Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-22 / 51. szám
4 NAGY BA N Y A 1910. deczember 22. Dezső, a társulat legkiválóbb tagja 30 éves színészi jubileumát ünnepelte. Komái vendégszereplése el volt hibázva ; oly két darabban lépett fel először, amit közönségünk már unalomig ismer. A Tatárjárást itt a múlt évben hatszor adták. Tessék csak elgondolni, mit jelent a vidéken egy darabot hatszor adni, mikor már a legszenzácziósabb darab második előadása se megy rendesen telt ház előtt. Szabados társulata is adta egyszer — zónában, délutáni előadásul. S most jön Komái, adják nem is mérsékelten felemelt helyárakkal. Az Obsitost láttuk már egyszer, azért nem vonzott annyira a színházba. Ellenben a Milliárdos kisasszony uj volt egészen, meg is telt a nézőtér zsúfolásig. Elismerjük, hogy Komáinak ezek a legjobb szerepei, de amint az eredmény, már az anyagit értve, mutatja, czélszerübb lett volna kevésbé ismert darabokban fellépnie. Bizony közel a karácsony, nagyon meggondolja a közönség, hogy mit nézzen meg. Nagy szenzáczió történt egyébként a héten. A társulat karmestere kereket oldott. Mi azt mondjuk: nem kár, oly fegyelmezetlenség uralkodott a zenekarban, hogy szinte örvendenünk kell távozásán. Nyílt előadáson hozzávágta a dirigens pálczát egyik énekesnőhöz, amiért a színházi bíróság érzékeny pénzbírságra Ítélte,erre amerikáz- ni kezdett, végül beteget jelentett. Ellehet képzelni, micsoda kárt okozott a direktornak, mikor a közönség csak operettbe jár. Kapóra jött Komái vendégszereplése. Itt az alkalom a bosszúra, mit csinál a direktor, ha karmester nincs. Kornai berekedt, a karmester beteg, az összes jegyek elkeltek, képzelhetni, hogy főtt szegény direktor feje. A dolgot azért mégis megoldotta; a jegyek elkelése végtére nem aggasztotta éppen olyan rettentően, karmestert pedig hozatott Szatmárról, Heves direktor társulatától, Kornai pedig énekelt, mint egy ócska fonográf. A karmester ur tehát meglépett prestissimo, mert már a bíróságtól is keresték idézővel becsületsértési ügyben, vele tartott a hírhedt czicza- táncz kandúrja s most már nagy örömünkre a Rébusz báró cziczatánczát többé nem vesszük be, mert a kandúr máshol járja világát. Mindenesetre méltányolnunk kell Szabados direktor kényes helyzetét és elnézéssel kell lennünk, ennek a valóságos elemi csapásnak következményeiért, melyekben ő nem is hibás. Jeszenszky ünnepével lapunk más helyén foglalkozunk. Ily nemes pályán eltöltött hosszú harmincz év megérése méltó a megünneplésre s Jeszenszky kiváló művészi egyénisége szinte késztet arra, hogy jubileumáról ne csak e szürke sorok keretében emlékezzünk meg. Szerdán Farkas Imre jónevü poélánk kedves darabját, az lglói diákok-at adták. Nemcsak a közönség osztatlan érdeklődése fordult a kedves darab felé, hanem a diákság is felvonult, hogy ötven év előtti elődeiktől jót-rosszat tanuljanak. A kissé szentimentális történet egy maturandus diák és tanárja leányának szerelmi históriáját adja elő. Kicsapják Petki Pált (Földes), mert vetélytársa lumpolásért feljelenti. De a fiú megígéri kedvesének, Évikének (Szabadosai), hogy a tízéves találkozóra visszajő érte. ügy is lett, a vetélytárs minden áskálódása] daczára Évike hü marad s végre boldog lesz. E kurta mese azonban a diákélet annyi momentumával van átszőve, oly sok kedves emléket ébreszt a sok diákhunczutság láttára, hogy nem jehet csodálkozni, ha nem egy öreg urnák könnybe láb- bad a szeme — az ifjúság elmúlt szép idejének felújításán. Életből ellesett alakok mind; a szerelemből ambicziót merítő diák, de akit ép akkor csapnak ki, mikor a jó útra akar térni; a nötás diák, hisz ilyent ki nem ismert volna a saját létünk diákéveiben; a spiczliskedőjeles tanuló; a diákság ellen törő pedellus, akit aztán a leselkedésért elzsákolnak; a korcsmáros, aki hol a »Kék golyódban, hol a »Nemzeti*-ben méri a bort, már amint más-más városban van; a direktor, meg a kuglipredikácziót tartó polgármester, akikről kisül, hogy biz ők sem voltak jobbak a deákné vásznánál. Az előadás sikerén szinte az összes szereplők közreműködtek. Végh Gizi, az egyedüli nőszereplő, bájos játékával és behízelgő énekével volt az a varázs, ami a nézőket a színházba csalta. JVyáray végre egy olyan alakítást mutatott, ami nekünk is nagyon tetszett. Minden túlzástól ment, finoman átgondolt alak volt a korcsmáros s ez mindenesetre többet ér, ha nem az olcsó hatásokra utazik a színész, — ez persze kicsit nehezebb is. Sugár Holéczyja szintén igen jó volt, bár kissé rekedtnek tűnt fel. Je-, szenszky a tudákos pedellust a nála szokásos rutinnal adta. Földes Petki Pál szerepében ügyesnek mutatkozott, mig Farkas, a filozófia professzora ismét élesen elgondolt típust mutatott be Csütörtökön Kornai Berta első vendégtel- lépteül a Tatárjárást adták. Ép oly páratlan grácziával, kedvességgel és túlzástól ment természetességgel játszotta meg nálunk is Mogyorósi önkéntes szerepét, mint azt tőle Pesten láttuk. De hangján már ez este érezhető volt egy kis rekedség, mondták is sokan előadás után, hogy ilyen hangja volt Jakabffy Jolánnak is. Persze, ha valaki rekedt, könnyű összehasonlítást tenni az ő hátrányára. A többi szereplők is iparkodtak lépést tartani a vendégmüvésznő játékával, innen magyarázható, hogy az előadás szépen sikerült. Oörög Olga ez este inkább átérzett játékával, mint énekével tetszett, kissé ő is rosszul volt diszponálva. Korda Lörentheyt igen szépen játszotta és pompás énekével rászolgált a közönség elismerésére. Nyáray Wallerstein szerepében nekünk nem tetszett, sokat komédiázott és cseppet sem volt természetes. Ungvári ezredeséről már Krémer társulatánál megmondottuk véleményünket s azon most sem tudnánk változtatni. Bájos egyszerűséggel és természetességgel adta Perényi kis szerepét, mig Jámbor bárdolatlan, de igazán szép tenorja kellő művelés után sok reményre jogosít. A zenekarról jobb nem szólni, hisz már úgyis post festa. Pénteken Kornai Berta második vendég- fellépteül ugyancsak Bakonyi-Kálmán operettje, az Obsitos volt soron. E darabról már elmondtuk mondókánkat, azért csak Kornai szereplésével kívánunk foglalkozni. Ez este is temperamentumos játékával, a nagyzoló zsidóiányt jellemző ellesett allűrök kedves bemutatásával és a mi vidéki szemünk előtt ismeretlen kecses, művészi tánczával bájolta el a közönséget. A magával hozott rekedség azonban fokozódott, bár még próbálta a szép dalokat úgy előadni, mint otthon, de már ez kevésbé sikerült. Hogy tehát a közönséggel feledtesse ezt a kis fogyatékosságot, oly kellemmel, vervvel játszott, hogy talán igy még a Vígszínházban sem soha. Volt is része tapsban, elismerésben, a közönség felvonásközökben, de nyílt színen is számtalanszor hivta lámpák elé. A zenekart a kereket oldott Wiesmüller helyében Dankovitz Antal, a bányásszenekar karmestere vezette, és daczára a beugrásnak, igazán mesteri kézzel uralkodott a zenekaron. Szombaton Strauss csodazenéjü operettje, a Milliárdos kisasszony volt műsoron, ezt választotta Kornai utolsó vendégszerepléséül. Nem kellett volna játszania. Végtére is, ha valaki énekesnő, hát énekeljen, ezt elvárhatja a közönség, ha már felemelt helyárakat fizet. Aztán még megbocsájtható volna teljes berekedése, ha nem ő lett volna az oka. Egy város közönségét még sem szabad oly kevésre becsülni, hogy előre tudva a telt házat, nem óvakodott olyasmitől, ami hangját elveszi. Más városban talán egy kis kifütyülés is kijárt volna ezért, nem pedig csokor. Utoljára is, ha rekedt színészt akarunk hallgatni, nem hozatunk Budapestről, van nekünk is s hozzá a szegények nem is tehetnek róla, mert a mi színpadunkon hültek meg. Ép ezért el is nézzük nekik, de már Kornainak még ezt a mentséget sem lehat felhozuia. Szerencséje, hogy rá nézve nem kötelező a színházi bíróság, mert azt hisszük, hogy itt hagyott volna egy csomót a vendégszereplési salláriumbói, amint ezt méltán meg is érdemelte volna. Ha valaki jó pénzen kötelezettséget vállal éneklésre Nagybányán úgy óvakodjék a reggeli levegőtől, mert itt mi- nálunk a hajnal ébredésének nyomában kelő ro- zsályi szél nagyon ártalmas a hangszálaknak. Eltekintve énekétől, mert azért meg-meg reszki- rozott a reczitative előadott énekszámok között egy-két taktusnyi éneket is, játéka ez este is remek volt, el kell ismernünk. A többi szereplőkön is érezhető volt a nyomott hangulat, de azért csak kitettek magukért. Oörög Olgának tisztán csengett a hangja, persze ő már hozzászokott Nagybánya klímájához, játékán azonban egy kis bágyadság volt észlelhető, melyből csakhamar felvillanyozta a Kornai csokrának párja. Hikisch Kató pompás játékával és énekével nagyon tetszett, szinte sajnáljuk, hogy gyakrabban nem láthatjuk a színpadon. Kitűnő két, figurát mutatlak be Szabados és Kyáray; Korda és Demeter alakításai sem hagytak kívánni valót. A zenekart Heves Béla szatmári direktor karmestere vezette s valóban csak most vettük észre, hogy erős- kezű karmester vezénylése alatt mire képes a zenekar. Vasárnap d. u. az Obsitos került színre, ez idényben harmadszor, mig este Vidor Pál kitűnő népszínműve, az Ingyenélők. Balogh Pista otthagyja faképnél régi menyasszonyát, hogy a gazdag kvietált budai korcsmáros leányát el- vehesse. Régi kedvese, Eszter, számonkéri tőle hűtlenségét s mikor a házasságszédelgő elutasítja, sőt czéloz arra, hogy ha a felesége nem is, de szeretője lehet, rálő. Eszter azután visszatér nevelőanyjához, Baloghot pedig és minden rosz- ban impresszárióját kikergeti a korcsmáros. Erre a két jómadár kieszeli, hogy meg lehet még szerezni a veszett fejszének a nyelét. Eszternek van vagy tízezer forint hozománya, ki kell vele bé- külni. De itt is póruljárnak. Eszter régi imádójának nyújtja a kezét, kinek nagy szerelméről meggyőződött. E komoly tárgyat két egyszerű lélek szerelme (Jani, Sári) szövi át, továbbá a »Csengő érez* dalkör tagjainak komikus szereplése. Az előadás jó volt, kitűnő budai svábot mutatott be Jeszenszky, mig Jeszenszkyné hálás szerepét drámai érzéssel játszotta meg. Ungvári rendőrjét elsőrendűnek találtuk, Végh Gizi és Sugár kedves naivsággal adták az egymást szerető párt s néhány ügyesen sikerült énekszámmal tették változatosabbá az előadást. Rettenetes figurák voltak: Nyárai, Demer, Korda és Farkas, de tetszettek, a szatírát — úgy látszik — nálunk is elértették. A többi szereplők is mind igen szépen játszottak. A zenekart Dankovitz Antal vezette. Hétfőn este zónában az lglói diákok-at adták, ez idényben harmadszor. Kedden este a jó öreg Szigeti Józsefnek drámája, a Bang és mód volt soron Jeszenszky Dezső jubiláris előadásául. Megrázó jelenetekben mutatja be a darab a rangkivánta költekezések következményeit, ha a ranghoz megfelelő mód nincs. Az ünnepelt művész a nagyvárosi rokonoktól szégyenlett falusi, egyszerű, de rendes gondolkodású embert játszott. Szerepét művészi felfogással, éles megfigyeléssel és meglepő természetességgel alakította. A jubilánst első megjelenésekor a lámpák előtt perczekig tartó őszinte taps fogadta és felvonások alatt is remek játékáért. A többi szereplők is szinte fellelkesültek az ünnepi hangulat hatása alatt és nemcsak az előadás nívója, hanem az egyes szereplők játéka is elsőrendű volt, mintha kartársai ezzel is le akarták volna róni hálájukat és elismerésüket az ünnepelt iránt. Jeszenszkiné a felfuvalkodott és a körülmények hatása alatt a bűnbánatig megtört városi dámát igazi drámai lendülettel adta. Tárnái Lidia méltó partnere volt Jeszenszkinek a falusi házaspár alakításában. Perényi Sári kedves naivsággal játszotta meg szerepét, de a többiek is: Ungvári, Földes, Demeter, Tolnai, Vetlényi, sőt Kovács és Jámbor is tudásuk legjavát adták. Az ünnepi előadás minden tekintetben méltó volt az ünnepekhez s a közönség a remek előadás és a bensőséges ünnep emlékével távozott a színházból. Heti műsor: Szerda: Tanítónő. Csütörtök: A kormánybiztos. Éfjj Ilii Mriisi loffás! Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tór. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
