Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-18 / 3. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. január 18, pótszerződés minden pontját elfogadta s csak a felsőbb hatóságok jóváhagyása van még hátra, hogy megkezdjék a hatalmas üveggyár építését. Egy ilyen hatalmas ipari vállalat létesítése bizonyára határkövet jelent városunk fejlődésében. Gyári forgalma, száz-kétszáz kereső család letelepülése városunkban nagy kihatással lesz a köz- gazdasági viszonyok alakulására s e mellett nagyban előmozdítja a mi specziális törekvésünket is, hogy Nagybányát a vármegyében az idegen forgalom gócz- pontjává tegyük s igy szerettessük meg városunk természeti szépségeit s igy érhessük el, hogy az idők folyamán igazi nyaraló teleppé válhasson Nagybánya. Már pedig a turisták és a tanulmányúton levők ide csalogatásának milyen hatalmas eszköze egy üveggyár a maga érdekfeszitő üzemével, azt nemcsak a külföldi üveggyárak vendégkönyvei, de még a kedvezőtlen összeköttetésű s rósz utakkal biró zelestyei üveggyár naplói is fényesen, csodálatot keltóleg bizo- nvithaíják. *• Apropos nyaralótelep. Magunkat, évtizedes küzdelmünket tagadnék meg, • hacsak egy pár sorban is meg nem említenék a gyógyfürdő ügyét. Csodálatosan vagyunk mi ezzel a gyógyfürdővel. A gyógyvizeink páratlan voltát nemcsak a szakkörök, de tapasztalatból a laikus közönség is elismeri; elismeri mindenki, hogy igazi nyaralóteleppé egy ilyen íürdő nélkül sohasem válhat városunk; elismeri azt is mindenki, hogy egy gyógyfürdő ilyen klimatikus, gyönyörű fekvésű, pompás kiránduló helyekben gazdag vidéken nagyon is kifizetné magát. És ez ügyben mégsem teszünk egy lé- I pést sem! Ébredjünk fel végre ebből a lethargiából, hiszen a gyógyfürdő vállalkozás egymaga többet érne minden más csipri-csupri vállalkozásnál. * A költségvetés megszavazásával s a város tanácsának az indemnyti magadáEs a néninek alkalmasint igaza van, mert, ha én Sárikának a szőke haját nézem, amelyiknek épp olyan színe van, mint az aranyóra, csakhogy nem ketyeg, hát magam is úgy érzem, hogy miénk a világ. Kár, hogy a leány még igen fiatal, azaz hat esztendős, én pedig már nyolcz leszek januárban. Október 21. A tanitó ur leültetett, mert nem tudtam neki megmondani, hogy ha két ló együttvéve tizenkét esztendős és az egyik !ó két évvel öregebb a másiknál, akkor milyen idős külön-külön mindegyik ló ? Az ilyen kérdéseket én különben szamárságnak tartom, mert Ödön bácsi szerint az iskola arra való, hogy az életre nevelje az embert, az életben pedig én nagyon jól tudom, hogy ha két ló van együtt, akkor a kocsis a bakon nem számítja ki, hogy hány esztendősek a lovai, hanem csettint a nyelvével és azt mondja nekik, mint én a Sárgának, hogy: — Gyi! Hiszen csak láttam már lovakat az életben ! Nekem is van hat pár belőlük, meg egy hintóm és egy homokfutóm, amit szegény jó anyuskám- tól örököltem és az mind az enyém lesz a kas- télylyal együtt, ha nemsokára nagy leszek. Mindegy. Az ilyen kicsinyességeken (mint a két ló életkora meg a leültetés), elvégre tulte- szem magamat, épp úgy, mint Lenke néni, aki ugyanazt mondta tegnap Ödön bácsinak, amikor ebédnél czivakodtak, mert Ödön bácsi csak ötven sával kikerültünk tehát az exlexből s egyúttal azon gyötrő sejtelmek is eltűntek, hogy egyszerre 80 — 100 perczentes pótadóval galoppirozzunk a legtöbb, ke- vésbbé irigylésre méltó városok mellé. Pótadó tehát ez évben sincs, sőt költségvetésünk némi felesleggel zárul. Egy évi munkaidő áll tehát ismét rendezke- zésre, hogy uj bevételi forrásokat teremtsünk az egyre növekvő terhek fedezésére. De teremtsünk isi S e teremtő munkánkban a terhek általános és egyenlő elosztása legyen a vezérfonalunk, mert ismételten hangsnlyozzuk, hogy a pótadó behozatala épen a város fentartó osztályt Toppantaná derékba s azok lennének úrrá ez osztály fölött, akik kivennék ré- szöket a város által nyújtott minden előnyből, csak szörnyen sajátos megélhetési és kereseti viszonyaiknál fogva, épen a pótadóból nem! Mi rajtunk, a mi lelkiismeretes munkásságunkon áll, hogy ez abnormis helyzetnek elejét vegyük. é. m. Úri gonosztevők. — A játékszenvedély áldozatai. — — Irta: Riporter. — Aki figyelemmel kiséri az utóbbi esztendők bünkrónikáját, aki ellenőrzi azt a szomorú névsort, mely azoknak a neveit rejti magában, akiket örökre kitaszított a társadalom, azt tapasztalja, hogy az úri gonosztevők, az előkelőbb társadalmi osztályokból a bűnbe züllött emberek társadalma egyre növekszik. Az intelligenczia fejlődésével, az iskolai képzettséggel fordított arányban kellene állnia a bűnözési viszonyoknak. Még az alsóbb társadalmi osztályok intel- ligencziájáuak fejlődébe valóban megjavítja az erkölcsöket, addig egyre többen és többen sülyed- nek le az iskolázottabb társadalmi osztályokból a börtönig. Bizonyos, hogy ebben nagy része van a viszonyok általános megdrágulásának, de bizonyos az is, hogy nem kevésbbé van ebben része a hazárdjátékok elfajulásának, lóversenynek, kártyának. A lóversenylátogatók hetvenöt százaléka, a viszonyait meghaladó összegben játszik. Kis fizetésű hivatalnokok, minden fillért gyötrődéssel megkereső ügynökök, százakat, ezreket kocz- káztatnak meg egy lóra és a klubbokban, kaszinókban, egy-egy kártyára olyan összegeket tesznek föl, mely felér egy-egy havi fizetésükkel koronát adott a néninek kalapra, a néni pedig százat akart, aztán a végén a bácsi mégis kipótolta a pénzt hatvan koronára és akkor kibékültek. Én is tulteszem magamat és ott keresem a boldogságomat, ahol megtalálom. Ma délután, mivel hideg volt, Sárikával északi sarkot játszottunk és amikor azt kérdeztem tőle, hogy: — Sárika, el jössz velem az északi sarkra, mert ott hideg van ? — a leány igy válaszolt : — Hogyne mennék veled az északi sarkra, Béla, mikor úgy szeretlek téged. — Szeretsz? — kérdeztem újra és egyszerre nagy szívdobogásom lett, mert gyakran szokott szívdobogásom lenni, hát még ilyenkor ! Hogy szeretsz Sárika ? Sárika pedig összeszoritotta a két kis öklét, amelyik mind a kettő oly piczi, mint a császárzsemle és reszketve rázni kezdte előttem: — Sze—szeretlek, Béla! — sziszegte M—még j—jobban sz—szeretlek, mint a kuglert! Holott tavasszal, mikor szegény drága anyus- kám temetése után Ödön bácsiékhoz kerültem, még azt mondta, hogy Ödön bácsi meg Lenke néni után a kuglert szereti a legjobban a világon. Most pedig már engem. Nagy szó 1 Sárika vallomása után elhatároztuk, hogy most már igazán meg fogunk szökni; még pedig mivel a Sárga csak előre-hátra hintáz, de valósággal igen lassan megy előre, két eleven lovon fogunk megszökni. Ebből a czélból én írni fogok a kastélyba a kocsisnak, hogy hozzon ide Ödön s amelyből egész családjukafkellene eltartaniok egy hónapon keresztül. A játékszereucse for- gandó, néha kedvez ugyan, többnyire azonban az ellenfelekhez szegődik. Különösen a kispénzű ember látja vendégül ritkán a szerencsét. Mikor a hónap elején elveszett a kártya mellett vagy ott maradt a zöld gyepen az egész hónap éltető eleme: a pénz, innét az első sikkasztásig már csak egy lépés. Az első sikkasztásig, melyet a kezdő bűnös rendesen azzal a szándékkal követ el, hogy véle a már elveszett összegeket visszaszerezve, ki fogja pótolni a pénztárhiányt is. A rendes menete a dolognak, hogy ez a pénz is követi a többit s az első sikkasztásra elkövetkezik a második. Aztán mint a héjjá, csap le egy hirtelen rovancsolás és aki még tegnap ur volt és makulátlan ember, a következő éjszakát a rendőrségen tölti, önnél pedig egyenes az ut a börtönig. A börtön pedig a legszomorubb hely a világon. Masina, melybe az egyik oldalon egy fiatal, életerős emberi testet, egy életében egyszer megtévelyedett lelket dobnak be s a másik oldalon, a lehető legrövidebb idő alatt kijön egy teslben-lélekben megrohadt, kicserzelt, tökéletes gazember. A börtön nem igen javit, inkább ront. A börtön rontotta meg Takács Zoltán dr-t is, az ünnepelt népvezért, az egyetemi ifjúság kétségtelenül jobbra termett egykori vezérét. Amikor a Berecz fivérekkel szövetkezett, hogy közszereplésre költségeit megszerezhesse, az még az első megtévedés volt. Következett reá az első börtön-büntetés s amióta először elhagyta a társadalom halottainak szürkén szomorú temetőjét, a börtönt, semmivel sem különb erkölcsileg a bűnre vetemedett tót napszámosnál. Sőt veszedelmesebb, mert intelligensebb, zseniálisabb. A közszereplés egyébként már sok embert vitt a bűnbe. Az volt a megrontója Kecskeméthy Győzőnek is, aki a maga kishivatalnoki fizetéséből nem birla el a népvezérség reprezentácziós kiadásait. Az előkelő társaságban való forgoló- dása, a folytonos szereplés, a viszonyain felül való forgolódás lettek a megrontóivá Kraguje- vies Spázónak is, aki a főváros legelőkelőbb társaságainak kedvenczéből züllött le rablógyilkossággal, rablógyilkosság kísérletével és hétrendbeli lopással terhelt fegyenczczé. A kártya juttatta a börtönbe Tyrnauer Albertet, az egykori bankigazgatót s az vitte a bűnbe Óblatt Aladárt, a Mercur bank sikkasztó- ját, aki az őt üldöző hatóságok elől való menekülése közben lett öngyilkossá a sehőnbrunni parkban. Lóversenyen vesztette el a rábízott összegeket Kleeberg István lovag, a belügyminisztérium irodaigazgatója és a turfszenvedély csinált házasságszédelgőt és tolvajt Papp Ferenczből, az egykori szolgabiróból. bácsiék kápuja elé két lovat, meg a hintót. De most nem tudom folytatni a naplót, mert bor- zaszjó szívdobogásom van az izgatomtól. Sárika naplója. November 3. Nagyon rossz toliam van és még csak a kisasszony tanított írni, mert Béla megkért, hogy amig ő beteg, Írjam tovább a naplóját, ott volt a hiítankönyve aiatt és most én irok, milyen szomorú esemény, hogy szegény Béla beteg, és mindig fáj a szive és nekem is, mert már olyan szépen megbeszéltük a jövőt és itthon úgyis mindig a kisaszonyra hagy a mama, a Béla kastélyába pedig bizonyosan eljön mellém, mert múltkor is mondta az apuskának, hogy iszonyúan tetszik neki a kastély, és már ott szeretne lakni. Hát nem történt semmi, csak esik a hó, és ebéd után megint esni kezdett. Bélának hideg borogatást raknak folytonosan a szivére, hogy fázhat szegény, hiszen úgyis tél van, és inkább nyáron jó egy kis hideget élvezni kint a zöldben az óriás kánikulában. Most jött a doktor bácsi, és én már egészen elfáradtam, borzasztó rossz toliam van. November 28. Ma délután egyszer senki sem volt a szobában Béla mellett, csak én, és Béla odahívott magához. — Hány naplót Írtál, Sárika? kérdezte. — Egyet, válaszoltam én szomorúan, mert
