Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-20 / 16. szám

2

NAGYBÁNYA

1911. április 20

csatolt határozatával, mivel az a »tanács pártfogói jussát semmiben sem sérti« jóváhagyólag tudomásul vette s Fásy Theofil h. lelkésznek a város által teljesítendő fizetést kiutalványozta.

Az ideiglenesen h. lelkésszel betöltött gör. szert. kath. lelkészi állás véglegesen az 1839. év márczius hó 3-án tartott közülésben töltetett be választás utján Fásy Theofil lelkésszel, mely választásra vonatkozólag a 447. sz. jegyzőkönyvi kivonatot hiteles alakban K. alatt csatoljuk.

E választásnál kiemelendő két momentum. Első sorban az, hogy Popovits Bazil néh. munkácsi püspök a választás megejtése végett a városhoz intézett s ide L. alatt eredetben csatolt átiratában a város kegyúri jogát a leghatározottabban elismeri. (Pro vacante sub jure Patronatus amplissimi Magistratus constituta grae- co-catholica Liberae Regiae et Montanae Civitatis Nagybánya etc.)

Másodsorban a kegyúri jog miként gyakorlására nézve nagyjelentőségű a K. alatt csatolt 447. számú jegyzőkönyvi kivonat azon határozata, hogy »

ámbár ezúttal a választás a mélt. püspök ur által kijelöltek egyikére esett, a V. E. község mindazáltal ezen pártfogása alá tartozó lelkipásztori hivatal betöltés módjára nézve az 1800. évi augusztus hó 12-én

18,836. sz. alatt kelt kegyelmes királyi rendeletben adatott jogához továbbá is ragaszkodván, a választás felterjesztése alkalmával méltóságos püspök urat megkéretni kívánja, hogy ezentúl előfordulandó hasonló esetekben minden folyamodók neveit folyamodó leveleikkel együtt közölje.«

A közgyűlés tehát már 1839 ben határo- zatilag kimondotta, hogy a 18.836—1800. sz. magas rendelet értelmében a püspök hármas kandidácziójához kötve nincs, hanem az összes pályázók közül szabadon választhat lelkészt s e határozat ellen, mely Popovits püspöknek kézbesittetett, senki tiltakozással nem élt, de jogérvényes rendelettel állván szemben, tiltakozással az ellen senki nem is élhetett.

Fásy János halála után Alexi János sza- mosujvári püspök, mint akinek újonnan alakított egyházmegyéjéhez a nagybányai gör. kath. parochia a munkácsi egyházmegyéből átcsatol- tatptt, megkeresést intézett a város tanácsához a gör. kath. lelkészi állásnak választás utján leendő betöltésére vonatkozólag s e megkeresés folytán a közgyűlés 1857. julius 25-én tartott ülésében 1232. számú s ide M. alatt csatolt határozatával nagybányai gör. kath. szert, parochus- nak tisztelendő Szabó Tivadar lelkészt választotta meg s erről a szamosujvári püspökséget értesítette.

Szabó halálával ugyancsak választás utján töltötte be a városi képviselőtestületi közgyűlés a gör. szert. kath. lelkészi állást 1874. évi február 14-én, midőn Pável Mihály szamosujvári püspök megkeresésére 470—31. számú s ideN. alatt csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerint gör. kath. lelkészszé tisztelendő Bilcz István lelkészt választotta meg.

E választásnál szintén kiemelendő momentum, hogy a püspökség nemcsak a jelöltek, hanem az összes pályázók kérvényeit áttette a városi tanácshoz s hogy a képviselőtestületi közgyűlés jegyzőkönyvbe veszi, hogy »a város mint patronatus ezen jogából folyó ama gyakorlatához, hogy a kijelölés félretételével az összes folyamodók közül választhat, most is szigorúan ragaszkodván, a püspök Öméltósága által ki- jelölteket nem mint ilyeneket, hanem csak ajánl- takat fogadván el.<

A választásról felvett jegyzőkönyv Szamos- ujvár püspökének az összes folyamodványok áttételével megküldetett, de az ellen kifogással vagy tiltakozással senki sem élt.

0. alatt csatoljuk a városi számvevőség kimutatását, melylyel igazoljuk, hogy a város legutóbb is 1480 korona összeggel járult a gör. szert. kath. lelkész kongruájához.

Tekintetes Közigazgatási Bizottsági

E hiteles okmányokkal támogatott adatokban kimutattuk, hogy Nagybánya sz. kir. r. t. város a nagybányai gör. szert, kath egyházra vonatkozólag a kegyúri jogot eredeti módon, dotáozió által szerezte meg s e kegyúri jog alapján majdnem egy évszázadon át minden felmerült alkalommal, vagyis 1822 évi julius hó 13-áu, 1839. évi márczius 2-án, 1857. évi julius 25-én és 1874. évi február 14-én mindenkor az egyházmegyei hatóság megkeresése folytán választott lelkészt a gör. szert. kath. egyház részére eredményes módon, amennyiben a kegyur által választott lelkészek az egyházmegyei hatóság részéről investiturával minden alkalommal elláttattak.

Ez eredményes választások minden kétséget kizárólag dokumentálják Nagybánya sz. kir. r. t. városnak a gör. kath. egyház fölött gyakorolt s eddig kétségbe sem vont kegyúri jogát.

Részünkről talán fölösleges munka is volt, hogy ily részletesen feltártuk a város kegyúri jogának eredetét, mert hiszen elég lett volna a kegyúri jognak emberemlékezetet meghaladó időn át gyakorlására hivatkozással a tridenti zsinat (Sessio XXV. de reformatione C. IX) határozatára utalnunk, de tettük ezt azért, hogy kimutassuk, hogy a város kegyuraságának a quasi possesió mellett történeti és jogi alapjai vannak, melyek semmi abszurd egyházjogi okoskodással meg nem dönthetők.

A nagyméltóságu püspök felterjesztésében hivatolt s az egyházközség által a kegyúri jog tisztázása czéljából benyújtott kérvényben a kérvényezők azon álláspontra helyezkednek, hogy : Patronum faciunt dos, aedificatio, fundus. S mivel Nagybánya város e hármas kötelezettséget együttesen nem teljesiti s csupán a dotá- cziót adja, nincs is joga a jus patronatus gyakorlására. Hát ez az állítás egy nagy egyházjogi eltévelyedés s eklatáns bizonyítéka annak, hogy kérvényezők legkevésbé sem ismerik vagy nincsenek tisztában saját egyházuk törvényeivel s legilletékesebb egyházi tényezőiknek határozataival.

A patronatusi jog megszerzéséhez a szigorúan vett egyházjog értelmében sem szükséges az, hogy mind a három cselekmény: a dós, aedificatio, fundus együttesen gyakoroltassák. Teljesen elég a kegyúri jog megszerzéséhez, ha a kegyur akár egyik, akár a másik cselekményt teljesiti így Nagybánya is az egyház- megyei főhatóság beleegyezésével, sőt felajánlására, a m. kir. udvari kamara jóváhagyása mellett csupán a dotáozió utján szerezte meg a patronatusi jogot.

Erre vonatkozólag utalunk a leghíresebb egyházjogi Írók, Phillips, Schulte munkáira, kiket támogat a legtöbb- régi és ujabbkori egyházjogi tudósok egész hosszú sora abban a felfogásban, hogy a patronatusi jog megszerzéséhez elegendő akár a dós, akár az aedificatio, akár a fundus teljesítése.

De ha az egyházjogi tudósok munkái a nagyméltóságu püspök ur vagy a kérvényező hívek előtt kellő sulylyal nem birnának, hivatkozunk IX. Gergely pápa decretumának III 48. részére, mely az általunk kifejtett szellemben intézkedik.

De hivatkozunk a tridenti zsinatnak (Sessió XXV. de reformatione C. IX. következő határozatára :

»Ut igitur debita in omnibus ratio observetur, decernit sancta Synodus ut titulus juris patronatus sit ex fundatione vel dotations, qui ex authentico documento et aliis jure requisitis ostendatur; sive etiam ex multiplicatis praesentationibus per antiquissimum temporis cursum, qui hominum memoriam excedat, aliasve secundum juris dispositionem. In iis vero personis seu Communitatibus vel Universitatibus in quibus id jus plenumque ex usurpatione potius quaesitum praesumi solet, plenior et exactior probatio ad docendum verum i i iulum requiratur: nec immemorabilis tempori probatio aliter eis suffragetur, quam si praeter reliqua ad eam necessaria, praesentationes, etiam contiunatae, non minori saltem quam quinquaginta annorum spatio, quae omnes effectum sortitae sint, authenticis scripturis probentur.«

A szent Synodusnak e határozata mig egyrészt megerősíti amaz állításunkat, hogy a kegyúri jog megszerzéséhez akár a dós, akár az aedificatio, akár a fundus teljesítése elégséges (decernit sancta Synodus ut titulus juris patronatus sit ex fundatione vel dotatione stb.); másrészt pedig a kegyúri jog érvényes megállapításához a szent Synodus teljesen elégségesnek tartja, ha a községek, városok bizonyítani tudják, hogy legalább ötven éven át az egymás után eszközölt praesentaciók (választások) eredményesek voltak.

Nem mérnök hinni, hogy akár a nagyméltóságu püspök ur, akár a gör. kath. hívek az egyház által megkövetelt engedelmességgel meg ne hajolnának a szent Synodus határozata előtt, épen ez okból hisszük azt, hogy a városnak a nagybányai gör. szert. kath. egyházra vonatkozó kegyúri joga az előterjesztetlek után senki előtt sem lesz kétséges;

1. mert a város kegyúri jogát ezelőtt majdnem egy évszázaddal eredeti módon, dotatió által szerezte meg s gyakorolja azt ma is, tehát a kegyúri jognak történeti és egyházjogi alapjai vannak

2. mert feltéve, de meg nem engedve, ha a város nem is szerezte volna meg törvényes utón a kegyúri jogot, hanem csak bitorolta volna is azt, még akkor is a szent Synodus előbb idézett határozata értelmében ötven éven át eredményesen eszközölvén az egymásutáni praesentácziókat (választásokat), a kegyúri jog pusztán már ez ötven évi gyakorlattal megszereztetett.

Tekintetes Közigazgatási Bizottság!

Miután az előadottakkal a város kegyúri joga minden kétséget kizárólag beigazoltatott, legyen most szabad áttérnünk e kegyúri jog mikénti gyakorlatának megvilágítására.

Nem lévén kodifikált egyházjogunk, minden kegyurasági joggal biró városban napirenden vannak az egyházi s világi hatóságok közötti összeütközések a kegyúri jognak miként leendő gyakorlása fölött.

Az egyházi hatóságok azt vitatják, hogy a kegyur 1) kötve van az egyházmegyei hatóság, illetőleg a megyés püspök kandidácziójához; 2) hogy a kegyurasággal biró községek és városok képviselőtestületeinek csak kath. vallásu tagjai vehetnek részt a kath. pap választásában.

Mindkét állítás nagy egyházjogi tévedés s az erre vonatkozó rendelkezések félremagyarázásán, vagy nem ismerésén alapul.

Ismételten hangsúlyozzuk azt, hogy kodifikált kanonjogunk nincs s igy a kegyúri jog mikénti gyakorlásának módjára nézve az erre vonatkozólag kiadott rendeletek s a szokásjog az irányadó.

Hogy a kegyurasággal biró községek és kir. városok, továbbá a szab. kir. városok kegyúri jogaikat miként gyakorolják, arra nézve határozottan intézkedik a helytartó tanácsnak 1800. évi augusztus hó 22 én kiadott 18,836. sz. s ide

P. alatt eredetben csatolt rendelete, mely rendeli, hogy a kegyúri joggal biró királyi városok és községek a lelkészválasztásnál a kegyúri jogot úgy gyakorolják, hogy az egyházmegye főpásztora által a folyamodók soraiból kijelölt (kandidált) három egyén közül választanak lelkészt, mig ellenben ugyanezen rendelet a szabad királyi városokra nézve a következőket rendeli: »Liberae item ac Regiae Civitates e propositis per Ordinarios tribus Individuis unum eligere haud debeant; verum ipsis selectus e reliquis etiam benemeritis concurrentibus praescriptae Tabellae inserendis in salvo relinquatur, caete- roquin autem usus quoad concursum hucusque vigens ultroquoque obsertur »Datum el«.

A helytartó tanács rendeletének ezen pasz- szusa minden kétséget kizárólag szabályozza a kegyurasági joggal biró szabad királyi városok lelkész választásának mikénti gyakorlatát, világosan és félremagyarázást nem türöleg kijelentvén, hogy a szabad kir. városok az egyház- megye föpásztorának hármas kjelöléséhez (kandidácziójához) ragaszkodni nem tartoznak, hanem az összes arra érdemes pályázók közül szabadon választhatnak lelkészt; miből következik, hogy az igg megválasztott lelkészt a fő- pásztor investiturával ellátni köteles is, hacsak a megválasztott lelkész ellen kanonikus kifogásai nincsenek; mert ellenkező esetben — kérdezzük — mi értelme is volna a kegyúri joggal biró sz. kir. városok szabad lelkészválasztási jogának?

Hogy a jelen esetben a megválasztott Hozás János lelkész ellen Szamosujvár nagyméltóságu püspökének kanonikus kifogásai nem lehetnek, bizonyítja ama tény, hogy nevezett pályázó kérvényét ő nagyméltósága elfogadta, már pedig ismerve a hierarchiai szervezetet, feltételezhető-e, hogy egy egyházfejedelem kanonikus vétség alatt álló lelkésztől pályázó kérvényt fogadna el ?

Hogy a város az első választást 1822. év julius 13-án nem a helytartó tanács fentidézett

18.836. sz rendeletének utasítása szerint ejtette meg, annak oka az lehet, hogy vagy nem bírtak tudomással a rendeletről vagy pedig, hogy a püspök által kandidált lelkészek olyanok voltak, kik tetszését bírták a választott esküdt kö