Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-20 / 16. szám
I2T. évfolyam. 1011. április Ixó 20. 10-ils: szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Dzletében Is. A r. kath. és g. kath. plébános- választás. Április 19. Idestova tiz éve lesz, vagy talán már el is múlt, hogy a r. kath. és g. kath. plébánosi hivatalt adminisztrátorok vezetik s a város a legnagyobb igyekezete daczára sem tudott abba a helyzetbe jutni, hogy plébánosait a rendes utón és módon megválaszthassa. Szó sincs arról, hogy e soraink a jelenlegi adminisztrátorok személye vagy működésük ellen irányulna, de általános érdek követeli, hogy a plébános választások kérdése immár véglegesen megoldassák s a város a választásokat meg is ejthesse. A választások megejtése ellen úgy a szatmári, mint a szamosujvári püspökség két okból emelt akadályokat. Először, mert a város közönsége nem volt hajlandó a püspök hármas kandidáczió- jához alkalmazkodni, vagyis a püspök által kandidált egyének közül megválasztani lelkészét; másodszor, mert a város arra sem mutatott hajlandóságot, hogy a város képviselőtestületének jogaiból csak egy szemernyit is föladjon, vagyis nem volt hajlandó hozzájárulni ahoz, hogy a lelkészt ne a képviselőtestület egyeteme, hanem csak annak r. kath. tagjai válasszák. A kérdés e stádiumában hivta fel a várost Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága arra, hogy mutassa ki az eddig megejtett plébános választások módozatait, nemkülönben a város kegyúri jogának eredetét, feltételeit és mibenlétét. A nagyobb szabású memorandum, mely Égig Mihály főjegyző tollából került ki, még 1902. évben fölterjesztetett. Azóta ez az ügy a város többszörös sürgetése daczára is elaludt. Többek fölkérésére, kik a plébános választás előzményeit nem ismerik s nem ismerik a város álláspontját sem, közöljük e memorandumot, mely a legaprólékosabb vonásaiban is megvilágitja a helyzetet s megdönthetetlenül igazolja, hogy a város álláspontja helyes s ez álláspontot a plébános választásoknál egy századon át lolytatott gyakorlat szank- ezionálja. A fölterjesztés igy hangzik: 4857—902. Tekintetes Közigazgatási Bizottsági Szabó Janos szamosujvári gőr. szeri. kath. püspök ő nagyméltósága a városi képviselő- testületnek f. évi junius hó 25-én tartott választó közgyűlésében megejtett gör. szert. kath. lelkész- választás ellen fellebbezéssel élvén, a tekintetes Közigazgatási Bizottság f. évi 3265. sz. alatt kelt rendeletével arra utasitlattunk, hogy a nagybányai gör. szert. kath. papválasztás eddig gyakorolt módozatát hiteles okmányokkal mutassuk ki s a szamosujvári gör. szert. kath. püspök fel- terjesztésében foglaltakra részletesen indokolt felvilágosító jelentést tegyünk. E jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni: Szamosujvár nagyméltóságu püspöke a megválasztott gör. szert. kath. lelkésztől azon okból tagadja meg az invesliturát, mert a képviselőtestületi közgyűlés nem az ő általa kandidált három lelkész egyikét választotta meg nagybányai gör. szert. kath. parochusnak, hanem az összes pályázók közül választva gyakorolta kegyúri jogát; de ugyanakkor, midőn a képviselő- testületnek e ténykedését, mint a »felsőbb rendeletekkel és az eddigi gyakorlattal« meg nem egyezőt egyházjogi szempontból is határozottan sérelmesnek jelzi, felterjesztésében utalva a nagybányai gör. szert. kath. híveknek 1901. évi augusztus hó 18-án a városi tanácshoz intézett s a város kegyúri jogának stipuláczióját kérelmező beadványára, szükségesnek tartja, hogy a város vitás kegyúri jogának eredete, feltételei és mibenléte tisztába hozassanak. A kérdés teljes megvilágítása s könnyebb áttekintés szempontjából legyen szabad először is a nagybjéltóságu püspök ur által vitásnak jelzett kegyúri jog eredetével és mibenlétével foglalkoznunk; azután pedig áttérnünk azon állítólagos sérelemre, hogy képviselőtestületi közgyűlés a hármas kandidáczió félretételével az összes pályázók közül választott lelkészt, mely ténykedése a képviselőtestületnek a felterjesztésben kifejtettek alapján arra kényszeritette ő nagyméltóságát, hogy a megválasztott nagybányai gör. szert. kath. lelkészt állásában mind- ezideig meg ne erősítse. Nagybánya szab. kir. r. t. város kegyúri jogát a gör. szert. kath. egyházra vonatkozólag 1821-ben szerezte meg eredeti módon, dotatio által. A nagybányai gör. szert. kath. parochia azon időben a munkácsi gör. szert. kath. megyés püspök egyház kormányzata alá tartozván, néhai Potsi Elek munkácsi megyés püspök 1819. évi január 27-én a városi tanácshoz intézett s az 1819. évi hivatalos jegyzőkönyvnek ide A. alatt hiteles alakban csatolt 283. sorszámú kivonatában azon kérést terjesztette elő, hogy a város a kebelbeli oláh parochus évi 600 forintban megállapított kongruájának kiegészítéséhez a még hiányzó 134 forint 26 krajcárt utalványozza a város kasszájából, melynek ellenében a nemes városnak a patronatus jussát örömmel megadja. Ez átiratot a város 1819. évi február 17-én tartott tanácsi és közönséges ülésében vevén érdemleges tárgyalás alá, a 334. sorszámú s ide B. alatt csatolt jegyzőkönyvi határozat szerint a munkácsi püspök által prelendált 134 forint 26 krajczár pótlást a város kasszájára hárítani a közgyűlés szerfölött terhesnek találta, annyival is inkább, mivei a nemes város az oláh parochusnak már 150 forint lixum fizetést adott s ezen kívül az oláh parochus a várostól már régóta egy nagy kiterjedésű rétet birt minden haszonbér fizetése nélkül, mely rétnek — évi szénatermése 30 szekérnél is több lévén — jövedelme szintén tetemes összegre rúgott. Ez okból a nemes tanács s esküdt közönség elhatározta, hogy a munkácsi püspök kérelmét döntés végett a nagyméltóságu m. kir. udvari kamara elé terjeszti azzal, hogy miután az oiáh parochusnak sok királyi munkás és bányász hive van, igazságos dolog volna, hogy e pótlási a kamara fedezze. A nagyméltóságu m. kir. udvari kamara 1821. év szepiember hó 19 én kelt 30.823 számú s ide G. alatt eredetben csatolt határozatával e kérdésben úgy döntött, hogy a gör. szert. kath. paroóhus kongruájának 600 frtra való kiegészítésére a magistratust kegyúri kötelezettségénél fogva kötelezte; tehát néhai Potsi Elek munkács püspöknek a városhoz intézett átiratában foglaltak után a nagyméltóságu m. kir. udvari kamara már 1821. évben úgy tekintette a várost, mint a gör. szert. kát. egyház kegyurát s minden félreértést és magyarázatot kizáró módon a várost kegyúri kötelezettségénél fogva kötelezte a 134 forint 26 krajczár évi kongrua kiegészítés megfizetésére (»eandem ex obligatione Patronatus alisquin stride feriens.«) A nagyméltóságu m. kir. udvari kamara 30.823. számú s a kongrua kiegészítésére vonatkozó rendeletét a nemes tanács s az esküdt közönség az 1821. év november 24-én tartott közönséges gyűlésében hozott 2005. számú s ide D. alatt csatolt jegyzőkönyvi határozatában tudomásul vette s annak teljesítése végett a bevevő tisztséget értesítette. A gör. szert. kath. lelkész kongrua ügye s a város kegyúri joga a nagyméltóságu m. kir. udvari kamara 30,823—1821. sz. rendeletével tisztába hozatván, 1822-ik évben gyakorolta a város kegyúri jogát először a megejtett gör. szert, lelkészválasztás alkalmával. A legelső választás igy történt: Néhai Potsi Elek munkácsi püspök 1822. év márczius 13-án kelt, az 1822-iki hivatalos jegyzőkönyvből kiirott s hiteles másolatban E. alatt csatolt levelében irja, hogy miután a gör. szert. kath. parochus fizetése tisztába hozatott, a patronatus jogát a gör. egyesült eklézsiára nézve a nemes tanácsnak átajánlja s egyúttal a választás megejtése végett tisztelendő Tere- bessy Sándort, Buday Jánost és Fábián Tódort praesentálja. A patronatusi jogot eleinte a jurata com- munitás nem volt hajlandó elfogadni s erre vonatkozólag hozta 1822. évi május 22-én tartott közönséges ülésében a 936. számú s ide F. alatt csatolt határozatát, mely szerint elhárítván magáról a patronatus jussát, megkerestetni határozta a munkácsi püspököt, hogy valamint ez ideig, úgy most is maga denomináljon parochust. A nemes tanácsnak csak nehezen sikerült kapaczitálnia a Jurata Communitást, hogy a m. kir. udvari kamara 30,823-1821. sz. parancsolatja következtében a patronatusi jog a gör. egyesült parochiára nézve kétséget kizárólag a városi tanácsot s esküdt közönséget illeti, de a kapaczi- táczió mégis sikerülvén, a Jurata Communitás az 1822-ik év julius hó 13-án tartott ülésében a G. alatt másolatban csatolt 1229. sz. jegyző- könyvi kivonat szerint gör. szert, parochusnak Terebessy Sándor lelkészt választotta meg, kit is a munkácsi püspök készséggel praesentált. 1837-ben a nagybányai gör. szert. kath. parochus Terebessy Sándor elhalván, a munkácsi gör. e, szertartásu püspökség helynöke néh. Csurgovits János H. alatt ide eredetben csatolt átiratában nemcsak nem tiltakozik a város kegyurasága ellen, hanem félremagyarázást nem tűrő módon, határozottan irja, hogy megürült »a pártfogói jussok alatt álló« parochia s kéri a tanácsot *mint pártogót« fogadja el intézkedését, hogy helyettes lelkipásztornak Fásy Theofilí küldi Nagybányára ideiglenesen, mig az elhunyt lelkész özvegyének anyagi ügyei ren- deztetnek. Egyébiránt pedig hivatalosan nyilvánítja, »hogy ezen ideigleni ellátás a pártfogói jussokat semmi kippen sem sértendi és rendes parochus csak az lehet, kit az ajánlan- dók közül a tek. tanács elválasztaná.« A püspökség helynökének e rendelkezését a városi tanács 1837. évi augusztus hó 23-án taríotl ülésében hozott 1847. számú sidei.alatt T.áTUBA'DATiMI Üti«8 @ÜSÉI1>IB.01}A1.MI TTH1TTT.AT». HWBWWBmWBWBW—wwmMm——P—B——»■—----------------------------------------------- --------------------------------------------
