Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-22 / 51. szám
1910. deczcmber 22. NAGYBÁNYA Péntek: Az obsitos. Szombat d. u : A harang. Vasárnap d. u.: OsóJoon szerzett vőlegény, este : Peleskei nótárius. «. _ Thalia papjai Szent Péter előtt. Derengő félhomály. A világűr végtelenjéből mennyei harmóniával tör elő az angyalok kara, Hozsannát zengve az Urnák. Az édes hangok uj erőt adnak a végtelen űr fáradt vándorának, ki hosszas szenvedés után végre eléri a Menny kapuját. Élénken kopogtat. Dörögve csapódik föl a boldogság, az örök béke kapuja s ott áll — teljes ornatusban — Szent Péter. — Ki vagy és mit leeressz itt, te sima- képű lélek ? — Szabados László vagyok, az Északmagyarországi szinikerület igazgatója. — Színész? Én bizony papnak néztelek. — Az is vagyok: Thalia papja. — No, jó lesz a papot nem nagyon emlegetni, mert mindjárt a pokolra küfdelek. Mi jusson kerültél e kapu elé ? Mik az érdemeid ? — Igaz, hogy nem sok érdemem van, de sokat szenvedtem a földön: színigazgató voltam Nagybánya városában. — Elég! Ezen a jogezimen bebocsátanálak, de előbb felelj: hol hagytad azokat, akikről gondoskodni a te kötelességed volt ? — Jönnek már ők is, csak egy kicsit lassan. Hiába Írtam ki a próbatáblára, hogy mindenki tartozik kilencz órakor megjelenni, úgy látszik innen is elkésnek, mint a színpadi próbákról. — Hát a feleséged? — ő csak hátra maradt egy kissé, mert | lecsúszott a harisnyakötője. De már itt is van (A direktorrá megjelenik a mennyei láthatáron). — Ah! Ah! Ez bizony helyes kis angyalka lesz! (megcsipkedi a rózsás arczocskát). Elég, ha annyit tudok rólad, hogy társnőid között sok volt az irigyed. A Laczikádat azonban előbb a Purgatóriumba küldöm. Igaz, hogy bűneinek felét mint nagybányai színigazgató ievezekelte, de van még egyéb bűne is; hogy egyebet ne mondjak, hát: Bazilovics Bazil, Százszorszép, dr. Csapiár, Schneider Pepi, Róth bácsi, Püh- ner Gebhardt, Hohonyai, Kreutzer Michl, Túrtel- taub és még egy csomó elzsidósitott szerep, hogy azoknak elsorolása épen ítéletnapig tartana. — De édes Péter bácsi, szól az asszonyka, mig a másik lélek a bűntudattól megtörve áll, hiszen ezek nem is olyan nagy bűnök! Bocsáss meg neki ez egyszer, az én kedvemért és bizony Isten, sohase engedem többé játszani. — Legyen! De csak a te kedvedért. No meg hát hadd legyen itt valaki, aki a műkedvelő előadásainkat rendezi. De játszani meg ne próbálj, mert rögtön Luczifer birodalmába internáltatlak. A mennyei színpadon pedig tilos lévén a dohányzás, hagyd kint a czigarettádat. Mehettek! Alig csukódik be a kapu, lihegve rohan egy valamikor rendezetlen vallási viszonyok között élt lélek és egész vakmerőén — megnyomva a kilincset — be akar lépni. Szent Péter elébe áll. — Ki vagy, mordizomadta ! — Kérem, kedves Péter ur, kik mentek be itt az előbb? Nem a diriék? — Mi közöd hozzá; te úgy se mégy be. — De édes Péter ur, hát már maga is ellenségem lett ? Mindenki engem bánt, mert tudják, hogy én senkit se ütök vissza. A rendező, a karmester, az ügyelő, mind a bőrömet akarnák lenyúzni és most még maga is ellenem támad? — Ne prézsmitálj fiam; azt mondd meg, hogy ki vagy ? Akkor talán még be is eresztelek. — Hogy én ki vagyok ? Hát nem tetszik rám emlékezni? Khordal Én énekeltem olyan szépen, hogy : »és a családi fámon tovább ülök vidámon ...» — Ismerlek fiam; hát csak ülj tovább is és most már énekeld azt, hogy : »Minő a vetésed, olyan aratásod .. .«, mert ide ugyan be nem teszed a lábad addig, amíg meg nem győződöm róla, hogy minden adósságodat kifizetted és az utolsó két hónap alatt senkit meg nem pumpoltál! S már épen beakarja csapni Péter bácsi a kaput, mikor éktelen zsivajgást hall. Mérgesen tekint oda, hát kóristanőket lát, amint sietve lépkednek feléje, már messziről kiabálva: No csak minket merjen föltartóztatni! Úgy kinyitjuk a szánkat, hogy menten elbújik őkelme! És bizony-bizony Péter bá jobbnak látta a kapu mögé húzódni s csak a kulcslyukon dugott ki egy ezédulát q követelőzve dörömbö- lőknek: Körlevél. Tudatom a hölgyekkel, hogy a Mennyország kapuját számukra semmi körülmények között meg nem nyitom, mert egyrészt nem akarom, hogy a czápa hadsereg elrontsa a mennyei kórust, másrészt azt sem engedhetem meg, hogy disharmonia üssön tanyát a béke és szeretet honában. Szent Péter, s. k. Lett erre nagy ribillió. Éktelen zsivajgásban törtek ki, úgy, hogy az utánuk érkező ügyelőt is kénytelen volt Szent Péter a Pokolba küldeni, hogy ott rendet tartson a renitenskedők küzött. És jöttek sorba nők, férfiak vegyesen, Tárnái Lidi csak azt kérte hogy a Bandi kutyáját is magával vihesse; és Péter bácsinak nem volt lelke ezt a kérést megtagadni attól, akit minden pályatársa nagyrabecsült s aki maga is mindenkit szeretett. Utána jöttek a férfiak, tenorok, basszusok és Péter bácsi jóságos mosolylyal fogadta őket, egy-egy jótauácsot, figyelmeztetést adva mindegyiknek : — Úgy, úgy, kedves Jámbor fiam, téged ; tárt karokkal várunk, hisz nevedet sohsem hazudtoltad meg. Csak azután egy kicsit bátrabban mozogj odabent. Neked még azt is megengedem, hogy udvarolj egy kicsit az angyalkáknak, hiszen te úgy sem vagy veszedelmes. — Te is bemehetsz, Tolnai fiam, de aztán ne sokat flirtölj, mert Katókád megharagudna. — Hát te, Guszti fiam, mit keresel itt ? Hibába sunyitasz olyan kérőn felém, adta fiókkomikusa, csak menj vissza még a Földre. Valahol a Tisza partján vár reád egy szőke kislány ; ne várasd hiába! No, indulj már, ne vágj olyan bamba képet. Vár a Manczi; siess! — Hja, kedves Demeter barátom, itt nem lehet blattozni. Avanti signor! Majd Lucziferrel kártyázhatsz a föltámadásig. Csak azután onnan is el ne késs! — Kató, Kató, drága kis Kató, ide bizony be nem bocsátható! — Hát Földes fiam, le is eljöttél ? No, nem bánom, bemehetsz, de csak úgy, ha szentül megígéred, hogy soha egy hangot sem énekelsz. — Te is bemehetsz Mészi, de ne tartsd olyan peczkesen a fejedet. Ne légy olyan fenn- héjjázó, ne tánezolj, ne énekelj és ne udvarol- tass magadnak mindenkivel! — Szervusz Rudi fiam: Hozott Isten! No csak sietve befelé. Remélem hoztál egy pár jó zsíros kupiét. De csak úgy adhatod le, ha súgó nélkül tudod; mert súgót, vénasszonyt és karhölgyeket mi itt meg nem tűrünk. — Hát gyermekeim, ti mit akartok itt? Sári lányom, Gyula fiam, nem szerelmeseké a mennyeknek országa! Csak menjetek szépen vissza oda, ahonnan jöttetek és folytassátok olt, ahol abbahagytátok. A mennyei kuliszák között nem lehet csókolózni, mert rögtön megnyílik alattatok a sülyesztő, ami a Pokol tornáczába szállít. — Te is itt vagy, liliputi kis Benes Ilonka? Bemehelsz, mert ügyes hősnőre épen szükségünk van, de ha két hét alatt le nem szokod a hada- rászást, szemforgatást, hát kiíeszem a te szűrödet is, akárcsak Görög barátnődét, ha föl nem oszlatja a nagy udvartartását. Siessetek hát no. — Pénztárnoknő ? Arra ugyan nincs szükségünk, mert ép úgy, mint Nagybáuyán, itt‘is csak potyajegyek vannak. De azért bejöhetsz; legalább lesz, aki rendet tart a foyerben. — Hja, kedves Móricz barátom, nők számára nincs itt hely. Tudom, hog^ Olgicza kedvéért szeretnél bejutni, de v. azért nem engedlek be. No meg a vallási visz, nyaid is rendezetlenek, akárcsak Rudi barátodé. És hogy ő mégis bejutott, azt a kupiéinak, meg a pisze orrának köszönheti. Te azonban, aki Mátyás király orrát bitorolod, sohsem jutsz ide be. Azt se tudom neked megbocsátani, hogy szegény Ilaydint hogy megcsufoltad. Távozz! T ávozz! Lassan-lassan, de mégis csak elfogynak a jövevények. Sebesen karikázva jön most egy alak. Egyik kezében mankó, a másikban revolver, miközben féllábával őrületes sebességgel hajija bicziklijét. Hátán nagy dob, ölében xi- lophon. A Mennyország kapuja elé érve ügyesen lepattan a gépről s kurtán rászól a szent Cerberusra : — Nyiss ajtót öreg! — Hohó, fiam, ilyen hangon nem lehet velem beszélni. A revolveredtől pedig meg nem ijedek, mert itt az a sors ér minden fegyvert, hogy — nem sül el. Azért van itt olyan sok boldog ember. De lássuk, mit tudsz azon a dobon produkálni, akkor talán majd cseveghetünk. A béna művész nem kéreti magát s leoldva hátáról a nagydobot, kiterítve maga elé a xilophont, egyik kezével az egyiken, másikkal a másikon játszva, olyan éktelen zenebonát csap, hogy az angyalok ijedten rohannak a kapuba, megnézni: mi történt? Szent Péter vattát dug a fülébe hangfogónak, hirtelen beugrik a kapu mögé s mikor vége van a muzsikának, csak a kis ablakon át szól ki: kedves Schott fiam, nekem ugyan hiába labdázol a dobverőiddel, hiába kopogtatod xylophonodat, ide ugyan be nem teszed a lábod. Hogy is ne ! Hogy a legédesebb ebédutáni szendergésemből zavarj föl azzal a szamárbőr püíföléssel? Olyan nincs! Menj a fe.. . izé . . . a pokolba. Ott azután dobolhatsz kedved szerint: úgy se hallatszik el- kárhozott kollégáid üvöltésétől. És »Schott fiam «-at kerékpárostul, dobostul, xilophonostul röpítik is már Belzebub szolgái a Nissiur speranza kapuja felé. E pillanatban valami szokatlan zaj üti meg Szent Péter fülét. Arra felé tekint, hát valami kedélyes apa-félét lát, a mint rettentő szuszogással közeledik. Amint odaér a kapu elé, akkor veszi csak észre, hogy ő is bebocsáttatást jött kérni. Egyik kezében tiszteletjegyet szorongat, másik kezével oldalbordáját vezeti, kalapja mellett hatalmas pálmaág. — Hát csak megjöttünk mi is, ha bebocsá- tana kedves bátyám. ■— Az attól függ, hogy milyen lesz a zárszámadás. — Mindenekelőtt engedje meg mélyen tisztelt uram, hogy ezt a tiszteletjegyet a Lendvay- szinház előadásaira fölajánlhassam. — Tiszteletjegy ? Lendvay-szinház ? Ugyan mit csináljak vele, ha már mindnyájan otthagytátok ? Hát ki játszik olt most ? — Játszik a léghuzam a közönség egészségével, játszik a légfűtés a didergő emberekkel és játszik a közönség a — zöld asztal mellett; mert az még mindig erősebb mágnes, mint egy szinielőadás. — Jó, jó, gyermekeim, ezt már tudom a direktorotok vallomásából. De hát ti mit kerestek itt? — Hát szeretnénk egy kicsit beljebb kerülni. — De mi jogon? Talán azért, mert mint titkár egy pár ezer ember zsebéből kicsaltad a keservesen megtakarított filléreket bérlet fejében? Talán azért, mert elhalásztad a jó szerepeket a kollégáid orra elől? — No, nem épen. De hát immár harmincz esztendőt nyomorogtam át mint magyar színművész, tövises utakon járva, hol a méltatlan bántalmak okozta fájdalmakat csak ez a szerelő hitves enyhítette. Harmincz évi keserves küzdés után egy kis édes nyugalomra vágyom s ha tán én nem is vagyok méltó arra, hogy megnyisd Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. S^EEISI EGÉSZSÉGIÉT ? Ki ne tudná, hogy utólérheletieniil legjobb hashajtó a vüághirü Mindén valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, meid kártékonyak.
