Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-11-17 / 46. szám
1910. november 17. NAGYBÁNYA 3 lessége. Nem mondom, hogy kényelmes. Sőt akárhányszor keserves is. De a végzettel perbe- szállni hiábavalóság. A lehetetlent erőltetni kábaság. Ám nemcsak lemondás és józanság kell hozzá, hanem, praktikus érzés is. És lettvágy leleméiryesség doiograkészség. Amit már egyszer mondtam : mindent, amit magunknak el tudunk készíteni, meg kell fogni. A drágaság ellen egyik iegyver az ember saját munkája. Emberé éppen úgy, mint asszonyé. Hogy a jövedelem — ha nem áll módunkban annak fokozása — mégis elég legyen, apasztani kell a kiadásokat; és hogy mégse hiányozzék minden, sok apróságokat magunknak kell eikésziteni. A nyomasztó drágaság fogja visszahozni azt a kort, mikor a házi szerszám becsületbe állott. Másik szempont szerint drága az, aminek az ára sokkal nagyobb, mint az értéke. A városiak élelme majdnem kivétel nélkül ezen szempontból drága. A táplálékunk tápereje és az érte kiadott összegek közt nincs arány. Az alig-alig tápláló élelmi czikkek is hallatlanul borsos áron vásárolhatók. Itt már az államhatalom maradt adósunk a jókor való intézkedésekkel. És hiába is várnók, hogy egy-keltőre pótolhatná a mulasztást. Hanem itt is mi magunk legyünk az állapot gyógyítói. Jobban meg kell válogatni az élelmi czikkeket és nem szabad elfogultan csak azt kedvelni és nagyralartani, ami drága. A népélelmezésből Magyarországon sok olyan táplálék szorult féire melyet más országokban haszonnal fordítanak e czélra. Merem mondani, hogy nálunk a hús csak azért válhatott olyan hallatlanul méregdrágává, mert az emberek jobbára tisztán húsból akarnak táplálkozni. Viszont sok egészen közönséges élelmi czikk nálunk luxus-czikké lépett elő, lehat olyan az ára is, holott mindennapi étellé kellene azt fogadni és akkor nagybani termelése és tekintélyesebb forgalma csakhamar leszállítaná az árat. Bizony nem ártana, ha harmdizig való nagyanyánk felkelne sírjából és elbeszélné késő unokáinak, hogy miből állott egy hétre való étlapja az ő korában a családnak. Csodálatos, hogy akkor tagbaszakadt, nyugodtan és soká dolgozni bíró emberektől volt népes az ország ... ma csupa válogatott és drága menü mellett a polgári osztály fiai és leányai vérszegények, sápkórosak, idegesek, dologra nem termettek. Színház. Szabados László színigazgató társulata, ha egyben-másban hagy is fönt némi kívánnivalót, egyre jobban a közönség kegyeibe férkőzik. A legfényesebb dokumentuma ennek a gyakori telt házak, minőkre még a régi szűkös színház j termekben is csak piros betűs napokon emlé- kezhetünk. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy Szabados szintársulata rá is szolgál a közönség e rokon- szenvére. Repertoár« gazdag és változatos; zenekara a kényesebb igényeket is kielégíti Wiss- müller karmester vasfegyelmezettségü dirigálása mellett; társulatának néhány tagja díszére | ! válnék a nagyobb vidéki városok színpadainak J I is, a fiatalabbak pedig ambicziozus, intelligens I emberek, kiknek törekvő mimelésén néha meglátszik a sasköröm is. A társulat főerőssége — erős kivételként hangsúlyozzuk — maga a direktorné: Sz. Végh Gizi, a szubrelt primadonna. A színházi krónikákban sok direktorné usurpálta már a szub- retl primadonna nevet, de arra még alig volt eset, hogy egy kiváló szubrett primadonna direktorné legyen. Az ördöngős Szabados színigazgató eszelte ezt ki igy a maga és mi gyönyörűségünkre, no meg hogy megspórolja a szubrett primadonnái gázsit. Végh Gizi mellé méltóan sorakozik az uj koloratur-énekesnő Görög Olga, kit Szabados direktor a Nádassy színtársulatától édesgetett el. Perényi Sári, ,/. Széli Erzsi, Benes Ilonka, Mészáros Aranka már eddig is meghódították a közönséget. Tárnái Lídia az anya és anyós szerepekben jeleskedik. A férfi szereplők közül első helyén Ungvári Mórt kell kiemelnünk. Játéka sok helyütt igazi művészetté fokozódik. Szabados színigazgató Krémer direktorral vetekszik az operett- buffo szerepekben s mondhatjuk, nem csekély sikerrel. Ez idén egyszer-kétszer zajos ünneplésben volt része. Korda igen ügyes s temperamentumos színész. Játszik minden játszható s jáíszhatatlan szerepet s emellett énekel, sőt tánczol is. Ez okból a direktoroknak nagyra kell becsülniük s Korda érdeme, hogy e becsülés- ben osztozik a közönség is. Jeszenszky légi, érdemes színész, de eddig inkább csak titkár és igazgató-helyettes volt. A nagy művészi klu-t, melynek ő lesz a hőse, még mindig tarsolyában tartogatja. A fiatalok közül Nyárait, Földest, Sugárt, Veilényit, Tolnait és Farkast kell kiemelnünk. Mindnyájan telve vannak művészi ambicziókkal s művészetük felé a jövő perspektívája szép reményeket csillogtat. Az elmúlt hét színházi eseményeiről a következőkben számolunk be: November 9-én szerdán Földes Imre nagyhatású színmüve, A kuruzsló került bemutatóra. Csak télig telt ház nézte meg az előadást, bár az nagyobb közönséget érdemelt volna. A kuruzsló, melyet valószínűleg Lengyel Menyhért. A hálás ülőkor ez. szin darabja inspirált, minden fogyatékossága mellett a mi színpadunkon is Lindahl megint ott állt a gépen és szakadó hóban nekivágott az éjszakának. Maga sem tudta, hogy mikép jutott Mária karjaiból a gépre. De most ott állt és tekintetét rászegezte a vágányokra tornyosuló hólorlaszok'ra. A mozdony lapátjai gyorsan átvágják a hótömeget s fehér felhőket szórnak kétfelé. Ép ily mélységesen metszi a fájdalom a tulajdon lelkét. Mily hideg lehet ott lenn a kemény földben, a vastag hóréteg alatt. És az ő kis gyermeke nemsokára ott fog feküdni. Soha többé nem vezényli majd »mehet« 1 Soha többé nem fut elébe esténkint, amikor hazatér és benyit, sohasem hallja többé, amikor vidáman köszönti: jó estét édes papa! Oh!... — Mi baj van ? — Semmi Karlsson! — Éppen úgy hallottam, mintha sóhajtott volna, Lindahl url — Oh csak ne képzelődjék! Egyetlen szót sem szóltam. Rakjon a tűzre! A vonat egyetlen utasa a legközelebb állomáson kiszállt. A kövér ur bódprémes bundát viselt s első osztályon utazott. Fogat várta a pályaudvaron s kocsisa már ott állt a kupé ajtajánál. Mivel a vonat rövid volt, a vonatvezető hallotta párbeszédüket. — Mi újság otthon, Blonhaal ? — kérdezte a kövér ur. — Minden egészséges nagyságos ur. — Feleségem és a gyermekek is? — Igenis, nagyságos ur, mindenki. A vonatvezető szive összeszorult. Az a hód- prémes ur gazdag volt, boldog és megelégedett s visszatért szép meleg otthonába, ahol felesége és gyermeke várták boldogan, egészségesen. Ö azonban, a szegény, félig megdermedt vonatvezető holnap csak egy megtört, lesújtott asszonyt s egy parányi gyermekholttestet fog találni otthonában. Újra nekivágott a viharnak. Utolsó előtti állomás, több szenet a tűzre! A vonat csak másnap térjen vissza, hogy mint 3-as számú vonat újból felvegye a járlatokat. A vihar elült, a természet ünnepelt. Hófehér leplet teritett oltárára és a nap ragyogott. Milliónyi hógyémánt csillagod, az ágakon, a vágány szabad volt s amerre a vonat elhaladt, hol- dog, megelégedett emberek álltak az ablakoknál, akik örültek annak, hogy a vonatok újra járnak. A vonatvezető félrefordult; két nagy könnycsepp csillogott szemében. Végre a vonat befutott az állomásra. Lindahl senkitől sem kérdezte a bajtársak közül, hogy nála odahaza mi az újság. Azokról az ajakakról akarta hallani, melyek egyedül tudják enyhíteni a hir keserűségét. A sárga házikó ablakaiban, mint mindig, ott függnek a tiszta, fehér függönyök s a gerániumok is nyiinak, mint mindig. Ügy vélte, hogy integetnek feléje: — A te kis Gusztávod meghalt! A te kis Gusztávod meghalt! Lindahl felrepüit a lépcsőkön s feltépte az ajtót. Mária könnyek közt mosolyogva a nyakába borult. A kicsiny kosárban halványan és gyengén,' de fájdalmak nélkül s az életnek visszaadva üldögélt a kis Gusztáv. Egy kis rudat lengetett a kezében, melynek végén piros zászló lobogott s halkan hebegte: — Mehet! Mehettt!,.. édes papa ! Sígurg.! nagy hatást ért el. A darab súlya Ungvári vál- lain nyugodott, ki bravúrral játszta meg a diplomában orvos szerepét. Mellette J. Széli Erzsi fiint ki, kinek ez estén Ilma szerepében volt drámai bemutatkozása s aki egy csapásra meghódította a közönséget. Szavai szívből jöttek, szívhez szólották. Innen a nagy hatás, melyet elért s a tetszés, mely sokszor a lámpák elé szólította. Benes Ilonka Osálhiné szerepében ez estén is txczellált; jóságos volt Tárnái Lidia, ki özv. Horválhuét személyesítette. Kisebb szerepeikben Szabados, Korda, Nyárai, Jeszenszky és Farkas igen jók voltak. Farkas a legkitűnőbb epizód színésznek Ígérkezik. A pápaszemes beteg ábrázolásában pár szavas szerepében is zajos hatást ért el. Csütörtökön táblás ház előtt adták a világhírű komponista, Lehár Ferencz remek operettjét: Luxemburg grófját. Hogy a közönség a szin- I házat teljesen megtöltötte, nem egyedül Görög Olga érkezésének kell betudnunk, hanem annak is, hogy az egyébként is operettkedvelő közönség nagyon érdeklődött e hires darab iránt. Az előadás a lehelő legjobb volt. Görög Olga szép csengésű, erős hangja kellően érvényesült s ügyes játéka is megnyerte a közönség tetszését. El keli ismerni, hogy kitűnő erőt nyert benne Szabados s ezt a közönség is észrevette, amit a fel-felzúgó taps gyakorta igazolt. De a többi szereplők is megérdemelték a nézőtér sűrű elismerését. Korda a czimszerepben nemcsak derék előadó színésznek, hanem rutinos énekesnek is bizonyult. Szabadosáé partnerével, Sugár Gyulával együtt temperamentumos játékukkal és kedves énekükkel hóditolták meg ez este a nézőket. Bájosan előadott Gimbelem, gombolom ez. kupléjukat ötször ujráztalta meg a közönség. Szabados Bazilovics szerepében ugyan nem orosz herczeget, inkább lengyelzsidót mutatott be, de a karikatúra igy is pompás volt s folytonosan derűs hangulatra keltette a közönséget. Az összjáték, mint az énekegyüttesek kitünően sikerültek, ami a karmestert dicséri. A precziz rendezés Szabados érdeme. Pénteken Gavault vigjátéka: A kis ezukros volt műsoron. A fehér vígjátékot, mely a fran- czia eszpri kosoneriáklól mentes terméke, a közönség tetszéssel fogadta. Ungvári rendezése kifogástalan volt s a vígjáték elég gyors tempóban csörgedezett. Perényi Sári Benjámin szerepében igen kedves és temperamentumos színésznőnek bizonyult; szép sikere volt, sokszor a lámpák elé tapsolták. Benes Ilonka igen ügyes és szép model volt, mig Mészáros Aranka a szerelmes Julie szerepében ügyeskedett. Ungvári, Korda, Nyárai, Demeter nagyban hozzájárullak az est sikeréhez. Szombaton zsúfolt ház melleit az Erdészleány ment. A nagyhírű operett szépségeit eléggé sikerült érvényre juttatni, bár az előadást a maga egészében nem tartjuk olyan sikerültnek, mint az eddigieket. Lehet, hogy ennek okát abban kell keresni, hogy láttuk már az Erdészleányt valóban kitűnő előadásban, s nagy tévedés volt a szinlapra kiírni »újdonság«, meg »itt először«. A czimszerepben Szabadosné az elkényeztetett, durczáskodó, szerelmes erdészleányt igazán bájosan adta s számtalanszor rászolgált úgy játékával, mint énekével is a zajosan megismétlődő elismerésre. Ungvári a császárt a szokott rutinos átértéssel játszotta. Görög Olga Josefine szerepében énekszámainak bámulatos precziz előadásával tűnt ki. Nyárai Wal- perlje, Demeter főudvarmestere elég jó volt, bár rekedtségük, úgy látszik, állandó. Korda hálás szerepét derekasan kiaknázta és szép énekével keltett érdeklődést, mig Jeszenszky kis szerepében határozóban nagyon sikerült alakítást nyújtott. A közönség úgy Szabadosnét, mint Görög Olgát zajosan ünnepelte. Vasárnap délután a Tatárjárást adták zónában El kell ismernünk a direktor jószándékát, mikor a vasárnap délutáni publikumnak is jó darabot jó előadásban mutat be. Ezzel mindenesetre maga részére nyeri teljesen a közönséget, mert az előző társulatoknál hozzá voltunk szokva, hogy a délutáni előadásokon megnyirbált darabokat gyenge előadásban láttunk. A Tatárjárást is egészen telt ház nézte végig. Este Follinusz Aurél régi népszínműve, Náni volt műsoron. Az előadás minden tekintetben kifogástalan volt, kivéve a zenekari kíséretet. Szabadosné ismét egy újabb jó oldaláról mutatta be magát; a magyar dal is szépen csendüli ajkán és szerepét is nagyon ügyesen
