Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-09-21 / 38. szám
2 NAGYBANYA 1911. szeptember 21. tését, melyet Ferencz Ágoston titkár terjesztett elő, melyben részletesen beszámol a szövetség múlt évi működéséről. Élénk éljenzéssel vették tudomásul, hogy a vármegye alispánja hozzájárult azon javaslathoz, hogy a községek éven- kint 12 koronát legyenek kötelesek a szövetség pénztárába befizetni. Ezután az üresedésben levő járási tüz- felügyelői állásokat töltötték be, melynek egyikére • Dienes Dezső szolgabirót választották meg. A számvizsgáló-bizottság jelentését tudomásul véve, megállapították az 1912. évi költségvetési előirányzatot, mire a közgyűlés véget is ért. Közgyűlés után úgy a nagybányai tűzoltó- testület, mint tűzoltó vendégeink diszgyakorlatot tartottak. A gyakorlatoknak nagy nézőközönsége volt s a nagy bravúrral véghezvitt gyakorlatok óriási tetszésre találtak. Először az Almer-íéle gőzmalomnál támadási gyakorlatokat mutattak be. A támadást a szatmári csapat vezette be Tankóczy Gyula parancsnoksága alatt. Igen gyorsan, nagy ügyességgel szereltek s szivattyúikkal pár perez alatt hatalmas vizsugarakkal árasztották el a malom tetőzetét. A nagybányai csapat Rónay Géza , parancsnoksága alatt szintén kitett magáért. A mi tűzoltóink is nagy ügyességgel és szakavatolt- sággal dolgoztak s ez alkalommal volt először alkalmunk látni a vízvezeték működését a tűzoltóság szolgálatában. Az eredménynyel teljesen meg lehetünk elégedve. A vízvezeték oly hatalmas vizsugarat lövelt, hogy az az emeletes malomépüiet nemcsak minden részén elérte, de a tetőzetet mintegy 15 méter magasságban túl is lőtte. Innen a tűzoltók a Klastrom mezőre vonultak, hol az iskola- és gyors-szerelési gyakorlatokat mutatták be igen élénk tetszés mellett. Délben az István-szálló nagy éttermében tűzoltó vendégeink tiszteletére közebéd volt, melyen városunk előkelő társadalmából is igen számosán vettek részt. Mintegy százötvenen ültek asztalhoz. A szálló konyhája derekasan kitett magáért. Pompás fogásai általános dicséretet arattak. Az első felköszöntőt Torday Imre h. polgár- mester mondotta, éltetve a tüzoltószövetség elnökségét s a vendégeket, akiknek azt kívánta, hogy minél kellemesebb emlékekkel távozzanak városunkból. Dr. Falussy Árpád szövetségi elnök nagyszabású beszédben a nagybányaiakra ürítette poharát. Farkas Jenő polgármester a nagybányaiakat s a tüzoltószövetséget éltette. Dr. Stoll Tibor Tankóczy Gyula főkapitányra, szövetségi alelnökre és Ferencz Ágoston szövetségi titkárra ürítette poharát. Thurner Albert a város közönségét köszöntötte. Dr. Falussy elnök második loasztjában Tankóczy Gyulát éltette, mig Tankóczy Gyula a legénységre ürítette poharát. Az ebéd a legvidámabb hangulatban a késő esti órákig tartott. Este a színházteremben Ádám István fővárosi mérnök és tüzoltótiszt igen érdekes előadást tartott a preventív tűzvédelemről, a villamos színház pedig nehány tüzoltóképet mutatott be. A hétfői kirándulás a Hármas-forrásokhoz s a Bódi-tóhoz a rósz időjárás miatt elmaradt s igy vendégeink legnagyobb része már hétfőn hazautazott. Itt említjük meg, hogy a szövetségi gyűlés nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy f. hó 16-án Felsőbányán is megalakult az önkéntes tűzoltóság. A szövetség jövő évi közgyűlését meghívás folytán Fehérgyarmaton fogja megtartani. Váltótilalom. — Egy merész indítvány. — Szeptember 20 Reform termő nyáron, amikor a hivatalfőnökök üdülés közben, a helyettesek pedig az idegen hatalom élvezete alatt eszméket és újításokat főznek be télire, reform-termő nyáron indítványozza most egy vidéki város főszámvevője: tiltsák el a város pénztári és számvevő hivatalnokait attól, hogy maguk és mások részére váltókat elfogadói, vagy zsirálói minőségben aláírjanak. Komoly, szép ötlet s ha kell, illusztráczió- val magunk szolgálunk. Arad város legutolsó főpénztárosa, most Nagyváradon lakik, azért mondott le az állásáról, mert menekült a pénz elől. Semmi bűnt, szabálytalanságot, hibát nem követett el. Ambicziózus, szakértő hivatalnok volt, aki életrevaló javaslatokat csinált a város pénzkezelésének modernizálásáról, És ezt a fő- tisztviselőt elérte a köztisztviselői osztály harapós betegsége: az anyagi gond, az adósság. 0 aki ezelőtt pedáns, hidegvérű hivatalnok volt, egyszerre nyugtalan emberré vált. Félni kezdett a pénztől. Végre is úgy keresett megváltást az állandó izgatottság elől, hogy lemondott állásáról, a hivataláról, amelyet bizonyára irigyeltek tőle. Most kétségen kívül kisebb jövedelmű ember, de boldog, hogy nem kell pénzt kezelnie. Ezen az eleven bizonyítékon kívül is sok minden szól amellett, amit most Nagyvárad városában proponálnak. A nyomornak kisértése mindig ott a legnagyobb, ahol a bűnre kész alkalom van. A tisztafejü ember előtt a pénz, az idegen pénz alig egyéb, mint portéka, anyag. Annál azonban, akit a hajnal azzal a gonddal ébreszt föl, hogy nincs meg a házbérre való, a dél a hitelezők számláit hozza, az alkony pedig a váltó-óvásokat, az könnyen lát egyebet a pénzben, mint árut és anyagot. Meglátja benne a lázitót, amely elkeseríti, hogy ime, annyi van abból, ami őt nyugodttá tehetné s neki semmi, vagy csak egy morzsácska jut. Ezen a gondolaton túl azután sok minden következik — egész a bűnig. Abban pedig szintén igaza van a javaslatnak, hogy a váltózsirálások nem kevésbbé veszedelmesek, mintha az ember maga csinál adósságot: igen sok takarékosnak indult tisztviselőt a zsirálás, a. zsírók révén a vállára szakadt kötelességek rántanak az eladósodás lejtőjére. A reform azonban mégis nehezen vihető keresztül. Első sorban, mert az eladósodott tisztviselő-osztály már meg van s közöttük sokan épp a pénzkezelő, vagy számvevő szaknál dolgoznak. Sem ezeket nem lehet egyszerűen kiselejtezni, sem pedig mások, jóravalók és tehetségesek elől egészen elzárni az előmenetel útját, ha az a pénztár felé irányul, azért mert adósságai vannak. Egész külön pénztári tisztviselő-osztályt nevelni vagyonos és takarékos fiukból, bajos. Ez egyébként a vagyonnak bizonyos előjogát jelentené, amely elvégre még sem lenne igazságos. Ha pedig valamely fiatal tisztviselő előtt az előmenetel épp egy pénztári állás révén válik lehetségessé, aki ugyan nem adósságmentes, de lehet, hogy épp a jobb fizetés révén válhatik azzá, nem lenne- e kegyetlen dolog visszarugni azzal: neked váltóid vannak! És mondjuk ki végre azt is: nemcsak a pénztári tisztviselőnél ad ingert a bűnre, a megtévedésre, ha fülig van a lejáratokban. A pénzkezelőnél közvetlenebb a veszedelem, de akinek módja van a részrehajlásra, akinek részrehajlása más számára jól kamatozik, aki viszont szívesen osztja meg ezeket a kamatokat a tisztviselővel, — az ilyen köztisztviselőt, nem kevésbé kell félteni a váltóktól és zsirálásoktól, mint a pénzben vájkálót. Ilyen szemüvegen nézve csak az lehetne köztisztviselő, akinek nincsen adóssága; de lehetne Magyarországon tette. Odaborult az ablakfára és átadta fejét a könnyű szélnek, ami a közeli jegenyék erős, átható illatát sodorta feléje. Azt hitte, álmodik; még mindig egy csodaszép és forró varázslat alatt áll, mely minden dolgot más színben mutat meg előtte. Egyszerre éles madárhang üti meg a fülét. Összerezzent. — Teremtő Isten! Csodák ezek! Csodák] Miért hogy ezt teszed velem ? Mivel érdemeltem meg? Miért vagy ilyen jó? Sohasem tudta, hogy madárfészkek vannak a szomszéd kert fáin. Most ők közetitettek hozzá, nagy, dalos szóval. Olyan hálás volt érte! A szemeibe könnyek lopództak. Imádkozott, ügy érezte, sohasem volt még ilyen jó, mint e perezben, amikor bágyadt szempillákkal, egy álmatlan éj után megnyitja lelkét egy madárcsalád énekére. Soha ilyen forró nem volt még, soha hálaadás ily benső, soha áhitat ilyen őszinte. Tulajdonképen nem kért és nem köszönt semmit. Sőt lett volna egy kis rettegni valója is. De erről megfeledkezett. Csak mikor elfordult az ablaktól és körülnézett a szobában, ütődik meg kissé. Hirtelen eszébe jutott az a különös tárgy, amit az imént a padlón látott. Most kereste és nem találta. Nem volt sehol. Erre még jobban elcsodálkozott. — Képzelődtem volna? Árnyék volt? Valami szeszélyes, különös árnyék? Nekem úgy tetszett, valami virág, aminek szárnyai vannak. Egy szárnyas virág 1 Olyannak látszott éppen ! Piros volt a feje és a szárnyai fehérek. Lehet, hogy az volt csakugyan és kiröpüit a nyitott ablakon a fejem fölött éppen, de oly halkan, hogy észre nem vettem. Beh kár ... * — Késő van az Istenért! Tízre jár, kisasz- szony! Meddig alszunk még? A kiszasszony e szóra kicsit elkomolyodott és abbahagyta a nyújtózkodást. — Ejha! Ez szép dolog. Délelőtt tiz óra és a kisasszony még alszik. — Mit szólnál hozzá, ha most már örökké aludnék ? Soha fel nem kelnék 1 — Isten ments! — ijedezett a vén asszony. Akkor halott volna I — Halott, az! Bizony. Te Mari, tudod mit? Ne hívj engem kisasszonynak ezután, ügy mondd, hogy: asszonyom. Szépen, komolyan. No próbáld! Tudod-e? Halljam csak! — Ugyan, ugyan! Ez megint micsoda bolondság? Mindig ilyesmin töri a fejét! — Mindig-e? Igazad van. De most mondok okosat is. Szörnyen éhes vagyok, Mari, szörnyen. Akarsz adni nekem valami ennivalót ? Sűrű tejet a teámhoz, sokat. Tojást, vajat, konyakot is. Tudod még mit ? Epret. Haragos-pirosat, naptól agyoncsókolt, remegő illatos epret! Oh 1 — No ez megint mi? Kincset talált álmában, hogy úgy örül? — Azt, azt! Mari, tudod-e? Útra kelünk. El fogunk innen menni. Nem lehet ekkora boldogsággal egy helyben maradni. Jó lesz keresztül törtetni városokon és vizeken 1 Idegen, sohasem látott emberek szemébe belemosolyogni, apró gyermekek fejét lopva megsimogatni. Otthon elbújva négy fal közé, nagyot örülni, mindennek A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt az Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza saukon.) Tulajdonos: FOLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. : Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától! : :
