Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-03 / 40. szám
22Z. évfolyam. 2.0x2. olstóTDer hó 3. ‘iO-d.ils: szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 borona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendőké Hirdetés6lMeh|éteUiekJ(ovác»^yul^Bnyvker^ked^nzlet^^^^ A nyugdíj törvényjavaslat. Sbcr " A városok fef LVIII. t.-cz. 19. I városok, amennyiben tv, itreng-nre^' 771,xn történt, kötelesek 1914. évi január hó 1-ig közigazgatási alkalmazottaik részére nyugdíjintézetet létesíteni. A nyugdíjintézet szervezéséről, a nyugdíjalap létesítéséről és kezeléséről, valamint a nyugdíjellátás feltételeiről az állammal, a vármegyei és városi törvény- hatóságokkal és a többi rendezett tanácsú városokkal való viszonosság alapján és az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint szabályrendeletet kell alkotni. A r. t. városok, ha az e §-ban megállapított kötelezettségüknek eleget tettek, a nyugdijviszonosság szempontjából ugyanazon tekintet alá esnek, mint a törvényhatóságok. A törvény eme néhány mondatában a r. t. városi alkalmazottakra nagy erkölcsi és anyagi előny rejlik, ami kedvező hatással lesz a r. t. városok köz- igazgatására is. A törvény ugyanis nemcsak biztosította valamennyi r. t. városi alkalmazott részére a nyugellátást, de az által, hogy a nyugdijviszonosság a r. t. városi alkalmazottakra is kiterjesztetett, egyúttal elismerte a r. t. városi alkalmazottak statusának az állami törvényhatósági alkalmazottak hasonló statusaival való egyenlőségét is. A r. t. városi szolgálatból állami vagy törvényhatósági, vagy más r. t. városi szolgálatba való átlépés ezután kocz- kázattal nem fog járni, nem veszélyezteti a szerzett igényeket. A nyugdijviszonosság teljes kiterjesztésével tehát megadatott a lehetőség arra, hogy a különböző közszolgálati ágak között egy egészséges czirkuláczió legyen. A nyugdijviszonosság egyik feltétele azonban, hogy mindazok a szabálvren- deletek, amelyek akár a törvényhatósági, akár a r. t. városi alkalmazottakra vonatkoznak, alapelveikre nézve megegyezzenek egymással, illetve az állami nyugdíjtörvényei. Miután pedig az 1886: XXI. t. ez. 88. §-a rendelkezése folytán a törvényhatóságok az 1885: XI. t.-cz. alapelvei szerint tartoztak a nyugdíj szabályrendeleteiket megalkotni, ezt a törvényt pedig a pénzügyminiszter nemrég a képviselőház elé terjesztett uj nyugdijtörvényjavaslala hatályon kivül helyezni szándékozik, ennélfogva csak természetes, hogy ez a javaslat úgy a törvényhatósági, mint a r. t. városok alkalmazóban úgyszólván az állami alkalmazottakkal egyenlően érdekli. Lássuk tehát, hogy melyek azok a legfontosabb uj rendelkezések, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak? A lényegesebb eltérések az 1885: XI. t.-cz. rendelkezéseitől öt csoportba sorozhatok és pedig: a) az alkalmazottak ellátásaira, b) az özvegyek ellátásaira, c) az árvák ellátásaira, d) a temetési járulékokra vonatkozók, végül e) különféle uj határozmánvokra. a) A szolgálati időt 40 évről 35 évre szállítja le a főiskolai képzettséggel biró tisztviselőknél, továbbá az állami rendőrség, a határrendőrség, a csendőrség, a pénzügyőrség, a birósági fogházak, az országos büntető intézetek és a kir. javító-intézetek őrszemélyzeténél és legénységénél. A szolgálati időnek általánosságban 35 évre való leszállítását a javaslat azért nem tartja indokoltnak, mert ezt az eredményezné, hogy a középiskolai, vagy alsóbb fokú minősítéshez kötött állásokon alkalmazott tisztviselők, akik már 18 éves korukban léphetnek állami szolgálatba, ötvenhárom éves korukban beszámítható javadalmazásuk teljes összegével felérő nyugdíjra igényt szerezve, az állami szolgálatból olyan korban távoznának, amelyben még nagyon is szolgálatképeseknek tekinthetők, úgy, hogy az állam szempontjából ez lényeges munkaerő veszteséget jelentene. A kedvezőbb számítás mértéke ugv állapíttatott meg. hogy a fentebb említett szolgálatokban töltött időnek minden teljes hét hónapját nyolez hónapnak kell számítani. Uj a javaslatban az u. n. Jakbérnyug- dij, amelynek legkisebb összege évi 400 K n}Tugdij után 120 K évenként. A lak- bérnyugdijnak összege 3000 K nyugdíjig a nyugdíjnak minden 200 K-val való emelkedésénél, a 3001 K nyugdíjtól 7000 K nyugdíjig pedig a nyugdíjnak minden 400 K-val való emelkedésénél évi 40 K-val emelkedik s igy ér el évi 7000 K A „Nagybánya“ tárczája. A kulcs. — Irta: F. Virter. — — A kulcs . . . Lássák uraim, ez az apró szerszám, amelyből millió létezik a főidőn, a legtöbbször szerepel a modern kriminalógiában. Sok ezer kulcsot tartottam már kezemben, amelyik mindegyikéhez egy esemény fűződőit. De egyik sem volt reám oly erős hatással, mint az, amely tiz évvel ezelőtt a pisztoly csöve elé vetett egy szerelmest. A Gaston de Melson esete volt. Elmondom önöknek. És Lessow rendőrbiztos elbeszélte az esetet. — Abban az időbben, Madame L ... nek jutott a legszebb asszony szerepe az Avenue de L’ Opera körül pompázó paloták között. Csodás finomságú szépsége által a férfiak a szerelem istennőjévé emelték. A férje a gazdag férfiak azon fajtájából származott, akik végtelen önzésükben azt hiszik, hogy amikor megvették maguknak a legszebb asszonyt, ők csak egymaguk- nak lakhatnak annak lelkében. L , . .-né asszony nem adott okot férjének féltékenységre mindaddig, amig Gaston de Melson nem tűnt fel a társaságban, akinek elegáns és kiválóan finom megjelenése magában is veszélyt jelentett a nők j szivére. Madame L . . . barátságával tüntette ki i legújabb imádóját és ezzel megeredt a pletyka is, amely mindig apróbb titokra gyanakodik ilyenkor. Én csak később értesültem mindenről, mert a rendőrséget csak megtörlént balesetek után keresik fel. ügy hallottam, hogy ez a nő- hóditó, előkelő származásának dacára szegény ember és öt-hatezer franknyi évi jövedelmét egy hivatalnak betöltése által kénytelen beszerezni. Egy farsangi éjszakán sürgősen hívtak L . . . ur palotájába. — Kérem, tartsa titokban idejövetelét, mondta megbízóm, mert csakis igy találhatunk a tettesre ... A palotában nagy lopást követtek el. Tiz perc után ott voltam. A palota fényárban úszott. Valamennyi ablakából a gazdagság fénye sugárzott ki a hóval boritott utcára, ahol a szegények egész serege kíváncsian, irigyen vette körül a kapu előtt várakozó fogatokat. Nagy bál volt és ez gondolkodóba ejtett, mert ilyenkor, amikor sok száz vendég vau jelen, valósággal merészség volt betörést követni ei. A palota ura egy csöndes szobába vezetett. — Uram, panaszolta, házamban egy érthetetlen dolog történt. Valaki ötvenezer frankot vett ki a pénzes kazettámból. Mondjon el minden részletet, kértem L . . urat. — Helyes . . . elmondok mindent . . . Lássa utam, házi pénzszekrényem itt áll, a hálószobámi ban, amely ma kivételesen, a sok vendégre való ' tekintettel szintén nyitva volt. Tizenegy óra felé észrevettem, hogy a kassza kulcsa nincsen zsebemben. — Elvesztette tán? Vagy ellopták? — Nem tudom. Amikor észrevettem hiányát, rögtön a pénzszekrényhez siettem. Az ajtaja zárva volt. Ez megnyugtatott kissé, de mégis jónak láttam u'ána nézni. A szekrény második kulcsát rendszerint a feleségem ékszerkazettájában tartom. A második kulcsot azért készítettem, ha netán egyszer az irodában felejteném a saját kulcsomat. E másik kulcscsal nyitottam ki tehát a pénzszekrényt és rögtön észrevettem, hogy ötven darab ezer frankos bankjegyet loptak el belőle. L .. n kissé bizonytalan hangon folytatta : — ügy gondolom, hogy a vendégek egyike követhette csak el a tréfát. .. Végül is, az ember sohase tudhatja, hogy kik a vendégei . . . mind . . . Miután még néhány abróbb dolgokat mondott el, készségesen válaltam, hogy segítségére leszek a kutatásaiban. Két perc múlva a táncteremben voltunk. A házigazda előzékeny mosolylyal. bocsánatot kért vendégeitől, de a lopás hire egy pillanat alatt elűzte a vidámságot és a jókedvet. A zene elhalgatott és a frakkos urak ijedten szóltak a ház urához: — Mindnyájunkat meg motozni! követelték többen. L. ur vonakodott, nem engedheti ezt meg, mondta, mert ő vendégei közül senkiben sem sem gyanítja e rossz tréfa elkövetőjét.
