Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-20 / 29. szám

I

>

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre á korona, J negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

ás azáFiaop atjMX jel:

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfiaetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kSnyvkereskedé üzletében is.

Pornográfia.

Julius 19.

Pornográfia alatt mindazokat a trágár dolgokat értik, metyek az érzéki ingerek felkeltésére számítanak. Jól magyarán a csúnya kultuszának lehetne nevezni. Az emberi társadalom egy szerencsétlen részének fanatikus meggyőződése, hogy minden, ami dologtalan- ságban elpetyhüdt vérét felkavarja, a nyilvánosság elé való. A „legyen világosság“ éretlen, vagy túlérett lovagjai a maguk rövid, de czudar eszejárása szerint a pocsolyában akarnak üdvözíteni mindenkit, aki elég éretlen, vagy gyarló, hogy a kelepczéjökbe essék. Igen, mert, ezek az önzetlen bajnokai a felvilágosításnak, nyomorult pénzért árulják az igét, amelylyel a betegség fertőibe, a züllés útjára terelik a gyenge eszü és akaratú embereket. Tudomány, művészet, irodalom, zene, esztétika, Ízlés nekik mind csak eszköz, hitvány czéljaik szolgálatában. Az emberiség legértékesebb kincsei, melyeket a legnemesebb elmék a társadalom boldogitására találtak ki s öntöttek formába, ezeknek a parazitáknak a kezében állati sorba sülyednek, testi, lelki épségét megrontják a tudatlan, vagy gyenge embereknek. Borzasztó el is gondolni, hová fajulhat a féktelen elme, vagy a gyalázatos meggazdagodni vágyás.

Szemérmetlen képes lapok, perverz eszmékben utazó szennyiratok pimasz czimlapjukkal, képes levelező lapokon ábrázolt hitványságok díszítik sok anti- quáros, könyvkereskedő és trafikos kirakatját nálunk is. Ezeket a gaz és czi- nikusan bitang ábrázolásokat éretlen gyerkőczök, tanulatlan cseléd leányok, inas gyerekek bámulják a nap minden szakában. És veszik jobban, mint a kenyeret, a ruhát, vág} akármit. Olyik sohasem fog egy tisztességes könyvet venni egész életén át, de szennyiratot ládaszámra összevesz.

Ép, egészséges testtel, üde, minden szép és jó iránt fogékony lélekkel bocsátja ki a szülő gyermekét az utczára, ahol a szemtelen kirakatok megfertőzik, bűnre ingerük, kórházba, börtönbe juttatják az ártatlan emberkét.

Nem mindenki előtt művészet a művészet sem. Hogy valaki a művészi szépet élvezni tudja, arra elő kell készülnie. Egy hatalmas tölgyfában a favágó tüzelő anyagot, az asztalos bútornak valót, a kocsigyártó kocsinak termett matériát fog látni; csak az erre kellőkép előkészített elme fogja csodálni benne a fenséget, az erőt, a pompát, a harmóniát, a szépet Az emberi -test vonalait, formáit és összetételét tárgyilagosan méltányolni pedig még a művész emberek közt is csak a leglegyelmezettebbek, a legerősebbek képesek. Laikus embert az ilyen csak az állati oldalán fogja meg. Értem és elfogadom, hogy a testileg, szellemileg érett emberek elé egész mivoltában oda állítják a világot minden természeti és művészi szépségével, hogy edzett elmével áttekinthesse a körülötte levő mindenséget, hatalmába vegye és uralkodjék fölötte, de sehogyse bírom felfogni, miért kell egy gyenge emberkére olyan erőpróbát mérni, mi alatt a

legerősebb ember is megtántorodhatik. Annyi és oly tökéletes művészet van már az emberiség birtokában millió és millió anyagban, formában, természetben, iparban, irodalomban, zenében, öltözködésben, hogy bűn ezeket elhanyagolni. Miért kell gyökerében megrontani a társadalmat, mikor könnyű és élvezhető formában ugyanazzal a fáradsággal meg is erősíthetjük.

Azt hiszem, hogy mint minden téren, úgy itt is a meg nem értés, a fantomok után való futás viszi a hibás útra az embereket. Minden ember többnek, okosabbnak akar látszani, mint a mi. Pedig: ismerd meg önmagadat — tanítja az írás. Jó is lenne, ha megtanulnának az emberek végre becsületesen gondolkodni, ha feltennék más felebarátokról is, hogy az is gondolkodik, annak is joga van mindama javakhoz, amikhez nekik.

Nem vag}rok azonban olyan naiv, hogy azt higyjem, hogy jámbor óhajtással, objektív igazsággal csökönyös és megrögzött embereket el lehet téríteni a rossz útról. Ide bizony Olykor hatalom is kell. Vannak gyengék, akik úsznak az árral, az ilyenre jó példával is lehet hatni. Ám, aki ellenül a közjónak, le kell fülelni.

Tapasztalatlan emberek valami erkölcs rendészetről hallottak itt-ott könyvekben, vagy valami javíthatatlan ideálistától. Fővárosi lapokban néha olvassuk, hogy a rendőrség néha észretérit meg- tévelyedett embereket is. Nálunk azonban ilyesmit sohasem hallani. Olyan rendőr még nem akadt, aki „Ámor és Hymen“-t, „Cassanova és Boccacio“ dolA „Nagybánya“ tárczája.

Trieszti képek.

Trieszt, junius végén.

Péntek este van, a »stappellauf«, az olaszok is igy mondják, előestélye. A kikötőben, a mólókon tengernyi ember. A vizen, ameddig a szem ellát, megszámlálhatatlan villamos láng, minden láng egy hajót jelent. Egy hatemeletes házból reflektor vándorló fénykévéje sugárzik s megvilágít egy-egy pánezélóriást, melyből rettentő ágyucsövek állnak ki békésen. Együtt van a kikötőben az egész osztrák-magyar flotta. Mehetne akár nyomban is uj Custozzára. Holnap lesz az évfordulója a nevezetes diadalnak, ezért tűzték ki e napra a Viribus Unitis vizrebocsájtását.

A legsűrűbb emberáradat a Molo Cárion gyűrűzik. Itt horgonyoz a Bohómia, a Lloyd társaság legszebb hajója. A bohémián udvari estély van. A hajó ezer lángoló szemmel néz a felejthetetlenül szép éjszakába. Kél katonai zenekar vidám bécsi keringőket muzsikái a móló népe táncos léptekkel rajongja körül a nagyúri mulatság úszó színhelyét.

De hogy mi történik a Bohémia feldíszített termeiben, azzal nem igen törődik a tengerpati nép. Szép asszonyok, lányok kacagnak, barna

férfiak karján, egymással vannak elfoglalva. Lárma nincs, a sétáló tömeg zsibongása is enyhe. Az emberek halkan beszélnek, nevetgélnek, még az idegenek, a lármás bécsiek, mintha hangfogót tettek volna a szájukra. Aki németül beszél, — vagy ami sokkal ritkább — magyarul, csak az az idegen. Trieszt abszolút olasz város s bár minden itelligens trieszti olasz tud, vagy legalább ért németül, nem szeret a tedeschik nyelvén beszélni.

Hellyel-közzel pazar toaletteket lát az ember, bizonyítékául annak, hogy bécsi vagy budapesti dáma a tulajdonosa. A benszülött hölgyek igen szépek, pompás termetüek, de sikkesen öltözködni nem tudnak. Kalapdiszeik tarkák, czi- gányosak s a bukjelszoknyáik szabása nem elég raffinált, ami viszont kedvező jel lehet a trieszti erkölcsök tekintetében.

Valami nagy templomban megkondul a harang mélán verik k( a tizenkettőt. S a tömeg egyre nő, a szemek mind élénkebben csillognak a nők mind bensőbben simulnak lovagjukhoz. Halászbárkákon gyerekek ugrálnak, hanezuroz- nak s füttyszóval kisérik a katonabandát. Egy óra után sem szűnik a park s a móló élénksége. Trieszt népe, mint minden déli tengerparti városé, éjjel él, de ez itt nem lumpos privilégium, hanem természetes szükséglet. Nyáron nappal csak a munkások dolgoznak, a valamire való trieszti átalussza a délelőttöt, a délután egy részét s négy óra felé lát a dolga úján. Júliusban, augusztusban a jobb üzleteket is csak délután nyitják ki s éjfélig tart az üzleti élet.

Kaczagó, boldog emberek hulláma elsodor a mólóról s a közeli Piazza Granden betérek egy óriási kávéházba. Az az, hogy leülök a tér közepén egy asztalhoz. Ilyen nagy terasszá egy budapesti kávéháznak sincs. Ha leszáll az est, egyszerűen telerakják székkel, asztallal az egész teret s miután négy nagy kévéház van a Piazza Granden, az egész piazza egy óriási kávéházi terrasz. Szomszéd asztalok körül .generálisok ülnek. Vannak vagy harminczan. Soha még ennyi generálist együtt I Piros arczu, lassú mozgású öreg urak, recsegő hanggal bizonytalan színűre ivott szemekkel. A hangulat épenséggel nem emelkedett közöttük. Mogorván isszák a feketéjüket és közömbösen szopogatják a czitromos jégbe dugott szalmát Egy-két szót felém sodor az enyhe szél s igy tudom meg, mi a főtémája a diskurzusnak. Először: disznó meleg van, mi lesz még holnap, az ünnepélyen, ahol órák hosz- szat snaidigul kell kibírni a rettentő hőségei? Másodszor: a szolgálat komisz. (Istenem egy generálisnak is! Mit szóljon a szegény közhuszár vagy a matróz) Harmadszor: »Mit gondol kamerád, mikor küldenek nyugalomba ?« Ez a legérdekesebb, ezzel a témával foglalkoznak legbehatóbban az öreg generálisok. Arczukra kiül a kétség s a bosszúság: nincs több avangement, csak pensió , . .

Reggel hét óra. Egész Trieszt talpon. Ün-