Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-18 / 16. szám
ZHI. évfolyam. 1©12. április Író IS. lG-d.ilr szám. NAGYBÁNYA iMX 3É3S ®25ér»IirOI3Ar.MX 4= Kifizetési! árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, ijígyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér, legjelen^ minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvker. skedő üzletében Is. A yáfoáok szervezetének reformja. I ' ..1 V Április 17. Évek óta szeretné már a belügyi kormány a városokról szóló modern törvényjavaslatot megalkottatni. A mint azt sokszor súlyosan tapasztaltuk, tátongó hézagokat tár föl a városokra nézve az 1886 iki községi törvény, amely a vidéki városok, főleg azonban a rendezett tanácsú városok fejlődésére sok tekintetben bénitólag hat. Ezért látjuk egyre sűrűbben ismétlődni azokat a törekvéseket, hogy nagyobb rendezett tanácsú városok önálló törvényhatósággá igyekeznek alakulni, ami 1876. óta. amikor a törvényhatósági joggal felruházott városokat megállapították, csak Miskolcznak sikerült; mozgalom van azonban Nagybánya, Nyíregyháza, Szombathely és Nagykanizsa részéről is, sőt óhajtás más nagyobb vidéki városok részéről is, hogy a megyei kormányzat alól, amely rájuk nézve már feszes keret, önállóságra jussanak. De a törvényhatósági joggal felruházott városok is sok tekintetben bilincsben érzik magukat, nem véve ki magát a fővárost sem. Minthogy pedig a folytonos politikai harcz a városok újabb rendezésére szükséges törvény megalkotását, annyi más szükséges teendővel együtt késlelteti, annál inkább igyekeznek a városok szövetségük utján előkészíteni az uj törvény talaját. A városok országos kongresszusának állandó bizottsága nemrégiben tárgyalta Bárczy István elnöklete mellett azt a törvénytervezetet, amelyet Harrer Ferenc fővárosi tanácsos készített. Alapos tárgyalás után a javaslatot megállapították. Természetes, hogy ennek most még meglehetős hosszú útja lesz a kormány és a törvényhozás előtt, ha ugyan a törvényhozás egyhamar rá fog érni s nem játszatja vele továbbra is könnyelmű játékát az országnak vitális érdekeivel nem törődő pártosság. Ha nemzeti megerősödésünkről ábrándozunk : akkor a megerősödés reális tényezőivel számoljunk első sorban. A leghatalmasabb tényezők egyike mai nap a város. Ezt fejtegetik régóta minduntalan szóval és írásban azok, akik a modern jelenségeket szemmel tartják s a tapasztalatokból okulni tudnak. Ha a kulturai középponté’: szerepe az államok kultúrái és gazdasági fejlődésében olyan döntő fontosságú az egész föld kerekségén, különösen nálunk a nemzeti feladatok végzésében hasonlíthatatlanul fontosabb, mint bármely más államban. Szemmel láthatólag tapasztaljuk, de látjuk a népszámlálás eredményeiből is, hogy gazdasági haladásunk mellett a városok a magyarosodásnak is nemcsak elsőrangú, hanem majdnem kizárólagos tényezői. Még pedig nem erőszakolt, hanem spontán tényezői. Csak néhány szász város áll még ellen, a melyek közzé Brassó nem számítandó, ^^ml^'hajdan túlnyomóan idegen városaink részben teljesen elmagvarosodtak, részben rohamos léptekkel magyarosodnak. De nem véve számba a magyarosodás politikai vonatkozását : az egész ország haladásának egyedül biztos eszköze a kultúra s ez teljes mértékben, uralkodólag csak a városokban bontakozhatik ki. Ha tehát nagygvá akerjuk tenni Magyarországot, akkor erős városokat kell teremtenünk. Erőssé pedig úgy tehetjük őket, hogy szabad levegőhöz juttatjuk az admi- nisztráczióban is. A résztelekre nézve, főleg az egyes városokban, mindenesetre felmerülhetnek még kivánatok és ellenvélemények. De a tárgyalás alapjául, mint azt a a tárgyaló érdekképviseleti bizottság egyhangú véleménye is mutatja, készséggel fogadhatják a városok a törvénytervezetet. Lehet, hogy egyes pontokban éppen a vármegy ék fognak ellenvetést tenni, mert nemcsak a mai rendezett tanácsú szervezettel biró városok hatásköre lenne kiterjesztve a javaslatban, hanem azoké az uj, harA „Nagybánya“ tárczája. Tusi protekeziót kér *) A Doktor Ur — nagy D-vel és nagy U-val, mert egész Budapest csak ezen a néven ismerte a kövér, öreg embert, — többnyire későn, délfelé ébredt s ilyenkor halandó lénynek nem igen volt ajánlatos, hogy a közelébe merészkedjék. A vén agglegénynek ugyanis legalább harmadfél órára volt szüksége, hogy álamokozta kábultsá- gából magához térjen s idegeit a külső világgal való érintkezéshez preparálja. — Ha délelőtt bebocsát hozzám valakit, akkor maga is rögtön összeszedheti sátorfáját, — mondta a Doktor Ur vészjóslóan gazdasszonyának, egy szikár, rosszhiszemű vén nőnek, aki immár kerek harmincz esztendő óta vezette szomorú legény-háztartását. De Bernáth kapitányné, — a gazdasszony egy gyalogos százados özvegye volt, — ilyenkor gúnyosan elnevette magát s impertinensül igy válaszolt: *) Mutatványszám Szomaházy Tstvánnak a Magyar Könyvtárban megjelent uj kötetéből. — Azt bocsátom be, akit jónak látok, mert nékem bizony egyetlen félbolond se imponál. Elkerget ? Én csak jól járnék, ha megszabadulnék magától, de maga ugyan kereshetne még egy bolondot, aki a szekatúráit kitartaná . . . Mindezt előrebocsátva, némileg érthelővé válik, hogy Bernáthné egy téli nap délelőttjén bizonyos kárörömmel nézte végig azt a merész kis jövevényt, aki elszántan becsöngetett az előszoba ajtaján s fontoskodva, sőt némi gőggel igy szólott hozzá: — Itthon van a Doktor Ur ? Megjegyzem, hiába is próbálná, hogy letagadja, mert én bizonyosan tudom, hogy ilyenkor soha életében még nem ment el hazulról . . . Tizenhétéves, bájos, de fölöttébb szemtelen kis perszóna volt, a kin harmincz lépésnyiről meglátszott, bogy most szabadult ki a sziniiskola padjai közül. Őszi kalapot viselt — bár odakünn már hó esett — esőköpönyegének gallérja hanyagul föl volt tűrve a nyakára s a czipője kissé züllöttnek látszott a gyalogjárástól. — Talán be akar menni a Doktor Úrhoz? — kérdezte gyanús szelídséggel a házvezetőnő. — Eltalálta. — Tessék, ott van az ajtó! A második szobába menjen, de vigyázzon, hogy föl ne bukjék egy könyvrakásban. Az impertinens kis látogató most tétovázva megállott. — Nem szükséges, hogy bejelentsen ? — Minek ? Ha bejelentem, biztos lehet benne, hogy nem fogadja, de igy kénytelen-kelletlen szóba áll magácskával . . . A jövendőbeli művésznő — fitos orra után Ítélve csakis az operettben teremthetett számára babér — nyájasan megbolintotta szőke fejét, aztán merész elhatározással belépett az oroszlánbarlangba. Az első helyiség a hires kritikus dolgozószobája volt, beláthatatlan újság- és könyvtenger borította az öäszes bútorokat, képek, vázlatok, szobrok, pipák, szönyegdarabok, porczel- lánok hevertek az íróasztalon és a székeken, mig a másik szobában maga a Doktor Ur állott, ingujjban, felkötött bajusszal, kezében egy tengerzöld nyakkendővel, melyet épp türelmetlenül gyömöszölt a gallérja alá. Ez a munka annyira elfoglalta, hogy nem hallotta a közeledő lépéseket s csak akkor riadt föl, amikor valaki egyszerre megszólalt a háta mögött: — Kezét csókolom! Nem tetszik haragudni, hogy ilyen váratlanul berontok? Bikszád gyógyfürdő (Szatmármegye) Megnyílik május hó 15-ödikén. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdők, hidegviz- gyógyintézet, inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, aczetelin-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon interurban helyben. Elő- és utóévadban állandó tartózkodásnál a szobaárakból 30% engedmény. — Fürdőorvos dr. Hoffmann Oszkár. — Prospektust ásványvízről, árjegyzéket és mindennemű felvilágosítást kívánatra készséggel küld a fürdőigazgatóaág.
