Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-01 / 22. szám
TZ2Z1. évfolyam.* ISII. jvixiivis Ixó 1. 22-Ik: szám, árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. ±jm »S5É3P>inOX>j9LIjMI Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is Tanulságok. A csabai temetés után. — Május 31. —t.) A csabai parasztvezér tragédiája véget ért: nagy gyászpompával, impozáns részvéttel kisérték el utolsó útjára, melyre {'elvonult a csendőrség nagy csapata is és készenlétben volt a katonaság is, hogy az esetleges zavargásnak idejekorán elejét vehessék. A vezérét vesztett nép nyugodtan viselte magát. Úgy mondják, ez a magatartása nemcsak annak tulajdonítható, hogy a fegyveres erő imponáló számban vonult fel, hanem annak a körülmény- nek is, hogy a tragikus véget ért népvezérnek nem volt már olyan csorbítatlan nimbusza és a nép nem viseltetett iránta olyan rajongással, mint azelőtt. És ennek sok és nagv oka van. A magyar paraszt népnek eleinte tetszik az, ha soraiból valamely módon kiemelkedik valaki. Még segíti is hozzá. De azt már nem sziveli, ha nagyon föléje kerekedik, plane ha uralkodni akar rajta. Achimmal pedig már-már ilyenformán voltak a parasztok. Mert Achimon is egyre jobban bebizonyosodott már, hogy nem az a népvezér ő, akit a magyar parasztság vár. Az utóbbi évtizedek alatt a magyar parasztság soraiból többen kerültek annak élére s egyik-másik úgy indult, hogy nemcsak a nép, hanem a népet igazán szerető s annak érdekeivel törődő intelli- genczia is sok reménységet fűzött működéséhez, de bizony ebből a reménységből alig váltottak valamit valóra. Makay Zsiga megválasztását mennyi őszinte rokonszenvvcí fogadta az ország. Mindenki örült raj!a, hogy bekerült a parlamentbe. Végre, igazi vérbeli a nép fiai közül, még a .legjavából, a sok természetes ésszel megáldott székelyek közül. Ez bizonyára közvetetlenül a saját tapasztalásából ismeri a nép bajait. Nincs is semmi, ami visszatarthatná őt attól, hogy nyíltan és őszintén feltárja azokat a legilletékesebb forum, a törvényhozás előtt. És még csak egy egészséges ötletet is alig hallott tőle az ország, teljesen lejárta magát a parlamentben is, kerületében is, — valósággal kompromittálta ezt a mérhetetlen fontosságú igazi nemzeti ügyet. Azután Baranyából is, Somogvból is került egy-egy parasztképviselő. Ézek ugyan koinohTabb szamba jönnek mint Makay, csináltak is külön pártot, de sem a parlamentben nem állják meg helyüket, sem a népnél nrm tudnak nagyobb befolyásra szert terűn. Hiányzik náluk a kellő intelligenczia, meg az agitatórius, népszónoki tehetség. Ez az utóbbi kiváló mértékben meg- volt a tragikus véget ért néptribunban, intelligencziája is nagyobb volt, mint a többieké, de korántsem elegendő ahhoz a szerepkörhöz, melyre ő vállalkozott. És éppen azért, mert intelligencziája kevés volt ahhoz, hogy a szó igazi és nemes értelmében vezére legyen a népnek, nem tudott irányt kijelölni a nép törekvéseinek, nem tudott eszmét adni, hanem csak követte a népámitók nyomdokait, elérhetetlen vágyakat keltett a népben s gyűlöletet szított az urak iránt. Pedig éppen a csabai földmivelő nép példája mutatja, mekkora hazugság az, hogy a nép boldogulását a nagy urak akadályozzák. A csabai nép ugyancsak jómódú. Magának Áchim Andrásnak csaknem félmillió hagyatéka maradt. Csaba tőszomszédságában két évvel ezelőtt vették meg a parasztok Apponyi Albert grófnak ősi családi nagy birtokát, a gerendási pusztát. Nem sokkal azelőtt parczellázták fel Wodianer báróék gyomai birtokaikat. Van hát elég alkalom terjeszkedni a népnek, ha csak ettől függ a boldogsága, elérheti, de persze úgy mintÁchimék Ígérték — nagy bőkezűen a máséból — ingyen senki sem bolond átengedni nekik. Ennél tovább úgy látszik nem terjedt a csabai néptribun böl- csesége. Hogy a belterjes gazdálkodásra hogyan kell a parasztot rászoktatni? Hogyan lehetne továbbá megszabadítani a népet a pálinka pusztításától, az uzsorások karmai közül? És hogyan lehetne velük jobban megkedveltetni a kultúrát? Hogyan lehetne rávenni őket, hogy ne vonják el gyermekeiket az iskolától? Ezekre és más hasonló kérdésekre nem tudott és nem is igen akart káden- cziát mondani a népvezér. Hogy mégis foglalkoztassa a népet, illetőleg, hogy ő vezethesse azt, uszította folyton az urak és a hatóságok ellen s ez lett végzete. A „Nagybánya“ tárczája. Nyári éjjel Mily sok ragyogó, tenger csillaga Van egy ilyen sejtelmes ny<jri éjnek. Ilyen gazdag csak a szivetn vala Almokban, mit tündérkezek szövének. S versenyre kelt a balga ifjúság A fénylő, csillagmilliárdos éjjel: A nyári éj tengersok csillagát, Szivem dús kincseit dobálta széjjel. Az éj most is tündérfényben ragyog, Egy csillaggal sem lelt talán szegényebb, — De én, ah érzem, már koldus vagyok, Sok drága kincsem mind, mind semmivé lett... Égly Mihály. Cnto halála, — Irta: Kálmán Jenő. — Ha én most le akarnám irni Catot, a lenás nyomán Diogenesz alakjával ismerkedne meg az olvasó, akit érthetetlen okból nyájasnak neveznek. Tény, hogy Cato piszkos volt és mosdatlan és fehér szakállábán sárga színfoltok tarkálóttak. Egyéniségének a világ felé fordított része látszólag bámulatos disszonanciában volt a leikével, amelyben szigorú rekeszek őrizték a polgári morál legcsökönyösebb dogmáit. Ezért hívtuk Catonak, akik ismertük és rettegtünk tőle. Cato egyébként a nagybátyám volt és ma már magam sem tudom, mikor csöppent bele az életünkbe. Ott abban a kis városban, ahol négy vagy öt rokoncsaláddal egyetemben kisded polgári életünket éltük, egyszer megjelent Cato, potrohosan, piszoktól tarkán és szigorúan. Betoppant, körülnézett és rögtön lecsapott apró hibáinkra, ahogy az élesszemü sas vadászgat a nyulra. Mindenekelőtt az apámat regulázta meg. — Minek a kávóház ? mondta. Persze, czi- gányzene, tingli-langli, idegen nők. Egy komoly családapa szégyelje magát az ilyesmiért. Az ilyen véleményadásban annyi határozott despotizmus volt, hogy az apám ezentúl csak lopva mert kávéházba járni, akkor is jóval korábban jött haza, mint rendesen. Cato azonban kiterjesztette az uralmát mindenkire. — Uj ruha kéne az ifiurnak? kérdezte szigorú gúnnyal, amikor kopott és szakadt ruhámat mutattam az anyámnak. Hja, persze, ő grófnak született. Kérdezd meg az apádat, kspott-e a te korodban uj ruhát? Nem lesz ruha, fiatal ur, nem lesz. Donique, az anyám nem mert ruhát venni és kegyetlen gyűlölettel néztem ezentúl Catora, aki most már a bátyámat vette munkába." — Beszéltem a latin tanároddal. Megmondtam neki, hogy csak buktasson meg. Meg fogsz bukni, te gazember. Majd adok én neked szoknya után futkosni 1 Épen kapóra jött a kis fitos orrú, szőke unokanövérem, akit hazulról valami üzenettel küldtek hozzánk. — Á, kisasszonyka! Nem mondaná meg, ki az a diák, akivel sétálni méltózlatott? Ohó, pirulni tetszik? Megmondom az anyádnak, hogy jól náspágoljon el. Pfuj micsoda erkölcstelenség! A kis lány ijedtében sirva fakadt, mire Cato úgy általánosságban folytatta kínzásait. — Inkább születtetek volna mindnyájan bivalyborjunak. Legalább nem lenne senkinek gondja rátok. Hanem én ránezba szedlek benneteket ! Az anyámhoz fordult, aki ijedten húzódott meg a kályha mellett és a világért nem mert volna védelmébe fogadni bennünket. — Igen, ez a te hibád. Elrontod ezeket a taknyosokat. Pofozni kell őket érted ? Pofozni! így ment ez napról-napra. Cato minden tisztes foglalkozás hijján, valami kis megtakarított pénzből éldegéli, folyton rokon látogatásban volt. Nem hagyott ki egyetlen családot sem, betoppant reggel vagy megérkezett délben, megzavarta az ebéd után való sziesztát, megrontotta a délutánt és kinos jeleneteket provokált este. ö volt a rokonság eleven lelkismerete, aki mindenről értesült, mindenben ítélkezett és ítélete
