Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-23 / 47. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. november 23. 8. Az alapcsövezés megfizetendő vállalkozónak mélerenkint 80 fillérrel. 9. A tervváltozás folytán szükségessé vált álduczolások megfizetendők vállalkozónak négyszögméterenként 1 K 50 fillérrel. 10. A 120 napi építési határidőt szakértők nagyon rövidnek tartják, nem lehetetlen ugyan a munkál annyi idő alatt is befejezni, de ez a legnagyobb erőmegfeszitést és aránytalanul nagy beruházási költséget igényel, azonkívül ezen rövid építési idő a város forgalmát nagy mérvben zavarná. A szóban forgó munkálatok elvégzésére normális viszonyok közt 8 munkahónap szükséges. 11. Azon feltételes kérdésre, hogy ha igaz az, hogy a csatornák 80 czenliméterrel mélyebbre lettek lefektetve, úgy szakértők véleménye szerint — ezen nagyobb mélységből kiemelt földmunkára vállalkozónak az egységára 66 százalékkal, a szivattyúzásra vonatkozó egységára pedig 33 százalékkal emelendő. Nagy veszély ffenyegeti szilvásainkat. Novembet ‘22. Aki csak kissé körülnézett gyümölcsösében, láthatta, hogy a szilvafákat valami korom- szerű feketeség iepte meg. A tudósabbak azt is tudják, hogy a feketeség neve a korompenész, de az okát nem sokan keresték, pedig ennek oka van. A korompenész a pajzstetvek testéből kifejlődő méznemü izzadmányból keletkezett. Mennyi paizstetü kellett ahhoz, hogy egész szilvásokat kormossá, feketévé tegyen ! Aki figyelmesen megnézi szilvafáit s annak vékonyabb ágait, látni fog azokon olyan félborsszem alakú, könnyen elroppanó kis fedőket s alatta fehér porszemeket. Ez az elhalt paizstetü háza, fedője, vagy paizsa, melylyel megvédi az alatta levő apró petéket, tojásokat. Bár ez is veszedelmet rejt magaban, de a jövő év veszedelme ezen j paizstetveknek maradékai, melyek millió szám- | ban lepték el a szilvafák vastagabb ágainak alsó felén levő repedéseit, sőt magát a törzset is s csak jó megfigyeléssel láthatni azon kisebb- nagyobb élénk rozsdafoltokat. Ezen rozsdafoltok a millió tetü pajzsának egymáshoz való tapadásából keletkezett s alatta vannak meghúzódva a szilvafák vérszopói, a tetvek. Ezek tavasszal elhagyják téli szállásaikat s | mennek nyaralni a vékony galyakra, friss hajtásokra s szaporodnak tovább millió és millió számra. A porszemü petéket, sőt a fiatal paizs- tetveket is viszi a szél egyik fáról a másikra, sőt a már kiszáradt fát el is hagyják s költöznek más fára. Ha ezeket nem pusztítjuk, pár év ftiulva nem lesznek szilvafáink s hiába hozatunk máshonnan s hiába ültetünk, mert azok nem lesznek tartósak s esetleg a gyümölcs is féléretlen lehull róla. Azért hát csak rajta, nem kell saj- ! nálni sem a költséget, sem a fáradtságot, min- ! denki fogjon az irtáshoz. Szilvafáit nyesse meg, ne legyen annak sűrű a koronája. A sűrű szil vásokat ritkítsa meg, hogy a napfény besüthessen közéjük s a levágott galyakat, törzseket ott a helyszínén égesse el. Azután ásássá, ka- páltassa fel a szilvafák, de más fák alját is és ha a legújabb rovarirtó szerrel akar permetezni, — pedig minden gazdának kötelessége magáért is és másokért is ezt tenni — akkor még a fák töve körül, a törzs mellé húzássá fel a földet, nehogy a permetező anyag nagyobb mennyiségben lefolyva, esetleg megtámadja a gyök nyakát. Ezek után készítsen agyag, mész, hamu, marhatrágyából vízzel egy már ismert meszelőanyagot s ezen keverék minden 100 literjéhez töltsön 15 litert a legújabb és hivatalosan is, gyakorlati gyümölcstermelők által jónak ismert róvarirtószerbői, melynek Dendrin a neve s kapható Nagybányán, Harácsek Vilmos Utódai kereskedésében. Ezen szert addig kell kavarni, mig a keverékben eltűnik, feloldódik, összevegyül a többi anyagokkal s azután, mint rendesen, bemeszeljük vele nemcsak a fák törzsét, hanem a hozzáférhető vastagabb ágakat is s nemcsak a szilva-, hanem más gyümölcsfáinkat is. Azonban ez a már igen is elhatalmasodott bajra még nem nem elég! Rügyfakadás előtt — legjobb március hónapban — fáinkat ugyancsak Dendrinkeverékkel — 100 liter vízhez ÍZ—15 liter Dendrin kell — meg kell permetezni, hogy a gályákon s vékonyabb ágon levők is elpusztuljanak. Esetleg valakinek a Dendrin színe és szagáról az a gondolata támadhat, hogy az olcsóbb karbolineumot használja a meszeléshez, a permetezéshez. Ezt ne tegye, mert igaz, hogy a Dendrin is karbolineum, de olyan karbolineum, mely a vízzel keveredik, abban feloldódik, egyenletesen eloszlik, mig a karbolineum mindig a viz felszínen fog úszni s igy egy helyre több jutván, mint más helyre, a fát megtámadja. Sokan lesznek, akik úgy a költséget, mint az időt sajnálni fogják a fáktól, azok azonban gondolják meg azt, hogy mennyibe fog kerülni egy uj szilvás ültetése s mily szomorúság és kár lesz akkor, ha majd a szilvát féléretten, összezsugorodva lehullni látjuk. A meszelést, takarítást csak a rest és zsugori gazda fogja sajnálni fáitól s nem fog különbözni azon városunkban is található fuvarosoktól, kik lovaikat silány takarmánynyal táplálják, azonban korbácsnyéllel biztatják, kényszerítik a munkára, mig szegény pára az utón felfordul. A permetezést, a permetezőanyag és permetező-gépek beszerzését pedig legjobb lenne szövetkezeti utón végezni. Több gazda, leginkább szomszédok, álljon össze s vegyen gépet, anyagot, igy sokkal olcsóbba fog kerülni a permetezés s a permetezőmunkásokat is könnyebben lehet kapni hosszabb munkára. Nem kell hát gazdauraim sokat gondolkozni, mert kifogyunk az időből s aztán majd vakarhatjuk fejünket a pusztulás láttára! Rozsos István. Nagy Gyurka birodalma. — Köztársaságiak figyelmébe. — November 22. A monarchikus eszme hívei aggódva tekinthetnek Hódmezővásárhely felé, ahoi pont négy hét előtt megszületett az Első Magyar Köztársasági Párt, mint lapkiadó-részvénytársaság. Sokszor hangoztatták, hogy jó lesz vigyázni Nagy Gyurka doktorra, mert még fel találja forgatni a magj’ar állameszmét. És richtig. Most pedig már bajos segíteni a dolgon, mert — Nagy Gyurka állítása szerint — már milliók hívei a köztársasági eszmének. Ha ilyen rohamosan gyűlnek továbbra is a milliók a párt zászlaja alá, nincs kizáava, hogy Nagy Gyurkán kívül lesz még három négy hive a köztársasági pártnak. Egyelőre csupán az az akadály, hogy a csatlakozni kívánók nem tudják miképen kell viselkedni, mik a szokások a köztársasági pártban. Ezen is segít azonban Nagy Gyurka, a párt vezére, aki a Magyar Köztársaság czimü vérvörös köpenyű folyóirat legutóbb megjelent számában a lehető legrészletesebb felvilágosításokat szolgáltatja, miheztarlás céljából. Az Ady Endréhez czimzett szerkesztői üzenetet, amelyből kitűnik, hogy hazánk kiváló dalnoka szintén hive Nagy Gyurka eszméinek, nem tartjuk szükségesnek bővebben ismertetni, miután az a látszatot kelthetné, hogy a köztársasági párt feltétlenül megkívánja híveitől az érthetetlen versek költését, holott csak az érthetetlen holdfénye besütött a régi Hatvani-utczába, a So- roksári-ut ablakaiból kiváncsi falusi arezok kandikáltak elő. Aki itt mesélt és dalolt, annak lelkében szélesvonalu tájképek éltek, gyermekkorának éjszakáiba parasztasszonyok babonás meséi világítottak, első szerelmének emlékeiben füzesek zúgtak, vadgalambok szóltak. Aki közülök történetesen Budapesten született, az is vidéki életet élt és ha a valóságban nem is, legalább papírról szívta magába a falu tüzes napfényét és a falusi ember mosolygó fatalizmusát. Tegnapról mára a magyar város legyőzte a falut. Most már Budapest ivlámpáinak hideg fénye kápráztatja a vidéki ember szemét is és a falu városi életet él, habár csak vágyaiban is, újságpapíron. Az élet betört az álmok országába, az emberek most már nem érnek rá arra, hogy elmélyedve szinczerizáljanak, ők annyira megkomolyodtak, hogy még a falu bolondja is komor és nagy elszántságot hordoz magában, úgy megtanultak dolgozni, hogy még a naplopó idegei is sajognak a kimerültségtől. A város aszfaltja nem jobb, de nem is rosz- szabb irodalmi termőföld, mint a falu göröngye, de másféle élet csírázik benne. A város annyira benne él az életben, annyira harezosa, rabja, vagy lázadója az életnek, hogy nem tud föléje emelkedni és nem tud rajta elnézően mosolyogni. A város vagy imádja, vagy gyűlöli az életet, de sohasem bagatellizálja. Ha nevet is, gúnyosan nevet; nincs humora, de van szatírája. A kócsagok vonulófélben vannak. A magyar humor, az erőnek és a gondtalan egészségnek ez a szárnyaló, fényes tollazatú teremtménye, bu- esuzófélben van. Egy ideig talán tévelyegve ott kóvályog még a fejünk fölött, de holnap már hiába nézünk a magasba, csak az üres égbolt derült és meleg közömbössége mosolyog le reánk. Az Almanach, úgy mint eddig, ezentúl is kosárba gyűjti a meséket, a vidék és a város termését, humorosat és komolyat, megbecsülve a régiek adományát, örülve annak, ami uj. Az egészet odaöntjük olvasóink elé, válogassanak benne és találják meg azt, ami kedvükre való. Herczeg Ferencz. Éjjeli látogatás. — Irta: Csehov, — — Ezredes ur, kérjük szépen, meséljen valamit, kértek, könyörögtek a fiatal leányok, akik egy asztalnál ültek az öreg katonával. Ivanoff ezredes felpödörte ősz bajuszát, nagy korty rumos teát ivott és elkezdett mesélni: — A hetvenes évek elején Gzenosztochau- ban állomásoztunk. Förtelmes téli idő volt. Oly hideg időt azóta sem értem. Éjjel lefagyott az őrszem orra és nappal oly szörnyű hóviharok voltak, hogy egy lépésnyire se láthattunk tőle. De az nem volt baj. Fiatal legény voltam akkor. Fessebb kadét nem volt a regimentben. Az asszonyok szerettek. Ha rákacsintottam valamelyikre, már meg is hódítottam magamnak. Pedig nagyon szerettem a nőket. Minden órának szakítsd le a virágát, gondoltam és ezt meg is fogadtam. Ott nősültem Czenosztochauban. Gyönyörű nő volt a feleségem, Isten nyugosztalja! Hadsegéd voltam és takarmányt, szénát, zabot én szereztem be. így történt, hogy sokfelé utazgattam e czélbó1. E szolgálati utazásokat szerelmi kalandjárásra használtam fsl és sokszor csak ürügyül szolgáltak, hogy mélyebben nézhessek egy tüzesszemü lengyel nő lángoló csillagaiba. Egy este utaztam el egy húsz kilométernyi távolságban fekvő faluba. Kemény fagy volt. A föld repedezett és a kocsis úgy ült a bakon, mint valami óriás jégcsap Engem nem nagyon bántott a kriminális hideg, mert erősen beburko- lództam, de hirtelenül hóvihar szakadt ránk. Fehér fal emelkedett, fel előttünk, kavargóit, fel - alá mozgott és óriás csikókban szálldogált mindenfelé. — Nagyságos ur kérem, mondta a kocsis, nem találok utat. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás. Lrtekezes minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától I : : A* ___ — A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt as Edisoxt-Szálloda Budapest, VIL, Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos: POLLÁK JÓZSEF.
