Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-18 / 3. szám
1912. január 18. NAGYBÁNYA 3 A régi idők rendőrségének az volt a szokása, hogy a bűntetteseket, ha ismeretlenek voltak, mindig az alsóbb néposzlályok sorában kereste. Az uriruhás, a tanult emberről fel sem merték tételezni, hogy közönséges bűnügyre vetemedhessék s maguk a nyomozók voltak legjobban megdöbbenve, mikor huszonöt esztendővel ezelőtt a harisbazári rablógyilkosság minden szála Valentics Imre, a posta-gyakornok felé vezetett. Szinte le sem merték tartóztatni, napokig kerülgették s csak, amikor napnál fényesebben beigazolódott a bűne, tettek bilincset a kezére. A gellérthegyi rablógyilkosság tetteseivel, Fuchs Mátyással és Hegyi Károlyijai, a fényes, a gondtalan élet vágya ontatta ki a szerencsétlen Appel Lajos vérét és az elérhetetlen álmok rablógyilkosa lett Liszkay István, a talentumos szininövendék is, aki Szilasi Adolfot, a beteg szőnyegügynököt gyilkolta meg és fosztotta ki két esztendővel ezelőtt egy Erzsébet-köruti bérpalotában. Az asszonyok áldozata Fekete Vilmos, a rablógyilkos gyógyszerész és a nő lett a végzete Jánossy Aladárnak és Vojtha Antalnak is, a férfibolond Haverda Mariska társainak. Biró Béla és Mokkos Géza, a Hollandi Életbiztosító Társaság sikkasztói is a szerelmükért nyúltak idegen vagyonhoz. A pénz könnyű módon való megszerzésének vágya rontotta meg Korolnai Árpád dr.-t, a keresett orvosi, Lenkei Béla dr.-t, a képtolvajt, Tomka Jenő dr.-t, a fülorvost, három embert, akiknek diploma volt a kezükben, akik fel voltak fegyverkezve a megélhetésért való küzde- delcmre s az taszította le a lejtőn Ryhliczky Zoltánt is, a váltócsaló bankhivataluokot. Sokan vannak még úri gonosztevők, kisebb vétkekben bűnösek, akiknek nevét nem tartotta meg az emlékezés. De vannak néhányan olyanok is, akik országról-országra járva, nemzetközi, a világ minden részében ismert és hírheded nevet szereztek maguknak. Felsőeöri Fábián Béla, a zsebtolvajkiráiy, Zsalud Ede és Feszte- tich Rudolf gróf, a kártyások rémeinek fényképét épen úgy őrzi a berlini Moabit, a londoni Old-Pail, mint a budapesti rendőrség. A bálok alkonya. Január 17. Az idő felkarczolja és el is némitja a szív kívánalmait. Csökkenti a titokzatos vonzalmat, a csábos erőt, mely bilincseivel fogva tartja. Egyszóval a tegnap még forrongó, érdeklődést keltő dolgok, a ma, holnap már érdektelen semmik. Megállítani pedig ezt a folyton kavargó életet, époly hasztalan kísérlet volna, mint a halál elől menekülni. Szépen, észrevétlenül suhanunk át az idők borzasztó szomorú vagyok, mióta Béla beteg és még csak az eleven lovakért sem küldtük el a levelet a kocsisnak. — Miért nem Írtál több naplót, Sárikám? mondotta újra Béla és borzasztó sápadt volt. — Azért nem Írtam több naplót, Béla, feleltem Bélának, mert borzasztó rossz toliam van és még csak a kisasszony tanított írni és a »k«-t mindig összetévesztem az »r«-vel és az mérgesít. — No hát, ha nem írtál több naplót, Sárika, csak egyet, akkor most majd ird meg azt, amit én mondok neked mostan, Sárika. Ezt mondotta Béla és folytonosan lihegett és én kérdeztem: — Mit akarsz, hogy Írjak, Béla ? Béla felelte: — Ezt Sárika. És most leirom amit mondott. »Ma délelőtt, Sárika, mondotta Béla és folytonosan lihegett, éppen el akartam aludni az ágyamban és behunytam a szememet, amikor bejött Ödön bácsi és azt monta Lenke néninek: — Alszik a gyerek, Lenke? — Épp most aludt e), felelte a néni. — No hát, mondotta újra a bácsi, kár volt tegnap olyan nagy patáliát csapnod, amiért zálogba tettem a négyezer koronás brilliáns fülbevalódat. Nemsokára kiválthatod. — Hogy, hogy? kérdezte a néni. Most a bácsi, mert én ezt a mozgásból adta távolságokon, döczczenés nélkül robogunk ! át világnézeteken s öntudatlanul a jövő álmok brokátos függönyeit tépdessük . .. Hol van megállás? Hol van csak megdöbbenés is a vakmerő rohanásban ? A konzervaliv gondolkozás latba se jöhet, legfölebb csupán, mint lassító, mint kerékkötő szerepel. Hiába van meg az a tulajdonsága az embernek, hogy szereti megtartani, amit megszerzett, ami az övé, amihez hozzászokott. A folytonos változás, melynek az anyag alá van vetve, könyörtelen kezekkel kiszakítja kezéből a legbiztosabbat, a legstabilisab- bat is. Ami tegnap megszéditett, az ma hideg lehet, amit tegnap mohón ettem, az ma u'álatos lehet, amire tegnap vágytam, ma eldobhatom, amit gyűjtöttem, ma szétszórom, amit hittem, ma nevetem, amit megvetettem, ma imádkozhatom érte ... A változásoknak nincs szabálya, csak kér- lelhetlensége. A változásoknak nincs törvénye, mert maga a változás törvény. Ez a természetes változás azonban oly csekély, hogy emberi szem nem kisérheti utján. Egészen más változás értendő az alatt, amit az ember végig tud szemlélni. A gyermekkori tárgy felnőtt korban másként értékelődik. De sohasem a tárgyban esett a változás, hanem a tárgy szemléletében. Ugyanígy az a dolog, mi tegnap kedves volt, ma esztelennek tűnik fel. A bál évekkel előbb eszményi mulatság volt, ma nem nagyon izgat. De vájjon a tényben rejlik itt a változás? A bál változott meg? Nem! Sohasem a cselekedetekben rejlik a változás, de a csele kedet megítélésében! Ezért vau az, hogy a bál ma nem csupán a fiukat, de a lán\Tokat sem nagyon izgatja. Nem a bálok változtak meg, hanem az emberek gondolkozása, ítélőképessége, esztétikai érzése. Egyáltalában nem óhajtok meghatározott bálról beszélni. A farsang csak eszembe juttatta a témát, de nem adta. Az uj idők báljai csak nyúlványai a régi báloknak, csak kivonatai. A megváltozott korszellem sok mindent ki pusztított belőle. S igy lassankint ki fog halni ez is, mint kihalófélben vannak a pásztorjátékok, a nyilvános ünnepségek, az éjjeli-zenék, a szerenádok és minden olyas, ami a mai gondolkozással, a mai körülményekkel, a mai helyzettel összhangban nincsen. A bál hanyatlásának első jele az volt, midőn már nem bírt elegendő csábitó erővel a táncz s támogatóul műsort ragasztottak elébe. Kicsi koromból még emlékszem, hogy sűrűn voltak műsor nélküli táuczok reggelig Ma már alig-alig akad évente egy s az is rendszerint nem a legsikerültebb. Ma már a jelzés is megváltozott: nem bált rendeznek »műsorral egybekötve«, hanem »műsor után táncz« van. Nem akarom a legdicstelenebb véget jósolni a rengeteg bakfis annyi sok álmának, a hallottam ám behunyt szemmel is, odahajolt Lenke néni füléhez és ezt suttogta neki: — Csak úgy, Lenke, hogy meghal a gyerek. Nem soká huzza. Beszéltem az orvossal. A néni nem felelt mindjárt; bizonyosan gondolkozott egy kicsit, aztán egyszerre csak azt kérdezte a bácsitól ? — És igazán négyszázezer koronát öröklünk Ödön? Hát ezt mondotta el nekem délután szegény Béla, hogy írjam bele a naplóba és én beleírtam. De borzasztó rossz a toliam és mindig sirok, hogy Béla meghal, és nem küldhetjük el a levelet a kocsisnak az eleven lovakért, és a szökésből nem lesz semmi. November 29. Béla meghalt, a mama azt mondta, hogy csak elutazott, hanem én azért tudom, hogy meghalt és borzasztó rossz a toliam és amikor megkérdeztem a mamát, hogy most már kiváltják-e a négyezer koronás brilliáns fülbevalót, a mama rám kiáltott és verést Ígért és nagyon szép piros lett a képe, hanem én azért tudom, Isten hozzád szép szöktetés é3 Isten hozzád Béla, most már kicsoda fogja hajtani a Sárgát, meg az eleven lovakat, az igaz, hogy kastélyunk lesz, de borzasztó rossz toliam van. ! bálnak, mert sajnálnám is, ha teljesen kiküszöbölődnék a társas életből, nem épen magáért a bálért, hanem a tánezokért, meg a zenéért, mely igy majdnem teljesen elvont, magasabb rendűvé alakulna át s annyi sok élvezettől fosztaná meg az emberiség nagyobb részét, mely a könnyű zenét képes csak megérteni. Semmit se akarok jósolni, csak épen megakartam említeni ezt a jelenséget, miről végtelen sokat beszélnek, de végtelen keveset írnak. Ls csupán azt a kérlelhetlcn törvényt óhajtottam megmutatni, mely még ebben a jelentéktelennek látszó dologban is végzetesen érvényesül. Fejes Boldisár Ferencz. HÍREK. Január 17. Személyi hírek. L. Bay Lajos országgyűlési képviselő pár napot városunkban töltött s részt vett a képviselőtestület legutóbb tartott közgyűlésén is. — Fábián Péter szamosujvári kanonok városunkban időzött s itt tartózkodása alatt Brebán Sándor adminisztrátor vendége volt. — Jancsó Vilmos a Ganz-czég r.-t. felügyelő főmérnöke hivatalos ügyekben városunkba érkezett. Hadnagyi kinevezés. Őfelsége a király Anger- mayer Bélát, a Ganz-féle villamossági r.-t. nagybányai ügyvezetőjét tartalékos hadnagygyá nevezte ki. Kirendelés. A m kir. igazságügyminisztérium llykovits Endre ilosvai kir. járásbirósági betét- szerkesztő-birót a nagybányai kir. járásbírósághoz rendelte ki. Kinevezés. A m. kir. földművelésügyi miniszter Kerekes Ferencz felsőbányái városi állatorvost a mezőhegyesi ménesparancsuoksághoz ösztöndíjas állatorvossá nevezte ki. A kinevezés folytán Felsőbányán a városi állatorvosi állás megüresedett. Bányatanácsosi kinevezés. A magyar kir. pénzügyminiszter Gellert Béla czimzcles bánya- tanácsost valóságos bányatanácsossá nevezte ki. Esküvő Dr. Helmeczy József földbirtokos, tartalékos huszárhadnagy, Helmeczy József országgyűlési képviselő fia ma tartotta esküvőjét Munkácson Bertalan Tivadar honvédszázados leányával : Margittal. Szávay Gyula Nagybányán. Szávay Gyula, a nagynevű költő, a debreczeni kereskedelmi s iparkamara főtitkára Kapás Mihály és Glavitzky Károly kamarai tanácsosok felkérésére ez év márczius 14-én városunkba érkezik, hogy az elaggott és keresetképtelenné vált iparosok nyugdíjintézetét az egyesületnek márczius 15-én tartandó közgyűlése alkalmából ismertesse. Az illusztris vendéget ünnepélyesen fogadják. Márczius 15-én az egyesület a rokkant és elaggott iparosok külön segélypénztára javára tánczczal egybekötött társasestélyt rendez. A Széchenyi-lakoma elmarad. Megemlékeztünk már arról, hogy a Polgári Kör január hó 21-én akarta rendezni szokásos évi Széchenyj- lakomáját, melyen az ünnepi beszédet a Széchenyi- serleggel kezében Földes Béla udvari tanácsos, országgyűlési képviselőnk mondta volna. Most arról értesülünk, hogy a Széchenyi-lakoma elmarad. Földes Béla ugyanis levelet intézett a Kör elnökéhez, melyben sajnálattal tudatja, hogy nem jöhet el körünkbe, mert f. hó 22-én a szocziálpolitikai tanfolyam megnyitó előadását kell megtartania. így tehát a Polgári Kör ezidei Széchenyi-lakomája véglegesen elmarad. Batyubál. Mint már jeleztük, a ref egyház február hó 3-án, a Lendvay-szinház teremben tartja batyubálját. Az egyháztanács egy szükebb rendező bizottságot küldött ki, melynek tagjai Torday Imre, Fülep Imre, Nagy Gábor dr., Sólyom Ferencz és Virág István. Az egyháztanács lapunk utján is fölkéri a város közönségét, hogy akik az asztalteritésben részt kívánnak venni, ebbeli szives készségüket jelentsék be Soltész Elemér lelkésznél A batyubátra a következő meghívót bocsátották ki: A nagybányai ref. egyház egyházfentarló alapja javára február 3-án, .a Lendvay-szinházban zártkörű családias estélyt (batyubáil) rendez, melyre a t. közönséget meghívja az egyháztanács nevében : Soltész Elemér lelkész, Hubay Zsigmond főgondnok, Sziics Károly pénztárnok, Incze
