebébe .... Tudja az ég, hogy miért kívánta megsemmisíteni, elpusztítani a rivilisát. hogy beocsini

Next

/
Oldalképek
Tartalom