Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-02 / 18. szám
22T. évfolyam. ISIS. :má.j-ue lió 1. lS-d.iIs: szám. Jk.&JkJLáiML3: iksm »^:ás»xi?.ox>A.ij(M:x Előfizetési árak: E’ész évre 8 korina, félévre J4 korona, I negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkerfskodő üzletében Is. A városi fürdő. * i Április 30. Különféle variácziókban az Isten tudja hányadszor írtam már meg az elmúlt évtized alatt e thémát. S csodálatos, míg egv-egy jelentéktelenebb polémia — természetes, hogy személyes élű legyen, vagy egy nyílttéri közlemény — természetes, hogy a személyes élt nem nélkülözheti, vagy egy pikánsabb hírlapi közlemény mindig nagy hullámokat ver föl s napokig képes foglalkoztatni a közvéleményt, a városi fürdő kérdése sohasem hagyott maga után mélyebb nyomokat. Elolvasták s napirendre tértek íölötte úgy az illetékes tényezők, mint a nagyközönség. A dolog ezzel, mint jó magyarsággal szokás mondani, annak rendje és módja szerint elintéződött. Pedig ez a kérdés már teljesen megérett arra, hogy végre valahára komolyan foglalkozzunk vele. Nemcsak közegészségügyi, városfejlesztési s az idegen forgalom megteremtésének szempontjából, de uj jövedelmi források nyitásának tekintetéből is. Valahányszor oly kérdés van a városi közgyűlés napirendjén, hogy valami uj teher fedezetéről kell gondoskodni, egyik vagy másik oldalról mindig fölhangzik a stereotip figyelmeztetés: foglalkozzék a tanács azon kérdéssel komolyan, hogy a városi polgárság terheinek emelése vagy szaporítása nélkül miképen lehetne a bevételeket növelni? Ennek a kérdésnek — mely eddig még mindig a gordiusi csomó szerepét játsza - nagy jelentőségét, kiváló fontosságát magunk is elismerjük, hiszen a város exisztencziáját mégsem lehet egészen két dologra fektetni. Értjük e két dolog alatt a városi takarékpénztárt, mely még mindig ontja a pénzt s a városi erdőüzemet, meiy már azonban kezdi megczáfolni a hozzá fűzött s néha túlzásba is fokozott reményeket. Uj jövedelmi forrásokról kell tehát gondoskodni, melyeknek körét, terrénumát pedig csakis ipari vagy más életrevaló vállalkozásokban kereshetjük. Az oly ipari városi vállalkozásoknak, mely a helyi iparnak csinálna konkurrencziát s a helyi iparosok megélhetését lenné még nehezebbé, nem vagyunk barátai. De erre nincs is szükség Hiszen egy olyan vállalkozás ulja áll előttünk, mely szinte kínálva kínálja magát s mely minden garancziával rendelkezik arra, hogy a jövedelmezőséget biztosítsa. Ez a vállalkozás bgy városi gyógyfürdő és h ideg viz-gyógy in tézet fölállítása. Ezt a kérdést ezelőtt tiz évvel dr, Kádár Antal kincstári főorvos vetette föl lapunk hasábjain. Azóta minden évben megkíséreltük, hogy felszínen tartsuk e kérdést, de eredménytelenül. A nagy némaságot, melylvel a fürdő felépítésének ügyét fogadták, eleinte azzal motiválták, hogy hiszen addig gyógyfürdő építéséről s hidegviz-gyógyintézetről beszélni sem lehet, mig nincs vízvezetékünk, csatornázásunk, mig nem rendelkezünk oly szállóval, hol a körünkbe érkező idegeneket kényelmesen elhelyezhetjük. Most már van vízvezetékünk, csatornázásunk, diszes nagyszállónk, sőt ut- czáinkra is villamos ivek vetik a nappali fényt s e mellett van oly természeti szépségekben gazdag vidékünk, minő, a Tátravidéket kivéve, sehol sincs, tehát mi akadályozza még mindig azt, hogy komolyan foglalkozzunk a gyógyfürdő s hidegviz-gyógyintézet felállításának kérdésével, melynek jövedelmezősége már előre is mathematikai biztossággal kiszámítható ? Miért hagyjuk értékesítés nélkül azon természeti kincseket, amiket a mord földben s a fokhagymási vízben bírunk ? Hiszen ha nem is az volna a fő- czélunk, főtörekvésünk, hogy városunkat nyaralóteleppé fejlesszük s az idegen forgalom megteremtésével uj jövedelmi forrásokat nyissunk, még akkor sem volna szabad saját magunkért az uj fürdő felállításával késlekednünk! Hogyan állunk most a közfürdő kérdésével? Szánalomra méltóan, hogy ne mondjuk, szégyenletesen. Az időközi tatarozásokkal horribilis pénzbe kerülő közfürdő — amely pénzből egy modern fürdőt bátran felépíthettünk volna — nemcsak hogy semmiféle kényelmet nem nyújt, de higiénikus szempontokból is minden kritikán aluli. Nem is említve azt, hogy ez a közfürdő még mindig a A „Nagybánya“ tárczája, Fliesz Henrik utolsó versei. A. vég felé. 1. Érzem, miként oson felém Esténkint már a vézna rém. Tüdőm vámpírként szívja ki: Az a kegyetlen Valaki. Didergő kezemben a toll Oh, annyi eszmét ostromol. Oh vár-e még rám irgalom, Vagy itt a csönd, a nyugalom ? S a végső dalt elzengi más: Szomorún, halkan, mint szokás. És bugás búg a nagyharangból: Nem életről, csak nyugalomról! . . De nem, erős vagyok meginti A vágyak szárnya rám legyint. Fenn üdvözöllek : Végtelen! Elmúlt a kin, a gyötrelem! Excelsiori Gyönyör a lét, Járni az álmok erdejét. Mámorba fulva . . . tiszta . . . égil A lelkem oh megint a régi! Valami nesz halkul köröttem, Egy részvevő szempár fölöttem. A doktor lassan magyaráz-. Dalol ! Mert negyven fok a láz l 11. Poétasors. Beletörődtem, Maholnap imhát nem leszek. Az irodától, czimboráktól Talán már búcsút sem veszek I Nem hajtom Íróasztalomra Többé lázas, komor fejem; A minisztert kinevezéssel, Kéréssel meg nem terhelem. Nem állok útjában kinek sem, Örökli helyem egy utód, Mert érte haltam akaratlan, Még megdicsér: jó szive volt ! Áldást jelent másnak halálom, Hát szebb sors várhat e reám ? Nem is zokog tán ki se értem Csak ép a hitvesem s anyám! S egy pár redaktor szeretettel ír lapjába egy kurta hirt: „Tegnap egy dalos szívnek ástak Egy daltalan, egy néma sirt H 111. Fekszem az ágyon. Kiaszottan, Vigasztalnak s én kaczagok . . . Még dévaj, léha nevetésben Buzognak bennem a dalok. 8 ábrándra ábránd száll szivemre, Majd napsugárral megtelik . . . S nem látom■, hogy egy árva asszony, Mellettem lopva könyezik. Nem érzem, hogy kifogy a nóta 8 a vágy, az álom elenyész . . . S á verseket más báosi Írja: A doktor és a gyógyszerész l . . . A hóbortos Easzper. — Irta; Somlai S. Károly. — A kisszebeni szücsbástya mellett egy szokatlan külsejű házat lehetett látni egyidőben. A görbe ufezákon, sikátorokon, a csöndes zugokon sok furcsa házat építettek a kisszebeni mesteremberek. Valami különös gondolatokat és
