Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-05-05 / 18. szám
1910. május 5. NAGYBÁNYA 3 kozunk is a mások gyermekeivel, akkor elértük czélunkat. A tapasztalatlanok azt kérdik: Hát nem költ a gyermekvédelemre elég pénzt az állam? Nem-e tartanak fenn a törvényhatóságok, községek, egyletek, egyesületek gyermekvédelmi intézeteket elegendő számban? A társadalomnak nevesebb és tehetősebb tagjai nem áldoznak-é a jótékonyságnak túlon-lúl? Hát bizony ebben van egy szemernyi igazság, de nézzünk csak a dolog mélyére, Az egyesületek a már teljesen kihasznált társadalomtól segítséget alig kapnak s a jótékony bazárok és lánczmulatságok, élőképek, kiállítások költséges rendezésén s főleg pénzügyi sikertelenségén okulva, létföntartásuk érdekében az államhoz fordulnak segítségért. Viszont az állam a maga 5 százalékos betegápolási pótadójából, amelynek csak egy kis hányada fordítható gyermekvédelmi czélokra, még azoknak a feladatoknak a teljesítésére is alig képes, amelyekre a törvény kötelezi. Ott állunk tehát ma, hogy úgy az állam, mint a gyermekvédelemmel foglalkozó egyesületek, a társadalom élénk érdeklődése és hathatós anyagi támogatása hijján feladataikat teljesíteni képtelenek. Másrészt a megadóztatott és folytonos gyűjtésekkel zaklatott társadalom ki van merülve és nem hajlandó újabb áldozatokra, ami nem is csodálatos; mert a különféle egyesületek tagjegyzékének átolvasásánál azt látjuk, hogy az összes egyesületeknél a társadalomnak csak egy bizonyos osztályával találkozunk s a tagok kevés kivétellel mindig és mindenütt ugyanazok, legföljebb a védnöknők és elnökök változnak. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy nem elégitik-e ki a meglévő állami és társadalmi gyermekvédelmi intézetek a mutatkozó szükségletet, hiszen alig vau a gyermekvédelemnek olyan ága, amelyet valamelyik egyesület föl ne karolt volna - - csak azt jegyezzük meg, hogy bizony a gyermekvédelemnek óriási területe hever még parlagon, megműveletlenül s bár az egyes jótékony egyesületek meg is kezdették működésüket, sok helyen az első kapavágásnál tovább alig értek. Csak nem lehet kiépitettnek mondani azt a rendszert, ahol például a nyomorék gyermekekről egy egyesület gondoskodik és összesen csak tiz gyermeket gondoz, mert többre anyagi ereje képtelen. Látjuk, hogy a gyógyíthatatlan beteg, avagy a testi és szellemi fogyatkozásban szenvedő gyermekeknek milyen kis hányada áll rendes intézeti gondozásban, továbbá a siketnéma és vak gyermekeknek milyen óriási száma van még igaz gondozás hijján! Már ezen igények kielégítése is rengeteg összeget emésztene föl, pedig még meg sem némitani s szobájába vezetni a Nagyurat, a szegény öreg Borkonyit. S a Nagyur azzal aludt el, már ébren álmodni kezdte, hogy neki két csodaszép menye van s öt-hat unokája, édes, piczi, apró jószágok. * Három nap múlva — s a napok olyanok, mint a csukott függönyü szobák — az öreg Borkonyi kint, a földeken sétált nyögve, roskadozva Dénessel, a tiszttartóval. Az öreg Dénes próbálta támogatni, vigasztalni, de a szegény Nagyurral nem lehetett beszélni. — Ne beszéljen, hiába beszél. Dénes, vén szamár maga is, épen olyan, mint én voltam. Én figyeltem két napig — hamarabb is észrevehettem volna — Dénes, fiam. Itt csúnya dolog történt. Az a Kály mindig arra igyekezett, hogy a felesége és Ákos nyugodtan együtt lehessenek. Az a kis szőke tündér, az az Eta, az, Istenbo- csáss, még talán színésznő is lehetett. Az öreg Dénes iparkodott, húzogatta a vállait, beszélt, dünnyögött, de a Nagyurral nem lehetett bírni: — Ne szamárkodjék, Dénes, én látok mindent, ezekből én sohse kapok menyeket. említettük a gyermek-szanatóriumok kérdését; hol van még a fázó és éhező gyermekeknek ruhával és étellel való ellátása ? Á napközi otthonok és ingyen-tej kiosztó intézetek áldásdús működésének támogatása és fejlesztése ? A szegény iskolás gyermekeknek tandíjjal és tanszerrel való ellátása? Legutoljára hagytuk pedig azt, ami nézetünk szerint az előbbieknél is fontosabb: a szigorúbb nevelést igénylő gyermekek számára berendezendő internátusok kérdését. Gondoljunk csak azokra a züllött, csavargó gyermekekre, akikkel lépten-nyomon találkozunk különösen a fővárosban, kiknek nevelésével nem törődik senki. Már kicsi korukban az utczára dobva, éhség, hideg és nagyon gyakran velük született rossz hajlamok által hajtva, a teljes erkölcsi züllés oly mély fokán állanak, hogy a vétségeknek és bűntényeknek minden fajára képesek. Tudjuk, hogy volt az állami gyermek- menhelyben olyan 10—11 éves fiúgyermek, aki már a hatodik nevelőszülőjétől szökött meg, miután ott lopott, rabolt és gyújtogatott s bent az intézetben az erkölcstelen merényletek megakadályozása végett, az ágy lábához lánczra kötve kellett tartani. Ezeket a gyermekeket a javító intézetbe kellene adni, de ott nincs hely és igy a legtöbb gyermek el sem helyezhető. Ha már most elgondoljuk, hogy az ilyen erkölcsileg romlott gyermek milyen mételyező hatással van a vele egy házban, faluhelyen egy utczában lakó gyermekekre s ha figyelembe vesszük, hogy később ezek lesznek a társadalom legveszedelmesebb elemei, börtönök és fegyházak lakói, akkor mindenki be fogja látni, hogy ezeknek a már elzüllölt gyermekeknek jó útra való térítése, de még inkább a csatangoló, magukra hagyott gyermekeknek az elzülléstől való megóvása talán még sokkal fontosabb feladata az államnak és társadalomnak, mint az előbb említettek. Ezeknek a szigorúbb nevelést igényelő gyermekeknek számára a gyermekvédelmi törvények és rendeletek az internátusok fölállítását írják elő, amelyeket azonban az állam pénzügyi szempontokból ez idő szerint nem létesíthet. Az ilyen internátusok fölállítása nem lehet a társadalmi jótékonyság föladata, mint ahogy nem föladata a börtönök, fegyházak és javítóintézetek fölállítása és föntartása sem. De hogyha a társadalom a gyermekvédelemnek egyéb ágait teljes mértékben fölkarolná, akkor az államnak több pénze volna fordítható ilyen internátusok létesítésére, melyekben a gyermek ellátása természetesen sokkal költségesebb, mint a családoknál való elhelyezés. Mindezen bajok orvoslására alakult meg az országos gyermekvédő liga, melynek élén báró Edelscheim Gyulai Lipót elnöklete alatt az ország legillusztrisabb férfiai állanak, És ezt olyan rettenetes fájdalommal mondta az öreg ur, hogy a fiai hahotáztak volna, ha hallják. — Holnap megebédelünk s a fiuk és a vendégek ki fognak kocsizni. Engem vigyen azalatt egy paraszt szekér lopva ki a szőlőbe, a szüretelő házba. Ha majd ők hazaérkeznek, mondja nekik, hogy elutaztam vagy meghaltam, amit akar. De abban a házban, a hova én a fiaim anyját hoztam, az én fiaim nem mulathatnak olyan nőkkel, akik nem lesznek a feleségeik. Es megint olyan fájdalmasan mondta ezt az öreg Borkonyi, mintha már az is fájna neki, hogy ez a két nő se az ő fiainak a felesége. így történt, még délután elutaztak a fiuk és vendégeik s egyéb baj nem történt. Afelöl szinte nagyon is biztos volt az öreg ur, hogy az ő kopaszodó fiai nem követnek el már szamárságokat. Nem haragudott azonban senkire és semmire, csak az utczákra, amelyek őt olyan helyre vezették, ahol sem a házakat, sem a szokásokat nem ismeri. Ady Endre E liga rendezi évenkint országosan a gyermeknapokat, amelyeknek jövedelme a liga magasztos czéljaira, a gyermekmentésre fordit- tatnak. Városunkban május hó 8. és 9. napjain tartják meg a gyermeknapokat. E napokon emlékezzünk meg azon sok-sok ezer szerencsétlenről, kik minden szülői támogatás, védelem nélkül vaunak kitéve az élet viharainak s ne sajnáljuk tőlük fölösleges filléreinket. Hiszen a gyermekmentéssel nemcsak a humanizmust, de a magyar hazát is szolgáljuk. Az olcsó emberi élet. Május 4. Mintha túlságosan megterhelnénk számunkkal ezt a magyar földet, nap nap mellett széles rendet vág közöttünk a halál. Katasztrófákat szerencsétlenségek űznek nyomon s a halál- orditásnak sohasem némul el a viszhangja. Mintha a magyar nemzet ősi törzsökéből csak fattyu- ágak hajtanának, miknek kikerülhetlen sorsa a korai pusztulás. Alig törültük le könyeinket az ököritói szörnyű haláltáncz miatt, mely csak folytatása volt a kisebb-nagyobb vasúti szerencsétlenségeknek, a csepeli töllénygyár, az országos pálinka-mérgezések áldozat szedésének, újból kél megrendítő katasztrófa ássa serényen a magyar földet, hogy szomorú sirhantjainkat szaporítsa. A napokban a Bodrog hullámaiban lelte halálát i 17 munkás, szegény asszony, nemsokára reá pedig a felrobbant szegedi gyufagyár romjai közül kapartak ki 13 halott munkásembert s 49 sebesültet. Megzavarodva állunk e katasztrófák előtt. Hát oly olcsó lett a magyar nép élete, hogy egy-egy falatra tuczatjával dobálhatjuk embereinket a halál torkába? Oly sokan vagyunk, hogy nyugodt lelki- ismerettel tárhatunk kaput az élet nagy uzsorásának : a halálnak ? Babonás lelkek, kik az életet a maguk naiv fogalmai szerint vizsgálják, szinte igazolva látják babonás előérzeteik szuggeszczióit, mely az üstökös megjelenésének évét szerencsétlennek mondja az emberiségre. Kell-e egy országra több ‘szerencsétlenség, mint amennyi rajiunk egy negyedév alatt végig sújtott ? Nincs-e hát igazuk azoknak, akik öregasszonyos remegéssel várják a világcsapás megérkezését? Igazuk van. Remegni kell annak az embernek minden perczen az életéért, aki egy- ügyüségével, babonás lelkűidével titkos erőkből származtatja a tömegpusztulást, holott szemmel látható egyszerű külső okok siettetik azt s elmulasztja életének megvédelmezését. Melyik szerencsétlenséget idézte elő az üstökös ? Nem-e mindnél az emberi butaságot, együgyüséget, gonoszságot, könnyelműséget, vagy lelkiismeretlenséget látjuk ólálkodni? Nemzeti végzetünk, mely minden szerencsétlenségnek csiráját magában hordja, a népközbiztonsági viszonyainak bűnös, égbekiáltóan lelkiismeretlen elhanyagolása. Olcsó nálunk az emberi élet! Szinte minden tényező hajtja, kergeti a munkásnépet a halál vágóhidjára. Tele vagyunk kulturális törekvésekkel. Azon fáradunk, hogy minden kicsi, rongyos faluba is szorítsunk belőle valamit. De ez a kultúra rossz utakon jár. Nem tanítja meg az em„BITUMINA „BITUMINA“ régi zsindelytetök átfedésére is kiválóan alkalmas. tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb fotn forlnamrarr ..BITUMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő lölU"lcUUűIIjf ülj. marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen.- Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácsok Vilmos Utódai nagykereskedésében Magybányán.
