Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-12-28 / 52. szám

1911. deczember 28. NAGYBÁNYA 3 ben nem elég játszani; szebbnél-szebb dalok váltakoznak s ha azokat kihagyják, igazán ké­tes értékű valami marad meg a darabból. Nem hallottuk a II felvonásban a főudvarmester és az erdészleány végtelenül bájos duettjét. Ko­máromi (Kriszta) kedvesen játszotta a czim- szerepet s szépen énekelt; Ernyei jól átgondolt alakítást adóit (II József); Day méltó társa volt Komárominak, finomul játszott és remekül éne­kelt. A Minka és Jozefin személyesitőit meg kellene cserélni, az! hisszük az előadás értéke ezzel növekednék. Kár, hogy a II. felvonásbeli ballett is többé-kevésbé elmaradt. Szombaton Bernstein Utánam ez. drámája került bemutatóra. A darab hírneve daczára, hogy a közönség az ünnep küszöbén állott, mégis jó télházat toborzott össze. A darab kva­litásáról nehéz véleményt mondani. A családi élet köréből veszi témáját, melynek summáját röviden igy lehetne adni: A férj csal, becsü­letét veszti; a nő megcsalja férjét, tisztességét veszti. Kvittek tehát, egymás szemére nem hány­hatnak semmit, mert a nő csak azért volt hű férjéhez hosszú ideig, mivel benne a becsület megtestesülését bámulta. Ebből a kis magból megrázó drámát kerekít a színpadi hatásokban is csodálatosan zseniális iró. Elejétől végéig foly­ton a legnagyobb fokban felkelti érdeklődésün­ket, maguk a jelenetek hatásosabbnál hatáso­sabbak s a cselekvény összebonyolitásában is meglehetős uj újakat választ. Az előadás első­rendű volt. Spóner Ilonka (Irén) talán kissé túl­lépte szerepkörét, de ezen csak örvendenünk lehet. A szerelmével küzdő, vergődő nőt, a min­den emberi kötelezettséggel leszámolt, mámoros szeretőt, a férje csalásán felháborodott bosszú­álló fúriát s a végén a sok-sok csapástól meg­tisztult bűnös nőt oly átértéssel, a drámai ma­gaslat oly eltalálásával adta, hogy ismét kény­telenek vagyunk megerősíteni: ily tagja Heves­nek sem volt. Kívüle ez este Ernyei is valósággal önmagát mulla felül, igy még nem láttuk ját­szani; Bourgarde alakját a legapróbb részle­tekig kidolgozott alakításban mutatta be s a hatás nem is maradt el. Stella az első felvonás­ban igen jó volt, a többiben nem tudta a kellő hangot úgy eltalálni, amint azt tőle várhatnók. A többi szereplők közül kiváltak Kovács és Ho- mokay. Az előadás gyorsan perdüli, megakadás nem volt. Lám, ugy-e hogy tudnak színészeink, ha egy kicsit akarnak. Vasárnap a karácsonyestére tekintettel csak egy előadás volt, délután, zónában harmadszor megismételték a Kis lordot, az aranyos Lilikével a főszerepben, akit a Jézuskaváró kis leányok és fiuk lelkesen tapsoltak, Hétfőn szintén két előadást tartottak. Dél­után az Iglői diákok ment, mig este bemutatóra került Jakobinak most a fővárosban kedvelt operettje, a Leányvásár. Először a kiállításról szólunk, hisz ez lephetett meg mindenkit leg­jobban. Neményi társulata eddig is felülmúlt minden eddig itt járt társulatot díszletek dol­gában. Nemcsak szebbek díszletei, hanem az ízléses összeállítás is főerőssége. Ez este pedig az újonnan készített díszletek valósággal csodá­latba ejtettek mindenkit. Neményi nem sajnálta az anyagi áldozatot, hogy ugyanazok a díszletek legyenek, mint a Királv-szinházban De maguk a kosztümök is pazarak voltak. Nemcsak a fő­szereplők ruháin látszott az ízlés és stilszerüség, hanem a staffage is festői csoportokat mutatott pompás kosztümökben. A darabtól magától nem voltunk valami nagyon elragadtatva. Még a libretto csak megjárta volna, de a muzsikája zenei közhelyek virággyüjteménye. Igaz, hogy ezt a gyenge muzsikát a zenekar páratlan pre- czizitással játszotta, a szereplők is a legponto­sabban igyekeztek a limonádé számokat előadni. Mindezért dicséret illeti elsősorban a fáradha­tatlan karmestert, lntődy Oszkárt, ki a darab muzsikális részét betanította. De nem is hathat ez a darab a vidéken. Még igy talán, a pompás díszletekkel, a pazar ruhákkal. De ez a darab Fedáknak van Írva, tánczolni kell benne s bi­zony ha az ő városbolonditó táncza elesik, hatása a darabnak nem sok marad. Szóljunk még az előadásról. Elsőrangúnak mondhatjuk, szinte jobb sorsra érdemes volt a színészek igyekezete, amelylyel a darabot diadalra akar­ták nálunk is juttatni. S bizony a sikert a darab csak a remek játékkal tudta elérni. A darab középpontjában Komáromi állott, ki nemcsak pazar toilettejével, hanem gracziozus játékával és kedves énekével tett nagy hatást a közön­ségre. A másik szereplő, Füzes Lenke (Luczy) pompás játéka mellett kissé rosszul volt diszpo­nálva az énekre, innen van, hogy a felsőbb hangjai kissé élesen hangzottak. Igazi alakítást adtak Neményi (Rottenburg) és Kan Dezső (Fritz), finoman, minden olcsó hatásoktól menten ját­szották ezt a jellemükben komikus két alakot. Csáky (Tom) úgy játékában, mint énekében derekasan megállotta helyét, Pelsöczy korcsmá- rosa szintén jó kabinetalakitásnak nevezhető. Az előadás pompásan ment, még a rendezőt is meg lehet dicsérni, pedig — Isten látja lelkün­ket — ezt még eddig nem lehetett elmondani. A tánezok sikerültek kissé gyengén. A férfiak közül még tán a boszlont is egyedül Kun tudja tánczolni, aki egyébként a társulat táneztanilója, a nők se tudnak valami ügyesen, még maga Komáromi se. Egyedül a Komáromi—Kun táncz- duett tett nagyobb hatást; ebben már volt va­lami a táncz ügyességéből és gracziozus voltá­ból. Az előadást zsúfolt ház nézte végig. Kedden szintén két előadást láttunk. Dél­után az Obsitos ment, este pedig harmadszor a Kis gróf. Nagyot néztem Vincenzo Bucentauro uron. Ez aztán a merészség az uj pályaválasztás­ban. Olaszországban Michel Angelo és Canava álmai nyugtalanították; itt pedig az utczasarkán akarja kavargatni a feketére sült maronit az üstben. — Jól hallottam ? On, Praxitelesz utódja, gesztenyét akar árulni öt krajezárért? — ügy van. S azért jöttem önhöz, hogy szerezze meg nekem a rendőrségtől az utczai árusítási engedélyt? Utczai árusítási engedélyt ? Hátha arra kért volna, hogy kizárólagos gesztenyesütési szabadal­mat szerezzek neki — nem megígértem volna-e azt neki! Biztosítottam róla, hogy okvetlen kikaparom számára a gesztenyét az üstből. Bucentauro mester boldogan hálálkodva távozott. Azt persze mon­danom sem kell Önöknek, hogy egy árva lépés nem sok, de annyit se tettem pártfogoltam érdekében. Sőt Michel Angelo hütelen utódja egészen kiment az eszemből, amikor jó pár hónap múlva, ismét behajlongott hozzám: — Bon giorno, signore. Hát én csakugyan megkaptam az engedélyt a gesztenyesütésre .. . Megdöbbentem. Hogy esett a dolog. Vélet­lenül mégis szóltam valakinek a szegény Bucen­tauro érdekében? — Persze, persze, kiálltoltam fel vígan, diadallal. Az én protekezióm . . . — No, nem sokat értem az őn proF kóló­jával. S nem sokat érek az egész engedélylyel. Nézzen ön ki az ablakon ! Maledetto ! engedélyem van a kézbesítés napjától számítandó hat hónapi gesztenyesütésre. Mikor odakünn lángolt a kánikulai nap 1 — Hát ez hogy esett? — Túl akartam járni az eszükön. Láttam, hogy itt mindennek az elintézésére legalább is egy félesztendő szükséges. Hát beadtam a kér­vényemet nyár derekán gesztenyesütésért. Gon­doltam, milyen jó hasznát veszem az engedély­nek, ha tél elejére megkapom. De most nem tu­dom, mi ütött hozzájuk? Azonnal elintézték a dolgot. Hallott ön ilyent? Azonnal! Le voltam sújtva. Tessék! Kivételesen be akartam váltani az Ígéretemet s csakugyan utánna jártam a taliánom ügyének. S akkor is pórul jártam vele. Lám?: csak nem jó az, ha az ember eltér az elveitől és igyekszik beváltani a szavát. Bucentauro mestér azután nem is tett többé kísérletet sem a gesztenyesütéssel, sem a fagy- laltárulással. Elhatározta, hogy visszatér hűtlen ül elhagyott mesterségéhez: a szobrászaihoz. Az sokkal kevesebb bosszúságot okoz az embernek Mert a gesztenyét nem veszik nyáron, a fagylal­tot nem veszik télen. A szobrot ellenben nem veszik se télen, se nyáron. HÍREK. Deczember 27. A közeledő újév alkalmával tiszte­lettel kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére. Jövő szá­munkhoz hátralékosaink részére a hátra­lék kitüntetésével postai utalvány lapot mellékelünk. Személyi hírek. Dr. Almer Sándor fővárosi orvos az ünnepeket itthon töltötte. — Wachsmann Vilmos nagy­károlyi csendőrszázados a karácsonyi ünnepeket váro­sunkban töltötte. — Bányay István fővárosi pénzügyi tanácsos családjával pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Somogyi Aladár honvéd kapitány Virág Lajos s családja látogatására városunkba érkezett. — L. Berks Lajos bírósági jegyző nejével együtt az ünnepeket itthon töltötte. Kinevezés. Az Osztrák-Magyar Bank szat­mári fiókintézetének főnökét Unger Istvánt ismételten kitüntetés érte. Alig nehány hó előtt adtunk hirt arról, hogy a nyíregyházai fiók főnökévé, majd a szatmári fiók főnökévé ne­veztetett ki s most ezen. állásban is el akarván az Osztrák Magyar Bank bécsi központi főtanácsa arravalóságát ismerni, a bank tisztviselői statusá­ban főellenőrré nevezte ki. Uj fővárosi fogalmazó Budapest székes- főváros tanácsa dr. Torday Lajos segédfogal­mazót, Torday Imre városi tanácsos fiát fogal­mazónak választotta meg. Eljegyzés. Csolnokosi Cholnoky Ilonkát. Cholnoky Imre szatmári kir. közjegyző leányát eljegyezte mándi Mándy Jenő műszaki igazgató. Karácsony. A karácsonyi ünnepeknek gyö­nyörű őszies idő kedvezett. Verőfényben ragyo­gott minden s a korzó oly népes volt mindkét napon, mintha nem is karácsony, hanem husvét ünnepét ültük volna. Az összes templomokat a hívők nagy serege látogatta s ha tél-apó hiába is váratott magára, azért karácsonyi hangulat ömlött el a sziveken. Az idei ünnepek alkal­mával a jótékonyság is hatványozottabb arányok­ban működött s a Jézuska sok-sok szegény­nek és nyomorgónak könnyét szárította föl. Széchenyi-Unnep a Polgári Olvasókörben. A Polgári Olvasókör évzáró és tisztújító közgyű­lése január hó 21-én d. u. lesz, mely akalom- mal a Kör a pár év óta szokásos Széchenyi- ünnepet társasvacsora keretében szintén meg fogja tartani. Az est jelentőségét nagy mérték­ben emeli az a körülmény, hogy a Széchenyi serleggel a pohárköszöntőt dr. Földes Béla udvari tanácsos, orsz. képviselőnk fogja mondani. Meghalt városunknak Ids. Egly Mihály. egyik tisztes, öreg pol­gára, ids. Égly Mihály. Nagy időt ért el, be­csületben őszült meg s az ő szűkös keretei között kötelességét úgy szülővárosa, mint csa­ládja iránt becsülettel teljesítette. A régi idők­ben tovább egy évtizednél ezéhmester volt. Ott volt az önkéntes tüzoltó-egyesület meg­alakításánál is s hosszú időkig mint tűzoltó- tiszt szolgált. Az ipartestület megalakulásakor tagja lett az elöljáróságnak s a polgárság meg­tisztelő bizalma városi képviselőnek is meg­választotta. Halálát kiterjedt rokonság s két fia : Égly Mihály városi főjegyző, lapunk szerkesz­tője s Égly Sándor premontrei kanonok, tanár siratják. A boldogultat nagy részvét mellett az elmúlt hét péntekjén helyezték örök nyuga­lomra. A család gyászjelentése igy- hangzik: Fájdalmas, mélyen megilletődött szívvel, de Isten akaratában megnyugodva, az összes ro­konság nevében is tudatjuk, hogy a kedves, r A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvar­hoz. 80 legmoderneb­ben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt áss Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos: POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg víz­vezeték. Központi fű­tés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás, trtekezes minden mo­dern nyelvben. Szoba­árak 3 koronától! : :

Next

/
Oldalképek
Tartalom