Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-08-24 / 34. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. auguszlus 24. tegyen a fejlettebb külföldi városok és a hazai viszonyaink között, igy tudván meg, hogy hol van a pótolni való, hol vagyunk még nagyon hátra és miből tettünk már eleget mi is. Talán rövid idő is volt a tanulmányútra megszabva, de hosszabbra tenni nem lehetett, mert egyrészt a városok anyagi képességeit is figyelembe kellett venni, (habár sokan a saját költségükön utazlak) másrészt azt sem lehetett szem elől téveszteni, hogy huzamosabb ideig a városok nem igen nélkülözhetik főbb tisztviselőiket. A kiállítás anyaga sokkal gazdagabb, minthogy rövid ottlétünk teljesen kielégíthetné tudásvágyunkat. Úgy segítettek tehát magukon számosán, különösen azok, akik bizonyos városi intézmények tanulmányozására adták magukat (s akiknek ezt még az ideje, meg a tárcája megengedte), hogy részint meghosszabbították ottlétüket, részint felkeresték azokat a német városokat, amelyekben a kiállításban ismertetett minta városi intézményeket szinről-szinre láthatják. A városi tisztviselőink, úgy vettük észre, hogy igen háládatos anyag ilyen tanulmányi kirándulásra. Meglátszott rajtuk az a mohóság, nmelylyel minden közintézmény megtekintésén kaplak. A legszorgalmasabb egyetemi hallgatót is megszégyenítő figyelemmel kísérték a külföldi vezetők magyarázatait, a legtöbben pontosan jegyeztek s kapva-kaptak mindennemű ismertető leíráson, tervrajzon, ábrán és füzeten, úgy, hogy egyik-másik egész kis mozgó könyvtárral megrakodva tért haza, hogy tapasztalatait azokból még jobban kiegészíthesse. Miután a városi tisztviselők körében ez volt az első társas utazás, ennélfogva, ha nem a legprecízebben vágott is össze minden, az a kezdet nehézségeinek tulajdonítható. Leginkább az okozta a nehézséget, hogy nem lehetett mindenütt együtt tartani az egész társaságot, mert még a vasúti körutazási jegyek sem voltak egy menetirányra kiállítva. Az étkezés helyét pl. mindenki szabadon választhatta meg s igy minden órára pontosan meghatározott programmoí előre megállapítani nem lehetett. A vezetőség csak a kellő vasúti kocsik és a szobák megrendeléséről gondoskodhatott. E tekintetben elismeréssel kell adóznunk a vasúttársaságoknak, amelyek mindenütt kényelmes, tiszta külön kocsikat bocsájtottak rendelkezésünkre. Általánosan az a nézet alakult ki, hogy az ilyen társasutazás akkor vág össze, ha az a teljes ellátás biztosításával van összekötve s igy mindent előre meg lehet rendelni s az együttlétet az egész ut tartamára lehet ezáltal biztosítani. Résztvevők túlnyomóan a r. t. városokból jelentkeztek. Ezek közül is a kisebbek tettek ki magukért és sajnálattal láttuk, hogy nagyobb r. t. városaink távollétükkel tündököltek. A törvényhatósági városokból kevesen tartottak velünk, habár tudomásunk van arról, hogy az egyesület körlevele folytán több tjf. város küldött ki szaklisztviselőket, akik azonban külön külön kívánták a tanulmányutat megtenni. Különös elismeréssel kell megemlékeznünk azokról az úrasszonyokról, akik férjeik oldalán vállalkoztak erre a szép, de igen fáradságos tanulmányút megtételére. Kitartásuk csodálatot keltett és legkevésbé sem akarunk hízelegni, amidőn azt mondjuk, hogy az ő éber érdeklődésük és kitartásuk, amelylyel mindenütt részt- vettek, rendkívül buzditóan hatott a férfiakra és nagyban hozzájárult ahoz, hogy a tikkasztó hőség dacára a programmot mindenütt betarthattuk. Azok, akiknek az ország különböző részeiből Budapesten ál kellett utazniok, augusztus 6-án vasárnap reggel fél nyolczkor a nyu- goli pályaudvaron találkoztak. Iunen indultak külön vasúti kocsikon, útközben ellátva magukat a társaság jelvényével, a magyar czimert ábrázoló kis email melltükkel. Az utazás Wienig az ismerkedéssel telt el. Wienben a Residenz-szállóban szállott meg a társaság, ahonnan a megérkezés után csakhamar elszéledt a város megtekintésére. Wienben hivatalos program nem volt, minthogy az csak találkozó helyül tűzetett ki, hogy aztán hétfőn reggel teljes számban indulhassanak Prágába, a csehek szép városának és intézményeinek a megtekintésére. Az ut Wien és Prága között meglehetősen egyhangú, az egész változatosság abból ez egy-két tóból állott, ami a cseh határtól kezdve volt látható. A növényzet a hosz- szas szárazságtól lesülve nem igen volt gyönyörködtető. Egyáltalán a mezőgazdaságot illetőleg akár a mi szép Alföldünk, akár a Dunántúl, sokkal többet ér és szebb képet nyújt. Hétfőn délután 3 óra lehetett már, amikor vonalunk Prágába érkezett. A fogadtatásra nem voltunk elkészülve, mert az egyesület előzetesen átírt minden városhoz, hogy mellőzzenek minden fogadtatást. Nagy meglepetésünkre azonban az egész tanács és sok városi képviselő élén Kazaliczky h. polgármester fogadott bennünket. Az I. osztályú váróteremben állottak fel a feketeruhás prágai urak, ahová midőn mi is bevonultunk, gomblyukunkba tűzve előbb azt a kis fehér piros (cseh szin) szallagcsokrot, amivel a prágai rendezőség kedveskedett, Kazaliczky polgármester meleg beszédben üdvözölt bennünket cseh nyelven. A rendkívül Sympathikus, alacsony termetű galambősz öreg polgármester beszédét Ettél dr. prágai ügyvéd tolmácsolta magyar nyelven. (Itt megjegyezzük, hogy Ettél, mint egy Magyar- országon állomásozó közös hadseregbeli ezredes fia tanult meg magyarul s dicséretére legyen mondva, nyelvünket még most is egész tisztán beszéli) Az üdvözlést, amit kitörő éljen és »naz- dar« kiáltások követtek, a társaság egyik vezetője, dr. Ugró Gyula újpesti polgármester köszöntötte meg magyarul. A kitörő lelkesedés, ami Ugró beszédét kisérte, csak akkor szűnt meg, amikor Csesznék Gyula beszterczebányai polgármester tótul üdvözölte Prága város képviselőit, mire újból kitört a lelkesedés és ilyen hangulatban vonult az »Arany liba« és az István főherczeg szállodákba a társaság. Mindkét szálloda igen modern, világvárosias. Különösen az »Arany liba«, amelyik újabb. Rendkívül kellemes benyomást tett az érkezőkre a Wenzel-tér az ő impozáns arányaival, meglepő tisztaságával, modern házaival. Miután még az útközben megrendelt pompás ebédet elfogyasztották, Ettél dr. és Ursziny Cyril városi főmérnök, Prágába szakadt hazánkfia fáradhatatlan kalauzolása mellett a Wenzel-téren váró három városi villamos szalon kocsiban helyezkedtünk el és összejarluk azon az egész várost. Prága városa nagyon kellemesen hatott az egész társaságra. Tisztasága kifogástalan, levegője pedig üde. Járdának leginkább az apró fehér-fekete márványkoczkákat használják. Különösen kellemes benyomást tesz az idegenekre a tágas Venczel-tér, végében a cseh nemzeti muzeum palolájával. Minden villamos kocsiban egy- egy városi főtiszt viselő még pedig Ursziny főmérnök és Smetana elnöki tisztviselő, valamint dr. Ettél ügyvéd szolgált magyarázatokkal és felvilágosításokkal. A magyarok el voltak ragadtatva a gyönyörű város látásától, amely a Moldva két partján terül el. Az egyik partján emelkedik a Hradsin, a királyi várral. Ez a gyönyörű panoráma a mi Budapestünkre emlékeztet. A villamos vasút, amely a város tulajdonát képezi, kifogástalan pontossággal működik. A csatornázás kibővítésén most dolgoznak, valamint a vizduzzasztón is. A mosáshoz a Moldva folyóból, az iváshoz a kutakból kapják a vizet, de most építik az ivóvíz vezetéket is. A Moldva folyót szebbnél-szebb 7 hid köti össze a két kentgetve a vágánydarabokon a nagy szürkeségek, a sziklák országán keresztül a nagy fehérségek felé, a havas oromra. Közben aztán a nagy messzeségben, a hegyek mögött, lebukott a nap, eltűnt, mintha valaki egy nagy szivacsosai letörölte volna le a nagy kékség pereméről a fénylő, aranyos csillagot. Á nagy sziklák mindig szürkébbek lettek s mögéjük odabujtak hatalmas feketeségek, nagy sejtelmes árnyékok, s még fehérebbek lettek a havas tetők, amint kiváltak, szinte kiugrottak a sötét szürkeségekből s rajtuk fehéren, mint a hab és ragyogva csüntek nagy darab, rongyos felhők s világított a fölibök boruló levegő hatalmas óceánja. Mindig nagyobbak lettek az árnyékok és a világoskék levegöégre mintha ráfutott volna a ulánustiszti uniformisok színe, az ultramarin, a szélén pedig, mint egy fénylő pont, kiragyogott egy csillag. A habfehér feihők meg olyanok lettek, mint a vonat füstje, rájuk borult az ónszin. A kocsiban sötét lett, az emberalakok elmosódtak, a cobolyprémes, nászutas asszony, aki odaborult a férje vállára, meg az ember, ahogy a fejük összeért és alatta elszélesedtek a testek, olyanok voltak a nagy homályban, arájuk borult sötétben, mint egy nagy fekete szikla. A férfi szájában mint egy tüzkerék, úgy világított a szivar, aminek a lüzét közepén eltakarta a hamu, csak tüzes küllőket hagyott keresztülvilágitani és egy égő karikát ott, ahol véget ért a hamu s kezdődött a még ép, de már a pusztulásnak szánt dohány. Még kifelé néztek az ablakon, a fekete sziklákra, a lilaszinü hóra, sötétszürke felhőkre, ultramarin égre s akkor a férfi, a homályban, a sötétben lassan és bizonytalanul, mintha tüzes gyufához nyúlna, gyöngéden átfogta az asszony derekát és közelebb húzta magához a pihegő, az illatos, az érintés nyomán megrezzenő aszonykát. Akkor kinyílt a kocsi ajtaja, a hasadékon keresztül belevágott a sötétbe egy élesen sárga, vakító fénysugár, amibe hunyorgatva, néztek a sötétséghez szokott szemek. A kalauz lámpája volt, mögötte pedig ott állott az ember. A gyomra táján élesen megvilágította a kék köpenyegét a lámpa, fölötte, alatta csak olyan volt, mint egy nagy, fekete árnyék. A hogy belépett az ajtón kiáltott egyet: — Végállomás, Mendelhágó, kiszállni! A padokon, a sötétben feketeségek mozdultak meg, egyik-másik morgott egyet, úgy a fogai között, halkan olyat, hogy: — Hála Istennek 1 Ott az első, a legfelső ülésben, hirtelen, mintha erőszakosan kettészakították volna, két darabbá vált az a fekete árnyék, az az egymásba kapaszkodott emberpár. Az asszony gyorsan, sebtében igazított egyet a haján, aztán felállt. Utána lassan, lomhán felkelt az ura is, aztán kiszálltak. Odakünn akkor már sötét volt egészen, fekete volt az ég, telehintve apró ragyogásokkal, rengeteg csillaggal s mint egy fénylő homályosság suhant keresztül a nagy feketeségen a tejut. És fekete volt a levegő, és előttük az egész nagy tér, aminek az alján ragyogó sárga vonalak, meg körülötte világitó, elszórt pontok égtek. Az volt a város, az estbe borult, elsötétedő, nyugalomra készülő város. Ahogy ott álltak és lenéztek, bele a nagy sötétségbe, a fekete messzeségbe, az ember a derékon alul érő cobolyprémes kabát alatt átfogva a hozzásimuló, beletemetkező asszony derekát, az asszony fázósan megborzongott, aztán odafordult az ura felé, mintha akarta volna mondani, hogy fázik. Amint ránézett az urára, akinek a sötétben nem látta az arcát, aki ott állt, mozdulatlanul, tágranyitott szemmel nézve bele a sötétbe, egyszerre mást gondolt és mondta: — Istenem, be csudaszép 1 Az ember megrezzent, mint akit álomból ébresztettek, aztán azt mondta: — Gyönyörű! És hirtelen átfogta az asszony fejét és megcsókolta a száján, hosszan. Olcsó és iiiittló mm\ forrás! Alapittatott 1894 ben,- - ékszerész ==-== Rákóczi-tór. —Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
