Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-01 / 22. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. junius 1 Ez a szomorú eset azonban rátereli a figyelmet a mi régi bajunkra, a köz- igazgatásra is. Bizony az tagadhatatlan, hogy ezen a téren sok a reperálni való, sok a pótolni- és tennivaló. Akár államosítás által, akár más utón, de itt az ideje, hogy végre komolyan és minél előbb lássunk hozzá a nagyon komoly mizériáknak gyökeres gyógyításához. A kövezetvám. május 31. A város nemrégiben revízió alá vette a kővezetvám tarifákat s a város képviselőtestülete egyhangúlag elfogadta a fölemelt vámtételeket. Okot a revízióra az szolgáltatott, hogy a városnak a kövezetvámnál való bevétele sokkal csekélyebb összegre rúgott, mint a minő összeget évenkint az úttestek föntartására kellett fordítani. Vagyis végeredményben a városra oly súlyos terhek hárultak, melyekre más fedezete, mint a kövezetvám bevételek, nincs. A dolog tehát a meghozott közgyűlési határozattal, melylyel a felemelt vámtételeket elfogadták, rendben lett volna. Azonban a kereskedő és iparos osztály utólag mélyebben behatolván a dolog lényegébe, reá jött, hogy az uj kövezetvám tételek nagyon is súlyosan érintik az ő legvilalisabb érdekeit s úgyszólván verseny- képességüket támadják meg. E nagyfontosságu ügyben az elmúlt héten, áldozócsütörtökön az iparlestület helyiségében népes értekezletet tartottak, melyen a város képviseletében Égly Mihály főjegyző, Fábián Lajos h. mérnök, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara képviseletében pedig Rédei Rezső segédtitkár és dr. Radó Dezső fogalmazó jelentek meg. Az értekezleten Rédei Rezső segédtitkár az 1890. évi I. törvényezikk szellemében ismertette a kövezetvám természetét, lényegét s rendeltetését s vizsgálva Nagybánya város felemelt vásárvámtételeit, maga is azon következtelésre jutott, hogy e vámtételek nemcsak súlyos terheket rónak a kereskedő s iparos osztályra, de e felemelt vámtételek határozottan el fogják terelni a forgalmat városunkból. Az előadó segédtitkár egyben kijelentette azt is, hogy körültekintéssel lehetne e vámtételeket úgy csoportosítani, hogy a város érdekei se szenvedjenek csorbát, másrészt pedig a kereskedői s iparos osztály versenyképessége se kerüljön bilincsek közé. Ezt pedig úgy lehetne elérni, ha a vámtétel emelése alól kivonnók az élelmi s mindazon czikkeket, melyek a mindennapi élet nélkülözhetlen szükségleteit fedezik; ellenben magasabb vámdijtételekbe soi’oznók azokat a czikkeket s árukat, melyek a vámemelést nem igen érzik meg s főleg pedig a luxus-czikkeket. Nagy igazságtalanságnak tartja, hogy a vámtarifa szerint minden megkezdett métermázsa egy teljes métermázsának vétetik; vagyis, ha valaki valamely áruból egy méter 10 kilót rendel, mert épen csak ennyire van szüksége, mégis két métermázsa áru után fizeti a vámtételt. Teljesen elég volna, ha minden megkezdett métermázsát csak félmétermázsának vennének föl. Kimondandó volna az is, hogy egy métermázsán aluli szállítmányokról a különböző nemű áruk csak egy súly elbírálása alá esnének, épen úgy, mir"1'', egynemű áruk volnának. Természetesen ez esetben a vámtétel a különféle árukat terhelő vámtarifa szerint állapíttatnának meg. Szerinte nem helyes dolog az sem, hogy az évi szükségletet fedező összegek közé sorozza a város az uj utcza-nyitási költségeket, továbbá egy uthengerlő tetemes beszerzési költségét, mert e kiadások beruházási jellegűek. Már pedig az 1890. évi I. t.-czikk határozatai szerint a kövezetvámból beveendő összegek csupán csak az úttestek főntartására, nem pedig beruházási jellegű kiadásokra fordíthatók. Dr. Radó Dezső fogalmazó pedig számadatokkal mutatta ki, hogy ha a közutakról és vámokról szóló törvényezikk utasításai a vámtételek megállapításánál és fölhasználásánál szi goruan be fognak tartatni, úgy az évi kiadások majdnem felére redukálódnak, aminek a következménye pedig az, hogy a vámtételeket is minimálisadban lehet megállapítani. Az értekezleten, melyen a kamara kiküldött tagjain kívül felszólaltak Fábián Lajos h. mérnök, Gyöngyösy Gyula, Szenl-Iványi Sándor s még mások, elég izgatott volt a hangulat, amin legkevésbbé sem csodálkozhatunk, hiszen oly színben tűnt föl a dolog, mintha az uj vámtarifa éle épen a kereskedő s iparos osztály ellen irányulna. Mi tagadás benne, hogy az uj vámtarifa megállapításánál nem elég körültekintő volt az eljárás, de kellő objektivitással azt senki sem állíthatja, hogy a hivatalos város a kereskedők s iparosok érdekeire törne. Hiszen a várost s polgárságát egymástól elválasztani nem lehet. Az ő érdekeik nem különállóak, hanem egybeforrtak s ugyauazosak. Ha a hivatalos városnak rosszul megy a dolga, első sorban is a polgárság érzi meg; ha pedig a polgárságnak nyomasztó a helyzete, megérzi a legelső sorban épen maga a hivatalos város. Abszurditás tehát arról beszélni, hogy az uj vámtarifa elbírálásánál különböző érdekek állanának egymással szemben. Az érdekek egy és ugyanazosak lévén, következésképen azokat közös akarattal s egyetértéssel kell védeni és islápolni. E nézeteknek adott kifejezést Égly Mihály főjegyző felszólalásában, midőn a kérdés megoldását úgy látta legczélszerübbnek, ha a kamara dolgozna ki egy tarifajavaslatot, melyben a csak látszólagosan különböző érdekek ki- égyeniittelnének, egymáshoz közelebb hozatnának. S ez annál helyesebb volna, mert épen Rédei segédtitkár fejtette ki, hogy a különböző árunemekre való tekintettel a vámtételeket úgy el lehetne elosztani, hogy a befolyó jövedelem a kereskedők és iparosok sérelme nélkül is fe-* dezné az úttestek föntartására évenkint szükséges összegeket. Égly főjegyző felszólalását tetszéssel fogadták s szavai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szenvedelmek, melyek már-már kitörőben voltak, elültek. Mindnyájan megnyugodtak abban, hogy valóban leghelyesebb lesz, ha a vámtarifa javaslatot a kamara fogja kidolgozni, hiszen a kamarának gazdag tapasztalatai vannak e téren, melyet a vámtarifa kidolgozásánál kellően értékesíthet. Az illetékes köröknek pedig legyen szabad fölhívnunk figyelmét főleg egy körülményre. Nagyon jól tudjuk, a közeli múlt is fényesen dokumentálja, hogy a kereskedő s iparos osztály minden újabb terhet, melyet vállaira rónak, áthárít a fogyasztó osztályra. Ez ez áthárítás azonban csak akkor lehetséges, ha az újabb terhek általánosak s nem csupán egy város kereskedőinek s iparosainak versenyképességét támadja meg Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a nagybányai kereskedők s iparosok nemcsak a nagybányai piaczról vagy a helyi fogyasztók szükellen nem volt felebbezés. Amit Cató kimondott, szent volt és változhatatlan. Megmérgezte kisded polgári örömeinket, odaletlek a kedélyes összejövetelek, nem voltak többé vidám, családi zsurok, mert az első kísérletnél megjelent Cato és leszerelte a készülődést. — Hja, persze, ti gazdagok vagytok. Nektek telik sütésre, főzésre, lakmározásra. Mert ti lopjátok talán a pénzt valahonnét. De én épen egy árverésről jövök. Azok épen igy kezdték, mint ti. Ezek után persze el kellett fújni az ártatlan mulatságot, bár Cato még igy is heteken keresztül élősködött belőle. Utóbb annyira ment vakmerőségében, hogy kikezdte a család büszkeségét, Fülöp bácsit, a helyi gimnázium történelmi tanárát, aki titkára volt a kisváros irodalmi társaságának és egyebek között, amint az évvégi értesítőből nagyfokú tisztelettel kitanulmányoztuk, rendes vagy tiszteletbeli tagja volt egy csomó tudományos testületnek. Fü.öp bácsi polgári erkölcseibe nem lehetett belekapaszkodni, mert. nagyképü méltósággal örökké a tudománynak élt, de Cato kitalálta a módját, hogyan lehet halálra bosszantani a kitűnő férfiút. A kiegyezést magyarázta neki, a történelem tanárának, a helyi irodalmi társaság titkárának és egy csomó tudományos testület rendes, vagy tiszteletbeli tagjának! Szegény Fülöp bácsi egy mártír mosolyával tűrte a rettentő inzultust, ami tekintélyén esett, de Cato nem elégedett meg a diadallal. Andrássy Gyula szereplését bonczolgatta, amikor egyszerre ezzel a kérdéssel lepte meg a megbántott férfit: — Érted ? — Értem, rebegte Fülöp bácsi és a füle hegyéig pirult az elfojtott keserűségtől. — Fenéket érted! rivalt rá Cato haragosan és sarkon fordult. Ott hagyta a család büszkeségét lesújtva, tönkresilányitva, agyonrop- pantva. Ez megpecsételte Cato sorsát. Az elfojtott indulatok most mind felkerekedtek, a levegőben pusztító viharok végzetes morajlása támadt és megindult a harcz Cato ellen élet-halálra. A családfők napokon keresztül ideges izgatottsággal járták az egymás portáját, gondolom egyik-másik helyen titkos konventikulumokat is tartottak és Catonak, ha megjelent, nem mertek a szemébe nézni. Cató pedig — mintha sejtette volna, mi készül ellene — ott tánczolt állandóan a forrongó vulkán fölött.' A kellemetlensége megtízszereződött, már leszidott bennünket, ha ártatlan füttyszóval bosszantottuk a dobhártyáját, sőt a nyomaték kedvéért néhány pofont is kiosztott az ifjúság között. A familia nagyjai pedig zúgtak búgtak. Néhány elejtett szó hozzánk is eljutott bizonyos tanítónőről, akit Cato két neveletlen gyemekkel a fővárosban hagyott. Csakugyan Cató volt-e hibás a gyermekek körül, akkor bizony nem tudtam, csak úgy megsejtettem, hogy a rideg erkölcsök lovagja nem állt mindenben a tiszta becsület alapján. Amikor idáig jutottam a következtetésben, tisztán láttam, hogy elérkezett a leszámolás ideje. Emlékszem arra az estére, amikor a döntő csata lezajlott. Vasárnap volt és hozzánk sereglett az egész familia. Minden arezon kiült a várakozás, meg a félelem, de kisütött a jókedv első sugara is, mert Cato késett. Azt hittük, nem mer eljönni, érzi a veszedelmet, de csalódtunk. Jött és a meleg hangulat jégcsapos hideg- ségüvé merevedett. Fülöp bácsi, a történet tanára piros lett, mint a pulyka, az apám zavartan köhögött és bájos kis unokahugaim ijedten bújtak meg a kályha mellett. A bátyám kínosan feszengett, neki különös oka volt rá, amint a következőkből kitudódott. Cato ugyanis az el nem titkolható káröröm gúny mosolyával egyenesen hozzá fordult: — No urfi tudsz már németül? Csodálatos kérdés volt, de Cato nem késett a magyarázattal. — Igen, mert az urfi az estéket mindig a Kelemenék szőke bonejával tölti. Azzal a kis sápadt macskával, akinek eddig a fél város fiatalságával viszonya volt. Szép fiatalság, gyönyörű erkölcsök! Azt vártuk, hogy most kínos erkölcsi pré- dikácziók következnek, azonban valami csodálatos történt, amire senki sem számított. Hirtelen fölugrott Fülöp bácsi, a történet tanára és hol krétafehéren, hol rákvörösen döngetni kezdte az asztalt. — Te mersz erkölcsről beszélni ?! Aki . . . »Ilit fe IIÉItt tnisUlisl Hifii! Alapittatott 1894-ben. = ékszerész ——- Rákóczi-tér. ===== Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes hires gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
