Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-18 / 16. szám

1912. április 18. nek vagy hasznos törekvésnek. A javas- lat szerint a városoknak csak következő határozatai szorulnak a kormány jóvá­hagyására : szabályrendeletek; törvény- hatósági városokban 50.000 korona, ta­nácsi szervezettel biró vármegyebeli városokban 30 000, polgármesteri szer­vezettel biró vármegyebeli városokban 10.000 korona értéket meghaladó ingó vagy ingatlan vagyon szerzése vagy el­idegenítése (terjedék kivételével); üzemek, intézetek fölállítása, megszerzése, magán­üzembe vagy intézetbe való belépés; I mindennemű közszolgáltatás behozatala j vagy emelése és 50 százalékkal nagyobb pótadó kivetése. A városoknak joguk van üzemeket tartani, azokat kezelni, vagy azokban részt venni. Kormányen­gedély mellett akár külön, akár szövet­kezve kölcsönkötvényeket bocsáthatnak ki. Szerveiknek az állami közigazgatási teendők végzésére való alkalmazásáért megtérítést követelhetnek. A rendőrség államosítandó. Az előadó tisztán választási alapra helyezkedett a képviselőtestület megala­kítása dolgában; de a bizottság mégis a mai rendszer, a virilizmus és a szabad választás együttességének fenntartása mellett szavazott. Ez olyan kérdés, a mely mellett ép annyi érvet lehet fel­hozni mint ellene. A városokban pél­dául nagy vagyon kezeléséről lévén szó, talán nem is meggondolatlan, hogy a vagyonos elemeknek, már a felelősség érdekében is fokozatosabb befolyása legyen. A teoretikus jogegyenlőség tehát ebben a pontban ma még legalább cél­szerűen alig valósítható meg a városi közigazgatásban. Az elaboratum tárgyalásához a má­jusban összeülő kongresszusig elég ide­jük lesz a városoknak. Egészben véve az mindenesetre olyan alapot tár elénk, a melyen nemcsak a meglevő, de az újra alakulandó városok is sikeresen fejlőd­hetnek. ____________NAGYBÁNYA_______ A pénzügyi helyzetről. Április 17. Pénzügyi viszonj-ainknak eddig nem tapasz­talt szorult helyzete okainak gondos kutatása közben, azon szomorú meggyőződésre kell jut­nunk, hogy mig külföldön csak időleges, átme­neti tünetről van sző, addig nálunk és Ausztriá­ban hiteléletünk belső betegségének valószínűleg hosszan tartó lefolyására kell elkészülve lennünk. Külföldön az olasz-török háború, az angol strike, a rövidesen várható francziaországi uj államkölcsön emissiója tartja a nagy tőkét le­kötve. Németországban az iparnak erőszakolt fej­lesztése s ezzel a nagy főke erős engagementje által beállott pénzhiány is csak átmeneti tünet, mely a tuiprodukczió elhelyezésével s a most említett általános világesemények megszűntével I el fog tűnni. Sajnos, nálunk és Ausztriában a pénzpiacz I szorult helyzetének okai mélyebben fekvők Külkereskedelmünk mérlege három év óta i erősen passiv. Kivitelünk főczikke a gazdasági termékek j voltak, melyek azonban az utóbbi évek rossz j termése folytán olyannyira csökkentek, hogy még maga Ausztria sem volt elegendő terménnyel ellátva, úgy, hogy még ezen áruezikkben is volt behozatal (import) Oroszországból. Ipari termékeinknek pedig rossz kereske­delmi szerződéseink folytán a hatalmasan fel­lendült német ipar állított legyőzhetetlen ver­senyt. Mindinkább jobban és jobban kiszorította ipari termékeinket eddigi piaczárói, igy Romá­niából és ipari termékeink főelhelyezési piaczát képezett Balkán államokból. így történt aztán, hogy az utóbbi 3 év alatt mintegy 2000 millióval nagyobb volt áru- behozatalunk (import) kivitelünknél (export), a mi azt jelenti, hogy ezen rövid idő alatt 2000 milliót adtunk készpénzben áruért külföldön. Ez bizony a nálunk és Ausztriában forga­lomban levő egész készpénz mennyiségnek je­lentékeny százalékát teszi. Ezen nagy készpénz kivitel egyik legfőbb oka pénzpiaczuuk szorultságának. Sajnos, e téren előreláthatóan egyelőre javulás nem várható. Sőt a legutóbbi statisztikai kimutatás sze­rint ez év két első hónapjában az árubehozatal a tavalyihoz képest mintegy 70 millióval még emelkedett. Éhez járult ingatlanaink forgatni értékének a legutókbi években, azok belső értékével s a 2 madik kategóriájú városoké is, amelyek ma mint nagyközségek, a legszűkebb körű autonómiával birnak. A javaslat a harmadik kategóriába tartozó városokat polgármesteri szervezettel bíróknak ne­vezi. A közönség tájékozása és a szaba­tos, rövid fogalommeghatározás kedvéért is ezeknek s általában a városok számára jelleg meghatározásául valami jó, rövid, érthető és közkeletűnek alkalmas nevet kellene kitalálni Kár volt már az is, hogy a ma fennálló törvény szövegezé­sekor csupán a közigazgatási szervezet fogalma lebegett a törvénykészitő előtt s ma a fogalmak terén e miatt sok za­var és kényelmetlenség uralkodik. Kár volt meg nem tartani a mezőváros nevet, amelynek szinomiája megvan Ausztriában és Németországban, de Angliában is. A nagyközség csupán közigazgatási foga­lom és nem domborítja ki a város meg a falu külömbségének fogalmát. S a pro­ponált javaslat változatlan megvalósulása esetén még nagyobb lenne a zavar. Pedig a megnevezés nem egészen mellékes dolog. Foglalkozzanak a konfidikátor urak egy kissé a népszellemmel, földrajzzal és történettel is, necsak a jogi disztink- cziókkal. Lényegében főbb pontjai a javasolt reformnak a következők: Az ingó vagy ingatlan vagyon szer­zésében tekintélyes latitude. Ma a leg­csekélyebb értékesítés, legyen vétel vagy eladás, kormányi jóváhagyást követel. Ez nemcsak roppantul és fölöslegesen megszaporitja a belügyi kormány hivata­los dolgát, az aktagyártást, hanem sok haladást is megnehezít, megakadályoz, húzhatják-vonhatják a dolgot, nem egy­szer a legjobb alkalomtól fosztva meg a városokat, hogy hasznos befektetést tehessenek. És maga az, hogy apró tű- szurásokkal, jelentéktelen dolgokban egy roszkedvü referens megbosszanthatja a polgárságot, bizony erkölcsileg deprimáló lehet, kedvét szegi nem egy üdvös terv­A kövér ember felháborodva megfordult. — Kicsoda maga? — kérdezte majdnem megdermedve a haragtól. A kis leány összekulcsolta kezeit. — Ne tessék ily dühösen rám nézni, mert akkor nem merem elmondani, hogy miért jöt­tem ! Én Fáy Tusi vagyok, most végeztem ki a sziniiskolát s most arra akarom kérni a mestert, tessék szives lenni és protezsáljon valamelyik színháznál, mert én magamtól sehová se jutha­tok be. Pedig eszem is van, tehetségem is van, de mit tetszik gondolni, ér az valamint, ha az embert egy nagyfejü nem protezsálja ? A kövér Doktor epésen bólintott. — És én vagyok az a nagyfejü, a kit erre a megtisztelő föladatra kiszemelt ? — Óh nem, Isten ments, én a mesterhez nem mint nagyfejühöz jöttem, hanem mint egy édes, jószivü, aranyos emberhez, a kinek nincs is lelke ahhoz, hogy egy védtelen és jó kis leány kérését megtagadja .... Szemtelen kaczérsággal nézett a vén kriti­kus szeme közé, a ki azonban nem ült föl a hizelkedésnek, hanem gúnyosan föikacagott. — Gyermekem, — mondta kegyetlenül, mi­közben bajuszkötőjét egy erélyes mozdulattal el­távolította, — maga eltévesztette a czimet ; ez­zel a kéréssel nem hozzám kellett volna jönnie, hanem valami fiatal kollégámhoz, a kinek meg van még a kedve hozzá, hogy ,a magához hasonló kis zöldségekkel kikezdjen. Én egy roszkedvü, utálatos, vén ember vagyok, a kinek nincs időm az efféle szamárságokra, de ha volna is időm, akkor se állnék szóba ismeretlen pólyás höl­gyekkel. A ki azt a tanácsot adta magáuak, hogy hozzám jöjjön, az megérdemli, hogy a sze­mét kikarmolja .... E szavak után a kabátját is magára vette, mintegy jelezvén, hogy az audiencia véget ért, de az „ismeretlen pólyás hölgy“ nem ijedt meg az erélyes beszédtől, hanem arrogánsul közelebb jött a kövér Doktorhoz, s a kezét hízelkedve megragadta: — Hiába tetszik mondani, hogy ilyen rossz szive van, én tudom, hogy teljesíteni fogja a ké­résemet ... És hiába akarja azt is elhitetni velem, hogy egy utálatos vén embernek tetszik lenni, én érzem, hogy egy édes és drága ember, aki, ha engem megismer, szeretni fog és jó lesz hozzám és nem nyugszik addig, a mig én szer­ződést nem kapok egy pasti színháztól. . . Kedves és megható naivitással beszélt, közben elérzékenyüive odasimult a kövér Dok­torhoz, s bájos kis arcával, mely csakúgy tüzelt az izgatottságtól, bizalmasan ráhajolt a vén kri­tikus kezére, mely már annyi nagyszerű karriér útját egyengette és annyi tehetségtelen tolako­dót taszított vissza az ismeretlenség homályába. Az epés öreg ember egy pillanatig némán tűrte ezt a kedveskedés', aztán elgondolkodva nézett a vendége szeme közé. — Kislány, mi a véleményed az erényről ? — kérdezte kíváncsian. — Fogadjunk, hogy maga azt szeretné, ha a legrosszabb véleményem lenne róla ? — telelte kokeltül a leány, miközben édes gyerekszeme asszonyosan csillogni kezdett . . . A Doktor helyeslőleg morgott valamit, majd gyöngéden eltávolította magától a hizelkedő kis cziczáí, a ki még mindig veszedelmesen hozzá­simult. — Drága gyermekem, — mondta hüvöser, gonosz pillantással, — készséggel kiállítom ne­ked a bizonyítványt, hogy pompás nappali szi­WWW ¥?? WWW WW WW WW ) w w w Közkívánatra a jóhirii Huszthy-cég (Hid-u. 15.) berendezkedett. 12 drb kép csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag­vasárnap délután 2-töl 7 óráig, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom