Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-01-27 / 4. szám
1910. január 27. NAGYBANYA 3 dorné, Gellert Béláné, Gerő Gyuláné, Gurszky Jánosod, György Gusztávné, Hullán Jánosné, özv. Mészáros Gyuláné, Mikes Jánosné, Muzsnay Ferenczné, Neubauer Ferenczné, Oblatek Béláné, Ocsárd Károlyné, Pethe Lajosné, özv. Reguly Jenó'né, Radó Pálné, Spissák Béláné, Szappanos Gézáné, Szabó Adolfné, Tóth Gáborné, Urbán \ Mihályné, dr. Wagner Józsefné, Váradi Antalné, ; Weisz Lajosné, Wiessner Richárdné. Leányok'. Berks Emmy, Bertalan Mariska, Gellért Aranka és Elma, Gurszky Lujza, Janky Roxán, Martiny Ilonka, Mészáros Mariska, Neubauer Hermin, oblatek Etelka, Sárika és Czicza, Ocsárd Böske, Radó Irén, Thierry Jolán, Weisz Piriké. Mint finom figyelmet, megemlítjük, hogy a pikniken Neubauerné miniszteri tanácsosné a vasutasok árváinak részére gyűjtést rendezett, mely szép összeget juttatott az árváknak. A díszítések és a tréfás táncz kápolnai Pauer Viktor ízlését dicséri. A pikniken egy tréfás alkalmi lap is megjelent Fliesz Henrik és Blichard József szerkesztésében. A vasutasok bálja. Ugyancsak szombaton este zajlott le a vasutasok jótékonyczélu bálja is, nem kisebb lenynyel és eredménynyel, mint a bányászok és ! erdészek piknikje. A Polgári Kör előcsarnokában szinte zöld- galy díszítés fogadta megjelenőket, a bálterem is remekül fel volt díszítve, mig az egyik mellékteremben a vasutak szimbóluma volt látványosságul kitéve. Hatalmas méretű vasúti kocsi, előtte'állomás és sorompó, természetesen fából és masséból. A bálteremben hatalmas tánczrend hirdette a tourok egymásutánját. A nagy apparátussal és előkészületekkel szervezett mulatság rendes időben vette kezdetét s népes voltát mutatja, hogy a négyeseket mintegy 90 pár lánczolta. Ádám Jóska húzta a talpalávalót s a fiatalság járta a tánczot széles jókedvvel napjöttéig. Elismerés illeti a rendezés körül állomásfőnökünket, Csordás Józsefet, Kiss Béla és Prihradny Kálmán mérnököket, kik, mint a mulatság védnökei, a bál sikerén hatalmasan fáradoztak s szép összeget juttattak a szegény vasutasok árváinak. A megjeleni hölgyek névsorát már a részt- vetlek óriási számánál fogva sem sikerült össze- állitanunk, de hogy a termek a viruló szép A tudósok felugrálnak s csodálkozva hívják a visszhangot; s amig Dahonyi uramnak az öröm pírja ül ki az arczára, a másik sápadtan az irigységtől, nagy lelki fájdalommal hagyja oda rejtekhelyét s lehorgasztott fővel indul hazafelé. — A visszhang! A visszhang! mormogja fogai között, majd a homlokára ütve, mintha hirtelen egy jó gondolat ragadná meg, meggyorsitá lépteit. — A Jóska! A Marczi! Megcsinálhatják! beszélgetett önmagához s közbe-közbe csettentett egyet-egyet ujjaival, mint akinek a számítása sikerülni fog. Hagyjuk Bedő uramat pár pillanatra, hadd bajlódjék fifikájával, mi térjünk vissza a tudósokhoz, akikkel egy elég érdekes inczidens esett meg. A fölséges vacsora után az egyik azt indit- ványozá, hogy jó volna a holdas, csillagsugáros éjt kint a szabadban tölteni. Az eszmét nagy örömmel fogadták; akadt ugyan egy-két pedáns ember is közöttük, de hát tudósokról van szó, kik előbb megmérték a hő- mérséket, a csapadékokat annak rendje és módja szerint, hogy nem lesz-e a kint hálás veszélyes; miután semmi aggodalomra szolgáló okot nem találtak, az indítványhoz hozzájárultak. Nyomban előkerültek a duzzadó, hófehér párnák, takarók s a társaság egy-két negyedórái kedélyes terefere után édes álomba szenderült. Feltűnt már a Gönczől szekerének négy kereke is, az elhajlott rúd mellett a kis pásztorral, midőn az egyik juhász legény fellármázza az egész társaságot. — Nagyságos uraim keljenek föl s húzódjanak födél alá, mert nagy yihar lesz! asszonyoktól, a rózsás arczú leányoktól bájos képet mutattak, az bizonyos. Mintha csak virágos táblák között jártunk volna. S az asszonyoknak és leányoknak ez a bájos serege a reggeli órákig kitartott, ami legjobban bizonyítja a bál fényes sikerét. A mulatság anyagi eredménye a következő: Bevétel 855 K 70 f, kiadás 523 K 54 f, tiszta jövedelem 332 K 16 f. Jegyeiket megváltották: Malduri és szepes- földi Maié tér Zoltán, dr. Kádár Antal, Kiss Béla, Csordás József, Prihradny Kálmán 20—20 K, Neubauer Ferencz, M. F., Fogyasztási Szövetkezet, Kereskedő Ifjak Köre, Hollós Oszkár, Harácsek Vilmos, dr. Makray Mihály, Molcsány Gábor, Steinfeld N., Almer L., Krampner Testvérek, Stoll Béla 10—10 K, Glavitzky Károly 8 K, L. Berks Leó 6 K, B. Kovács Géza, GálíYy Pál, Szűcs Károly, dr. Hercinger F., Bernát D., Hanzulovits Kristóf, Vásárhelyi Gy., Tapolczafői Vass Lajos, Almer K, Lakos J., Hubay I., Kornreich Testvérek, Kárpáthy Gy., Moldován L., Morvay Gy., Kovács Lajos, Zoltán Ákos, Kohn Sámuel, Müller Sándor, dr. Ajtai Nagy Gábor 5—5 K, Rákóczy István, Rumpold Gy., Lázár B., Boda Gy., Bertalan Miklós, Vajda N., Virág István 4—4 K, Both József, Szénásy Ferencz, Pis- kolti B., Gyöngyösy Gy., Berényi B., Kupás M., l’réger Lajos, Radó Andor, Kovács Gy., dr. Barna S., Majdikné, Sipos L, Torday Imre, Szász J., Frankovics A., Szerencsy J. 3—3 K. Felülfizetlek: N. N., Martiny N., Hirsch M., Szarka J., Hoffmann Á., Sváb K., özv. Gergely Károlyné Mármarossziget, Mendihovszky József, Szappanyos J., dr. Troplovits Imre, Zellinger L., dr. Wagner J., Radó D., Szőke B., özv. Telesemé, Novelly N., dr. Weisz Ignácz, Kovács Istvánné, Kovács Ferencz, Horváth Ferencz, Bikfalvy 1. 2—2 K, Pintér J., Mursich V., Dénes Józsefné, Rácz J., B. Kovács Gy., Iring J., Szabó S., Schvarcz Vilmos, Jancsovics J„ Fekete Lornie, Steinfeld A., Fucsek N., Kesztenbaum M., Weisz D„ Gyalay Gy., Tömlő M., Bagossy S., Moldován N„ Kazamér J., Wasserblat A., Valent V., Wecsy M., Kovács S., Kovács Béla, Tokaji Szilárd, Incze L„ Beregszászy J., Bocsa P., dr. Gondos M , Dezső Lajosné 1—1 K, Kenyeres N. 50 fillér. 50 koronát gyűjtött jólelküségéről általánosan ismert Neubauer Ferenczné a bányászok és erdészek piknikjén, melyért ez utón mond a reudezőség hálás köszönetét. Köszönetét mond továbbá a Ganz-féle villamos társaságnak, mely a világításért nem számított dijjat. A természetvizsgálók ijedten ugrálnak fői, nézik, vizsgálják a bejelentett vihar felhőit, sehol semmi 1 Az ég kékjén nincsen egy tenyérni fel- hőcske, az ágak lombjait még a legcsekélyebb szellő sem ingatja meg. Kétkedve tekintgetnek egymásra, mintha kérdeznék: Mitől tart ez a legény ? S a másik perezben újra Morpheus karjai- bán ringanak, hisz ők, a természettudósok, azt csak jobban tudják, hogy mi lesz. A barométer sem mutat semmi változást! Alig telt azonban egy órai időköz, hatalmas zápor keletkezett. — No, ugy-e megmondtam a nagysás uraknak, hogy vihar lesz, dicsekedett a legény, — De hát honnan tudta, hogy lesz? fag- gaták nagy kíváncsian. — Honnan ? Hát a szamaramtól, nagyon rugdalódzott az ebadta. A tudós urak többé egy árva szót sem kérdezősködtek. Másnap a Bedő uram tanyájára rándult ki a társaság. A legelső, amivel Bedő dicsekedni kezdett, a visszhang volt. — Visszhang sikföldön? Lehetetlen! Lehetetlen! — Sohse lehetetlen az, sőt még csak ez a valami, erősködött Bedő s a másik pillanatban jobbra fordult s a sík fekvésű búzaföldek felé elkiáltja magát: — Huh! — Huh! felelt rá a visszhang. — Majd balfelé: — Huhhuhhuh! — Huhhuhhuh! csendül vissza háromszorosan. A telefon átadása. Január 26. Ismét egy hatalmas, korszakalkotó intézménnyel gazdagodott városunk. Kedden, f. hó 25-én adta át a központi építészeti osztály vezetősége a teljesen elkészített telefont a városnak. Tervnek is szinte kivihetetlennek látszott, de az illetékes faktorok ernyedellen fáradozása folytán sikerült megvalósítani s most, hogy a telefon elkészült, mindenki az elismerés és őszinte méltánylás érzetétől van áthatva azok iránt, kik buzgó odaadással munkálkodtak a terv keresztülvitelén. Mindenesetre az érdem oroszlánrésze agilis postafőnökünket, Stella Sándort illeti. Az ő agyában született meg a telefon gondolata, szinte beczéző szeretettel hallottuk arról még a tervezés ideje alatt beszélni, rajongásig menő odaadással küzdött megvalósilásán, határt nem ismerő, törhetetlen akarattal háritgalta el az útból a rengeteg akadályt. Illetékes körökből tudjuk, hogy Utáni munka volt a telefon létesítése, annál inkább kell lelkes munkásait a kellő méltánylásban részesíteni. A másik férfiú, kinek érdeme szintén elvitathatatlan, Röhlich Károly központi építészeti osztályvezető mérnök. A telefon az ő tervei alapján készült s hogy kitünően, sőt a várakozáson felül működik, az ő nagy szakavatottságát és alapos tudását dicséri. Á telefonnak városunkban való létesítését a múlt év januárjában tárgyalták; az építést egy kissé megváratták, mert csak a múlt év szeptemberében fogtak hozzá, de annál gyorsabban befejeződtek a munkálatok, hisz most, 1910. január 25-én már át is adták a forgalomnak. Az előmunkálatokat láttuk, lázas sietséggel rakták le télviz idején a kábeleket s ime az iparkodásnak meg is van az eredménye. A teljesen berendezett s tökéletesen felszerelt telefonon legelőször városunk polgár- mestere, dr. Makray Mihály üdvözölte a nagyváradi posta- és táviróigazgatóságot, továbbá a kereskedelmi kormányt, mint amelyek jóindulatú támogatása nagyban elősegítette a telefon megépítését. A nagyváradi posta- és táviró- igazgatóság megköszönte a figyelmet s kérte a polgármestert, hogy üdvözletét a város közönségének tolmácsolja. Az uj telefon előfizetőinek száma nem nagy ugyan még, de rohamosan növekszik, hisz az előzetes tárgyalás alkalmával csak 38 iratkozott alá, e szám keddig, a megnyitás napjáig 44-re növekedett, mig a megnyitáskor újabb 2 — Csodálatos! Bámulatos! hangzik mindenfelől. — De ez még semmi, folytatá Bedő dicse- kedve% az örömtől ragyogó szemekkel. És azzal elkezdi dalolni a »Hazádnak rendületlenül . . .< első két sorát. A viszhang egész nyugodtan végighallgatta az éneklést s miután Bedő elhallgatott, nyomban a viszhang kezdte rá, bámulatosan érhető hangon, teljes nyugodtsággal: Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar . . . — Hihetetlen! hihetetlen! hangzott fel a csodálkozás moraja. — Ich muss probiren, mondá az egyik tudós és a német mindjárt is rá kezdé stentori hangon szavalni: Wer reitet so spät durch Nacht und Wind? Es ist der Vater mit seinem Kind . . . Bedő ur elhalványodott s a visszhang pedig újra visszaénekli tiszta, bámulatosan érthető hangon, teljes nyugalommal: Hazádnak rendületletlenül Légy hive óh magyar . . . — No, was ist denn? faggatták Bedő uramat. — Mit, azt hiszik az urak, felelte kelletlenül vállát vonógatva, hogy a magyar viszhan- got német szóra lehet fogni ? A Jancsiról és Marciról még csak azt jegyzem fel, hogy szomorúan kelt fel számukra az nap este az esthajnali csillag . , .
