Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-08-24 / 34. szám
1911. augusztus 24. NAGYBÁNYA 3 parttal, de úgy látszik ez még mind kevés a forgalom lebonyolítására, mert egy vasbeton hidat épen most építenek. A város megtekintése után a vágóhidhoz vonult a társaság, amit Vacata igazgató kalauzolása mellett tekintettek meg. A vágóhíd nagyszabású, de már nem újabb keletű s valószínű- j leg ez az oka, hogy nem láttuk ezt abban a kifogástalan tisztaságban, mint pl. a drezdait. A város a vágóhidat újabban kibővítette, hűtő j kamarákkal és modern berendezéssel látta el, j összesen 572 millió koronát ruháztak bele. A vágóhíd megszemlélése után a villamostelephez vonultunk, ahol Yorell mérnök szolgált magyarázatokkal. A villamos-müveket ez idő szerint gőzgépekkel tartják üzemben. A régi szerkezetű dugattyús gépeken kívül van három gőzturbina is összesen 15,000 lóerővel, a régi és uj gőzgépek összesen 23.800 lóerőt szolgáltatnak. A gőzturbinákkal ez idő szerint kísérleteznek. Innen visszatérve a városi tisztviselők szép villatelepe mellett haladtunk el, amit magyar kollégáik nem minden irigység nélkül vettek szemügyre. A város tudniiiik, hogy tisztviselőinek minél kellemesebb otthont biztosítson, egy nagy területet parczellázott a tisztviselői között és adómentességben, valamint egyéb kedvezményben részesítve azokat, lehetővé lette, hogy azok maguknak szebbnél szebb villákat építhessenek. Jó későre járt már az idő, mikor a társaság a városi közmüvek megtekintése után vacsorához tért. Ahol csak a magyarok megfordultak, akár az ulczán, akár a vendéglőben, a csehek mindenül l lekötelező szívélyességgel és előzékenységgel fogadták őket. Az »Arany liba« nagy éttermében a magyarok tiszteletére háromszor is megismételte a közönség a Rákóczi-indulót, azt mindig kitörő »nazdar« kiáltással kisérve. Kedden már kora reggel talpon volt a társaság, hogy azt a kevés időt, amit még a déli indulásig Prágában töltenénk, minél jobban felhasználhassák. A város villamos szalonkocsijaiban foglaltunk helyet ismét és kanyargó utakon a Hradsinra mentünk Itt különösen megragadta a vendégek figyelmét Mária Anna olasz renaissance stilü nyarajóla, amelyet I. Ferdinand felesége számára építtetett, a várban pedig a szent Vitus székesegyház, amely a gót-épitészet egyik remeke. Ennek egyik kápolnájában őrzik Ne- pomuki szent János ezüst koporsóját (37 mázsa ezüst), a szent Venczel sírját és az egyik toronyszobában a cseh koronázási jelvényeket. Itt van még a Hasburg és Luxemburg családoknak síremléke is, amely alatt több király és császár alussza örök álmát. A királyi várban megmutogatták azt a tanácstermet, amelynek ablakán Marlinicz és Slavata császári biztosokat a mélységbe lelökték. Amint a cseh gótikus stílben épült hódoló terem hatalmas boltivei alá értünk, a csodálkozás moraja hallatszott mindenfelé. így jártuk be a történelmű nevezetességű várat, annak még ép, gyönyörű termeit, azt a részt ahol II Rudolf Koperqikussal együtt vizsgálgatta a csillagokat s ahol a nagy tudós a korszakalkotó természettudományi törvényeket felfedezte, amidőn végül egy kis sikátorhoz kalauzoltak, amelyben még ma is iáthatók azok az iczi piczi régi kis házak, ahol az alchimisták kísérleteztek. A vár megtekintése után, délelőtt 10 órakor a városházára vonultunk, ahol Kazaliczky polgármesterhelyettes, a városi tanács s a képviselőtestület számos tagja, a városi tisztviselők és a városi üzemek képviselőinek élén várt bennünket. A városháza nagyterme meglepően szép. Oldalát két értékes és hatalmas kép díszíti, Brozik Vaczlava kél nagyarányú olajfestménye: »Podjebárd királyivá választása« és »Hussz János elitéltetése«. A magyarok elhelyezkedtek az ujonan berendezett gyönyörű díszterem padjaiban és átvették a nekik szánt virágcsokrokat. Azután Kazaliczky polgármester viharos éljenzés között elfogadta az elnöki széket s meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket. A prágai polgármester üdvözlő beszédére Várhidy Lajos, a polgármesterek egyesületének titkára válaszolt, majd Ucsnay frencséni polgár- mester tótul mondott beszédet. Még több beszéd hangzott el. mire a társaság vidám hangulatban a szállodákhoz sietett, hogy folytassa útját Drezda felé Kedden, augusztus 8-án délben a prágai urak kendőlobogtatása és éljenzése mellett indultunk Prágából a rendelkezésünkre fentartott három kényelmes vasúti kocsin. Itt megjegyezzük, hogy a határállomásokon a pénzügyőrök sem oda, sem visszafelé nem zavartak, hanem minden vámvizsgálat nél kül előzékenyen tovább engedtek bennünket. A programra szerint Bodenbachban hajóra kellett volna szállnunk, hogy a sok vonatozást egy kis hajókázással váltsuk fel. Sajnálatunkra azonban az Eiba vízállása oly alacsony volt, hogy a hajók Bodenbachtól még nem járhattak rajta s igy kénytelenek voltunk a vonattal folytatni utunkat. Á vidék, a szász Svájcz azért igy is egész szépségében tárult szemünk elé. A partokon meredek sziklafalak, nagy oszlopok, hatalmas boltozatok nyújtanak ritka látványosságot, amiket évezredeken át a viz ereje faragott ki mesés fantáziával. Végre Drezdába érünk. Az Europaeischer Hói ban már a drezdai polgármester által összeállított nyomtatott programmot találjuk, ugyancsak bő tartalommal, úgy, hogy szerdától kezdve három napon át minden perezünk be van osztva. A kedd délutánt legtöbben a város megtekintésére használják fel, az orvosok leginkább a világhírű Lohmann-szauatoriumot keresik fel. Majd minden országból vannak e szaua- I tóriumban vendégek, akiknek a száma meghaladja a 800 at. Egyik része soványitó, a másik hizlaló kúra végett használja s úgy látszik min- denik fél eléri amit kíván, de leginkább a tulajdonosa. Napfürdő, massage, hideg zuhanyok, svédtornászat, diaetelikus étkezés stb. a módszere. Annyi a jelentkező, hogy várniok kell, mig egy megüresedett helyre bejuthatnak. Drezda — úgy tartják — Európa legtisztább városa. De igaz is. Habár világkiállítás van és igy a forgalma még fokozódott, mégsem lehet találni az utczán piszkot, szemetet, ügy néz ki a város, mintha éjjelenkint láthatatlan kezek fölsurolnák az egészet. Nagy része van ebben a tisztaságban a pompás kövezetnek s a nép fegyelmezettségének. A szász rendszerető, tiszta nép. Láttuk, amint egy szegény asszony szöges botjával szedegette fel a papírhulladékokat, hogy azután kosarába rakva a legközelebbi szemétgyűjtőbe vigye. Egy jellemző esetnek is szemtanúi voltunk véletlenül, ami a szász asszony rendszereidére és gondoskodására vet élénk világot. A kiállítás egyik látványossága a négerek telepe. Itt egyik kis néger leánynak el volt szakadva a ruhácskája. Meglátja ezt a közönség közül egy drezdai uriasszony, hamar tűt és ezérnát vesz elő a ridiküljéből és ott melegiben összevarrja a kis néger leány szoknyáját, azután pedig, mint aki elvégezte a dolgát, tovább megy szemlélni a négerek exotikus mutatványait. A járda és a kocsiút kövezete mind jókarban vannak. Nincsenek itt buezkák, amiben nagyot zökken a kocsi, vagy amikben esőzés és I locsolás alkalmával tócsákban állana a viz, mint nálunk, ügy van itt minden kő egymás mellé illesztve, mintha mozaik volna. Az ulczán alig hallható a zaj. A villanyos, I az automobil nem csönget és nem tülköl folyton, mint Budapesten, mégis pontosan bonyolítják le a forgalmat s elgázolást, elakadást sohasem lehetett tapasztalni. A villanyos-kalauz megállóhelyeknél leszáll a kocsiról és úgy segíti le az utasokat. Az utczák mindenütt el vannak látva táblákkal, amelyeken nemcsak az ulcza neve, hanem a házszámok is jelezve vannak, nyíllal megjelölve, hogy melyik házszámot melyik irányban lehet megtalálni. Drezda az amerikaiak és angolok kedvelt városa, melynek leányuevelő és magasabb képző intézeteiben szívesen helyezik el leányaikat. E város a legmesszebb menő előzékenységgel és komforttal fogadja az idegeneket. Idegenforgalom tekintetében első helyen áll. Hogy mily látogatott pl. a kiállítás, azt az is mutatja, hogy alig 3 hétre a megnyitás után a látogatók száma már meghaladta az 1 milliót. A rendkívül meleg és száraz időjárás kellemetlenségét azzal igyekeznek enyhíteni, hogy a forgalmasabb utczákat naponkint 5—6 szór is bőségesen felöntözik. A kiállításról legközelebb fogunk beszámolni. A kolozsvári kereskedők és kereskedő ifjak városunkban. Augusztus 23. E hó 19-én délután érkeztek meg városunkba a kolozsvári kereskedők és kereskedő ifjak társulatának kiránduló csoportja Bréver János elnök vezetésével. Fogadtatásukra megjelent a helybeli kereskedő-testület, élükön G/a- vilzky Károly elnökkel, a város nevében Torduy Imre h. polgármester, a polgári dalkör, a tűzoltó- testület, a bányász-zenekar és nagyszámú néző közönség. A fogadás és bevonulás impozáns volt. Hatalmas tömeg, hosszú kocsisor kisérte be vendégeinket, a bányász-zenekar pedig fújta az indulót. Az elszállásolás részint magánházaknál történt, részint együttes lakást kaptak a Polgári Körben. A társulatnak nem ez az első vidéki kirándulása. Nagyon szép és követendő példakép odaállítható dolog, hogy a kereskedők három napi szabadságot adtak alkalmazottjaiknak, hogy igy a szórakozás mellett vidéket lássanak és tanuljanak. Mindenesetre áldozat ez tőlük, de a nemes czél érdekében cselekedni dicséretre méltó s ezt nem tudjuk a kolozsvári derék kereskedők érdeméül eléggé hangsúlyozni. A társulat a kirándulás hasznos szórakozásán kívül idejövetele czéljául tűzte ki, hogy hangversenyt ad. S el kell ismernünk, hogy a szombat esti hangverseny erkölcsi sikere minden tekintetben felülmúlta várakozásunkat. Készakarva irtunk csak erkölcsit, mert az anyagiak kevésbé sikerültek. Nem azért, mintha városunk közönsége nem tartotta volna érdemesnek a dalkört meghallgatni, inkább az istenitélet-idő akadályozott meg igen sokakat, hogy jelen legyenek a hangversenyen. A fél kilenczre hirdetett hangverseny csak kilencz óra után vette kezdetét, mert a zuhogó eső miatt a közönség csak lassan szállingózott. Az eső elálltával mégis gyűlni kezdett a hallgatóság s Leilersdorfer Sándor, ki a Conferencier tisztet töltötte be a kabarészerü estélyen, bejelentette a műsor megkezdését. A dal do- miuált, de volt szavalat, komoly is, vig is s a jelenlevők kellemesen szórakoztak. Az énekkar Halász József karmester vezetése alatt remekül előadott kórusaival keltett feltűnést. A nehéz letétü dalokat bámulatos preczizilással énekelték, kifejezésre juttatva a dal minden szépségét. De nem csoda, ha pompásan sikerültek számaik, mert az összetanulás mellett fegyelmezettség jellemzi az énekkart s ezenkívül igazán sok a jóhangu dalos közöttük. Az idevaló dalkör tagjai mennyire szeretnék maguk közölt látni pl. Vigh Pétert, a remek hangú tenorislát, vagy Tóbiás Ferenczet, akinek tömör basszus hangja igazi alapja volt az énekkarnak. A dalkör Hoppe három eredeti magyar dalát, Révfy Gézának Szabolcska versére Írott Sir a nóta ez. kórusát, Beschnitt Ossiánját és Verdi Ernániájából a bordalt adta elő. Minden szám után lelkesen ünnepelte a közönség a kiváló dalkört. Ezenkívül a dalkör nyolez tagja igen ügyesen énekelte el Schäfer Henrik tréfás kvarteljét, a Bölcs Salamont. A műsor keretében duettet énekelt Vigh Péter és Liebhauser Jenő Halász József karmester zongorakiséretével. Mendelssohn szentimentális »Őszi dal«-ának előadásával oly hatást értek el, hogy a zajos és szűnni nem akaró tapsra meg kellett még szereplésüket szerezni magyar nótákkal. Maray József szépen csengő tenorjával kuplékat énekelt s nagy tetszésre talált. Már- lonfjy László kifejezéssel szavalta el Ábrányi Emil »Koldus« czimü költeményét, mig Zsig- inond Antal zajos derültség között mondta el a »Nem látták é a mamámat?« czimú tréfás monológot. Simon István hatásosan szavalta el Halász Béla zongorakisérete mellett »A vén czigány« (Farkas Imre) melodrámát. Kitűnő volt Móricz István czigány paródiája czigáuybanda- kisérettel. Előadás után a helybeli kereskedők köre lakomán látta a vendégeket az István király
