Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-05-05 / 18. szám
2 N A G YBÁ N Y A 1910. május 5 akarnak küldeni, akkor ne mindig a képviselő közjogi pártállását vizsgálják, hanem a képviselőjelöltnek a városokat érdeklő főkérdésekben elfoglalt álláspontját. Ez nem ellenkezik az egyetemes nemzeti czélokkal és érdekekkel, mert amikor lelkes férfiak a városok fejlesztésére törekesznek, akkor az ország javáért, tehát osztályérdekeken felül emelkedő czélokért küzdenek. Ha ezt a hitet beoltjuk a városi polgárságba, ha azt öntudatra ébresztjük, ha annak érzeke lesz az egyetemes városi érdekek iránt és olyan képviselőket küld a parlamentbe, akik a városok érdekeinek hű szószólói, akkor biztositva lesz az az eredményes parlamenti munkálkodás, amelyre az országnak, de különösen a városoknak nagy szükségük van. A r. t. városok azon kívánalmait, amelyek a polgármesterek különböző értekezletein kifejezésre jutottak, a következőkben jelöljük meg: 1. Kívánjuk a városi törvény mielőbbi megalkotását, amelyben az önkormányzati jog kiterjesztése biztosítandó sár. t. városok javarésze a megyék gyámkodása alól kivétetnék s közvetlenül a kir. kormány felügyelete és ellenőrzése alá helyezendő volna. 2. Kívánjuk, hogy a városok az adó, rendőrség, katona, közegészségügy, gyámügy és községbeli teendők ellátásáért igazságosan kárpótoltassanak legalább is oly mértékben, amint azt Andrássy Gyula gróf belügyminiszter áital tervezett törvényjavaslat kontemplálja, ugv azonban, hogy a javaslat hiányai is korrigáltassanak. 3. Kívánjuk, hogy a fejlettebb városok önálló orsz. képviselői választókerületekké nyilváníttassanak, a kisebbek pedig úgy kerekitendők ki a körülöttük fekvő községekkel, hogy ez utóbbiakkal szemben az országgyűlési képviselő választásnál a városi elemnek a döntő szerep biztosittassék. 4. Kívánjuk a városok hitelviszonyainak a rendezését olyformán, hogy a városok hitelviszonyai egységesittessenek a városok adósságainak a konvertálása s a városoknak szükséges kölcsönöknek az állam által való közvetítése által. 5. Kívánjuk, hogy a városi tisztviselők az állami és a megyei tisztviselőkkel egyenlő javadalmazásban és ez utóbbiakat: is megillető kedvezményben része- sittessenek; valamint kívánjuk a nyugdíjügy országos rendezését s a nyugdíj viszonosságának a r. t. városok alkalmazottaira is leendő kiterjesztését. 6. Kívánjuk a tisztviselői szolgálati pragmatika mielőbbi megalkotását. 7. Kívánjuk, hogy a községi pótadó alól való mentesség töröltessék el. 8. Kívánjuk a városi kötelező tűzkár- biztositásnak törvényjavaslat utján való behozatalát. 9. Kívánjuk a szegényügy országos rendezését, valamint kívánjuk, hogy az elhagyatott gyermekek költségeit 15 éves korukig az országos betegápolási-alap fedezze. 10. Kívánjuk végül a belügyminisztérium városi ügyosztályának reorgani- záczióját olyanformán, hogy abba a városi közigazgatás terén kiváló egyéneknek a bejuthatása biztosittassék. Midőn ezekben a városok fejlődéséhez legszükségesebb kívánalmakat megjelöljük, azzal a kéréssel fordulunk a t. Polgármester úrhoz, hogy a küszöbön levő országgyűlési képviselőválasztásnál minden befolyásával odahatni szíveskedjék, hogy orsz. képviselőnek csakis olyan jelölt választassák meg, aki kötelezi magát, hogy a városok fent megjelölt kívánalmait szivvel-lélekkel megvalósítani törekszik. A r. t. városok polgármesterei orsz. egyesületének tanácsa nevében: Várhidy Lajos Dr. Szentpály István titkár. elnök. Gyermeknap. — Május hó 8-án és 9-én. — Május 4. Van-e nagyobb kincsünk a gyermeknél ? És mégis uton-utféle találunk rongyos, beteg, éhező, fázó, elhagyott, züllött gyermekeket. Mi az oka ennek ? Talán a szülői szeretet hiánya? Téved, aki azt hiszi! Inkább a nehéz megélhetési viszonyokban kell keresni a baj okát és főleg abban, hogy a társadalom még mindig nem ismerte fel azt a kötelességét, hogy ott, ahol a szülő képtelen gyermekéről gondoskodni, ott a társadalom vállalja magára a gyermekek felnevelését. A szervezett társadalom: az állam már megtette az első lépést, amikor megalkotta a gyermekvédelmi törvényeket és felállította az állami gyermekmenhelyeket, amelyekben most 27.000 gyermeket gondoznak. Már azt lehetett volna hinni, hogy ezzel az intézménnyel meg fog szűnni a gyermekek nyomorúsága. Pedig dehogy szűnt meg! Nap-nap után megzörgetik ajtónkat szegény rongyos asszonyok csecsemővel a karjukon s krajczárt kérnek, mert napok óta nem ettek; zimankós, zord időben ott állanak az utcza szegletén s a havas, esőverte rongyból didergő kis gyermek nyöszörgése hallatszik, mialatt az asszony az újságot kínálja. Megesik a szivünk, amikor ezt látjuk! Mit tehet az az ártatlan kis gyermek arról, hogy apját munkaközben baleset érte? Hogy anyja fekvő beteg ? Vagy hogy létét a könnyelműségnek, a pálinka hatásának köszöni? Nem is ez a kérdés. Hanem az, hogy ha már az a szerencsétlen kis jószág itt van, akkor meg kell menteni az életnek, az emberiségnek. Nem szabad megengedni, hogy szánalom és könyörületesség hijján egy is elpusztuljon közülök; meg kell törni azt a közönyt, amely elfordul tőlük; a szeretet melegével le kell olvasztani a szivekről azt a jégréteget, amely azokat érzéketlenné teszi a kicsinyek sorsa iránt. Fel kell ébreszteni a lelkiismeretet, tettekre kell bírni a felebaráti szeretetet s meg kell erősíteni társadalmunkban azt a tudatot, hogy amikor az elhagyott gyermeket védi, nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelességet teljesít. Ennek a czélnak elérését tűzte ki feladatul a gyermekvédelemnek nehány lelkes apostola, akik fáradtságot és munkát nem kiméivé, egy nagyszabású gyermekvédelmi alkotáson fáradoznak, amely ha létesül — tetemesen enyhíteni fogja a szegény gyermekek tűrhetetlen sorsát. Hát miről is van szó? Mindenki tudja, aki gyermekvédelemmel foglalkozik, hogy nincsen az a rósz sorsban sínylődő gyermek, akinek baján pénzzel és szeretettel segíteni ne lehetne. Ha tehát annyi pénz állana rendelkezésre, hogy az elhagyott gyermekek tartásdijai fedeznetők lennének s annyi szeretet fog sarjadni a szivekben, hogy foglalrozták, hogy haza muszáj jönniök, haza fognak jönni s évődtek egymással. — Borkonyra aligha hozhatod el a valóban pompás kis Józsa Etát, — csufolódott Ákos az öcscsel, a képviselővel. — Igenis elvihetem, — válaszolta kaczagva Borkonyi Jenő, — olyan uriasszony édesanyja van Etának, akivel akárhova el lehet menni, tudod. S a fiuk megirlák, hogy örömmel jönnek, bár ők már elígérték ezt a nyári hónapot, de tudnak a dolgon valahogyan segiteni, Jenő bejelentette a vendégeit, özvegy Józsa Zsoltnét és a leányát, Józsa Etát s Ákos is a magáét, Kály Kály Miklóst és a feleségét. Tartoztak is félig meddig ezzel ennek a négy embernek, akik egy kicsit már valósággal a Bor- konyi-család tagjainak érezték magukat. De nyugtalan volt mind a két fiatal Borkonyi, még azután is nyugtalan, amikor az öreg ur, a szegény Nagyur levele megérkezett. Nagy tisztelettel üdvözölte levelében, jóeleve az öreg Borkonyi a fiai vendégeit, jöjjenek Borkonyba, mintha haza jönnének. Próbált régi, magyar, falusi ember szokása szerint a familia-nevekről eligazodni az öreg Borkonyi: milyen Józsák, micsoda Kályk? No, majd megválik s az öreg, bús ember egészen meglegé- nyesedett a nagy, buzgó vendégvárásban s vele együtt egész Borkony megfiatalodott. »Ezt a Jenőt még csak értem, — töprengett s elég vidáman töprengett az öreg ur, — az az Eta okvetlenül pompás leányzó lehet.« »De az a Kályék hogyan jönnek Ákoshoz« — s nem adta volna sokért, ha egy leány jönne Borkonyára az Ákos vendégeivel is. S az öreg ur vidáman topogott régi, magyar, falusi csizmáiban, mintha ismerős utczán járna. S akkor is nagyon örült, amikor a két ócska hintót, melyet eléjük küldött, meglátta messziről közeledni. El nem vette az öreg ur édes kedvét, nyájasságát, hogy a fiukat még satnyábbaknak, öregedőbbeknek látta, mint a múltkor. Ö piros volt s hacsak nem busult, ragyogó szemű, a haja fehér-fekete, a szakálla, bajusza is. Mi éri ezeket a gyerekeket ott fent, Pesten, hogy ezek majdnem gyermekkorban megsárgulnak s elhullatják a hajukat? A fiuk kissé zavarodottan, de nagyon figyelmesen segítettek a vendégeiknek s vezették őket az apjuk elé. Kály ur nagyon elegáns, komoly, sőt komor szakállas ur volt s a felesége egy alig húsz esztendős barna tündér. Özvegy Józsa Zsoltné méltósággal, mely izgató kaczérságot leplezett rosszul leplezve, szállott ki a hintóból. Józsa Eta pedig aranyos szőkeségével, rózsás arczával, nevetésével úgy ugrott az öreg Borkonyi elé, mint egy váratlan, fiatal öröm. Oh, ez szép nap volt, éjszakába lopozó, fölséges szép, falusi nap, tele izgatottsággal és örömmel. Talán az volt a szerencse, hogy a sok izgalom, esemény elálmositotta a szegény Nagyurat. Meg a Józsa Eta kicsi, csengő hangja, mert Eta énekelt is vacsora után, megtüzesitette s meg- könnyesitette a szemét. Azután karonfogta a tiszttartót, aki majdnem olyan öreg ember volt mint ő s aki velük vacsorázott. Mig a szobájába ért, megjött álmosan is a hangja az öreg urnák s majdnem nótázva mondotta, egyenesen a tiszttartó fülébe: — Micsoda leány ez az Eta, de látszik az anyjáról is, mert az se lehetett utolsó leány a maga idejében. Az asszony, az a Kályné, az talán még különb, de kár, hogy asszony, a teremtésit. A tiszttartó, az öreg Dénes, alig tudta elMegérkeztek a szezon legújabb divatu bel- és külföldi szobafestő-minták, Mindenféle szobafestési munkálatokat elsőrendű kivitelben és jutányos árakon készít Templomfestós, czimirás, aranyozás, mázolás, tapetirozás, floderozás. ..... Te ssék árajánlatot kérni. - Munkák felvállalása végett vidékre készséggel kimegyünk. Na*gfyl)áil2.yai, Biak-utca. Kuhn és Szentmihályi szobafestő ez ég
