Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-05-05 / 18. szám
VIII. évfolyam.. 1310. május Ixó 5. lQ-ik szám.. NAGY Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Ékm 82SÉIX Felelős szé kesztő: ÉGLY M HÁLY. ‘aj m Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kBnyvkereskedd Üzletében Is. Képviselőválasztások küszöbén. — Mily jelölteket támogassanak a városok ? — Május 4. A városok mindenkor figyelmen kívül hagyott hamupipőkéi voltak a politikai közéletnek. Nem törődött velük sem a kormány, sem a törvényhozás, sőt legtöbb helyütt a hangos szájú kortesek s a befolyásos választók magánérdekeinek istápolásán kívül nem törődött a városokkal maga a megválasztott képviselő sem. Ez volt oka azután annak, hogy az egykor virágzó városok legtöbbje anyagilag a tönk szélére jutott s ma már a pótadók elviselhetetlen terhe alatt roskadozik. Legkevésbbé sem csodálkozhatunk, hogy ez a helyzet előállott. Hiszen ha csak a legutóbbi egy-két évtized eseményeit vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az állam, a törvényhozás a legtöbb állami funkczió terhének viselését a városok nyakába sózta, anélkül, hagy ezzel szemben a legkisebb ellenszolgálatot is nyújtotta volna. A modern haladás is nagy erőpróbára teszi a városok teherviselési képességét s ez erőpróbával szemben nem volt senki, aki a városok támogatására siessen. Az egy fő- és székváros kivételével. E lehetetlen állapotnak az ellen- sutyozását czélozza most a r. t. városok polgármestereinek egyesülete, midőn a képviselőválasztások küszöbén körlevélben összegezi a r. t. városoknak azon tatni, hogy eddig csinálhattak róluk és nélkülük politikát, ma azonban ebbe a politikába beleszólásuk van a városoknak is. A városok jövő boldogulása függ attól, hogy egyrészt a városoknak a jövő fejlődéséhez szükséges reformjával számoljanak, másrészt, hogy annak megalkotása olyan kezekben legyen letéve, amelyek tudják is, akarják is ennek a reformnak a megalkotását. Nem közjogi harczokban kell kimerülni a nemzet erejének és érdeklődésének, hanem a szocziális, kulturális és közgazdasági alkotások terén kell minden erőnket összpontosítani és felhasználni. Ezen a téren pedig a városokra hárul a dicsőséges, de súlyos faladat. A közgazdaságilag, kulturailag fejlett magyar állam biztosítja nemcsak gazdasági, de politikai függetlenségünket is. Már pedig ezen czél elérésére a városoknak, mint kulturális góczpontoknak a felvirágzása elengedhetetlen, mert a magyar állam jövő nagysága a városok életerős fejlődésétől függ. Sajnos, az egész állami kormányzat folyton egy megszokott mesgvén halad s nem látta meg eddig a városok érdekeit, miért is a városoknak maguknak kell a jövő fejlődésük biztosítékait keresni s maguknak kell provokálni, hogy a jövőben ilyen sérelmek ne érhessék őket. Oda kell tehát törekedni, hogy a városi polgárban kifejlődjék az érzék, a nagy, fontos városi érdekek iránt, hogy akkor, amikor a parlamentbe képviselőt A „Nagybánya“ tárczája. Fiuk az apjuknál. Az utczák az ember születése előtt kezdődnek, de nem éri végüket az ember a halállal, amit az öreg Borkonyi sem tudhatott jobban, mint mások. Az öreg Borkonyi régi, nehéz magyar, falusi csizmáival megkésett egy kicsit: beczam- mogott, bevénült egy ujbolond világ sáros ut- czáiba. Az öreg ur, akit Nagyurnak beczézett a környék, úgy képzelte, hogy ő még mindig a régi utczákat tapossa s nagyon csodálkozott. Valójában neki volt igaza, ha csodálkozott, mert az Élet nevezetű városban — vagy faluban? — igazán mintha megbabonázottak volnának az utczák. Elindul csöndesen vagy gyorsan, nyugodtan vagy izgalommal az ember s észre se veszi, hogy az utczák átlopták egy másfajta világba. Az utczák kezdődnek ugyanis kezdet nélkül, cserélgetik, váltogatják járókelőiket, uj és uj világokon nyújtóznak által. S az ember, aki megy, jár, él, néz, csak az utczák sötét, messze, örök torkait látja és csak néha eszmél föl riadtan, hogy ime már nem az ő világában van. Ha fiai, gyermekei vannak az embernek, miként az öreg Borkonyinak voltak, keserűen, de mégis beletörődik ebbe a nagy megcsalatásba. S ha falusi ember, magyar csizmás, régi módi Nagyur, akkor sűrűén káromkodik is hozzá, amig csak a szemét be nem lepi a koldus-köny, a köny. Az öreg Borkonyi két fia úgy elhagyta az apját, mintha ez az ur lett volna a legidegenebb ember, akivel találkozniok kellett. Az öreg Borkonyi nem volt sok hurra hangolt lélek, tehát küldte, elég nyugodtan, a tömérdek pénzt a két fiúnak hónap elsején és sokszor-sokszor hónapközben is, ha kellett. Fázott, félt, szitkozódott, egyáltalában érteni, egy csöppet megfogni, sőt sejteni se tudta, mire kell manapság ennyi pénz jólnevelt, úri legényeknek. Ö is élt városban, mert vőlegénységének szép idejét Kolozsvárott töltötte, de neki nem kellett annyi pénz, holott a vőlegénysor is sokra kötelezte. És különben is, miért nem házasodnak a fiuk, mikor már harmincz évesek elmúltak mindaketten és ő az öreg, valamikor huszonnégy esztendős korában feleséget hozott. Még jó, hogy meghalt az anyjuk, mert annak talán még jobban tudna fájni a fájdalom s a szeme is hamar záporozott szegénynek. Sirt rögtön, ha nem tudott valamit megérteni s hogyan .tudná most érteni a két elidegenült fiát? A fiuk pedig csak néha-ritkán, látható unalommal kukkantottak le Borkonyra s örültek, ha minél hamarább visszaszaladhattak. — Legalább ott, fent, Pesten együtt laktok, együtt éltek ugy-e? —kérdezte a szegény Nagyur minden látogatásnál a fiait. — Mit gondol, apám, — mondotta Ákos, az idősebbik íiu, — nem falu az a Pest s Jenőnek is másképen illik élnie, nekem is. Jenő, a fiatalabbik Borkonyi, képviselő volt. Neki nyilván másképen kellett élnie, mint a bátyjának: ő hotelben lakott. Ákos pedig több volt, mint Jenő, ur, csak ur, beczézett, kedves, előkelő, szeretnivaló ur, akinek külön, úri lakás dukált. Az öreg Borkonyi állott a fiaival s e furcsa csodákkal szemben gyámoltalanul, csalóka utczák közepén, még káromkodni is későn jutott eszébe. Csak látná őket közelebbről, az életüket, de Pesten ő hiába látogatta meg őket, mert ott semmit se látott. Beszállásolták egy pompás fogadóba, ebédre, vacsorára vitték, színházba, fölszármazott, rokon, úri családokhoz s az öreg Borkonyinak már a harmadik napon szédült a feje. ö is örült, mint a fiai, ha Borkonyról elutazhatlak, örült, hogy a feje nem szédült s hogy megint a falujában lesz, ahol mégis csak jobban tudott tájékozódni. Itthon elrejtőzött a Nagyur, tiz szobája volt hozzá, vagy kocsiba ült és dühös siránkozással hordatta meg magát a birtokon. Itt, csak itt, egy tagban, szép, áldott, régi, jó hatezer hold föld, minden talpalatnyi belőle hű, mint az édes apa. * Az öreg Borkonyi hirtelenül ravaszságra adta akaratlanul vén fejét, amikor már túlságosan, gyermekesen sokat busult. Levelet irt a fiainak, hogy ő a végét érzi sitt jön az utolsó nyár, az ő utolsó nyara, adjanak neki ebből a nyárból legalább egy hónapot a fiuk. Jöjjenek haza, de úgy, mintha igazán haza jönnének, Svájcz vagy Osztende helyett, hívjanak vendégeket. Borkony csodaszép, az erdők hüsek, a Szamos fölér egy álmos tengerrel, a kert pompás, az öreg kastély kiöltözködött. A fiuk keserves tanácskozások után elhatákívánalmait, a melye» országos tanácskozásaikban eddig lfjjteürődtek s fölkéri a körlevélben az ol-sfeág összes polgár- mestereit, hogy ezen i ivánságokat hozzák a képviselőjelöltek tudomására s hassanak oda, hogy a vár ősi polgárság csak oly jelölteket ruházzon fel bizalmával, kik kötelezettséget vállalnak, hogy a r. t. városok ezen kívánalmainak hathatós szószólói lesznek. ' A r. t. városok pop őrmesterei egyesületének ezen mozgalmát mi a legmelegebben üdvözöljük s tehetségünkhöz mérten a legodaadóbban . amogatni is fogjuk, mert erősen meg vágyunk győződve, hogy városunk is csak akkor fog az igazi fejlődés és virágzás útjára lépni, ha a körlevélben foglalt, kívánalmak teljesülnek. i Polgármesterünkhöz a körlevél ma érkezett meg s az a köfetkezőleg hangzik: Tisztelt Polgál^nester Ur! Mivel ázok,-akikn 'k kötelességük lett volna a városok ügyét felkarolni, t. i. a parlament és kormány épen nem, vagy nagyon keveset gondoltak a városokkal s igy a városok szabad fejlődése biztosítva nincs, ennélfogva a magyar városok szervezkedésének és öntudatra ébredésének szükségkép oda kell vezetni, hogy ne csak társadalmitag, de politikailag is iparkodjanak érdekeiket kifejezésre juttatni. A közelgő képviselőválasztások alkalmával nyílik legjobb alkalom megmu
