Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-23 / 47. szám
1911. november 23. NAGYBANYA 3 prózát kívánja meg Közöljük ellenben miheztartás czéljaból az alábbi üzenetet: »Czikkét nem közlöm, mert a hozzám intézett levelet igy irta alá: »Alázatos szolgája«. Ki i alázatos szolgának vallja magát, az nem igaz vér- | beli hive a köztársasági eszmének. Még magának az Urislennek sem vagyunk szolgái, hanem az ő j képére teremtett gyermekei « Jó lesz tehát vigyázni! Az alázatos szol gája feltétlenül kerülendő a magvar közlársa- i ságban. Úgyszintén a legkülönbözőbb czimzések j is. A szerkesztő egyszerűen igy szóiilandó: »Hallja maga Nagy Gyurka!« Es a búcsúzó ez legyen: »Minden tisztelet néíkül«. Ebből már sokat tanulhat a köztársasági érzelmű egyén. Valósággal megvilágító azonban ez a szerkesztői üzenet: »Munkatársaimnak, őrvendek, hogy helyeslik, hogy én leveleimben a »Polgártárs« megszólítást használom. A czimzésnél is csak a puszta nevet irom minden titulus nélkül. Akadt olyan »méltóságos ur«, kinek ez nem tetszett. Ha kö- könyörögne, ha arannyal fizetne sem küldenék több lapot neki. Ki czimnyavalyában szenved, az nem mélló arra, hogy republikánus újságot olvasson. Az jártasson orvosi szaklapot, hogy előbb romlott vére megjavuljon«. Aki tehát megköveteli a titulust, vagy az »ur« czimzést, az még aranyért se kap Magyar Köziársaság-ot. Világos ebből, hogy Nagy Gyurka folyóirata lesz rövid időn belül a legelterjedtebb j lap Magyarországon. De Gyurka vezére, Juslh i Gyula sem kap lapot ha arannyal fizetne is, \ ő t. i. kegyelmes ur. És sokan fognak még igy járni. Például Nagy Gjurka sem fog lapot j kapni, mert ő meg nagyságos ur. Ilyen körülmények közölt bizonyára ő is orvosi szaklapot fog járatni. Arra tehát mindenesetre jó a Magyar Köztársasági Pari, hogy az orvosi szaklapok ügyét fellendítse. Végül, legvégül, sőt iegeslegvégül minden köztársasági okulására ideragasztjuk Nagy Gyurka vezérczikkének utolsó sorát: »Hazámért szent örömmel vállalom a halált, a vérpadot !< Tessék belépni az Első Magyar Köztársasági Póriba ! A nőegylet estélye. November 18. Nagy előkészületek előzték meg a nőegylet j múlt szombati estélyét. A rendezőség minden igyekezetével azon volt, hogy a szezon leg- j fényesebb mulatsága legyen, s ez teljes mértékben sikerült is. Hogy az anyagiakban elérték volna azt a fényes eredményt, mely az erkölcsi sikert jellemzi, talán nem lehet mondani. De igy is egy páratlanul szép est kellemes ellölté- sének emléke él a jelenvoltakban s ez talán feledteti az anyagi eredmény kevésbbé kielégítő voltát. A tánczmuiatságot hangverseny előzte meg. A rendezőségnek sikerült ugyanis Balás Árpádot, a hires nótaköltői estélyére megnyerni, ki csoda- hegedűjével lolmácsolta saját szerzettjén} ü dalainak szépségeit. Két Ízben szólaltatta meg hegedűjét a színdarab előtt és annak befejeztével. Dalainak szépségéről mit írjunk. Nem elég dicséret-e az, hogy a szellő szárnyra kapta őket s ma már hol itt, hol oil halljuk fölcsendülni az édes-bús melódiákat a nagyváros czifra kávéházaiban a czigány hegedűjén, meg a vadvirágos mezőn az aratólányok ajkán. Inkább művészi hegedüjálékáról szólunk. Meglepeti az a melegség, az az átérzés, mellyel a gyönyörű nótákat megszólaltat la Vonóhuzása lágy, intoná- cziója elég biztos. Előadásában hasonlít kissé játéka az öreg Banda Marcziéhoz, akinél pedig szebben magyar nólát nem játszik senki széles e hazában. Legszebb dalaiból kötött csokrot a hegedümüvész-szerző ez estélyen a közönség gyönyörködtetésére s valóban a felhangó taps arra enged következtetni, hogy sikerült szivükbe lopni azokat az édes-szép danákat. A zongora- kiséretet dr. Domokos Andor látta el, ki maga is kiváló hegedű-virtuóz. Nagy rutinnal s elég diszkrétül kísérte a temperamentumos hegedű- számokat. Igen kedvesen sikerült a műkedvelő előadás, melyet Virág Lajos régi jó műkedvelő tanitolt be és rendezett. »Ö nem féltékeny« czimü bájos kis apróságot hozták színre s a szereplők egylől-egyig pompásan megállotlák heh ükét. Szentmiklóssy Dusi (a feleség), Delliányi Erle (szobalány), Kovács Arthur (a férj) és Gretz- macher Gyula (nagybácsi) mind igen ügyesen mozogtak a színpadon, értelmesen beszéltek (tanulhatnának még a színészek is ebben a tekintetben tőlük), úgy, hogy az előadás nemcsak hogy semmi kivánnivatót nem hagyott hátra, hanem igazán pompásan sikerült műkedvelői debütálásnak mondható. Sőt oly kitűnő alakitást, mint a Szentmiklóssy Dusié és a Greizmacher Gyuláé volt, sok vérbeli színész sem tudna bemutatni. A hatalmas színházi teremben egyik oldalon mindenféle sátrak vollak felállítva, hol szép asszonyok, viruló leányok csalogatták vásárolni a közönséget, a másik oldalon pedig \ asztalokat terítettek fel meleg buffet számára. Az előadás után csakhamar tánczra kerekedett a fiatalság s járta vigan. Kedves dolog volt, mikor Balás Árpád a szünóra alatt részint énekelt, majd meg varázshegedüjével ragadta el a hallgatóságot. A mulatság a reggeli órákban ' ért véget. A rendezői tisztet, kiknek nagy részben a szép siker köszönhető, a következő úrasszonyok töltötték be: özv. Stoll Gáborné, dr. Nagy Gá- ; boriié, Damokos Ferenczné, Eülep Imréné, dr. : Makray Mihályné, Madarassv Lászlóné, Prihradny Kálmánné, dr. -Stoll Tiborné dr. Vass Gyuláné, Reguliné Martiny Margit, Govrik Ödönné. Mint felszolgáló és árusitó lányok a következők működlek közre: Almer Annuska és Mariska, Eábián Böske, Weisz Piri, Öbetkó Bella és Delliányi Erle. A megjelenésben akadályozott titkárt és jegyzőt nagy körültekintéssel dr. Stoll László helyetlesiteüe, kinek szintén nagy érdeme vau az estély rendezésében. Felülfizettek és jegyeiket megváltották: Récsey Endréné 20 K, Hacer Norbert, Neubauer Ferenc, Szentiványi Sándor, Fülep Imréné 10—10 K, dr. Herczinger Ferencz 8 K, Neubauer Her- min, Hoffman Árpád, György Guszlávné, Szabó Irén 5—5 K, dr. Varga Sándor, dr. Buday Sándor 3—3 K, Deák Károlyné 2 K. Úgy a közreműködőknek, mint a felülfizetőkuek, nem különben azoknak, kik az estély czéljaira levelezőlapokat festetlek, a leghálásabb köszönetét nyilvánítja a nőegylet elnöksége. — Marha, mormogtam. Minek hajtasz, ha nem értesz hozzá! Menj a pokolba és nézz körül, nem-e látni valahol házat? Órákig kocsiztunk, alkonyban és sötét éjszakában. Végre éjfél felé, valahol távolból, gyenge világosság tűnt fel. Fél órával később egy gazdag lengyel, Bagdkovszky gróf kastélya elé értünk. Szívesen fogadtak; a gróf Párisban élt, de a nagybirtok intézője barátságosan meghívott bennünket. Olyan dáridót csaptak, mintha nem éjnek idején volna ide bennünket a szél, de mintha nappal jöttünk volna, előzetes meghívásnak téve eleget. Az intéző felesége néhány dalt zongorázott, aztán beszélgettünk. Nagyon fáradt voltam. Nágy- mennyiségü melegilő szeszeket fogyasztottam és bocsánatot kértem, hogy visszavonulhassak. — Fél a kísérletektől? kérdezte az intéző, amikor az ebédlőterem mellett levő kis szobába vezetett. — Ilyenek is vannak itt? kérdeztem. — Tréfa volt, nevetett a lengyel, úgy gondoltam, hogy ez valóságban kísérteties szoba lehetne 1 Nem voltam félénk természetű. De akkor izgatott és amellett álmos hangulatomban magam is félősnek láttam a szobácskát. Künn ordított és süvített a szélvész. Amikor eloltottam a lámpát és az ágyba bújtam, erős borzongás futott végig testemen. Úgy éreztem, mintha láthatatlan kezek kapkodnának felém, hogy megfojtsanak és gonosz szellemek tölteuék be a szobát. A hallgató leányok közelebb húzódtak az ezredes mellé és tágranyiit szemekkel hallgatták. — Az álom került, folytatta Ivanoff. Hol azt bittern az ablakon kapaszkodik be valaki, hol meg egy idegen kéz érintését éreztem, később megint sugdosást hallottam közvetlen közelemben — az ideges izgalom könnyű félelmet okozott nálam. Hirtelenül reggeli ezipők csoszo- gását hallottam künn a folyosón. Az ajtó felnyilt, valaki halkan köhécselt. — Van itt valaki ? kérdeztem fogvaczogva. — Én vagyok, ne félj, hangzott válaszul. Meleg lehellet csókolta arczom, kis puha kéz lopódzott a kezembe és én karjaimba vontam az ismeretlen alakot. Forró csókban olvadtak egybe ajkaink. A mesemondó félbeszakította elbeszélését és lassan iddogált a teából. Azután folytatta: — Másnap reggel a vihar tombolt. Lehetetlen volt folytatni utunkat. Elfogadtam tehát az intéző meghívását és ott maradtam. Kártyáztunk, énekeltünk, beszélgettünk. Éjjel újra a kísérteties szobában aludtam és a kisértet eljött, minden éjjel jött, amig csak ott voltam ! Az ezredes felállt s némán járkált a szobában. — Mi történt azután? kérdezte a hallgatók egyike. — Tovább nincsen, felelt Ivanoff. Elutaztam azután vissza Czenosztochauba. — De hát ki volt a kísértet? kérdezték egyszerre mindnyájan. — Hogy ki volt, hiszen az természetes. — Hogyan, hogy természetes ? — Hát — a feleségem volt. A lányok bosszankodva ugrottak fel helyükről. — A felesége ? De hiszen az lehetetlen 1 — Lehetetlen?! Velem volt és az ebédlőben lakott. Mit gondoltak önök, hölgyeim?! — Ab! hangzott a csalódás felkiáltása. — Hiszen ez nem is mese. Oly sokat Ígérőn kezdte! A vége csöppet sem érdekes! — Hm, mondta az ezredes. Önök jobb szerették volna, ha más kisértet járt volna nálam, nem a feleségem! Gondolják meg csak, ha önök férjesek volnának . . . A lányok bosszankodva pirultak. — Ez nem szép magától, hogy igy becsapott. bennünket. Érdekesebbet kellene mesélnie, nem ilyen unalmasat! — No nyugodjanak meg! az ezredes csalfán mosolygott. A vége csak tréfa volt. Igazán nem volt a feleségem, elbihetik, az intéző felesége volt! — Oh ! Valóban ! A lányok már nem duzzogtak. Nevető szemekkel ültek és kérésekkel ostromolták Ivanoffot. — Még egy mesét! könyörögtek. Még egy ilyet, hiszen ez gyönyörű volt! és ilii bevásárlási forrás! Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüat árukban
