Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLYMIHÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők- Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Tűzoltók napja. Szeptember 20. Szatinárvármeg3Te tüzoltószövetsége a város szives meghívása fol}rtán f. hó 17-én városunkban tartotta 1911. évi közgyűlését. A városi hatóság, a tiizoltótestület, de a nagyközönség is mindent elkövetett, hogy a körünkbe érkező vendégeket hagyományos vendégszeretettel fogadja, sajnos azonban a kellemetlen rósz időjárás nemcsak az ünnepség külső fényes kereteit rontotta le, de a második nap programmját teljesen törölte is. így a felsőbányái kirándulás, nemkülönben a hatalmas, gyönyörű vizimű, a Hármasforrások megtekintése is elmaradt. A tüzoltószövetség azonban feladata magaslatán állva végezte komoly munkáját. ügy választmányi ülésében, mint közgyűlésében részletesen foglalkozott a vármegye tüzoltó-ügyeivel s a szövetség, melynek megalakulásához a vármegyei tűzoltóság reorganizácziója fűződik, ezúttal is hatalmas propagandát csinált a tüzoltó-ügynek s minden eszközt megragadott, hogy a vármegye minden részén önkéntes csapatok sorakozzanak a kibontott zászló alá. Nagy elismeréssel kell meghajtani lobogónkat azon bajtársi szellem előtt, mely a városunkba érkező csapatok között megnyilvánult. Igazi testvéries szellem, telve lelkesedéssel, bajtársi szeretettel. Csoda-e, ha ez a szellem, ez a lelkesedés máris sok önkéntes csapatot teremtett s még többet fog teremteni a jövőben. A szervezés nagy munkája most van folyamatban s ha vármegyénk a tüzoltó- ügy terén az ország legelső vármegyéi közé fog kerülni, abban oroszlánrésze lesz a tüzoltószövetségnek, mely nemes czélját lankadatlan buzgalommal, törhet- len kitartással s amit legelői kellett volna említenünk, a legnagyobb lelkesedéssel szolgálja. A lezajlott szövetségi közgyűlésről s az ünnepségekről a következőkben számolunk be: A szövetségi közgyűlés előkészítésére még szombaton délután érkezett meg városunkba Ferencz Ágoston szövetségi titkár, tűzrendészed felügyelő, kit a vasútnál Rónay Géza parancsnok fogadott. A vendégek zöme vasárnap délelőtt a 9 óra 13 perczkor berobogó vonaton érkezeit meg. A pályaudvaron a nagybányai tűzoltóság várta őket zászló alatt, a bányász-zenekarral, nemkülönben igen nagy közönség. Az utóbbi verőfényes, szép szeptemberi napok ősziesre fordultak; kellemetlen hideg idő volt, az eső is egyre szitált, de a rósz idő daczára a nagy közönség is türelmesen kitartott s várt a vonat érkezésére. Midőn a vonat berobogott, a bányászzenekar a Rákóczi-indulóra zenditett rá s dr. Makray Mihály polgármester, tüzoltófőparancs- nok pedig hatalmas éljenzések közölt üdvözölte vendégeinket, kiknek élén dr. Falussy Árpád, vármegyénk volt főispánja, a tüzoltószövetség elnöke állott. Dr. Falussy az üdvözlésre pár szívélyes szóval válaszolt, majd Rónay Géza tűzoltóparancsnok jelentését fogadta. Ezután a tüzoltótestületek sorakoztak s a bányász-zenekar indulói mellett, nagy néptömeg- lől kisérve vonultak be a városba, a főgimnázium tornacsarnokába Városunkba mintegy hetven tűzoltó érkezett Szatmárról, Nagykárolyból, Fehérgyarmatról, Jánkról. Vendégeink közül kiemeljük a következőket : Dr. Falussy Árpád szövetségi elnök Budapestről; Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány, szövetségi alelnök, Ferencz Ágoston szatmári v. tanácsos, szövetségi titkár, Thurner Albert szatmári bankigazgató, alparancsnok, Kádas Albert áll. pénztári ellenőr, alparancsnok, Hajdú Károly v. alkapitány, egyesületi titkár, Flontás Demeter számtiszt, segédtiszt, Morvay János nyomdász, őrparancsnok, dr. Bornemisza Béla fehérgyarmati ügyvéd, alparancsnok, Enyel Ármin fehérgyarmati járási tüzfelügyelő, Demi- dor Ignácz nagykárolyi rendőrkapitány, főparancsnok, dr. Falussy Alajos titkár, Szolomajer János szakaszparancsnok. A tüzoltószövetség közgyűlésén Felsőbánya város képviseletében Farkas Jenő polgármester vett részt. A bevonulás után a tornacsarnokban Rónay Géza járási tüzfelügyelő, tűzoltóparancsnok üdvözölte a vendégeket, majd villásreggeli volt. Tiz órakor a választmány tagjai dr. Falussy Árpád elnöklete alatt választmányi ülést tartottak, melyen a közgyűlés tárgyait készítették elő; tizenegy órakor pedig a közgyűlést tartották meg a városház tanácstermében, ugyancsak dr. Falussy Árpád elnöklete alatt. A közgyűlésen dr. Falussy elnök megnyitója után tudomásul vették a választmány évi jelenA „Nagybánya“ tárczája. Valakit temetnek. Borongás, bús tavaszi délutánon Őszi színek szürküllenek a tájon, Fázós sötétbe foly a messzeség: A virágos völgy, a mélységes ég. Oh láttam már ily fojtogató képet, Mikor gyermeklány nagy bánatba mélyed tí míg könyre köny hull íves szép szemébül Lenszin haja gyászfátyoltól setéiül. A délutáni ködös félhomályba, Beléüág mélyen a harang sírása, Öblös bugással, ezüstös csengéssel Valamennyi sir, jajong, jajveszékel. Jaját elkapja egy-egy szélroham, A sikongás hegytől hegyhez rohan. S nem tudjuk mért, nem tudjuk hogy kiért, Csak érezzük: valami bánat ért, Hogy elfognak a bánatos sejtelmek, — Valakit temetnek. Hát igy lesz akkor is I Midőn az óra Én nékem is kondul majd búcsúzára. A fény kilobban, a szemem lezárul És álmodom álmatlan éjszakárul. Majd engem is nagy riadással búgva E harangok kisérnek a nagy útra l ... A völgyből kis ház fehérük felém, Apró fiókás fészek : az enyém. Elnézem hosszan s a szivem remeg meg, Mi lesz velők, ha engemet temetnek? Égly Mihály. Hajnal. Aludni, aludni! Kábító, nehéz illat,, ami megülte az agyát, fogva tartotta; tompa mozdulatlanságában oda kötötte a pamlaghoz és nem engedte, hogy felnyissa a szemeit. Nem aludt és nem volt ébren, de azért tisztán hallotta, hogy valahol kulcs fordul a zárban, aztán valaki halkan, óvatosan, puha léptekkel végig siet a folyosón. Aludni, aludni! A szoba homályos volt, a gyertya tövig égett; kicsi, hunyókálo lángja lomhán nyaldosta a tartó kerületét, a vésett czirádákat. A gyertya, a gyertya — gondolta — kiégett és mindjárt egészen sötét lesz. Le kellene feküdni. A nyitott ágy érintetlen, sima fehérségében olt pompázott csukott szemei előtt és hívta, csalogatta. — Megyek, gondolta és nem mozdult, ügy érezte halálos vétek megszakítani ezt a boldogító, édes önkívületet, melybe csak elvétve czikkázott fel néha egy-egy tudatos hangulat, érzés. — Isten vele, susogta magában, megismételve a rövid kis bucsüzást. Isten vele 1 Köszöntőm a csillagokat oda kün. Áldom . . . áldom ! — Bolondság, nevetett később — hiszen már elment és le kell feküdni. De úgy érezte, hogy nem álmos. Felült. Arczából a haját kisimította és körülnézett. A gyertya utolsó lobbanásánál valami különös dolgot vett észre a padlón és attól megijedt. Nem tudta mi lehet. Szerette volna megnézni, de nem mert a sötétben feléje közelíteni. Bolond, gyermekes félelem vett erőt rajta és tanakodott, hogy mit tegyen. Ám ekkor vette észre, hogy a csukott ablak táblákon keresztül sajátságos kékes fehér fény szűrődik be hozzá. — Mi lehet ez ? Holdvilág nem 1 No lám észre sem vettem. Ki fogom nyitni az ablakot. Fölkelt és az ablakhoz ment, hogy felnyissa. De rögtön ámulva tántorodott vissza. — Mi ez ? Talán csak képzelődöm. Nincsenek csillagok és az ég rózsazsinü és a felhők fehérek... A felhők! És fényesek is! Mitől? De mitől? Nem mert hinni a virradatban, inkább azt gondolta, valami idegen és különös ég alá jutott egyszerre, amelynek a színe más, a felhői mások. — Hátha felnyitnám az ablakot? Levegőt akarok érezni. Sok levegőt] Hűvöset, éleset! A fejem! A lecsapódó hajnali lég valósággal elszédi-