Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-01-27 / 4. szám

NAGYBÁNYA 1910. január 27. aláírás történt. Remélhető, hogy rövid idő alatt az előfizetők száma megüti a félszázat. A telefonon való beszélés, mint már em­lítettük, várakozáson felül igen tiszta, amit az elsőrendű és uj szabványú berendezésnek kö­szönhetni. Az összes vezetékek kétszeres bizto­sítékkal vannak felszerelve, melyek a központ­ban (a postaépületben) és az egyes előfizetőknél a légköri és villanyvilágitási veszélyek ellen biztosítanak. A postaépületben elhelyezett központi kap­csoló-készüléknek két része van : rendezőszek­rény és központi váltó (vagy százas kapcsoló). Az előfizetők házától jövő huzalok a ká­belben egyesülnek és úgy mennek a rendező- szekrénybe, hol újra szét lesznek osztva és minden előfizető huzalján háromszoros bizto­síték van: 1. aFieber-féletekercsbiztositék, mely erősebb áramfeszültségnél kiég, mig igen nagy­nál kipattan; 2. az üvegbura-biztositék, t. i. ha a tekercsbiztositék nem működnék, akkor ez volna hivatva a veszély elhárítására; szerkezete légüres térben két szén között macskaüveg; 3. 5000 volt áramfeszültség ellen pedig a vacuum üvegcső-biztosíték véd. Ebből látható, hogy a telefon elmés és óvatos szerkezete kizár minden veszedelmet s megóv annak még félelmétől is. Az előfizetőktől jövő kábelekben egyesitett és a rendezőszekrényben szétosztott áram, mi­után a háromszoros biztosítékon áthaladt, eljut a központi váltóban lévő neki megfelelő lemezre, innen összeköttetésbe jön a neki megfelelő sok­szorosító tekercsesei. A lemezzel összeköttetés­ben van egy-egy delejes patkó* mely az elő­fizető számát eltakaró lap delejes zárát áram esetén megnyitja, a szám látható lesz és igy meglehet tudni a számról, hogy melyik előfizető kíván beszélni. A kapcsoló szekrény fel van szerelve 10 pár kapcsoló zsinórral, melyek az előfizetőket kapcsolják össze, úgy, hogy egyszerre 20 elő­fizető beszélhet egymással. Megemlítendő, hogy ha valamely előfizetőt hívnak, annak nem kell csengetnie, csak hallóval jeleznie, hogy a kagyló­nál van s akkor a központ a kívánt kapcsolást eszközli. S ha a megfelelő kapcsoló zsinorpár figyelőjének szerkezetét elzárja a központ, akkor a beszélgetést senki ki nem hallgathatja. A be­szélgetés befejezése után a felhívó lecsenget. E rövid laikus ismertetése után a telefon­nak megemlítjük ama örvendetes és legújabban érkezett hirt, hogy a kereskedelmi minisztérium a nagyváradi posta és távirdaigazgatóság felter­jesztésére a Nagybánya—Szatmár, továbbá Nagy­bánya—Nagykároly viszonylatban az interurbán telefonálás árát az eredetileg megállapított 2 koronáról 1 koronára szállította le, igy a három perczes beszélgetés árát 50%-al olcsóbbá tette. A nagyváradi posta és távirdaigazgatóság hatásos közbenjárása mindenesetre nagy szere­pet játszott ezen engedmény kivívásában, s már ezért is városunk a legnagyobb hálára és el­ismerésre van kötelezve iránta, eltekintve attól, hogy az igazgatóság a telefon létesítésén szivvel- lélekkel fáradozott. Nagy vívmány ez az ötven perczentes en­gedmény, ha mérlegeljük annak ipari és keres­kedelmi szempontból fontosságát, de irigyelt előny is, hisz más városok évekig folyamodnak érte, még sem kapják meg, mig városunk ipari és kereskedelmi fejlődésének fellendítésén mun­kálkodó nagyváradi posta és táviró-igazgatóság kellő megokolására és jóindulatú pártfogására Nagybánya megkapta. Még egyszer örömmel üdvözöljük az uj intézményt, mely városunkat egy óriási lépéssel közelébb vitte a modern kulturvárosokhoz s még egyszer köszönet és elismerés azoknak, akik létesítették. HÍREK. Január 26. Több helyről panaszos levelet kaptunk, hogy a „Nagybánya“ nem érkezik pontosan vagy néha épen elmarad. Tisztelettel értesítjük elő­fizetőinket, hogy lapunk minden héten szerdán este lelkiismeretesen van expediáivá, ha tehát baj van, annak okai nem mi vagyunk. Kérjük előfizetőinket, hogy minden mulasztást azonnal hozzanak tudomásunkra, hogy azt azonnal orvo­solhassuk. Személyi liir. HerdlicsTca Kázmér csendőrfőhadnagy, kit Pongráte Aladár csendőrhadnagy helyébe helyeztek át városunkba, megérkezett s átvette hivatalát. Ui közigazgatási gyakornok. Dr. FaLussy főispán Vida Gyula mátészalkai lakost díjtalan közig, gyakornokká nevezte ki és szolgálattételre a mátészalkai főszolgabírói hivatalhoz osztotta be. Visszahelyezett szolgabiró. Tóth Tibor máté­szalkai szolgabirót, akit fegyelmi utón fölfüggesz­tettek állásától, a főispán visszahelyezte hiva­talába, egyben a saját kérelmére áthelyezte Mátészalkáról Avasfelsőfaluba. Eljegyzés. Jég Károly, a balázsfalvi kir- járásbiróság jegyzője, városunk szülötte, eljegyezte Nagy írónkét. Esküvő. Nagy László erdészjelölt f. hó 29-én, szombaton délelőtt VzlíJ órakor tartja esküvőjét Molcsány Gábor nyug. erdőtanácsos leányával: Adéllal. A fiatal pár esküvő után Olaszországba nászúira indul. Kitüntetett ezredes. Őfelsége a király Hers- kovics Izráel ezredesnek nyugalomba vonulása alkalmából a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. Herskovios a mi vidékünkön, Sza­kállasfaluban született, iskoláit városunkban és Szatmáron végezte. Szolnokon volt állomáson, jelenleg Arcóban van. Előzőleg őfelsége már a a koronás arany érdemkereszttel is kitüntette a vitéz katonát, aki résztvett a boszniai hadjárat­ban is. Megalakult bizottságok. Tegnap, kedden a mezőgazdasági, szinügyi, továbbá a nyugdijügyi bizottságok véglegesen megalakultak. A szinügyi bizottság alelnökévé Virág Lajost; a mezőgazda- sági bizottság alelnökévé Molcsány Gábort; a nyugdijügyi bizottság alelnökévé pedig Fábián Lajost választotta meg. Szterényi búcsúja a debreczeni kamarától­Szterényi József abból az alkalomból, hogy a kereskedelemügyi minisztérium államtitkári szé­kétől megvált, levelet intézett a debreczeni keres­kedelmi és iparkamara elnökségéhez, melyben meleghangú köszönetét mond a kamarának tá­mogatásáért. Ha szerény munkásságomnak volt némi eredménye — irja — igen nagy része van ebben annak a szinte páratlanul álló támogatás­nak, melyben az ipari és kereskedelmi érdekelt­ség és első sorban a hazai kereskedelmi és iparkamarák engem húsz évi hivataloskodásom alatt állándóan részesítettek, melyért hálám elévülhetetlen. Nagybánya s a szatmári szinikerület. Mint azt már megírtuk, a szatmári szinikerület igaz­gatója, Heves Béla azon kérelmet terjesztette a város tanácsa elé, hogy Nagybánya lépjen be a szatmári szinikerületbe s ez esetben ő jól szervezett társulatával minden év augusztus és szeptember havában állandó előadásokat tartana városunkban, a téli hónapokban pedig havon- kint négy előadást. Mi a magunk részéről e propoziczió elfogadását lehetetlennek tartjuk. Augusztus és szeptember a színi szezonon telje­sen kívül esnek, legfölebb az arénák hónapjai e meleg hónapok, de nem egy kőszinházé. Azon ajánlatát sem tudjuk honorálni Heves színigaz­gatónak, hogy a téli hónapokban is fog havon- kint négy-négy előadást tartani, bár ez ajánlat az első pillanatokban nagyon tetszetősnek tűnik föl. Mi jól ismerjük a belső színházi élelet s a darabokat is és tudjuk, hogy egv-egy jó előadás ezer és ezer feltételtől s mi minden mástól függ. még akkor is, ha a színészek jók és hivatásuk magaslatán állanak. S épen azért, mert jól ismer­jük e különleges világ minden csínját és binját, azt is tudjuk, hogy ilyen egy-egy estére szóló átrándulások alkalmával még a legtökéletesebb ambiczió mellett sem lehet jó előadásokat tar­tani. De meg Nagybánya városra nézve meg­szégyenítőnek is tartanók, ha egy egyszerű elő­terjesztésre mindjárt belépne egy szinikerületbe s megelégednék azon morzsákkal, miket a szini­kerület főbb városai, melyek eddig a téli szezon minden jobb hónapját lefoglalták, juttatnának neki. Ha a város belép a szatmári szinikerü­letbe, úgy intelligencziájánál, mint nagy, színházba járó közönségénél fogva teljesen egyenrangú tényezője lesz a kerületnek, mint bármely más város. Tárgyaljon tehát a város Szatmárral és Nagykárollyal, hogy a téli színi szezon méltá­nyosan felosztassák a három város között. Még az ellen sincs kifogásunk, ha márczius havát kapjuk meg, mert még e hónap is színi idényt jelent, de augusztus! . . . Mindezeknek a tegnap tartott szinügyi bizottság ülésén Égig Mihály főjegyző adott kifejezést s a bizottság magáévá is tette az előadottakat, mert megbízta dr. Makrag Mihály polgármestert, hogy tárgyaljon Szatmár és Nagykároly polgármestereivel a színi szezonnak a három város között leendő méltányos megosztása tárgyában. — Azért épí­tettünk magunknak díszes kőszinházat, hogy végrevalahára városunkban is részünk legyen elfogadható előadásokban, de nem augusztusban, amidőn a társulatok még sem kellőleg szervezve, sem összelanulva nincsenek. Ép ez okból örü­lünk a szinügyi bizottság állásfoglalásának. Grand Hotel Savoy. A jelenlegi szállodák nem győzik elhelyezni az idegeneket, a legtöbb pedig nincs is úgy berendezve, hogy az utas igényeit ki tudja elégíteni. Ezt a nagy hiányt fogja most pótólni Budapest egyik legújabb ne- vezetesége a » Grand Hotel Savoy« uj szálloda, mely a modern szállodaépítés minden vívmánya­inak felhasználásával épül. Igazi, modern első­rangú szálloda lesz ez, villamvilágitással, köz­ponti légfűtéssel, az öszes szobákban hideg és meleg vízcsapokkal, egészségügyi intézményekkel, fürdőkkel, stb. úgy mint a világemporiusok első szállodái vannak berendezve. Az árak nem ma­gasak, a középosztály igényeihez vannak alkal­mazva, amit legjobban bizonyít, hogy 3 koronás szoba is lesz, mely azonban szintén a legnagyobb kényelem és diszszel van kiállítva. A főváros legforgalmasabb helyén, a József-köruton a Nép­színház közvetlen közelében lévén, az idegenek­nek ebből a szempontból is nagy kényelmet biztosit. Előretörő iparos. Nagy örömmel konsta­táljuk, hogy városunkban mindegyre szaporodik azon iparosok száma, kik nagy erélylyel törnek előre, hogy megszerezzék szakmájuknak ma­gasabb képesítését is. Újabban Csiszár József szerezte meg a kőműves ipar magasabb képe­sítését, midőn a budapesti vizsgáló-bizottság előtt a vizsgálatot jó sikerrel letevén, kőműves mesteri czimet nyert. A hótakaritás. Laptársaink hasábjai tele vannak azon panaszokkal, miket a közönség köréből küldenek be a hótakaritás s az ezzel járó mizériák miatt. Hozzánk is érkezik ilyen panasz elég, de közre sem adjuk, mivel panasz- kodóknak nincs igazuk. A panaszosok legtöbbje azt kívánja, hogy a közönség mentessék föl a hótakarilás kötelezettsége alól, hanem inkább e helyett a háztulajdonosokra rójanak ki egy-két korona adót s a befolyt összegből a havat a város takarittassa el. Hát ez igy leírva szépen hangzik. De nézzük, mi lenne ez indítvány el­fogadásának a következménye. Hogy a város összes járdáiról csak egy-két araszos havat el­takarítsanak, ahoz legalább is pár száz nap­számos kellene. Hát hol vegye e napszámosokat a rendőrkapitányság, mikor jó pénzért annyit sem kap, hogy az utcza átjáróit kellőleg rend­ben tarthassa s mi történnék akkor, ha egy méteres hó esik. Igaz, kellemetlen mindenkire a hótakaritás, de ne kívánjuk vissza a régi ál­lapotokat, midőn drága aszfaltunkon téli időben hó és jéghegyek között kellett bukdácsolnunk. FÁSZI0R9 CS. ÉS KIR. UDVARI SZÁLLÍTÓ VIRÁGKERESKEDÉSE BUDAPEST, Vili.. RÁKÚCZNUT 3 Képes árjegyzéket kívánatra díjtalanul küldök, Újságírói káté, mely mindig uj marad. Szer­kesztő: Kis városunk mijét mi tartja fogva? Tudósitő: Kis városunk intelligens közön­ségét lázas izgalom tartja fogva. Szerkesztő: Mi, mi iránt és mire nő ? Tudósitó: Az érdeklődés a ref. egyház február ötödiki batyubálja iránt egyre nő. Szerkesztő: Kik, miben és hogyan serény­kednek ? 1 udósitó: A legszebb asszonyok és leányok a legpompásabb falatok elkészítésében egymás­sal versenyezve serénykednek. Szerkesztő: Miben, mi és mióta fő? Tudósító: A batyubál hagyományos sike­rének biztosításában a rendezőség feje hetek óta fő. Szerkesztő: Ki és hol nem fog tündökölni f Tudósitó: Távollétével a batyubálon senki sem fog tündökölni. Egy nélkülözhetlen mü. Január hó elsején hagyta el a sajtót ifj. Litteczky Endrének, a »Szamos« szerkesztőjének müve: >Szatmárvár- megye czimjegyzéke és naptára.« A könyv azt

Next

/
Oldalképek
Tartalom