Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-16 / 46. szám
12^. évfolyam. 1911. november Hó 1©. -Sse-ilc szám, Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A plébános-választás. November 15. Lapunk egyik legutóbbi számában részletesen ismertettük dr. Boromisza Tibor szatmári püspöknek a városhoz intézett átiratát, melyben arról értesíti a város közönségét, hogy bár a legnagyobb jóindulattal van eltelve a város iránt, a plébános-választás ügyében nem járulhat hozzá semmi oly megoldáshoz, melynek elhárithatlan akadályai vannak az egyházi törvényekben. Vag}ris az egyház megmarad továbbra is azon szigorú állásponton, hogy 1. ragaszkodik az egyházmegyei főpásztor hármas kandidá- cziójához; 2. csak oly választáshoz adhatná meg jóváhagyását, melyet a képviselőtestületnek csakis r. kath. tagjai eszközölnének. Lapunkban közöltük azt a terjedelmes memorandumot, melyet Égly Mihály főjegyző készített s melyben okmány olva bizonyította be, hogy Nagybánya sz kir. r. t. város mindenkori plébánosait egy századon át szabadon választotta meg, vagyis a hármas kijelölési jogot figyelembe sohasem vette s a választásban pedig mindig részt vett a községi képviselőtestület minden tagja. Most, annak bizonyítására, hogy a r. kath. egyház törvényei a város jogaival semmiben sem ellenkeznek, dr.Kossu- lány Ignácz, a kolozsvári egyetem nagyhírű tudós professzora vállalkozik, ki egy ragyogó tollal, nagy tudományos apparátussal megirt, szerfölött érdekes és igen értékes essayben tört lándzsát a város jogai mellett. A meggyőző erejű memorandumot, melynek erőssége a törvényekben rejlik s mely kétségtelenül hivatva van arra, hogy a sz. kir. városokban a vitássá vált kegyurijog gyakorlatának irányt szabjon, ehelyütt, mint a szatmári püspök átiratára intézendő választ, egész terjedelmében közöljük: Nagybánya szab. kir. rendezett tanácsú városnak tisztelettel alólirott tanácsa, tartozó tisztelettel fogadtuk Méltóságodnak folyó évi október hó 14-én hozzánk intézett válaszát városunknak a róm. kath. plébános-választás kérdésében 4351 — 1911. sz. a. tett előterjesztésére. Köszönettel tartozunk a nmélt. vallás- és közoktatásügyi m. kir, minister urnák múlt évi április hó 28 án 91375—907. sz. a. méltóságodhoz intézett azon leiratáért, melyben kívánatosnak mondja, hogy városunknak kegyúri jogából folyó kérdések uj megegyezés alapján szabá- lyoztassanak. Köszönetét mondunk Méltóságodnak is azon kijelentéséért, melyben városunknak minden érdekéi támogatni kész jóindulatáról bennünket biztosítani méltóztatolt. Ezen reánk nézve igen nagy értékű jóindulatnak el nem hárítható akadályai gyanánt hozza fel Méltóságod a róm, kath. egyház törvényeit. Miután ezen szavak alapján többé nem lehet kétségünk Méltóságodnak jóindulata felől, melynek daczára felterjesztésünket sajnálatára el nem fogadhatja, abban a meggyőződésben élünk, hogy ha sikerül kimutatnunk azt, hogy a róm. kath. egyház törvényei városunknak jogaival semmiben sem ellenkeznek, akkor semmi se fogja akadályozni Méltóságodat abban, hogy városunk plebánosválasztásának kérdésében a mi jogaink elismerése teljes jóindulattal megtörténhessék. A kegyúri jognak a kánoni jogban következő forrásai vannak: 1. Gratianus Dekrétumának második része C. XVI. Qu VII. cap, 32. 2. IX. Gergely Decretumának III. része tit. 38. cap 8. Ugyanott cap. 5. 24. 29. 3. Liber sextus III. tit. XIX. 4 Ctementinarum III. tit. 12 5. Liber Septimus II tit. 4. cap. 1. 2. 3. 6. A Tridenti Zsinat határozatainak következő helyei: a) Sessio XIX. de reform, cap. XII. XIII. b) Sessio XXII. de reform, cap. XI. c) Sessio XXIV. de reform, cap III. XVIII. d) Sessio XXV. de reform, cap. IX. Mi mindezen helyeket a leglüzetesebben átvizsgáltuk, de sehol még uyomára se találtunk annak, hogy a kegyur a maga kijelölési jogában a püspöki candidatio által korlátozva volna. Arra van példa is. szabály is, hogy a patronus- nak jogában áll a püspök elé több személyt is praesentálni, kik közül a püspök választ (jus variandi). De megfordítva, azaz hogy a püspök terjesszen jelölteket a kegyur elé és a kegyur csak ezek közül volna jogosítva valakit praesentálni, azt az egész kánonjogban hiába kerestük, mert ilyen törvény nincs. Ellenkezőleg. C. XVI. Qu. VII. cap. 32. a püspöknek megtiltja, hogy az egyházalapitó patronus kívánságának megvetésével a beneficiumba plébánost rendeljen, ellenkező esetben a kirendelés érvénytelen legyen. Quod si spretis ejusdem fundatoribus rectores ibidem praesumserit Episcopus ordinare et ordinationem suam irritam noverit esse, et ad verecundiam suam alios in eorum loco (quos iidem ipsi fundatores condignos elegerint) ordinari. IX Gergely decretumának III. tit. 38. cap. 8. azt rendeli, hogy ha valaki jogszerű praesentatio nélkül helyeztetett volna a plébániába, attól megfoszlassék. Az Institutis juris canonici Lib. I, Tit. XXVIII. a praesentatis jogát a kegyúri jognak lényege gyanánt állítja oda. »Est jus patronatus potestas praesentandi instituendum ad beneficium vacans.« Hogy pedig ezen praesentatiónak milyen módon kell történnie, megolvassuk IX. Gergely- Decretumának I. tit. 6 cap. 24. deelectione. Ez pedig a nép által történt választás. »Per electionem populi ad quem de antiqua consuetudine pertinet electio«. Ezekből azt látjuk, hogy a Corpus Juris Canonici a választásra jogosultaknak jogát valami candidatioval, vagy más efélével nemcsak nem korlátozza, hanem ilyen jogmegszo- ritást egyáltalában nem is ismer. Sőt »De Regulis Juris« Vili. Bonifácz meg is állapítja: »Quod ob gratiam alicujus conceditur non est in ejus dispendium retorquendum.« A Tridenti Zsinat Sessio XXIV. cap. 3. de reform, azt mondja, hogy a patronus jogait illetőleg az alapiló-levél legyen irányt adó. Ha ezt a mi esetünkre alkalmazzuk: a mi városunknak ilyen alapitó-levele ugyan áldozatul esett az idők mostohaságának. De annak hiányát bőven pótolja és annak tartalmát kétségtelenné teszi a sok évszázadon át fenálló gyakorlat. Ez abban áll, hogy városunk plebanusát mindenkor minden candidatio nélkül választotta. Ez pedig az alapítólevél ellenére egyszer se történhetett volna. A püspöki candidatio, mit Méltóságod az uj megegyezés alapjául jelöl meg, városunknak immár hatszázesztendős múltjában soha elő nem fordult. Ugyancsak a Tridenti Zsinat Sessio XXIV. de reform, részletesen és kimerítően szabályozza a parochiális egyházhivatalok betöltésének módját, kijelentve, hogy ettől semmi éltérésnek helye nem lehet. Ebben pedig a világi patronus praesentáló jogának csupán csak azon megszorítását mondja ki, hogy a praesentált a kánoni kellékeknek megfelelő alkalmas személy legyen. Püspöki kandidationak itt sincs semmi nyoma. Miután a szent zsinat, mint azt ismételjük, tiltja, hogy kifejtett szabályaitól eltérés történjék, ennélfogva épen róm. kath. polgártársaink Méltóságod ajánlatát már csak azért se fogadhatják el, mert az a Tridenti szent Zsinat tilalmának átlépése volna. Midőn pedig a Tridenti Zsinat (Sessio XXIV. cap IX.) megszabja, miképen kell a kegyúri jogot bizonyítani, igy szól, hogy ilyen bizonyítékul szolgáljanak »multiplicatae praesentationes per antiquissimum temporis cursum, qui hominum memoriam excedat« Ezzel aztán a mi jogunk igazságát is eldöntötte, mert ember- emlékezetet meghaladó hosszú idő óta a plebá- nus választását szabadon gyakorolta. Ezek után most már megggyőződhetlünk arról, hogy a közönséges Kánonjogban semmi fegyver nem található városunk szabad választási joga ellen. Ellenkezőleg minden a mi jogunkat támogatja. De nemcsak a törvény' van mellettünk, hanem a jogi doctrina is. Tanulmányozzuk a legelső kanonjogi irók munkáit. Ilyenek: Phillips. Kirchenrecht VII. 639. s köv. 11. Schulte. Kirchenrecht. 69. §. s köv. Hinschius. Kirchenrecht. 136. §. s köv. Friedberg. Kirchenrecht. 117. §. s köv. Kaim. Das Kirchenpatronatrecht. I. Prévoisin. Du droit de patronat écclesi- astique Paris 1898. Viviamus. Praxis iuris patronatus Róma 1648. Oagliardi. Commentarius de jure palro- natus Neapoli 1850. és még mások számosán és valamennyien. Ezek közül egyben se lehet még csak nyomát se felfedezni annak, hogy a világi patronus a praesentatio jogában püspöki candidatio által koriátoztatnék. Ha tehát se a törvények, se a jogi irodalom a püspöki candidatiora nézve semmi alapot nem szolgáltatnak, ki lehet mondani, hogy a római katholikus egyházban élő Communis opinio a palronusnak szabad praesen- tálását követeli. Itt találhat általános tiszteletet parancsoló alkalmazást Méltóságodnak kijelentése: »állásom kötelessége ellen vétenék, ha bármiben is azon elvek ellen cselekednék, amelyekhez alkalmazkodni tartozom és amelyeket felfüggeszteni jogom nincs«. Mert valóban egy, az apostoli szék közösségében élő püspöknek nincs és nem lehet hatalma, hogy a közönséges törvényeknek és az egyház »Communis opinio«-jának ellene szegüljön. * Most már hagyjuk el a róm. kath. egyház
