Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-06 / 14. szám

2

NAGYBA NYA

1911. április 6.

2. Fedett, oldal nélküli színekben ométe- renként 4 korona.

3. Fedetlen terület 2 korona.

Félméteren aluli terület félméternek, félméteren felüli terület egész méternek számit.

A térdijak egyharinadrésze a bejelentéssel egyidejűleg fizetendő, kétharmada pedig legkésőbb a kiállítandó tárgyak és állatok beküldésekor.

A vármegye területén legalább 6 hó óta dolgozó iparos segédek és tanonczok által külön a kiállításra készített tárgyak és a szorosan vett háziipari termékek térdijmenlesek; fenti körülmények azonban a kiállítás igazgatóságánál iga- zolandók.

Méltánylást érdemlő esetekben jogában áll az igazgatóságnak a térdijtól részben vagy egészben eltekinteni.

Csarnokokban folyó asztalokat a rendezőség bocsát a kiállítók rendelkezésére, állványokat, szekrényeket és tarlányokat stb. azonban a kiállítóknak kell beszerezni. (E tárgyakat a kiállító kívánságára és költségére az igazgatóság elkészítteti.)

VIII. Feliratok, diszitések, biztosítás és tisztogatás.

1. Feliratokról, czégtáblákról a kiállítók terhére önköltségi árban az igazgatóság gondoskodik.

2. Díszítést a kiállítók saját költségükön külön is eszközöltethetik a terv előzetes bemutatása és az igazgatóság jóváhagyása esetén.

3. Tűz és betörés ellen az igazgatóság a kiállított állatokat és tárgyakat, a bevallott értékek alapján, a kiállítók költségére kumulative biztosítja.

4. A kiállított tárgyak tisztogatásáról a ki állító gondoskodik, vagy kívánságára mérsékelt dij mellett az igazgatóság végezteti. A tisztogatás reggel 7—8 l/s óra közötti időben történik.

IX. Magánpavillonok.

Magánpavillonok felállítása megengedtetik az esetben, ha a kiállító ez iránti óhaját és tervét legkésőbb 1911. évi junius hó 25-ig az igazgatóságnak bejelenti s attól erre jóváhagyást kap, mely esetben akár a kiállítás építési vállalkozója, akár más vállalkozó építheti azokat fel. Ily csarnokok térdijainak meghatározására az igazgatóság jogosított. Ezen csarnokok őrzéséről és tisztogatásáról a csarnok tulajdonosa gondoskodik.

X. Kiállítási tárgyak szállítása, elhelyezése és őrzése.

1. A kiállítandó tárgyak és állatok »Kiállítás

igazgatósága Szatmárnémeti« czimré küldendők, valamint a bejelentések és pénzküldemények is.

2. A kiállítandó tárgyak kedvezményes szállításáról a keresk. minisztériumhoz beadandó kérvény utján az igazgatóság intézkedik, melynek eredményéről a kiállítók megfelelő időben értesítve lesznek.

3. A kiállítandó állatok be- és visszaszállítási költsége a kiállítót terheli. Az elszállítást a kiállitq a kiállítás bezárásától számított 5 nap alatt köteles eszközölni, melynek elteltével az ott maradt tárgyakat a kiállító költségén az igazgatóság a kiállítás területéről elszállíthatja és további 5 napig őrizteti. Az október 13-ig el nem szállított tárgyak a rendező egyesület tulajdonát képezik.

4. Csarnokok őrzéséről és a rend fenntartásáról az igazgatóság gondoskodik.

5 A kiállítandó tárgyak helyét a rendezőség jelöli meg, elhelyezése a kiállítót terheli.

XI. Eladások.

1. Az eladásra szánt kiállítási tárgyak és állatok árai és az azokra vonatkozó adatok pontosan bejelendők.

2. Az eladási ár az ily tárgyak és állatoknál kitüntetendő.

3 A bejelentettnél magasabb vételárt kérni nem szabad.

4. Az eladásokat vagy a kiállító, vagy a kiállítási igazgatóság eszközli. Az eladott állatok vagy tárgyak bejelentett árának 3%-a a kiállítási pénztárt illeti.

5. A kiállítási igazgatóság rendeléseket is felvesz — a kivitel iránti felelősség vállalása nélkül —, mely esetekben a kiállítási pénztárt az eladási ár 5%-a illeti meg.

6. A kiállításon kézi eladás csak külön engedély alapján eszközölhető.

7. Az eladott tárgyak csak a kiállítás bezárása után szállíthatók el, kivéve, ha azok azon pótoltatnak.

XII. Állatok etetése, gondozása és felügyelete.

1. ) Az állatoknak szükséges takarmányról és alom szalmáról a kiállító tartozik gondoskodni (ennek elhelyezése lérdijmentes), kívánságára azonban az igazgatóság által megállapítandó ár megtérítése mellett ezeket a rendezőség beszerzi.

2. ) Az állatok gondozását a kiállítók saját alkalmazottaikkal végeztetik; az ehez szükséges eszközök (itató veder, kefe, vakaró stb.) szintén a kiállítók által szerzendők be.

3) Az állatok feletti közvetlen felügyeletről szintén a kiállítók kötelesek gondoskodni.

4. A felhajtott állatok a kiállítás helyére való bebocsáttatásuk előtt díjmentesen lesznek állatorvosiig megvizsgálva. Beteg állatok a kiállítás területére be nem bocsáttatnak. Állandó állatorvosi felügyeletről a rendezőség gondoskodik.

5. A karámokba, sertés és juh színekbe szükséges etető és itató vályúkról a kiállítónak kell gondoskodni vagy kívánságára és költségére az igazgatóság készítteti el azokat.

XIII. Bírálat.

A kiállított tárgyak és állatok elbírálását a czélra megalakítandó bíráló bizottságok végzik, mely ^bizottságoknak szervezete és működése külön zsűri szabályzatban lesz megállapítva.

XIV. Dijak és kitüntetések.

A bíráló bizottság döntése alapján oklevelek, érmek és pénzdijak lesznek kiosztva.

XV. Kiállítási osoportok beosztása.

1. Általános gazdasági főcsoport:

a) mezőgazdaság.

b) erdőgazdaság és vadászat,

c) gyümölcsészet, szőlészet és borászat.

d) virág és konyhakertészet,

e) méhészet és selyemtenyészlés.

2. Állattenyésztési főcsoport: .

a) lótenyésztés,

b) szarvasmarha tenyésztés,

c) sertés tenyésztés,

d) juh tenyésztés,

e) baromfi, galamb és házinyul tenyésztés,

f) halászat.

3. Ipari főcsoport:

a) mezőgazdasági gépipar,

b) gyáripar,

c) kéziipar,

d) háziipar,

e) amatőr munkák.

4. Földtermékek főcsoportja:

a) bányatermék,

b) gyógyvizek.

XVI. Kiállítási útmutató.

A kiállítás igazgatósága a bejelentési ivekben foglalt adatok alapján útmutatót állít össze, melybe hirdetések is felvétetnek a megállapítandó hirdetési díjszabás szerint. Kiállítók hirdetései 30% árkedvezményben részesittetnek.

XVII. Belépti dijak.

A belépti jegyek ára a megnyitás napján személyenként 2 korona, a többi napokon 1

A „Nagybánya“ tárczája.

Arany — fövény .. *J

Az elvakult gőg, sértő esztelenség Hivalkodik osak: meg van mindenem ! Arany fövény a Kincs az élet utján, Elszórja, söpri egy szél hirtelen.

Az árnyékember, gyáva és erőtlen Siránkozik csak: m ily szegény vagyok!

A koldusrongyok borús rejtőkéből Az öröm ércze sokszor kiragyog.

Hatalmasok helyűében arany mámor .. . Vad démonok háborgó itala.

Minden cseppében vész és pusztulás van, Mélyéből fölsir a Halál dala.

A koldusok, a szenvedők és gyengék Bús éj után, ha rájuk süt a nap,

— Eelujjongnak a kenyér illatára —

És valamennyi a legboldogabb!

S&rosi Árpád.

A felügyelő-bizottságban.

— Irta: Csehov. —

Hirtelenül letartóztatták Petrovicsof, a városi bank igazgatóját, a főkönyvelőt ós a íőpénztárost, nagymérvű csalások, mérleg és könyvhamisilások stb. miatt.

*) Szerzőnek sajtó alatt levő kötetéből.

Másnap Danilis Iván, a városi bank felügyelő bizottságának tagja két üzletbaráttal ült együtt a törzsasztalnál.

— A sorsa elől nem menekülhet senki, mondta. Ma jókedvűen fogyasztjuk a kaviárunkat és holnap ki tudja, hogy mi történhetik. P. o. az a Petrovics. De ez kell a szélhámosoknak. Aki csal, bűnhődjék érte.

— Csak vigyázz Iván, nehogy te is bajba kerülj általuk, mondta Gedanoff.

— Én ?

— Persze. Petrovics csalt. De hát hol volt a felügyelő-bizottság? Hiszen ti aláírtátok az aktákat.

— Persze, hogy aláírtuk, mosolygott Danilis. Természetesen aláírtam. Az üzletembe hozták az iratokat. De hát mit értek én azokhoz? Én még a halálos ítéletemet is aláírtam volna. Nincsen időm az átolvasásukra, szemüveg nélkül meg egyáltalán nem látok.

Amikor éjfél után hazakerült Danilis, észrevette, hogy az ajtót nyitó szakácsnő nagyon sápadt és annyira remeg, hogy még szólni sem tud. A felesége lebontott hajjal ült a díványon, egész testében remegett és magánkivüli állapotban látszott lenni. Mellette szintén szörnyű sápadtan és izgatottan áll a gimnázista fia és egy pohár vizet tartott a kezében.

— Mi történt? kérdezte Danilis.

— Épp most volt itt a vizsgálóbíró és a rendőrség és átkutatott mindent, felelte a fia.

Danilis körülnézett. A szekrényeken, asztalokon és a többi bútorokon meglátszott a házkutatás nyoma.

Danilis egy perczig mozdulatlanul állt, mint akit a villám sújtott. Gondolatban átkutatta a multat, de nem talált benne olyan bűnt, amely a bíróság figyelmét magára vonhatta volna.

— Hiszen ez badarság, mondta azután. Panaszt emelek holnap, tudom Istenem, hogy többé nem merészkednek ide.

Másnap reggel szokása szerint elment az üzletébe. A vevői mesélték neki, hogy az elmúlt éjjel az ügyész letartóztatta a titkárt és a második könyvelőt. Ez nem nyugtalanította Danilist. Meg volt róla győződve, hogy őt megrágalmazták.

Tíz órakor a bíróságra ment, a titkár elé, aki az egyetlen müveit férfi volt ott a hivatalban.

— Mondja csak, Stefanovics, miféle divat az ? kérdezte, Petrovics lopott, mi közöm hozzá ? Éjjel házkutatás volt nálam! Elment az emberek esze? Miért kínoznak engem?

— Mert az ember ne legyen marha. Ha az ember aláír valamit, nézze meg előbb jól.

— Ha ezer évig nézem a jelentéseket, akkor se értem őket! Könyvelő vagyok én, vagy pénztáros? Nekem elhozták a papírokat és én aláírtam.

— Maga különben is erősen gyanús. Maga minden biztosíték nélkül húszezer rubelt vett ki a bankból.

— Hát aztán ? Talán csak magam vagyok adósa a banknak? Az egész város adósa! Fizetem a kamatokat és lefizetem az egész tartozást is. Talán magam vettem ki a pénzt? Petrovics dugta oda nekem. Vedd, mondta, csak vedd! Ha nem teszed, ezzel azt bizonyítod, hogy nem bizoi meg bennünk. Vedd fel és építs az atyád részére egy malmot. Ekkor elfogadtam.

A titkár csóválta a fejét,

— így csak gyerekek és barmok érvelnek. Maga nem hiába nyugtalankodik. A bíróságtól nem menekülhet, de bizonyára szabadon bocsátják.

A titkár nyugodt, biztos hangja megnyug-