Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-12-28 / 52. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. december 28. intézet felállítása, akár a tűzkár biztosításnak hatósági közvetítése. Még a közvetítésnek is volna annyi haszna, hogy a mintegy 7—8000 koronára rugó tűzbiztonsági költségeket fedezné. A Zazar medréből kitermelendő kő-, kavics- és homokot jobban kellene értékesíteni s annak értékesítésére nagyobb ellenőrzést kellene gyakorolni. Minden követ meg kellene mozgatnunk, hogy a vármegye gyámkodása alól mielőbb szabaduljunk s régi törvényhatóságunkat vissza szerezzük. Hiszen csak a legutóbbi öt év alatt 81,565 koronával járultunk hozzá útadó és pótadó czimén a vármegye háztartásához. S mit kaptunk e horribilis összeg ellenértékéül? Úgyszólván semmit, ráadásul pedig a gar- bonáczi utat. Mi, amint azt több Ízben is megírtuk, óriási reményeket fűznénk egy gyógyfürdő és hidegvizgyógyintézet fölállításához. Miért késünk ez idea megvalósításával? A rendelkezésre álló gyógyvizeink páratlanok, városunk klimatikus viszonyai is a legegészségesebbek s mert vízvezetékünk és csatornázásunk is van, joggal remélhetjük, hogy közegészségügyünk minden igényeket kielégítő lesz. Az a befektetés, amibe egy gyógyfürdő kerülne, kamatok-kamatjával búsásan megtérülne, nem is említve azon közvetett hasznot, mely az idegenforgalomból iparos és kereskedő osztályunkra háramlana. Eddigi költségvetéseinknek is az volt a legfőbb hiánya, hogy azokban mindig csak a már meglevő városi vagyonnak jól vagy rosszul leendő gyümölcsözteté- ről gondoskodtunk, de gondoskodásunk körén mindig kívül esett az, hogy uj bevételi forrásokról is gondoskodjunk. Ne fázzunk annyira az uj alapítások, vállalatok létesítésétől, hiszen láthatjuk, hogy a legtöbb virágzó város a város által fentartott üzemekből él. Nekünk pedig természeti kedvező fekvésünk megadta azt a lehetőséget, hogy nem is — Jaj, azt nem adhatom oda. Az félre van teve a miniszter ur ő exellencziája számára, a bankettre, amit a választói tiszteletére ad. Beleszólottam a vitába: — Szerencsétlen 1 fordultam a kereskedő- höz. ön ananászt akar tenni a miniszter elé, amikor a választóinak nem jut, csak uborka ? Hát meg akarja Ön a kegyelmes urat buktatni? Adja oda azonnal a veszedelmes gyümölcsöt! A miniszter urnák, ha a választói éltetik, úgy is édes lesz a lakoma, ananász nélkül is. Szóval: addig protezsáltam a barátomat a kereskedőnél, aki régi ismerősöm volt, hogy megkapta és boldogan hazavitte az ananászt. Az ananász azonban éretlen volt, mint egy fiatal zseni verse és barátom olyan hideglelést kapott tőle, hogy igazán sajnáltam, hogy belekaptam a sors küllőibe és nem engedtem a miniszternek elkölteni az ananászt. A kegyelmes ur ugyanis ez én pártombeü miniszter volt s az ember mindig szereti, ha a pártjabeli minisztert kileli a hideg. Édes bosszú azért, amiért ő exellencziája nem teljesiti minden kérésünket, A szomorú esetből azonban nem okultam. Még egyszer megtörtént, hogy eltértem elveimtől és csakugyan protezsáltam is azt, akinek erre legszentebb polgári becsületszavamat adtam. De akkor is porul jártam. Hogy és miképen, ezt akarom épen szives engedelmükkel elmesélni. eg)7, hanem két-hárf?m ilyen jövedelmező vállalatot is létesíthetünk Lesz még alkalmunk a költségvetéssel foglalkoznunk. Ez odavetett soroknak csupán csak az volt a czélja, hogy kifejezést adhassunk azon véleményünknek, hogy nemcsak pótadóval, de más utakon is segíthetünk magunkon. Színház. Deczember 27. E héten két újdonság került bemutatóra : Bernstein szenzácziós drámája: Utánam és a Király Színház legvonzóbb műsordarabja, a Leány vásár. A többi előadások is a darabok ismert volta daczára nívósak voltak, pedig a közönség lanyha pártfogása kissé talán lehangolhatta a színészeket. Azonban e tartózkodás érthető, hisz mindenki a szent este előkészületeivel foglalkozott s mikor az elmúlt, a közönség olyan táblás házat csinált, amilyent még ebben az idényben talán nem is láttunk. Meg is érdemelte a hétfői előadás a közönség eme szokatlan kegyét, mert a direktor nem kis áldozatot hozott, hogy a közönség jóindulatát megnyerje. A Leányvásár pompás díszletei, remek ruhái és kiállítása nem kis anyagi áldozatba kerültek, nem tekintve maguknak a színészeknek iparkodását, melylyel estéről-estére sikerültebbnél sikerültebb előadásokat produkáltak. Ideje is volt már, hogy a közönség is néhány jó estét szerezzen nekik s reméljük, hogy ez most már állandó is lesz. Szerdán Fall Leo nálunk eléggé ismert operettje, Babuska került színre. A szövegkönyv nem ép a legügyesebb s bizony nagyon kell igyekezniük a színészeknek, hogy valamit tudjanak belőle csinálni. Ki is tettek magukért. Amennyire a jó előadás megmenthette az ügyetlen librettót, megmentette. Ázene természetesen pompás, szebbnél-szebb számok váltakoztak benne s innen érthető, hogy a darab a pompás előadás melleit mégis elég kielégítő hatást tudott elérni. A főszerepet Füzes Lenke jászollá tartózkodás nélkül kedvesen és temperamentumosán, éneke is nagyon megnyerte a közönség tetszését. Különösen nagy hatást ért el a Trombitás ez. belélkupléval, melyet annyi kedvességgel adott elő, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsára négyszer kellett megismételnie. Az est másik hőse, Kun Dezső, ki a szin- j igazgató karikatúráját pompásan alakította s nem esett túlzásba, amint másokon ennél a szerepnél már tapasztaltuk Gáspár a szokott modorossá- j gával alakította a márkit, de az itt helyén volt, mert az operett komikus figuráit igy szokták mindenhol bemutatni. Csáky szinténgrotesz alakot csinált szerepéből, de hát ez már szokás, azonban néhány énekszám szépen sikerült. Neményiné alakítása volt az egyedüli, amely a szerepben rejlő finomabb komikumot nem élezte ki s ép ezért legjobb volt az összes szereplők közül. Komáromi rettenetes spanyol tánezosnő volt, de még itt is igyekezett valami sikket belevinni ebbe a nem túlságos rokonszenves, sőt Ízléstelen szerepbe. Tessék csak arra a gyomrozó jeleneire gondolni; ezt ugyan szépnek nevezni nemigen lehet. Ez azonban nem az ő hibája, benne van a darabban, meg kellett csinálni. Igaz, hogy kissé moderáltabban, mint tavaly Hikisch Katótól láttuk, de hát Komáromi már természeténél * fogva sem bírta úgy czilrommá facsarni Gáspárt, mint annak idején a hatalmas termetű Hikisch partnerét. A nadrágszoknya azonban remekül festett rajta, a kupié kevésbé, pedig Intődy karmester spanyolos stilusu hangszerelésében már mutatott valamit ez a gyenge dal. Az előadást bizony kevesen nézték végig. Csütörtökön egy bájos franczia bohózat került sorra, Berr és Guillemand szerzőktől a Millió. Láttuk már e darabot a mi színpadunkon is, de a trágárság nélküli ötletesség, a jelenetről jelenetre megújuló furábbnál furább helyzetek még mindig le tudták kötni figyelmünket. Maga az előadás is nagyban hozzájárult ehhez a hatáshoz. Mintha meg lettek volna színészeink babo- názva, oly jókedvvel és pompásan játszottak. Stella, Gáspár, Csáky, Kovács, Ernyei oly remekül debütáltak, hogy csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk róluk. Nem maradnak mögöttük a többi szereplők közül Faragó és Kis, továbbá a darab két női szereplője sem, Salgó Ilus és Spóner Ilonka. Maga az összjáték is elég egybevágó volt. De még ez nem az igazi. Mindenesetre megnyugtat és kielégít, de hisszük, hogy ennél még jobbat is tud produkálni a társulat. Közönség kevés számmal. Pénteken Jarnó remekszép operettjét, az Erdészleányt láttuk. Ez a darab oly ismert a mi közöuségüuk előtt, hogy egy szezonban hétszer is ment s mégis közepes házat csinált. Hiába, a jó mindig vonz. Az előadás megjárta. Legnagyobb hibája az volt, hogy a férfiszereplők közül nincs oly énekes, aki Valperl szerepét meg tudná játszani s egyszersmind énekelni is tudna hozzá. Gáspár játszotta s még a prózai részt megoldotta valahogy, de már az énekben határozottan nagyon gyengének bizonyult. Menynyire agyonütötték a második felvonás remek belépő-duettjét. Ez a darab erősen énekes, ebTehát a dolgozószobámban ültem és vártam a jelentkezőket, akik nálam, a nagy befolyású hírben álló nagyhatalmasságnál kopogtatni fognak. Mert hiszen természetes, hogy ezt a szenvedélyemet, a protezsálás szenvedélyét, sehol a világon úgy ki nem elégíthetném, mint a mi édes hazánkban. Darvin szerint, amely szervünket legjobban használjuk, az fejlődik ki legjobban. Ez oly óriási módon kifejlődött Magyarországnak voltaképen a czipészipar eldorádójának kellene lenni, mert sehol a föld kerekségén az emberek nem koptatnak el annyi czipőf, hogy valamit kijárjanak, mint nálunk. Ha egyszer nálunk a kilincselóst valami irtózatos szigorú büntetés terhe mellett eltiltanók, a suszterek felé becsukhatná a boltot. Kopogtak. Kis szőke, kecskeszakállu, kékszemü ember alázatoskodolt be az ajtón. Csak úgy ritt le róla, hogy nagyszerű médium az ón protezsáló szenvedélyem kielégítésére. Hogy fogom én ennek rögtön beígérni, hogy még ma kineveztetem segédtanárnak — még ha egyéb kvalifikácziója nincs is, mint egy születési bizonyítvány!... Emberem csengő olasz nyelven mutatkozott be, amely nyelv rám is elragadt, a bűvös Itáliában való kóborlásaim alatt. — Vinenzo Bucentauro vagyok, szobrász Velenczéből. Akinek ön egyszer a boltjában volt s megígérte, hogy protezsálni fog, hogy a magyar kormány vegye meg a Képzőművészeti Muzeum számára azt az érdekes római régiséget, amit éppen aznap faragtam. Nem emlékeztem már Vincenzo Bucentau- rora. De hát tényleg én járhattam a jó ember boltjában, ha ezt ígértem neki. — Nagyon örülök, drága mester. Hát most mivel lehetek szolgálatára ? — Olaszországban rossz idők járnak a szobrászatra. Hiába gyártjuk a legbecsesebb régiségeket: nem veszi a macska se. Ezért hát becsuktam a boltomat. S eljöttem Magyarországra, ahol olyan nagylelkű pártfogóm van, mint Nagyságod.. Ösztöndíjat akar, gondoltam magamban. Hát csak frissen, bátran, szemérmetlenül. ígérjük meg neki. — A mester tehát itt akarja megnyitni a műtermét? — Dehogy. Eszem ágáben sincs, hogy itt a kőfaragásra adjam a fejemet. Hisszen annyit már láttam, hogy Magyarországon a szobrokat kevés kivételei — nem szobrászok csinálják. — Hát kicsodák ? — Mit tudom én? Kőművesek, pékek vagy suszterek, de semmiesetre sem szobrászok. Mással akarom én itt a kenyeremet megkeresni. — Es pedig? — Gesztenyesütő akarok lenni. Olcsó és Iliié öevásárlási lorrésí Alapittatott 1894-ben. ■■ -■■■ .-.■■■ ékszerész ===== Rákóczi-tér, Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban
